Az internet jövője szorosan összekapcsolható a technológiai iparág kilátásaival, nagyon szorosak a köztük lévő összefüggések. Az ipar kilábalni látszik a válságból, de mi lesz az internettel?

Az internetes cégek '90-es évek végén még szárnyaló részvényárfolyamainak lezuhanásába többezer vállalat rokkant bele, csak a legnagyobbak élték túl a még napjainkban is érezhető válságot. A fény már látszik az alagút végén, a technológiai cégek komoly költségcsökkentéseket hajtottak végre, optimalizálták viszonteladói hálózatukat, és mielőtt pénzt áldoztak volna a fejlesztésekre kétszer is megnézték hogy meg fog e térülni. Ennek eredményeképpen a múlthónapban megjelent, a 2003-mas évet lezáró beszámolók jórésze már pozitiv mérlegadatokat tartalmazott, és ismét beindulni látszik az internetes gazdaság.

Viszont komoly akadály, hogy a gyártók a tényleges fejlesztések helyett a külsőségek és a marketing irányába fordultak, az új szoftververziókat látszatújdonságokkal próbálják eladni. A felmerülő inkompatibilitási hibákért és biztonsági résekért, valamint az ezekből bekövetkező károkért nem akarnak felelősséget vállalni. Mivel ma már az Internet közel sem a számítástechnikával közvetlen kapcsolatban álló vállalatokról szól, az informatikai világ sebezhetőségének egyre nyilvánvalóbb volta közvetve az egész gazdaságot visszavetheti. A pizzériáktól a virágárusokon át a DVD boltokig a piac minden szereplője megjelenik ezen a területen, és emiatt komoly kihatásai lehetnek annak, ha nem teszik biztonságosabbá és stabilabbá a rendszert.

Viszont ez a jogilag gyengén szabályozott rendszerben élő iparágnak nem érdeke, mivel a veszély számára bevételeket generál. A fogyasztókat bosszantó vagy veszélyeztető tényezőket, mint a spam (kéretlen reklámlevelek) vagy a féregvírusokat(pl. a MyDoom) csak egy kemény, globális fellépés állíthatná meg. De a hálózatok kényszerű túlméretezése, a rendszerek fenntartása és folyamatos frissitése, a védelemhez szükséges szoftver és hardvereszközök beszerzése mind-mind piacot teremtenek az informatikai szférában.

A reklámlevelek özöne az egész internetre káros, és hatékonysága egyre romlik - még akkor is, ha már nem nagyon tud tovább süllyedni. Ez közvetve a webes reklámok hatékonyságát is csökkenti, és a figyelemfelkeltés növelése miatt a módszerek egyre zavaróbbak, idegesítőbbek lesznek. A spam témája azért is érdekes, mert címlistákat általában a weboldalakról gyűjtenek a hirdetők, márpedig a neten megjelenő jellemzően értékesíteni szeretne. A tényleges fogyasztókról - akik ingyenes postafiókokat vagy egyszerűen internetszolgáltatójukat használva tájékozódnak - nehéz információt szerezni, pedig ha tudnának róluk a reklámozók, ők könnyebben elérhetőek lennének. Ahhoz, hogy megnézzük merrefelé haladunk, szükséges a folyamat ismerete, honnan is jöttünk. Az internetet előszőr csak egy viszonylag szűk réteg fejlesztette ki a saját igényeinek megfelelően, céljuk csupán a kölcsönös információcsere volt. Ebből eredeztethető az ingyenessége is, mely mára már a gazdasági növekedés akadályává vált. Persze a kutatóknak, oktatási intézményeknek ez teljesen természetes volt (és tegyük hozzá, ma is az). Ekkor még az elsődleges szempont a gyorsaság és a puritán egyszerűség volt.

Ezek a technológiák hamar elterjedtek széles körben is, az Internet egyfajta közösségi médiummá vált, és elkezdték már nemcsak tudományos célokra, hanem minden egyébre is használni. Megjelent a magáncélú levelezés, a személyes weblap, egyszóval bárki használhatta bármire - robbanásszerű elterjedése is ennek köszönhető. Nem sokkal később ebben megjelentek ebben a a térben a nyereségre vágyó cégek, de az alapvetően szakértő, a technológiát ismerő felhasználók miatt lassan tudtak csak teret nyerni. A domináns szolgáltatások jórészét még magánszemélyek vagy nonprofit szervezetek müködtették és fejlesztették, de a vállalatok egyre inkább kezdték átvenni az uralmat.

Fontos kiemelni, hogy az internet közösségi jellegét a vállalatok törték meg, mivel a gazdaság szereplőinek érdekében állt ezek meggyengítése saját dominanciájuk könyebb kiépítése és megtartása érdekében. Ekkor történtek a nagy tőkebevonások és egyesülések, mivel ezek biztosították az e-gazdaság üzleti szereplőinek megerősödését a még meglévő, de kisszámú, viszont meglehetősen erős közösségi szférával szemben. Azoknak önmagukban az ingyenesség és spontaneitás miatt nem volt jelentős gazdasági szerepük, de népszerűségük akadályozta a profitcélú tevékenységek sikerét. Tömegével jelentek meg a háttér nélküli vállalkozások (internetes garázscégek), a pótcselekvésszerű lánclevelek és piramisjátékok, és az olyan ingyenes szolgáltatások, amelyek kizárólag reklámokból próbáltak megélni. Felvásároltak olyan cégeket, mint az ICQ, a Hotmail vagy itthon a Freemail, anélkül, hogy bármiféle nyereséget hozott volna a tulajdonosának. Mindenki nagyobb látogatottságot akart kimutatni, de ezzel párhuzamosan minőségi visszaesés következett be.

Mivel egy idő után bebizonyosodott, hogy reklámbevételekből nem fenntarthatóak a tartalomszolgáltatások, a portálok egyértelműen az előfizetéses koncepció és az egyéb pénzkereseti lehetőségek, hozzáadott szolgáltatások beépítése felé fordultak. A nagy kérdés persze az, hogy amennyiben valami ingyen elérhető, az emberek miért fizetnének érte? Régebben az volt az általános megitélés, hogy az emberek csak olyan dolgokért hajlandók pénzt kiadni melyeket maguk is pénzügyi haszonra válthatnak, de ez a feltevés - többek között kényelmi szempontok és gondolkodásmódbeli változások miatt - megdőlt.

Az új doktrína szerint hasonló rendszerbe csak az egyébként nem elérhető, "extra" szolgáltatások fognak bekerülni, a már most is ingyenesek - legalábbis az elkövetkező néhány évben - nem. Jó példa ezekre a Freemail spammentesítése vagy az extra tárhely a Primpostán. Ezek sikerében nagyon fontos momentum a mobiltechnológia fejlődése által lehetővé vált SMS, mely gyors és egyszerű fizetési módszer, ráadásul ma már szinte mindenki számára elérhető. A fogyasztó részéről előny, hogy fizetés esetén valóban fontos lesz az egyedi felhasználó kielégítése is, azaz probléma esetén megoldást kaphat, és amennyiben nem elérhető/nem működik az általa használni kivánt dolog jogosan reklamálhat. Továbbá ilyenkor általános a teljes reklámmentesség, amit napjaink technikai lehetőségei, a felugró ablakok, villogó animált gifek, a sorok között átúszó flash és egyéb csodák miatt nem szabad alábecsülni.

Az interneten a felhasználó eddig is komoly értéket képviselt, lévén többszörös a túlkínálat szinte mindenből. Ezzel párhuzamosan és ennek okán az interneten már ma is önálló, rendkívül erőteljes, néha öncélú, a gazdasági érdeketől függetlenül működő fogyasztói kontroll tapasztalható. Az internetes gazdaság jövője éppen emiatt bizonytalan, nem lehet tendenciákat megállapítani, és hiába készítenek a cégek több évre szóló üzleti terveket, mindenki tudatában van, hogy az internet egy folyamatosan változó környezet ahol nehéz előre tervezni.

A fizetős rendszerbe átállást csak a legnagyobbak tudják elkezdeni, és mivel oldalaikat szinte mindenki használja, amennyiben sikeresek, a nyomukban haladva a kisebb weblapok is átalakíthatják kiemelt szolgáltatásaikat előfizetéses rendszerbe. A Jupiter Research pár hónappal ezelőtti felmérése szerint a 18 év feletti netezők 75 %-a semmilyen szolgáltatásért nem fizetne. A fennmaradó rész kategórizálása szerint minőségi levelezésért (pl. nagyobb tárhely, spam- és vírusszűrés) 9 %, webtárhelyért 7 %, álláshirdetésért 6 %, apróhirdetésekért, fotók tárolásáért és albumba rendezéséért és IP telefonálásért 5-5 fizetne - a többi kategória hibahatáron belülre esett.

Mint minden nagyobb nagyobb fejlesztést, az előfizetéses rendszert is először a pornóoldalak bevezették be, de mostanra már a legjelentősebb portálok is elindították extra csomagjukat. A nemrég megjelent Yahoo "Plus", az AOL vagy az Microsoft MSN "Premium" sikere az egész internetre kihatással lehet. Havi előfizetési dijuk 6-10 dollár, mely internetelőfizetéshez is kapcsolható. A csomagok extra szolgáltatásokon (pl. mozifilm letöltés lehetősége vagy multiplayer játékszerverek beállítása) kívül reklámblokkolást, vírusvédelmet, webtárhelyet, szülői kontroll lehetőségét és üzenőszoftvert is tartalmaz. A tavalyi utolsó negyedévben az AOL-nek 340 ezer új szélessávú előfizetője volt, többségük előfizetett az extra csomagra is.

A keresők stratégiája más, ott a speciális szponzorált linkek hódítanak, továbbá néhány nagyobb kereső már nem fogad el ingyen linket az adatbázisába. Bár ennek a stratégiának az elvi lehetősége látszólag fennáll, a hosszútávú gyakorlatban - például a másképp gondolkodó konkurens szolgáltatások miatt - ez nem működik. Mindez annak jele, hogy a szolgáltatók továbbra is az előzőleg tömegesen bevont, de most éppen kikopóban lévő hírdetőkkel kívánnak üzleteket kötni minden szegmesben.

A jövőben tehát jellemző lesz a gyorsan változó sorrend a szolgáltatásválaszték csúcsát képező szereplők és portálok körében is. Míg a drótnélküli technikák (pl. WiMax) az internetes tartalom minőségét nem csak elérhetőségét befolyásolják, addig a szélessáv terjedésével és az IPv6 megjelenésével az online sugárzott anyagok mennyisége ugrásszerűen növekedni fog, melyből a kétirányú interaktív kommunikáció is nagy szeletet fog kiharapni. Ezenkívül várható a folyamatosan veszteséges mesterségesen életben tartott szolgáltatók erőteljes gyengülése majd megszűnése, (lásd korábban a hatalmas reklámkampánnyel megjelent ViaNovo, vagy a Korridor.hu leépülése).