SG.hu
Fallout 4
Kiadó: Bethesda Softworks
Fejlesztő: Bethesda Games Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 945 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-9590 processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Fallout 3
Kategória: akció-szerepjáték
Azt már tudjuk egy ideje, hogy a háború sosem változik, azzal viszont csak most szembesültünk, hogy a Fallout-sorozat annál inkább, a negyedik rész ugyanis egészen felemásra sikerült a korábbiakhoz mérten. Fallout 4 játéktesztünk következik!
Rendkívül nehéz nekilátni egy olyan játékteszt írásának, ami arról a Fallout 4-ről szól, amit hosszú hónapokon keresztül elképesztő mértékű felhajtás kísért, és már az első héten olyan kimagasló eladásokat produkált, amivel hatalmas rekordokat sikerült megdöntenie. Mindeközben pedig ott van a két táborra szakadt közönség is, akik közül az egyik halmaz azt mondja, hogy a Bethesda egy olyan irányba indult el a játékkal, aminek már régen nincs semmi köze az eredeti sorozathoz, míg a másik csoport úgy véli, hogy az új epizód lett a valaha készült legjobb szerepjáték, amely a név alatt megjelent. Mint mindig, az igazság ezúttal is valahol a két véglet között található.
Ami azonban tény, és ami még inkább megnehezíti az írást, hogy a negyedik epizód valóban más lett - még a Fallout 3-hoz mérten is -, miközben annak a megítélése, hogy bizonyos újdonságok vagy módosítások előnyére vagy inkább hátrányára váltak-e a játéknak, nagyon szubjektív megítélésen alapul: konkrétan ízlés kérdése. Éppen emiatt érdemes lefutni már most a kötelező köröket! A Fallout 4 összességében olyan, mintha a közvetlen számozott előd egy alaposan kibővített kiegészítője lenne, amely felvonultatja a sorozatra jellemző összes sajátosságot, így a poszt-apokaliptikus vidéket, a sajátos hangulatot - ami mindmáig páratlannak tekinthető -, az esetlen harcrendszert, az óriási és egyben szabadon bejárható világot, valamint természetesen a bugokat, amelyekből ezúttal is milliónyi akad majd utunkba.
Ezeket azonban éppen annyira nem lehetne problémának tekinteni, mint az egykoron sokak által kedvelt Gothic-sorozat esetében, amelynek szintén az ilyen kisebb programozási bakik adtak egy kis extra ízt. Noha a legnagyobb rajongóknak bizonyára ennyi információ bőven elég ahhoz, hogy azonnal beruházzanak a játékba, ellenben az ördög ezúttal is a részletekben lakik. Mert hiába is szerettük volna annyira szeretni a Fallout 4-et, mint korábbi társait, és hiába feledkeztünk bele napokig úgy, hogy azt sem vettük észre, amikor leesett az első hó, mindvégig volt egy kis hiányérzetünk, ami megmagyarázhatatlan, mi több kellemetlen teherként nehezedett vállainkra.
Ez korántsem jelenti azt, hogy folyamatosan búskomoran, lehajtott fejjel élhetjük át legújabb poszt-apokaliptikus kalandjainkat, éppen ellenkezőleg: nagyon sok kellemes meglepetés, rengeteg élményben dús pillanat és meghökkentő dolog vár ránk a játékban, amit mi sem bizonyít jobban, mint a páratlan prológus. Ennek köszönhetően egy kicsit a nagy nukleáris katasztrófa előtti világot is felfedezhetjük, miközben rendkívüli alapossággal megalkothatjuk saját hősünket, majd miután bekövetkezik a katasztrófa, családunk társaságában egy speciális óvóhelyre vonulunk el, ahol néhány érdekességet követően - igen, ezek igencsak lényeges "érdekességek" lesznek -, mintegy két évszázad elteltével térünk magunkhoz.
Mint ahogyan azt korábban megszokhattuk már, a világ ennyi idő alatt, különösképpen egy óriási atomkatasztrófát követően alaposan átalakult, a poszt-apokaliptikus jelleg a jól ismert formában, de még mindig sokkolóan tárul az arcunk elé, ahogyan a letűnt kor emlékei rozsdásodva, korhadva, megkopva, megfakulva, elpusztulva vagy újrahasznosítva mutatkoznak meg előttünk egy minden eddiginél színesebb világban. Míg ugyanis a korábbi Fallout-részeknek egyaránt megvolt a sajátos színvilága, addig a negyedik felvonásból ez eltűnt, és Boston környékét egészen realisztikus környezetben ismerhetjük meg.
Az új helyszín nem csak kellemesen változatos, hanem rengeteg titkot és felfedezni valót is rejt, miközben valóban létező nevezetességek és történelmi helyszínek egész sorát ismerhetjük meg kalandozásaink során, amivel kapcsolatban kiemelendő, hogy elég jól meg kell ismerkednünk az amerikaiak múltjával ahhoz, hogy ezeket az utalásokkal és egyebekkel együtt megérthessük. A jó hír, hogy rengeteg ilyen van a játékban - kikacsintásokból szinte minden utcasarkon találunk egyet-egyet -, a rossz hír viszont, hogy a történelmi emlékek feldolgozásához nem elegendő annyit tudni, hogy Kolumbusz Kristóf fedezte fel Amerikát.
Magáról a Fallout 4 sztorijáról annyit érdemes tudni, hogy rendkívül unalmas, klisés és egyszerű, mintha nem is a Bethesda készítette volna, hanem egy sokadrangú fejlesztőcsapat, akik kislányos zavarukban a tízpontos hangulattal szerették volna eladni első projektjüket. Hiába is várnánk például óriási összeesküvés-elméleteket, hatalmas ármánykodásokat vagy fordulatokat, a játék - nevéhez méltatlan módon - semmi érdekességet sem tudott felvonultatni ezen a téren, ami sokakban hiányérzetet kelthet. A franchise eddigi leggyengébb és legötlettelenebb története vár ránk, aminél még a Fallout New Vegas is több izgalmat tudott felvonultatni korábban.
A sztori természetesen ezúttal is az új világot uraló frakciókra épül majd fel, a mi feladatunk tehát az lesz, hogy kiválasszuk a számunkra helyesnek vélt utat, és a négy oldal elvei között lavírozva elérjük saját céljainkat. Hiába van azonban sok választási lehetőségünk, a Fallout 4-ben ezúttal szinte egyáltalán nem tudunk belefolyni a történet alakításába, ami szintén egy óriási negatívum a korábbi részekhez mérten. Noha pár alkalommal megpróbálják elhitetni velünk a fejlesztők, hogy az egész világ sorsa a mi kezünkben van, összességében nem érkezünk majd szinte egyetlen olyan válaszút elé sem, ami egészen más mederbe terelné a játékmenetet, vagy más megvilágításba helyezne frakciókat, így folyamatosan sodródunk az árral.
Ez azonban még messze nem minden, hiszen már-már felháborító szintet engedett meg magának a Bethesda a párbeszédek kapcsán, amelyek jelentős része kimerül az "igen", a "nem" és a "talán" válaszadási lehetőségekben - illetve be is szólhatunk, ha akarunk -, de ha hősünk esetleg több szót is ki tud mondani ezeknél, akkor sem hallhatunk majd tőle összetettebb mondatokat. Ha ez sokszor nem is nagy probléma - hiszen pergősebbek lettek tőle a párbeszédek -, azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nem ezt szoktuk meg a korábbi részeknél.
Ha túltettük magunkat a fentieken, akkor jöhet a következő hideg zuhany, amit a játékmenettől kapunk majd. Az alapokat tekintve kis túlzással ugyanazt tapasztaljuk ezen a téren, mint amit a visszatérő harmadik epizódban már megszoktunk, ezáltal főhősünk oldalán egy óriási nyitott világban kalandozhatunk egyedül, vagy néhány társunk oldalán, akik között akadnak óriási figurák is, sőt akár már egy kutyát is magunkkal vihetünk küldetéseinkre. Négylábú barátunk az első néhány percben valóban kellemes meglepetéseket tartogat, mondhatni új színt hoz a pályákra, azonban rövid időn belül inkább idegesítővé válik a jelenléte, hiába fektetett tehát a Bethesda túlzás nélkül ezreket - nyilván dollárban - abba, hogy mindenféle ultramodern technológiákkal valószerű kutyát tegyenek a játékba, ez a legfeleslegesebb újdonságok közé sorolható.
Helyette sokkal jobban örültünk volna annak, ha változatosabb küldetésekre fordítják ezeket az erőforrásokat. Hiába van ugyanis tonnányi fő- és mellékküldetésünk, azok jelentős része - és minden túlzás nélkül, valóban szinte az összes - arra épül, hogy menjünk el bizonyos pontokra, és ott gyilkoljunk meg mindenkit. Nyilvánvalóan ezt nem ilyen naturalisztikus formában tálalják majd, hiszen hol ki kell szabadítanunk valakit, hol meg kell szereznünk valamit, de összességében a harc túlontúl az előtérbe került az aktuális epizódban.
Hogy ezt miért fogjuk fel ennyire tragikusan? Mindössze azért, mert a Fallout-sorozat soha nem erről szólt! Fontos eleme volt a harc, sőt nagyon élveztük azt is, amikor a harmadik epizódban megjelent a V.A.T.S. névre keresztelt új rendszer, ellenben hová tűntek a diplomatikus lehetőségek, az emberi megoldások vagy a nagydumás karakterek? Mert azt nehezen lehetne belemagyarázni a játékba, hogy a korábbi részek után ezúttal minden egyes problémát csak és kizárólag erőszakkal lehetne megoldani. Ez nemcsak nonszensz, hanem egyben rendkívül idegesítő is.
Pláne, mert a harcrendszer még mindig olyan esetlen, mint a Fallout 3-ban volt. Az imént említett Vault-Tec Assisted Targeting System a kockadobáson alapuló rendszerével például még mindig gyakran az őrületbe tud kergetni bárkit, hiszen hiába állíthatjuk le az időt, hiába célozhatjuk be külön az egyes testrészeket, ha a véletlengenerátor vagy képességeink másként akarják, akkor még két centiről sem találunk el egy hatalmas mutánst, amelyekből ismét rengeteg kóborol majd az óriási világban. A szisztémának nyilván nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak, hiszen önmagunk fejlesztése, illetve az újabb fegyverek felkutatása vagy megalkotása például kellemes célt ad a kezünkbe ahhoz, hogy megpróbáljuk lenyelni az újabb és újabb gyilkolásra ösztönző feladatokat, de elég szomorú az, hogy a történet helyett egy - előre is elnézést az őszinteségért - szerepjátéknak csúfolt akciójátékban nem a sztori áll az első helyen.
Utóbbi tényt erősíti az is, hogy a taktikus rendszer helyett garantáltan sokkal gyakrabban használjuk majd a valós idejű összecsapások lehetőségét azért, hogy mielőbb meg tudjunk szabadulni az újabb unalmas feladattól. Természetesen a korábbi sajátosságok és rendszerek kisebb-nagyobb változtatással ugyanúgy megmaradtak, így mellettünk lesz a rendkívül hasznos Pip-Boy, miközben minél magasabb fejlettségi szintet érünk el, annál jobban fejleszthetjük karakterünk tulajdonságait, ellenben ezeknél lényegesen komolyabb újdonságokkal is meg kell most barátkoznunk. Az egyik leghasznosabb ezek közül a craftrendszer, aminek köszönhetően az összegyűjtött tárgyak ma már nem csak a pénzszerzést szolgálják, hiszen mindent lebonthatunk elemeire, és felhasználhatjuk őket újabb tárgyak, ezáltal akár fegyverek vagy páncélok megalkotására is, amivel rengeteg új lehetőség nyílt meg előttünk a pályákon.
Ehhez kapcsolódik a Fallout 4 egyik talán legsajátosabb, ám mégis csak opcionálisan alkalmazható újdonsága, hiszen az alapanyagokkal nemcsak használati tárgyakat, hanem saját menedékeket, sőt komplett településeket is felhúzhatunk magunknak a semmi közepén. Ezen a téren lényegében egy játék a játékban funkciót alkotott meg a Bethesda, hiszen garantáltan órákra elvonatkoztathatunk az unalmas kampánytól, ha belecsapunk az építkezésbe, ami nemcsak azt jelenti, hogy házakat építhetünk, hanem azt is, hogy megvédjük az ide érkező lakosságot a külső fenyegetésektől, gondoskodnunk kell az ellátásukról, lényegében tehát egy mikro-gazdaság felépítése lesz a cél.
Nyilvánvaló, hogy még sok-sok apró újdonságot ki lehetne emelni a játékmenetből, amelyek módosultak vagy abszolút frissek a korábbi részekhez képest, azonban ami ezeknél is fontosabb, hogy a Fallout 4 a hangulat terén ismét tökéletes lett. Ezt azért nagyon lényeges külön kiemelnünk, mert a sajátos poszt-apokaliptikus világ olyan élményeket garantál majd a rajongók számára, amelyek sokaknál feledtetni tudják a fenti problémák egy jelentős részét, és bár folyamatos hiányérzetet idézhetnek elő bennük, ez mégsem tud majd felülemelkedni azon a tényen, hogy a Bethesda alkotása még mindig páratlannak tekinthető ebből a szempontból. Szívfájdalmaink azonban itt még mindig nem érnek véget, hiszen a játék sajnos többek között a grafika terén sem igazán nyűgözött le minket.
Grafika:
Noha az elődhöz képest nyilvánvalóan szebb lett a végeredmény, ellenben érezhető, hogy a fejlesztési munkálatok még az előző generációban kezdődtek meg, így például a nagy kihívóhoz, avagy a The Witcher 3: Wild Hunthoz képest óriási lemaradásai vannak az alkotásnak több tekintetben is. Nemcsak az optimalizálás sikerült borzalmasra - egy ilyen küllemet lényegesen gyengébb gépeknek is kezelnie kellene -, hanem az óriási világ kidolgozása sem lett olyan pompás, mint az 2015-ben elvárható lenne, arról nem is beszélve, hogy a közelebbről mutatott karakterek arcán és mimikáján látszik, hogy már-már ijesztően műanyaghatást keltenek, és olyanok, mintha baltával faragták volna ki őket.
Tény és való, hogy akadnak nagyon szép pillanatok is a játékban, például a nukleáris viharok és az egyéb természeti jelenségek rendkívül látványosak, az összkép is rendben van, de amint egy kicsit közelebbről kezdünk el vizsgálni valamit, vagy látjuk az esetlenül közlekedő karaktereket, máris visszafelé, és nem előre utazunk majd az időben.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha tény és való, hogy a Fallout 4 irányításába bele kell tanulni, hiszen a Pip-Boy kezelése mellett a harcrendszer is külön ismereteket igényel, azonban PC-n minden könnyen hozzáférhető, átlátható, ebből kifolyólag a letisztult kezelőfelületnek köszönhetően azonnal belejövünk még olyan összetettebb lehetőségekbe is, mint a craftolás. Karakterünk irányításának alapjai egyébiránt a hagyományos akciójátékokból lettek átemelve, de aki a közvetlen elődöket ismerte, azt sem éri majd meglepetés ezen a téren.
Játszhatóság: A Fallout 4 a szavatosság tekintetében a korábbi részek örökségét hordozza, ezáltal rengeteg időt eltölthetünk csak a mellékküldetések teljesítésével vagy a csodálatos, valóban magával ragadó világ felfedezésével is. Nehéz lenne számszerűsíteni egy nyitott világú alkotásnál a játékidőt, ellenben ha csak a sztorira koncentrálunk, nem teljesítünk egyetlen mellékes teendőt sem, és a települések építésének lehetőségét is mellőzzük, még abban az esetben is legalább 20-30 órányi kalandban lesz részünk, amit a fentiekkel könnyedén meg is többszörözhetünk. A csalódás ezen a téren tehát kizárva!
Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia a Fallout-sorozatban soha nem volt a helyzet magaslatán, ami sajnos ezúttal is igaz. Ellenfeleink rendkívül erőszakosak, gondolkodás és taktikázás nélkül rontanak ránk, míg csapattársaink szintén véghezvihetnek nagyon furcsa dolgokat. Meglepő lehet, de a legértelmesebb lény a játékban - rajtunk kívül - kutyánk lesz, akinek kidolgozására érezhetően sokkal nagyobb figyelmet szenteltek a készítők, ugyanakkor még ő is gyakran képes előidézni szájtátó pillanatokat - Keszeghez hasonlóan a The Witcher 3-ból -, így ez alapján már gondolhatjuk, hogy a többiek mire képesek.
Főként az ehhez kapcsolódó hiányosságok és a programozási bakik miatt ráadásul a játék kiszámíthatatlanul nehéz is lett. Számtalanszor előfordulhat például, hogy vissza kell töltenünk egy korábbi mentett állást - már ha ez sikerül -, de olyan abszurdumokat is rendszeresen fel kell majd dolgoznunk, mint hogy egy küldetéshez vezető úton szintünknél erősebb ellenfelekbe botolhatunk, vagy egy nehezen megtisztított területen később ugyanúgy megjelennek a mutánsok, mintha mi sem történt volna, ami legalább olyan idegesítő, mint korábban a Far Cry 2-ben megtapasztalt újratöltődő ellenőrzőpontok.
Hangok, zene: Összességében a hangok és a zenék terén sem igazán nevezhető lenyűgözőnek a Fallout 4! A kellemes dallamok még csak-csak elmennek, a korabeli zenék felcsendülése a jövőben, illetve ebben az apokaliptikus világban pedig egészen hátborzongató hatást kelt, de például a szinkronok jelentős többsége olyan monoton és jellemtelen, hogy gyakran nemcsak a profi mimikát mellőző gépies arcoktól ijedünk meg, hanem unott hangjuktól is.
Összegzés: Rendkívül nehéz a dolgunk, ha a Fallout 4-ről kell ítéletet mondanunk, hiszen a rajongás soha nem emelkedhet felül az objektivitáson. Ebből a szempontból kijelenthető, hogy a Bethesda most egészen más útra lépett a sorozattal, ami minden téren egyszerűsödött - elegendő csak a semmitmondó fejlődési rendszerre gondolni -, illetve sokkal akció-központúbb lett, mint korábban. A hangulat ugyan még mindig példátlan, de mivel ehhez nem kapcsolódott most sem rendes történet, sem érdekes küldetések, a mosolyunk egyáltalán nem őszinte a végeredmény kapcsán.
Ebből kifolyólag nem kizárt, hogy az alkotás sokaknak az év csalódása lesz, hiszen inkább lett egy szerepjátékos elemekkel ellátott akciójáték, mint egy, a klasszikus elődök nyomdokaiban járó új epizód. Hangsúlyoznánk, hogy ettől a Fallout 4 még nem lett rossz, csak más, mint amit megszoktunk. Ellenben legalább könnyen kiáltunk ki győztest az idei esztendő szerepjátékos felhozatalából, hiszen Geralt kalandjai mérföldekkel nagyobb élményt nyújtottak, mint ennek a legendás sorozatnak az aktuális próbálkozása.
Fejlesztő: Bethesda Games Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 945 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-9590 processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Fallout 3
Kategória: akció-szerepjáték
Azt már tudjuk egy ideje, hogy a háború sosem változik, azzal viszont csak most szembesültünk, hogy a Fallout-sorozat annál inkább, a negyedik rész ugyanis egészen felemásra sikerült a korábbiakhoz mérten. Fallout 4 játéktesztünk következik!
Rendkívül nehéz nekilátni egy olyan játékteszt írásának, ami arról a Fallout 4-ről szól, amit hosszú hónapokon keresztül elképesztő mértékű felhajtás kísért, és már az első héten olyan kimagasló eladásokat produkált, amivel hatalmas rekordokat sikerült megdöntenie. Mindeközben pedig ott van a két táborra szakadt közönség is, akik közül az egyik halmaz azt mondja, hogy a Bethesda egy olyan irányba indult el a játékkal, aminek már régen nincs semmi köze az eredeti sorozathoz, míg a másik csoport úgy véli, hogy az új epizód lett a valaha készült legjobb szerepjáték, amely a név alatt megjelent. Mint mindig, az igazság ezúttal is valahol a két véglet között található.
Ami azonban tény, és ami még inkább megnehezíti az írást, hogy a negyedik epizód valóban más lett - még a Fallout 3-hoz mérten is -, miközben annak a megítélése, hogy bizonyos újdonságok vagy módosítások előnyére vagy inkább hátrányára váltak-e a játéknak, nagyon szubjektív megítélésen alapul: konkrétan ízlés kérdése. Éppen emiatt érdemes lefutni már most a kötelező köröket! A Fallout 4 összességében olyan, mintha a közvetlen számozott előd egy alaposan kibővített kiegészítője lenne, amely felvonultatja a sorozatra jellemző összes sajátosságot, így a poszt-apokaliptikus vidéket, a sajátos hangulatot - ami mindmáig páratlannak tekinthető -, az esetlen harcrendszert, az óriási és egyben szabadon bejárható világot, valamint természetesen a bugokat, amelyekből ezúttal is milliónyi akad majd utunkba.
Ezeket azonban éppen annyira nem lehetne problémának tekinteni, mint az egykoron sokak által kedvelt Gothic-sorozat esetében, amelynek szintén az ilyen kisebb programozási bakik adtak egy kis extra ízt. Noha a legnagyobb rajongóknak bizonyára ennyi információ bőven elég ahhoz, hogy azonnal beruházzanak a játékba, ellenben az ördög ezúttal is a részletekben lakik. Mert hiába is szerettük volna annyira szeretni a Fallout 4-et, mint korábbi társait, és hiába feledkeztünk bele napokig úgy, hogy azt sem vettük észre, amikor leesett az első hó, mindvégig volt egy kis hiányérzetünk, ami megmagyarázhatatlan, mi több kellemetlen teherként nehezedett vállainkra.
Ez korántsem jelenti azt, hogy folyamatosan búskomoran, lehajtott fejjel élhetjük át legújabb poszt-apokaliptikus kalandjainkat, éppen ellenkezőleg: nagyon sok kellemes meglepetés, rengeteg élményben dús pillanat és meghökkentő dolog vár ránk a játékban, amit mi sem bizonyít jobban, mint a páratlan prológus. Ennek köszönhetően egy kicsit a nagy nukleáris katasztrófa előtti világot is felfedezhetjük, miközben rendkívüli alapossággal megalkothatjuk saját hősünket, majd miután bekövetkezik a katasztrófa, családunk társaságában egy speciális óvóhelyre vonulunk el, ahol néhány érdekességet követően - igen, ezek igencsak lényeges "érdekességek" lesznek -, mintegy két évszázad elteltével térünk magunkhoz.
Mint ahogyan azt korábban megszokhattuk már, a világ ennyi idő alatt, különösképpen egy óriási atomkatasztrófát követően alaposan átalakult, a poszt-apokaliptikus jelleg a jól ismert formában, de még mindig sokkolóan tárul az arcunk elé, ahogyan a letűnt kor emlékei rozsdásodva, korhadva, megkopva, megfakulva, elpusztulva vagy újrahasznosítva mutatkoznak meg előttünk egy minden eddiginél színesebb világban. Míg ugyanis a korábbi Fallout-részeknek egyaránt megvolt a sajátos színvilága, addig a negyedik felvonásból ez eltűnt, és Boston környékét egészen realisztikus környezetben ismerhetjük meg.
Az új helyszín nem csak kellemesen változatos, hanem rengeteg titkot és felfedezni valót is rejt, miközben valóban létező nevezetességek és történelmi helyszínek egész sorát ismerhetjük meg kalandozásaink során, amivel kapcsolatban kiemelendő, hogy elég jól meg kell ismerkednünk az amerikaiak múltjával ahhoz, hogy ezeket az utalásokkal és egyebekkel együtt megérthessük. A jó hír, hogy rengeteg ilyen van a játékban - kikacsintásokból szinte minden utcasarkon találunk egyet-egyet -, a rossz hír viszont, hogy a történelmi emlékek feldolgozásához nem elegendő annyit tudni, hogy Kolumbusz Kristóf fedezte fel Amerikát.
Magáról a Fallout 4 sztorijáról annyit érdemes tudni, hogy rendkívül unalmas, klisés és egyszerű, mintha nem is a Bethesda készítette volna, hanem egy sokadrangú fejlesztőcsapat, akik kislányos zavarukban a tízpontos hangulattal szerették volna eladni első projektjüket. Hiába is várnánk például óriási összeesküvés-elméleteket, hatalmas ármánykodásokat vagy fordulatokat, a játék - nevéhez méltatlan módon - semmi érdekességet sem tudott felvonultatni ezen a téren, ami sokakban hiányérzetet kelthet. A franchise eddigi leggyengébb és legötlettelenebb története vár ránk, aminél még a Fallout New Vegas is több izgalmat tudott felvonultatni korábban.
A sztori természetesen ezúttal is az új világot uraló frakciókra épül majd fel, a mi feladatunk tehát az lesz, hogy kiválasszuk a számunkra helyesnek vélt utat, és a négy oldal elvei között lavírozva elérjük saját céljainkat. Hiába van azonban sok választási lehetőségünk, a Fallout 4-ben ezúttal szinte egyáltalán nem tudunk belefolyni a történet alakításába, ami szintén egy óriási negatívum a korábbi részekhez mérten. Noha pár alkalommal megpróbálják elhitetni velünk a fejlesztők, hogy az egész világ sorsa a mi kezünkben van, összességében nem érkezünk majd szinte egyetlen olyan válaszút elé sem, ami egészen más mederbe terelné a játékmenetet, vagy más megvilágításba helyezne frakciókat, így folyamatosan sodródunk az árral.
Ez azonban még messze nem minden, hiszen már-már felháborító szintet engedett meg magának a Bethesda a párbeszédek kapcsán, amelyek jelentős része kimerül az "igen", a "nem" és a "talán" válaszadási lehetőségekben - illetve be is szólhatunk, ha akarunk -, de ha hősünk esetleg több szót is ki tud mondani ezeknél, akkor sem hallhatunk majd tőle összetettebb mondatokat. Ha ez sokszor nem is nagy probléma - hiszen pergősebbek lettek tőle a párbeszédek -, azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nem ezt szoktuk meg a korábbi részeknél.
Ha túltettük magunkat a fentieken, akkor jöhet a következő hideg zuhany, amit a játékmenettől kapunk majd. Az alapokat tekintve kis túlzással ugyanazt tapasztaljuk ezen a téren, mint amit a visszatérő harmadik epizódban már megszoktunk, ezáltal főhősünk oldalán egy óriási nyitott világban kalandozhatunk egyedül, vagy néhány társunk oldalán, akik között akadnak óriási figurák is, sőt akár már egy kutyát is magunkkal vihetünk küldetéseinkre. Négylábú barátunk az első néhány percben valóban kellemes meglepetéseket tartogat, mondhatni új színt hoz a pályákra, azonban rövid időn belül inkább idegesítővé válik a jelenléte, hiába fektetett tehát a Bethesda túlzás nélkül ezreket - nyilván dollárban - abba, hogy mindenféle ultramodern technológiákkal valószerű kutyát tegyenek a játékba, ez a legfeleslegesebb újdonságok közé sorolható.
Helyette sokkal jobban örültünk volna annak, ha változatosabb küldetésekre fordítják ezeket az erőforrásokat. Hiába van ugyanis tonnányi fő- és mellékküldetésünk, azok jelentős része - és minden túlzás nélkül, valóban szinte az összes - arra épül, hogy menjünk el bizonyos pontokra, és ott gyilkoljunk meg mindenkit. Nyilvánvalóan ezt nem ilyen naturalisztikus formában tálalják majd, hiszen hol ki kell szabadítanunk valakit, hol meg kell szereznünk valamit, de összességében a harc túlontúl az előtérbe került az aktuális epizódban.
Hogy ezt miért fogjuk fel ennyire tragikusan? Mindössze azért, mert a Fallout-sorozat soha nem erről szólt! Fontos eleme volt a harc, sőt nagyon élveztük azt is, amikor a harmadik epizódban megjelent a V.A.T.S. névre keresztelt új rendszer, ellenben hová tűntek a diplomatikus lehetőségek, az emberi megoldások vagy a nagydumás karakterek? Mert azt nehezen lehetne belemagyarázni a játékba, hogy a korábbi részek után ezúttal minden egyes problémát csak és kizárólag erőszakkal lehetne megoldani. Ez nemcsak nonszensz, hanem egyben rendkívül idegesítő is.
Pláne, mert a harcrendszer még mindig olyan esetlen, mint a Fallout 3-ban volt. Az imént említett Vault-Tec Assisted Targeting System a kockadobáson alapuló rendszerével például még mindig gyakran az őrületbe tud kergetni bárkit, hiszen hiába állíthatjuk le az időt, hiába célozhatjuk be külön az egyes testrészeket, ha a véletlengenerátor vagy képességeink másként akarják, akkor még két centiről sem találunk el egy hatalmas mutánst, amelyekből ismét rengeteg kóborol majd az óriási világban. A szisztémának nyilván nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak, hiszen önmagunk fejlesztése, illetve az újabb fegyverek felkutatása vagy megalkotása például kellemes célt ad a kezünkbe ahhoz, hogy megpróbáljuk lenyelni az újabb és újabb gyilkolásra ösztönző feladatokat, de elég szomorú az, hogy a történet helyett egy - előre is elnézést az őszinteségért - szerepjátéknak csúfolt akciójátékban nem a sztori áll az első helyen.
Utóbbi tényt erősíti az is, hogy a taktikus rendszer helyett garantáltan sokkal gyakrabban használjuk majd a valós idejű összecsapások lehetőségét azért, hogy mielőbb meg tudjunk szabadulni az újabb unalmas feladattól. Természetesen a korábbi sajátosságok és rendszerek kisebb-nagyobb változtatással ugyanúgy megmaradtak, így mellettünk lesz a rendkívül hasznos Pip-Boy, miközben minél magasabb fejlettségi szintet érünk el, annál jobban fejleszthetjük karakterünk tulajdonságait, ellenben ezeknél lényegesen komolyabb újdonságokkal is meg kell most barátkoznunk. Az egyik leghasznosabb ezek közül a craftrendszer, aminek köszönhetően az összegyűjtött tárgyak ma már nem csak a pénzszerzést szolgálják, hiszen mindent lebonthatunk elemeire, és felhasználhatjuk őket újabb tárgyak, ezáltal akár fegyverek vagy páncélok megalkotására is, amivel rengeteg új lehetőség nyílt meg előttünk a pályákon.
Ehhez kapcsolódik a Fallout 4 egyik talán legsajátosabb, ám mégis csak opcionálisan alkalmazható újdonsága, hiszen az alapanyagokkal nemcsak használati tárgyakat, hanem saját menedékeket, sőt komplett településeket is felhúzhatunk magunknak a semmi közepén. Ezen a téren lényegében egy játék a játékban funkciót alkotott meg a Bethesda, hiszen garantáltan órákra elvonatkoztathatunk az unalmas kampánytól, ha belecsapunk az építkezésbe, ami nemcsak azt jelenti, hogy házakat építhetünk, hanem azt is, hogy megvédjük az ide érkező lakosságot a külső fenyegetésektől, gondoskodnunk kell az ellátásukról, lényegében tehát egy mikro-gazdaság felépítése lesz a cél.
Nyilvánvaló, hogy még sok-sok apró újdonságot ki lehetne emelni a játékmenetből, amelyek módosultak vagy abszolút frissek a korábbi részekhez képest, azonban ami ezeknél is fontosabb, hogy a Fallout 4 a hangulat terén ismét tökéletes lett. Ezt azért nagyon lényeges külön kiemelnünk, mert a sajátos poszt-apokaliptikus világ olyan élményeket garantál majd a rajongók számára, amelyek sokaknál feledtetni tudják a fenti problémák egy jelentős részét, és bár folyamatos hiányérzetet idézhetnek elő bennük, ez mégsem tud majd felülemelkedni azon a tényen, hogy a Bethesda alkotása még mindig páratlannak tekinthető ebből a szempontból. Szívfájdalmaink azonban itt még mindig nem érnek véget, hiszen a játék sajnos többek között a grafika terén sem igazán nyűgözött le minket.
Grafika:
Noha az elődhöz képest nyilvánvalóan szebb lett a végeredmény, ellenben érezhető, hogy a fejlesztési munkálatok még az előző generációban kezdődtek meg, így például a nagy kihívóhoz, avagy a The Witcher 3: Wild Hunthoz képest óriási lemaradásai vannak az alkotásnak több tekintetben is. Nemcsak az optimalizálás sikerült borzalmasra - egy ilyen küllemet lényegesen gyengébb gépeknek is kezelnie kellene -, hanem az óriási világ kidolgozása sem lett olyan pompás, mint az 2015-ben elvárható lenne, arról nem is beszélve, hogy a közelebbről mutatott karakterek arcán és mimikáján látszik, hogy már-már ijesztően műanyaghatást keltenek, és olyanok, mintha baltával faragták volna ki őket.Tény és való, hogy akadnak nagyon szép pillanatok is a játékban, például a nukleáris viharok és az egyéb természeti jelenségek rendkívül látványosak, az összkép is rendben van, de amint egy kicsit közelebbről kezdünk el vizsgálni valamit, vagy látjuk az esetlenül közlekedő karaktereket, máris visszafelé, és nem előre utazunk majd az időben.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha tény és való, hogy a Fallout 4 irányításába bele kell tanulni, hiszen a Pip-Boy kezelése mellett a harcrendszer is külön ismereteket igényel, azonban PC-n minden könnyen hozzáférhető, átlátható, ebből kifolyólag a letisztult kezelőfelületnek köszönhetően azonnal belejövünk még olyan összetettebb lehetőségekbe is, mint a craftolás. Karakterünk irányításának alapjai egyébiránt a hagyományos akciójátékokból lettek átemelve, de aki a közvetlen elődöket ismerte, azt sem éri majd meglepetés ezen a téren.Játszhatóság:
A Fallout 4 a szavatosság tekintetében a korábbi részek örökségét hordozza, ezáltal rengeteg időt eltölthetünk csak a mellékküldetések teljesítésével vagy a csodálatos, valóban magával ragadó világ felfedezésével is. Nehéz lenne számszerűsíteni egy nyitott világú alkotásnál a játékidőt, ellenben ha csak a sztorira koncentrálunk, nem teljesítünk egyetlen mellékes teendőt sem, és a települések építésének lehetőségét is mellőzzük, még abban az esetben is legalább 20-30 órányi kalandban lesz részünk, amit a fentiekkel könnyedén meg is többszörözhetünk. A csalódás ezen a téren tehát kizárva!Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia a Fallout-sorozatban soha nem volt a helyzet magaslatán, ami sajnos ezúttal is igaz. Ellenfeleink rendkívül erőszakosak, gondolkodás és taktikázás nélkül rontanak ránk, míg csapattársaink szintén véghezvihetnek nagyon furcsa dolgokat. Meglepő lehet, de a legértelmesebb lény a játékban - rajtunk kívül - kutyánk lesz, akinek kidolgozására érezhetően sokkal nagyobb figyelmet szenteltek a készítők, ugyanakkor még ő is gyakran képes előidézni szájtátó pillanatokat - Keszeghez hasonlóan a The Witcher 3-ból -, így ez alapján már gondolhatjuk, hogy a többiek mire képesek.Főként az ehhez kapcsolódó hiányosságok és a programozási bakik miatt ráadásul a játék kiszámíthatatlanul nehéz is lett. Számtalanszor előfordulhat például, hogy vissza kell töltenünk egy korábbi mentett állást - már ha ez sikerül -, de olyan abszurdumokat is rendszeresen fel kell majd dolgoznunk, mint hogy egy küldetéshez vezető úton szintünknél erősebb ellenfelekbe botolhatunk, vagy egy nehezen megtisztított területen később ugyanúgy megjelennek a mutánsok, mintha mi sem történt volna, ami legalább olyan idegesítő, mint korábban a Far Cry 2-ben megtapasztalt újratöltődő ellenőrzőpontok.
Hangok, zene:
Összességében a hangok és a zenék terén sem igazán nevezhető lenyűgözőnek a Fallout 4! A kellemes dallamok még csak-csak elmennek, a korabeli zenék felcsendülése a jövőben, illetve ebben az apokaliptikus világban pedig egészen hátborzongató hatást kelt, de például a szinkronok jelentős többsége olyan monoton és jellemtelen, hogy gyakran nemcsak a profi mimikát mellőző gépies arcoktól ijedünk meg, hanem unott hangjuktól is.
Összegzés:
Rendkívül nehéz a dolgunk, ha a Fallout 4-ről kell ítéletet mondanunk, hiszen a rajongás soha nem emelkedhet felül az objektivitáson. Ebből a szempontból kijelenthető, hogy a Bethesda most egészen más útra lépett a sorozattal, ami minden téren egyszerűsödött - elegendő csak a semmitmondó fejlődési rendszerre gondolni -, illetve sokkal akció-központúbb lett, mint korábban. A hangulat ugyan még mindig példátlan, de mivel ehhez nem kapcsolódott most sem rendes történet, sem érdekes küldetések, a mosolyunk egyáltalán nem őszinte a végeredmény kapcsán. Ebből kifolyólag nem kizárt, hogy az alkotás sokaknak az év csalódása lesz, hiszen inkább lett egy szerepjátékos elemekkel ellátott akciójáték, mint egy, a klasszikus elődök nyomdokaiban járó új epizód. Hangsúlyoznánk, hogy ettől a Fallout 4 még nem lett rossz, csak más, mint amit megszoktunk. Ellenben legalább könnyen kiáltunk ki győztest az idei esztendő szerepjátékos felhozatalából, hiszen Geralt kalandjai mérföldekkel nagyobb élményt nyújtottak, mint ennek a legendás sorozatnak az aktuális próbálkozása.