SG.hu
Rádiófrekvenciás azonosítás a bolti polcokon
A termékek rádiófrekvenciás technológián alapuló egyedi azonosításával
évente dollármilliárdok takaríthatók meg.
Az áru hosszú utat tesz meg, amíg a gyártószalagról a boltok polcaira kerül: csomagolják, raktárhelyiségben tárolják, viszonteladókhoz szállítják, majd onnan több-kevesebb elosztóponton keresztül juttatják el a boltokba, ahol a fogyasztók végül megvásárolják. Ezen az úton az áruk egy részének óhatatlanul nyoma vész: egyes becslések szerint a leltári pontatlanság, a raktározás során elszámolt tételek, a szállítás hiányossága vagy gondatlansága, valamint az esetleges lopások miatt csak az Egyesült Államokban évente 33 milliárd dollár veszteséget kénytelenek elkönyvelni a kiskereskedelemben - ami további 38 milliárd dollárnyi kárt okoz az által, hogy a vásárlók nem találják a boltok polcain az általuk keresett terméket.
Joggal merült fel hát az igény egy olyan megoldás iránt, amellyel az ellátási lánc teljes szélességében könnyen átláthatóvá, ellenőrizhetővé tehető, amivel a hibák és hiányosságok gyorsan kiszűrhetők, és így a dollármilliárdos károk minimálisra csökkenthetők. Erre a problémára az elektronikus termékkódot hordozó rádiófrekvenciás azonosító címke tökéletes megoldást kínál.
A rádiófrekvenciás azonosító címke (Radio Frequency Identification, RFID tag) egy 96 bit információ tárolására képes 0,3 mm méretű mikrochipből és egy antennából áll. Ha a mikrochip egy erre a célra kifejlesztett, elektromágneses mezővel körülvett leolvasó berendezés közelébe kerül, rádióhullámokon keresztül automatikusan kommunikálni kezd vele, és elküldi a rajta tárolt információt: az elektronikus termékkódot képező numerikus adatsort. A leolvasó berendezés ezredmásodpercek alatt fogadja az információt, majd továbbítja egy szerverre, ahonnan az adatok elektronikus úton az arra jogosultak számára, akár az Internet segítségével elérhetővé tehetők. A 96 bites kód 268 millió cégnek biztosíthat egyedi azonosítót, cégenként 16 millió tárgykategóriával, kategóriánként 68 milliárd szériaszámmal.
Az elektronikus termékkód előnye a vonalkódhoz képest, hogy használatával minden egyes termék egyedi módon azonosítható, és Interneten tárolt adatokkal összekapcsolható, így az egy-egy termékhez egyedi módon hozzárendelhető információk száma végtelen. Amíg a vonalkód csak az árucikk megnevezésére, árára és gyártójára vonatkozó - maximum 12-14 bit méretű - információt képes tárolni, addig az elektronikus kód alapján többek között megállapítható, hogy hol és mikor gyártották az adott terméket, milyen úton jutott a bolt polcaira, a szállítás során megfelelő módon kezelték-e, és minőségét meddig őrzi meg. Az elektronikus kód további előnye a vonalkóddal szemben, hogy leolvasása automatikusan, emberi közbeavatkozás nélkül történik: elég, ha a felcímkézett termékeket (akár több ezer darabot dobozba csomagolva egyszerre) egyszerűen eltolják a leolvasó berendezés mellett.
A rádiófrekvenciás azonosításon alapuló technológia már a második világháború óta ismert, de az üzleti életben való széleskörű alkalmazását a XX. században az interoperabilitás hiánya és a magas költségek erősen akadályozták. A technológiai standardok kidolgozására és a szükséges berendezések beszerzésével és működtetésével kapcsolatos költségek drasztikus csökkentésére 1999-ben nemzetközi kutatószervezet jött létre Auto ID Center néven. A szervezet működésének eredményeképpen egy rádiófrekvenciás azonosító címke ma már csupán pár centbe kerül, egy leolvasó berendezés ára pedig kb. 100 dollár; a nyílt szabványoknak köszönhetően a megoldásszállító partnerek együttműködése előtt a jövőben nincs már akadály. Az Auto ID Center működését olyan óriáscégek szponzorálták, mint például a Coca Cola, a Johnson&Johnson, a Gilette, a Kraft, a Pepsi Co, a Pfizer, a Procter&Gamble vagy az Unilever.
A Sun Microsystems kezdettől fogva komoly szerepet vállalt az új technológia szabványainak kidolgozásában: 2000 óta az Auto ID Center Technológiai Bizottságának és Szoftver Csoportjának elnöke. A Sun kutatásainak középpontjában az a kérdés áll, hogy a termékazonosításból származó információk hogyan integrálhatók a cégek már meglévő IT rendszerébe, így elsősorban a rádiófrekvenciás azonosító rendszerek működésének hátterét biztosító hardvereket és szoftvereket fejleszt, de emellett partnereivel együttműködve természetesen teljes körű RFID megoldást is kínál ügyfelei számára. A Sun 2004. május 5-én nyitotta meg Dallasban RFID tesztközpontját, ahol a cégek életszerű körülmények között tesztelhetik a különböző RFID megoldásokat az azonosító címkéktől a vállalati alkalmazás integrációs szoftverekig, hogy ezzel időt és költséget megtakarítva, kockázattól mentesen választhassák ki az igényeiknek leginkább megfelelő RFID megoldást. A Sun hamarosan hasonló RFID tesztközpontot nyit majd európai gyáregysége mellett, a skóciai Linlithgow-ban.
Az RFID technológia üzleti életben való alkalmazása ma már nem távoli jövő, hanem kézzel fogható valóság. A technológia bevezetésétől a Gillette éves bevételének 3-5%-os emelkedését várja, a Procter&Gamble pedig az ellátási lánc működtetésével kapcsolatos költségeinek 1,5 milliárd dolláros csökkenésére számít. A Wal-Mart, a világ egyik legnagyobb áruházlánca 2005. január 1-jétől megköveteli 100 legnagyobb beszállítójától, hogy termékeiket rádiófrekvenciás azonosító címkével lássák el. A Delta Airlines egy pilot teszt keretében 40 000 utasának poggyászát címkézi fel, míg a Goodyear, amely évente 220 millió gumiabroncsot gyárt, szintén a technológia bevezetését tervezi. A technológia alkalmazási területei szinte határtalanok: alkalmas lehet a postai szolgáltatások minőségének emelésére, a gyógyszerhamisítás megakadályozására, az élelmiszerek előállításának és biztonságos szállításának ellenőrzésére, sőt, a pénzhamisítás és pénzmosás megakadályozására is. Az Egyesült Államokban 2003-ban 91,5 millió dollárt költöttek RFID technológiára a kiskereskedelmi ellátó láncban; az IDC előrejelzése szerint ez a szám 2008-ra 1,3 milliárd dollárra nő majd.
Az áru hosszú utat tesz meg, amíg a gyártószalagról a boltok polcaira kerül: csomagolják, raktárhelyiségben tárolják, viszonteladókhoz szállítják, majd onnan több-kevesebb elosztóponton keresztül juttatják el a boltokba, ahol a fogyasztók végül megvásárolják. Ezen az úton az áruk egy részének óhatatlanul nyoma vész: egyes becslések szerint a leltári pontatlanság, a raktározás során elszámolt tételek, a szállítás hiányossága vagy gondatlansága, valamint az esetleges lopások miatt csak az Egyesült Államokban évente 33 milliárd dollár veszteséget kénytelenek elkönyvelni a kiskereskedelemben - ami további 38 milliárd dollárnyi kárt okoz az által, hogy a vásárlók nem találják a boltok polcain az általuk keresett terméket.
Joggal merült fel hát az igény egy olyan megoldás iránt, amellyel az ellátási lánc teljes szélességében könnyen átláthatóvá, ellenőrizhetővé tehető, amivel a hibák és hiányosságok gyorsan kiszűrhetők, és így a dollármilliárdos károk minimálisra csökkenthetők. Erre a problémára az elektronikus termékkódot hordozó rádiófrekvenciás azonosító címke tökéletes megoldást kínál.
A rádiófrekvenciás azonosító címke (Radio Frequency Identification, RFID tag) egy 96 bit információ tárolására képes 0,3 mm méretű mikrochipből és egy antennából áll. Ha a mikrochip egy erre a célra kifejlesztett, elektromágneses mezővel körülvett leolvasó berendezés közelébe kerül, rádióhullámokon keresztül automatikusan kommunikálni kezd vele, és elküldi a rajta tárolt információt: az elektronikus termékkódot képező numerikus adatsort. A leolvasó berendezés ezredmásodpercek alatt fogadja az információt, majd továbbítja egy szerverre, ahonnan az adatok elektronikus úton az arra jogosultak számára, akár az Internet segítségével elérhetővé tehetők. A 96 bites kód 268 millió cégnek biztosíthat egyedi azonosítót, cégenként 16 millió tárgykategóriával, kategóriánként 68 milliárd szériaszámmal.
Az elektronikus termékkód előnye a vonalkódhoz képest, hogy használatával minden egyes termék egyedi módon azonosítható, és Interneten tárolt adatokkal összekapcsolható, így az egy-egy termékhez egyedi módon hozzárendelhető információk száma végtelen. Amíg a vonalkód csak az árucikk megnevezésére, árára és gyártójára vonatkozó - maximum 12-14 bit méretű - információt képes tárolni, addig az elektronikus kód alapján többek között megállapítható, hogy hol és mikor gyártották az adott terméket, milyen úton jutott a bolt polcaira, a szállítás során megfelelő módon kezelték-e, és minőségét meddig őrzi meg. Az elektronikus kód további előnye a vonalkóddal szemben, hogy leolvasása automatikusan, emberi közbeavatkozás nélkül történik: elég, ha a felcímkézett termékeket (akár több ezer darabot dobozba csomagolva egyszerre) egyszerűen eltolják a leolvasó berendezés mellett.
A rádiófrekvenciás azonosításon alapuló technológia már a második világháború óta ismert, de az üzleti életben való széleskörű alkalmazását a XX. században az interoperabilitás hiánya és a magas költségek erősen akadályozták. A technológiai standardok kidolgozására és a szükséges berendezések beszerzésével és működtetésével kapcsolatos költségek drasztikus csökkentésére 1999-ben nemzetközi kutatószervezet jött létre Auto ID Center néven. A szervezet működésének eredményeképpen egy rádiófrekvenciás azonosító címke ma már csupán pár centbe kerül, egy leolvasó berendezés ára pedig kb. 100 dollár; a nyílt szabványoknak köszönhetően a megoldásszállító partnerek együttműködése előtt a jövőben nincs már akadály. Az Auto ID Center működését olyan óriáscégek szponzorálták, mint például a Coca Cola, a Johnson&Johnson, a Gilette, a Kraft, a Pepsi Co, a Pfizer, a Procter&Gamble vagy az Unilever.
A Sun Microsystems kezdettől fogva komoly szerepet vállalt az új technológia szabványainak kidolgozásában: 2000 óta az Auto ID Center Technológiai Bizottságának és Szoftver Csoportjának elnöke. A Sun kutatásainak középpontjában az a kérdés áll, hogy a termékazonosításból származó információk hogyan integrálhatók a cégek már meglévő IT rendszerébe, így elsősorban a rádiófrekvenciás azonosító rendszerek működésének hátterét biztosító hardvereket és szoftvereket fejleszt, de emellett partnereivel együttműködve természetesen teljes körű RFID megoldást is kínál ügyfelei számára. A Sun 2004. május 5-én nyitotta meg Dallasban RFID tesztközpontját, ahol a cégek életszerű körülmények között tesztelhetik a különböző RFID megoldásokat az azonosító címkéktől a vállalati alkalmazás integrációs szoftverekig, hogy ezzel időt és költséget megtakarítva, kockázattól mentesen választhassák ki az igényeiknek leginkább megfelelő RFID megoldást. A Sun hamarosan hasonló RFID tesztközpontot nyit majd európai gyáregysége mellett, a skóciai Linlithgow-ban.
Az RFID technológia üzleti életben való alkalmazása ma már nem távoli jövő, hanem kézzel fogható valóság. A technológia bevezetésétől a Gillette éves bevételének 3-5%-os emelkedését várja, a Procter&Gamble pedig az ellátási lánc működtetésével kapcsolatos költségeinek 1,5 milliárd dolláros csökkenésére számít. A Wal-Mart, a világ egyik legnagyobb áruházlánca 2005. január 1-jétől megköveteli 100 legnagyobb beszállítójától, hogy termékeiket rádiófrekvenciás azonosító címkével lássák el. A Delta Airlines egy pilot teszt keretében 40 000 utasának poggyászát címkézi fel, míg a Goodyear, amely évente 220 millió gumiabroncsot gyárt, szintén a technológia bevezetését tervezi. A technológia alkalmazási területei szinte határtalanok: alkalmas lehet a postai szolgáltatások minőségének emelésére, a gyógyszerhamisítás megakadályozására, az élelmiszerek előállításának és biztonságos szállításának ellenőrzésére, sőt, a pénzhamisítás és pénzmosás megakadályozására is. Az Egyesült Államokban 2003-ban 91,5 millió dollárt költöttek RFID technológiára a kiskereskedelmi ellátó láncban; az IDC előrejelzése szerint ez a szám 2008-ra 1,3 milliárd dollárra nő majd.