Magyarország.hu
Óvatos szabályozás az internetes telefóniában
Az internetes telefonálás alapjaiban formálja át a telekommunikációs piacot, elmossa a határokat vezetékes, mobil és IP-alapú beszélgetés között. Eközben az európai hatóságok a rohamosan fejlődő technológia okozta bizonytalanság miatt csak óvatos lépésekkel merik szabályozni a piacot.
"Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium folyamatosan figyelemmel kíséri a piaci folyamatokat, az új technológiák megjelenését. Az Infokom 2004 projektben több részpiac és új technológia közül a VoIP is fókuszba került. A távközlés gyorsan fejlődik, új technológiák, szolgáltatások jelennek meg, ezért folyamatosan vizsgálnunk kell, hogy a kerettörvényben (egységes hírközlési törvény) foglalt szabályozói célok megvalósulnak-e a gyakorlatban" - mondta el Bánkúti Erzsébet, az informatikai tárca infokommunikációs szabályozásért felelős helyettes államtitkára.
Az IHM jelenleg összesíti annak a projektnek az eredményeit, amely a részpiacokat (kábeltévé, digitális tévéadás, Wi-fi, VoIP) vizsgálta. A felmérésben több száz kérdőívet küldtek el a szolgáltatóknak, érdekvédelmi szervezeteknek, szabályozóknak, köztük a Gazdasági Versenyhivatalnak is. "A piacok monitorozására azért van szükség, mert a fogyasztók, előfizetők, felhasználók számára biztonságos környezetet kell teremteni, és tudniuk kell, hogy egy szolgáltatás használatakor mire számíthatnak, mit kapnak a szolgáltatótól. A másik ok, hogy ha ezeket a vizsgálatokat időben elvégezzük, az eredmények ismeretében sikeresebben tudjuk képviselni a magyar érdekeket" - magyarázta az államtitkár. Az EU által definiált 18 részpiac elemzésében hazánk a negyedik helyen áll az EU25-ök között.
Az Európai Unió távközlési szabályozó hatóságait tömörítő bizottsága (European Regulators, ERG) 2005 második felétől kezdve áttekinti az elektronikus hírközlés és az információs társadalmi szolgáltatások szabályozását, különös figyelemmel az internetes telefóniára és az IP-alapú szolgáltatásokra. Az Európai Bizottság elé az ERG által kidolgozott javaslatok kerülnek.
Az elmúlt időszakban az ERG széleskörű vizsgálatokat folytatott a VoIP-szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozási feladatokról. A közösség február eleji álláspontja szerint a piac még nem elég kiforrott egy egységes szabályozói álláspont kialakításához. Arra jutottak, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak országonként más-más intézkedéseket kell hozniuk, hogy megfelelő környezetet teremtsenek a VoIP-szolgáltatások elterjedéséhez. A csoport ezért rugalmas tervet fogadott el, ami a nemzeti hatóságoknak lehetővé teszi, hogy az EU elképzeléseit és a nemzeti sajátosságokat is figyelembe vevő megoldást dolgozzanak ki.
A korábbi szabályozás még a hagyományos telefónia idejében jött létre. A jelenlegi direktíva alapja, hogy a média, az IT és a telekommunikációs szektor konvergál, ezért a szabályozásban is az európai hatóságok együttműködésére van szükség. Cél, hogy a piaci verseny, fejlődjön a belső piac és a felhasználók érdeklődését felkeltő kampányok induljanak el. "A szabályozásnak minél sokszínűbb szolgáltatások megjelenését kell segítenie úgy, hogy közben nagy hangsúlyt fektet a biztonságra, a kompatibilitásra és a fogyasztóvédelemre" - mondta Bánkúti Erzsébet.
A telekommunikáció szabályozása paradigmaváltás előtt áll, a hatóságoknak jelenleg azt kell eldönteniük, hogy mely pontokon, milyen módon és milyen mélységben kell beleszólnia az államnak a piaci folyamatokba. Fennáll annak a veszélye, hogy az internet szabályozásához hasonlóan állóháború alakul ki a szigorú és a liberális modell képviselői között. A VoIP radikálisan átalakíthatja a jelenlegi piaci szerkezetet, előmozdítja a hang és adathálózatok konvergenciáját. Még azok a VoIP-szolgáltatók is komoly versenytársai lehetnek a nagyoknak, amelyeknek nem kell komoly infrastrukturális fejlesztéseket végrehajtaniuk.
A nemzetközi beszédforgalom 12-15 százaléka bonyolódik IP-alapú hálózatokon, 2003-ban 23 százalékos, 2004-ben 40 százalékos volt a forgalom növekedése. Az Egyesült Államokban az üzleti vállalkozások 12 százaléka használ VoIP-t, itt a becslések szerint 2009-re több mint 12 millió háztartásban telefonálnak majd Internet alapon. A VoIP legnagyobb hajtóereje a költésgcsökkentés, az IP-alapú hálózatok telepítése drága, az üzemeltetésük viszont rendkívül olcsó, ami újra az általánydíjas tarfák felé mozdíthatja a piacot.
Hosszútávon azonban a nagy múltú távközlési cégek, köztük az egykori monopolszolgáltatók lesznek a piac domináns szereplői, előnyüket a biztos és lojális ügyfélkör és a már működő rendszerek (pl. számlázás) adják. Az általánydíj is a már kialakult ügyfélkörrel rendelkező szolgáltatóknak kedvez, közülük is a szélessávú elérést forgalmazóknak. Egy 2001-es felmérés a VoIP-szolgáltatások hazai piacát 6-8 milliárdosra becsülte.
Szakértők egybehangzóan állítják, hogy a VoIP-piac sikeres, bár igen kiszámíthatatlan jövő előtt áll. A szabályozásban azért is ilyen óvatosak a lépések, mert nem lehet előre megjósolni, hogy egy-egy intézkedés milyen hatásokat vált ki a piacon. A technológia azonban a hatóságokra fittyet hányva fejlődik. Az internetes telefonálást lehetővé tevő, ingyenesen letölthető Skype-ot például több kormánytag is használja. A p2p-elven működő programmal egy PC-vel és mikrofonos fejhallgatóval szélessávon teljesen ingyen beszélgethetünk azokkal, akik szintén használják a programot. A Skype fizetős változatában már külső hálózatokba is lehet telefonálni. Az ilyen és ehhez hasonló lehetőségégeket mégsem lehet rendes telefonszolgáltatásként kezelni, hiszen nincs garantált rendelkezésre állási idő és egy áramszünet - ami sem a vezetékes, sem a mobiltelefont nem érinti - is meghiúsíthatja a beszélgetést.
A technológia nem csak a jogalkotókat, gyakran a felhasználókat is megelőzi. Már ma is sok olyan szolgáltatás működik, amelyet az idősebb, vagy a technikai eszközökhöz kevésbé értő felhasználók csak nagy nehézségek árán tudnak használni. Csak a közelmúltban indult el az a tendencia, hogy a fejlesztőmérnökök már a felhasználók ismereteihez méretezik a szolgáltatásokat. A sokféle csomagban, számos opcióval kínált szolgáltatások is inkább zavaróak, semmint segítenék az ügyfeleket a választásban. Emiatt a szabályozó hatóságok munkája kiegészül a fogyasztóvédelmi feladatokkal, még az ingyenes szolgáltatásokat is rendszeresen ellenőrizni kell.
A távközlési szektorra jellemző, hogy az Unió minden tagállamában hasonló problémákkal küzdenek a hatóságok. A szabályozás azonban még az Unióban is gyerekcipőben jár, éppen a gyorsan fejlődő technológia miatt. Az internetes telefónia 6-8 éve igen fejletlen volt, a mobil- és vezetékes szolgáltatók a gyenge hangminőséget - a hang akadozását és néhány másodperces késését - hozták fel ellenérvként. Az új szolgáltatóknak épp a késleltetés tette lehetővé a piacra lépést, ellenkező esetben ugyanis a szolgáltatás a Matáv koncessziós jogába ütközött volna. Mára az internet-kapcsolatok sebessége, a szoftverek és más kiegészítők olyan fejlettségi szintet értek el, amelynél már nyugodtan beszélhetünk a hagyományos telefóniához hasonló minőségről. A felhasználók abból sem érzékelnek semmit, ha a hagyományos vonalas és mobil hívások egy szakaszon IP-alapon közlekednek.
A szabályozás egyik elve szerint egy bizonyos rendelkezésre állási küszöb (ezt százalékban adják meg) alatti szolgáltatást nem lehet telefonszolgáltatásnak tekinteni. A párhuzamos koncepció szerint a normál telefon az elsőrendű szolgáltatás, míg a VoIP a másodrendű, az ismert hátrányaival. A liberális modell nem tesz különbséget, de a szolgáltatónak kell publikálni a műszaki paramétereket az ügyfeleknek. A segélyhívó szám elérése különösebb technikai bravúr nélkül megoldható a VoIP-szolgálatásoknál, legalábbis azoknál, amelyeket fix pontról kezdeményeznek.
Ma gyakorlatilag bárki kínálhat internetalapú hangszolgáltatást a magyar piacon. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) tavaly nyáron tájékoztatót adott ki a VoIP-szolgáltatásokról. Ez leszögezte, hogy a piaci alapon kínált VoIP-szolgáltatást harminc napon belül be kell jelenteni a hatóságnál, a szolgáltatónak pedig különösen nagy hangsúlyt kell fektetnie az ügyfelek pontos tájékoztatására. Azok a VoIP-szolgáltatók, amelyek nem tartják be az ajánlatokban megfogalmazott ígéreteiket, szigorú ellenőrzésre, vétség esetén pedig komoly pénzbírságra számíthatnak az NHH-tól.
Az alapszabály, hogy minden állampolgár ingyen, bármely készülékről (legyen az mobil, vonalas, vagy fizetős utcai telefon) hívhassa az Európában általános 112-es segélyhívó számot. Probléma az úgynevezett nomád VoIP-felhasználóknál jelentkezik. Nomád hívásról akkor beszélünk, amikor valaki hordozható számítógéppel nem otthonról, hanem egy más földrajzi helyről csatlakozik a hálózatra, mégis a saját IP-címét használja. Ezeknél a hívásoknál a szolgáltató általában nem tudja meghatározni a hívó fél helyét.
A szolgáltatóknak biztosítani kell a VoIP segélyhívások továbbítását (a beérkező segélyhívásokat a legközelebb eső rendőrségre, mentő vagy tűzoltóállomásra, vagy operátorközpontba kell továbbítani), és információt kell szerezni a hívó helyszínről is. A jövőben a segélyhívó központokat fel kell készíteni a VoIP-n, illetve az e-mailben vagy SMS-ben érkezett riasztások kezelésére. Az Európában megvizsgált 19 ország közül mindössze kettőben (Észtország és Dánia) lehetséges a számhordzás az internetes telefóniában. Luxemburg a földrajzi VoIP-számterületen belül hozna létre egy alcsoportot erre a célra. Észtországban megoldható a számhordozás, technikai kérdés. Dániában a fix-mobil számhordozás 2005 végétől lesz elérhető.
"Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium folyamatosan figyelemmel kíséri a piaci folyamatokat, az új technológiák megjelenését. Az Infokom 2004 projektben több részpiac és új technológia közül a VoIP is fókuszba került. A távközlés gyorsan fejlődik, új technológiák, szolgáltatások jelennek meg, ezért folyamatosan vizsgálnunk kell, hogy a kerettörvényben (egységes hírközlési törvény) foglalt szabályozói célok megvalósulnak-e a gyakorlatban" - mondta el Bánkúti Erzsébet, az informatikai tárca infokommunikációs szabályozásért felelős helyettes államtitkára.
Az IHM jelenleg összesíti annak a projektnek az eredményeit, amely a részpiacokat (kábeltévé, digitális tévéadás, Wi-fi, VoIP) vizsgálta. A felmérésben több száz kérdőívet küldtek el a szolgáltatóknak, érdekvédelmi szervezeteknek, szabályozóknak, köztük a Gazdasági Versenyhivatalnak is. "A piacok monitorozására azért van szükség, mert a fogyasztók, előfizetők, felhasználók számára biztonságos környezetet kell teremteni, és tudniuk kell, hogy egy szolgáltatás használatakor mire számíthatnak, mit kapnak a szolgáltatótól. A másik ok, hogy ha ezeket a vizsgálatokat időben elvégezzük, az eredmények ismeretében sikeresebben tudjuk képviselni a magyar érdekeket" - magyarázta az államtitkár. Az EU által definiált 18 részpiac elemzésében hazánk a negyedik helyen áll az EU25-ök között.
Az Európai Unió távközlési szabályozó hatóságait tömörítő bizottsága (European Regulators, ERG) 2005 második felétől kezdve áttekinti az elektronikus hírközlés és az információs társadalmi szolgáltatások szabályozását, különös figyelemmel az internetes telefóniára és az IP-alapú szolgáltatásokra. Az Európai Bizottság elé az ERG által kidolgozott javaslatok kerülnek.
Az elmúlt időszakban az ERG széleskörű vizsgálatokat folytatott a VoIP-szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozási feladatokról. A közösség február eleji álláspontja szerint a piac még nem elég kiforrott egy egységes szabályozói álláspont kialakításához. Arra jutottak, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak országonként más-más intézkedéseket kell hozniuk, hogy megfelelő környezetet teremtsenek a VoIP-szolgáltatások elterjedéséhez. A csoport ezért rugalmas tervet fogadott el, ami a nemzeti hatóságoknak lehetővé teszi, hogy az EU elképzeléseit és a nemzeti sajátosságokat is figyelembe vevő megoldást dolgozzanak ki.
A korábbi szabályozás még a hagyományos telefónia idejében jött létre. A jelenlegi direktíva alapja, hogy a média, az IT és a telekommunikációs szektor konvergál, ezért a szabályozásban is az európai hatóságok együttműködésére van szükség. Cél, hogy a piaci verseny, fejlődjön a belső piac és a felhasználók érdeklődését felkeltő kampányok induljanak el. "A szabályozásnak minél sokszínűbb szolgáltatások megjelenését kell segítenie úgy, hogy közben nagy hangsúlyt fektet a biztonságra, a kompatibilitásra és a fogyasztóvédelemre" - mondta Bánkúti Erzsébet.
A telekommunikáció szabályozása paradigmaváltás előtt áll, a hatóságoknak jelenleg azt kell eldönteniük, hogy mely pontokon, milyen módon és milyen mélységben kell beleszólnia az államnak a piaci folyamatokba. Fennáll annak a veszélye, hogy az internet szabályozásához hasonlóan állóháború alakul ki a szigorú és a liberális modell képviselői között. A VoIP radikálisan átalakíthatja a jelenlegi piaci szerkezetet, előmozdítja a hang és adathálózatok konvergenciáját. Még azok a VoIP-szolgáltatók is komoly versenytársai lehetnek a nagyoknak, amelyeknek nem kell komoly infrastrukturális fejlesztéseket végrehajtaniuk.
A nemzetközi beszédforgalom 12-15 százaléka bonyolódik IP-alapú hálózatokon, 2003-ban 23 százalékos, 2004-ben 40 százalékos volt a forgalom növekedése. Az Egyesült Államokban az üzleti vállalkozások 12 százaléka használ VoIP-t, itt a becslések szerint 2009-re több mint 12 millió háztartásban telefonálnak majd Internet alapon. A VoIP legnagyobb hajtóereje a költésgcsökkentés, az IP-alapú hálózatok telepítése drága, az üzemeltetésük viszont rendkívül olcsó, ami újra az általánydíjas tarfák felé mozdíthatja a piacot.
Hosszútávon azonban a nagy múltú távközlési cégek, köztük az egykori monopolszolgáltatók lesznek a piac domináns szereplői, előnyüket a biztos és lojális ügyfélkör és a már működő rendszerek (pl. számlázás) adják. Az általánydíj is a már kialakult ügyfélkörrel rendelkező szolgáltatóknak kedvez, közülük is a szélessávú elérést forgalmazóknak. Egy 2001-es felmérés a VoIP-szolgáltatások hazai piacát 6-8 milliárdosra becsülte.
Szakértők egybehangzóan állítják, hogy a VoIP-piac sikeres, bár igen kiszámíthatatlan jövő előtt áll. A szabályozásban azért is ilyen óvatosak a lépések, mert nem lehet előre megjósolni, hogy egy-egy intézkedés milyen hatásokat vált ki a piacon. A technológia azonban a hatóságokra fittyet hányva fejlődik. Az internetes telefonálást lehetővé tevő, ingyenesen letölthető Skype-ot például több kormánytag is használja. A p2p-elven működő programmal egy PC-vel és mikrofonos fejhallgatóval szélessávon teljesen ingyen beszélgethetünk azokkal, akik szintén használják a programot. A Skype fizetős változatában már külső hálózatokba is lehet telefonálni. Az ilyen és ehhez hasonló lehetőségégeket mégsem lehet rendes telefonszolgáltatásként kezelni, hiszen nincs garantált rendelkezésre állási idő és egy áramszünet - ami sem a vezetékes, sem a mobiltelefont nem érinti - is meghiúsíthatja a beszélgetést.
A technológia nem csak a jogalkotókat, gyakran a felhasználókat is megelőzi. Már ma is sok olyan szolgáltatás működik, amelyet az idősebb, vagy a technikai eszközökhöz kevésbé értő felhasználók csak nagy nehézségek árán tudnak használni. Csak a közelmúltban indult el az a tendencia, hogy a fejlesztőmérnökök már a felhasználók ismereteihez méretezik a szolgáltatásokat. A sokféle csomagban, számos opcióval kínált szolgáltatások is inkább zavaróak, semmint segítenék az ügyfeleket a választásban. Emiatt a szabályozó hatóságok munkája kiegészül a fogyasztóvédelmi feladatokkal, még az ingyenes szolgáltatásokat is rendszeresen ellenőrizni kell.
A távközlési szektorra jellemző, hogy az Unió minden tagállamában hasonló problémákkal küzdenek a hatóságok. A szabályozás azonban még az Unióban is gyerekcipőben jár, éppen a gyorsan fejlődő technológia miatt. Az internetes telefónia 6-8 éve igen fejletlen volt, a mobil- és vezetékes szolgáltatók a gyenge hangminőséget - a hang akadozását és néhány másodperces késését - hozták fel ellenérvként. Az új szolgáltatóknak épp a késleltetés tette lehetővé a piacra lépést, ellenkező esetben ugyanis a szolgáltatás a Matáv koncessziós jogába ütközött volna. Mára az internet-kapcsolatok sebessége, a szoftverek és más kiegészítők olyan fejlettségi szintet értek el, amelynél már nyugodtan beszélhetünk a hagyományos telefóniához hasonló minőségről. A felhasználók abból sem érzékelnek semmit, ha a hagyományos vonalas és mobil hívások egy szakaszon IP-alapon közlekednek.
A szabályozás egyik elve szerint egy bizonyos rendelkezésre állási küszöb (ezt százalékban adják meg) alatti szolgáltatást nem lehet telefonszolgáltatásnak tekinteni. A párhuzamos koncepció szerint a normál telefon az elsőrendű szolgáltatás, míg a VoIP a másodrendű, az ismert hátrányaival. A liberális modell nem tesz különbséget, de a szolgáltatónak kell publikálni a műszaki paramétereket az ügyfeleknek. A segélyhívó szám elérése különösebb technikai bravúr nélkül megoldható a VoIP-szolgálatásoknál, legalábbis azoknál, amelyeket fix pontról kezdeményeznek.
Ma gyakorlatilag bárki kínálhat internetalapú hangszolgáltatást a magyar piacon. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) tavaly nyáron tájékoztatót adott ki a VoIP-szolgáltatásokról. Ez leszögezte, hogy a piaci alapon kínált VoIP-szolgáltatást harminc napon belül be kell jelenteni a hatóságnál, a szolgáltatónak pedig különösen nagy hangsúlyt kell fektetnie az ügyfelek pontos tájékoztatására. Azok a VoIP-szolgáltatók, amelyek nem tartják be az ajánlatokban megfogalmazott ígéreteiket, szigorú ellenőrzésre, vétség esetén pedig komoly pénzbírságra számíthatnak az NHH-tól.
Az alapszabály, hogy minden állampolgár ingyen, bármely készülékről (legyen az mobil, vonalas, vagy fizetős utcai telefon) hívhassa az Európában általános 112-es segélyhívó számot. Probléma az úgynevezett nomád VoIP-felhasználóknál jelentkezik. Nomád hívásról akkor beszélünk, amikor valaki hordozható számítógéppel nem otthonról, hanem egy más földrajzi helyről csatlakozik a hálózatra, mégis a saját IP-címét használja. Ezeknél a hívásoknál a szolgáltató általában nem tudja meghatározni a hívó fél helyét.
A szolgáltatóknak biztosítani kell a VoIP segélyhívások továbbítását (a beérkező segélyhívásokat a legközelebb eső rendőrségre, mentő vagy tűzoltóállomásra, vagy operátorközpontba kell továbbítani), és információt kell szerezni a hívó helyszínről is. A jövőben a segélyhívó központokat fel kell készíteni a VoIP-n, illetve az e-mailben vagy SMS-ben érkezett riasztások kezelésére. Az Európában megvizsgált 19 ország közül mindössze kettőben (Észtország és Dánia) lehetséges a számhordzás az internetes telefóniában. Luxemburg a földrajzi VoIP-számterületen belül hozna létre egy alcsoportot erre a célra. Észtországban megoldható a számhordozás, technikai kérdés. Dániában a fix-mobil számhordozás 2005 végétől lesz elérhető.