SG.hu·

Kilövésre kész az első napvitorla

Kedden magyar idő szerint 20 óra 46 perckor elindul kísérleti útjára a Cosmos-1, egy magánfinanszírozású napvitorla.

A szerkezetet egy orosz atom-tengeralattjáró állítja földkörüli pályára egy Volna rakéta segítségével. A rakéta körülbelül 800 kilométeres sarkkör közeli kör alakú pályára repíti majd a Cosmos-1-et, ami a jövő napvitorla technikái előtt kövezheti ki az utat, ha sikerrel zárul a Pasadena központú Planetary Society projektje. Magát a napvitorlát a Lavocskin Szövetség és az Orosz Űrtudományi Akadémia Űrkutatási Intézete építette meg. A projekt költségei a becslések szerint 4 millió dollárt emésztettek fel.

A napvitorlában többen is a csillagközi repülés ígéretét látják. A Nap fotonjai által hajtott eszköz nyolc tükröződő lapáttal van ellátva, melyeket úgy terveztek meg, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a folyamatosan változó orbitális energiához és az űrjármű sebességéhez. A Cosmos-1 lesz az első kísérlet a visszaverődött fény által létrehozott nyomás kiaknázására, mivel ez szolgál az űreszköz kizárólagos meghajtásaként.


A Planetary Society minden tőle telhetőt megtett a próbaút sikeréért, amennyire az alacsony költségvetés engedte, nyilatkozott Louis Friedman vezérigazgató, hozzátéve, hogy maximálisan bízik mind az amerikai, mind az orosz fél szakértelmében. Amint pályára állt, világszerte több földi megfigyelőállomás kíséri majd nyomon rádiórendszere és fedélzeti GPS hardvere jelein keresztül a Cosmos 1-et. Első adatokkal teljesítményéről valószínűleg az Egyesült Államok Légierejének Maui Optikai és Szuperszámítógépes Állomása (AMOS) fog szolgálni.

A Cosmos 1-re vár egy másik kísérlet is, amit azután hajthatnak végre, amint az elsődleges küldetését, azaz az irányított napvitorla-repülést sikerült véghez vinnie. A második kísérlet a napvitorla földi mikrohullámmal történő gyorsítását célozza, amihez a NASA Deep Space Networkjének radarantennáját veszik igénybe.

Letölthető videók (formátumuk QuickTime):
  • A tengeralatti rakéta indítása, és animáció a repülésről, 12 MB
  • Animáció a napvitorlás szerkezetéről, 2,2 MB
  • A napvitorla kinyitása, 183 kB
  • Kapcsolódó cikkek és linkek

    Hozzászólások

    Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

    © LowEnd2005. 06. 27.. 20:07||#110
    Mekkora pici porszem méretû a naprendszer a legközelebbi csillaghoz képest...
    5 fényóra - négy fényév = 10.000 szeres diffi.

    A voyagerek (pora) 300.000 év múlva érnének oda... (nem is arra mennek ugye?)
    (hibernátort akarok venni!!)
    © [NST]Cifu2005. 06. 25.. 22:24||#109
    A Voyager szondák megteszik elvileg, és csak a jó öreg kémiai hajtómû, valamint egy "kis" gravitációs csúzli-effektus kellett hozá. 😉
    © LowEnd2005. 06. 25.. 22:22||#108
    na ja. De azért jó lenne valami olyan meghajtás, ami legalább a naprendszerbõl kijut még az én életemben.
    (legyen még 30 év.)

    Le vagyok hangolva
    © [NST]Cifu2005. 06. 25.. 06:50||#107
    Bizony, a napvitorla iszonyú kis mértékû gyorsulást tesz lehetõvé, de cserébe nem kell számolni az üzemanyag tömegével. Valamiért valamit.
    © LowEnd2005. 06. 25.. 01:44||#106
    mondjuk cca néhány 10 négyzetméteres vitorlával számolva. Legyen ezer nm, akkor is... kurva kicsi a nyert energia.

    Mire százra gyorsul, én rég feldobom a bakancsom
    © LowEnd2005. 06. 25.. 01:42||#105
    várjvárj
    nem értesz

    A napcella néhány (10?) százalékos teljesítményébõl kiindulva max néhány 100 watt az összes fényenergia, amit elvileg használhatna.

    A vöröseltolódás meg olyan csekély (a köznapi tapasztalataimat alapul véve <#lookaround> (észrevehetetlen, márpedig a szem pontos mûszer)
    Hogy gyakorlatilag a teljes energia max milliomod részét használhatná fel.)

    Egy10ezred watt. Mégha a teljes szonda megáll is száz kilóban: egymillió mésodperc kellene 1m/s csigatempó eléréséhez

    javítsatok ki plíz
    © dez2005. 06. 24.. 21:28||#104
    De kurva sokan vannak. Meg a vitorla is kurva nagy. :p
    © LowEnd2005. 06. 24.. 21:05||#103
    oké - oké (jobbára) meggyõztetek

    de ennek alapján a foton a kurva kicsi energiájának mégkurvakissebb részét adja csak át :-(
    © dez2005. 06. 24.. 18:48||#102
    Azért a foton nem egy rugalmas golyó.. 😊 És nem is nagyon tudná kivárni, amíg a hanghullám-terjedés szabályai alapján (azt hiszem, itt ez érvényesül) kiderül, mi a helyzet. Ha jól sejtem, itt bejátszik némi kvantumfizika. Szóval, az a foton igenis "tudhatja", mekkora tömeg van a másik oldalon. (Tud ennél érdekesebbeket is, szal... 😊 )
    © BiroAndras2005. 06. 24.. 15:38||#101
    "ha nagy tömegû testrõl verõdik vissza a fény, akkor kisebb a vöröseltolódás? Tehát a fény kis tömegû testnek több energiát ad át? Honnan tudná a foton a mögöttes test tömegét?"

    Hát senki se emlékszik a fizika órákra? Eccerû mezei rugalmas ütközés. Szépen ki lehet számolni, hogy akkor maximális az energia átadás, ha a két test tömege egyenlõ. Ha az egyik nagyon nagy, a másik nagyon kicsi, akkor meg közel nulla.
    Ha az iskola nem is rémlik, gondoljatok pl. a biliárdra. Ha az egyik golyó pontosan telibe találja a másikat, akkor minden energiáját átadja, és megáll. A falról viszont visszapattan, vagyis nem veszít energiát (pontosabban egy keveset veszít). De ki lehet próbálni bármilyen kéznél levõ golyókkal.