SG.hu
Sniper Elite 3
Kiadó: 505 Games
Fejlesztő: Rebellion
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 830 3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, Nvidia GeForce GT 635 vagy ATI Radeon R7 240 grafikus kártya, 2 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8400 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 455 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Sniper Elite V2
Kategória: külsőnézetes akció
A Sniper Elite-sorozat legújabb epizódjában a második világháború észak-afrikai hadszínterén ismerhetjük meg egy szövetséges mesterlövész mindennapjait, aki ott igyekszik keresztülhúzni a német hadigépezet törekvéseit, ahol csak lehet. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Sniper Elite 3!
Amikor 2005-ben az első Sniper Elite megjelent a boltok polcain, a második világháborús videojátékok divatja már leáldozóban volt, így a piacot kezdték elárasztani a modern hadviselésre koncentráló alkotások. A Rebellion játéka éppen emiatt egy utolsó minőségi kapaszkodót nyújtott a téma kedvelőinek, hiszen bár egy külsőnézetes akciójáték volt, és az élmény tekintetében közelébe sem ért a Call of Duty vagy a Medal of Honor kettősének, azonban így is rengeteg kellemes emléket adott rengeteg rajongó számára.
Sokan nem is értették ezek után, hogy miért nem készült el azonnal a folytatás, de a fejlesztőknek vélhetően megvolt rá az okuk, lévén hét évvel később mégis úgy határoztak, hogy feltámasztják a mesterlövészekre koncentráló alkotást - ráadásul a legendás első rész szellemiségében. A Sniper Elite V2 sajnos ennek ellenére sem lett egy túl kiemelkedő epizód, de akik imádták a világháborús tematikát, azok mégis odáig voltak érte, hiszen hibái ellenére olyan élményeket közvetített, amilyent videojáték akkor már hosszú-hosszú évek óta nem tudott.
A siker nem is maradt el, így a Rebellion szinte azonnal belecsapott a folytatásba, amire már csak két esztendőt kellett várnunk, néhány nappal ezelőtt ugyanis a boltok polcaira került a Sniper Elite 3, és már az első héten képes volt több országban is az eladási listák élére törni. Hogy ilyen jól sikerült volna a játék? Sajnos nem egészen erről van szó, a népszerűség sokkal inkább annak köszönhető, hogy az alkotók ismét képesek voltak kiválóan megfogni egy korszak és egy sajátos stílus lényegét.
Ahogyan az várható volt, a Sniper Elite 3 ezúttal sem a történettel hódítja majd meg szívünket, Karl Fairburne oldalán ugyanis továbbra is a történelem egyik legsötétebb időszaka vár ránk, noha ez esetünkben egy kis képzavart jelent, hiszen a mindig napsütéses Afrikába indulunk néhány izgalmas bevetés érdekében. A második világháború észak-afrikai hadszínterén ugyanis rengeteg izgalmas esemény történt az 1940-es évek első felében, amelyekből természetesen ezúttal sem tapasztalhatunk majd meg egyet sem, mivel a Rebellion újfent fiktív történeteket fűzött az egyes bevetésekhez.
Ebből kifolyólag a sztori az első pillanattól az utolsóig érdektelen és összefüggéstelen, de mivel a célt már az első percekben vázolják nekünk - miszerint ott tegyünk keresztbe a németeknek, ahol csak tudunk -, ezért nem is igazán lesz túl sok kérdésünk a küldetések előtt. Az egyes feladatok kidolgozásának minőségére azonban ennek ellenére sem lehet panaszunk! A változatosság gyönyörködtet, ennek fényében pedig klasszikus mesterlövészeknek való teendők várnak ránk, de a távoli, csendes gyilkolás mellett gyakran közelharcban is bizonyítanunk kell rátermettségünket.
Sőt mi több, a korábbi részekkel ellentétben ezúttal minden eddiginél több lopakodásban lesz részünk, ami vélhetően annak köszönhető, hogy a sivatag sík vidéke nem a legideálisabb helyszín egy mesterlövész számára, noha a fejlesztők az esetek többségében így is kiválóan szőtték bele a küldetésekbe a magaslati pontokkal, hegyekkel és egyebekkel szegélyezett pályákon a távcsöves puska használatát. Összességében azonban nagyjából a játék 40-50 százalékában kapott hangsúlyos szerepet ez a fegyver, az esetek többségében ugyanis a közelharc dominált, vagy a géppisztolyok, amelyekkel szintén teljesíthetjük küldetéseinket, ha elég ügyesek és bátrak vagyunk hozzá.
Természetesen azért nem csak visszafelé fejlődött a Sniper Elite 3, noha az előző részhez viszonyítva túl sok előrelépés valóban nem történt a játékmenet tekintetében. A bevetések sokszínűsége mellett határozott megújulást tudtak felmutatni a fejlesztők a pályák kialakításával, amelyek sokkal tágasabbá váltak, és több lehetőséget biztosítanak feladataink elvégzéséhez, de kifinomultabbak lettek a fejlődési lehetőségek, ezáltal egyre változatosabb és használhatóbb felszereléseket vihetünk magunkkal a feladatok teljesítéséhez.
Összességében kijelenthető, hogy aki ismerte és szerette az előző részt, az a Sniper Elite 3-mal is azonnal megbarátkozik majd, hiszen ugyanazokat a lehetőségeket sorakoztatták fel a fejlesztők mind a játékmenet, mind a bevethető taktikák tekintetében. A cél teljesítésének érdekében így például különféle módszerekkel vonhatjuk el az őrök figyelmét, és mi is szabadon választhatunk, hogy feladatainkat milyen formában, diszkréten vagy inkább egy kicsit határozottabban akarjuk elvégezni.
A küldetések során egy komplett fegyverarzenál lehet majd nálunk, így a távoli célpontokat távcsöves puskával likvidálhatjuk, a közelieket pedig hangtompítós fegyverrel, géppuskával, gránátokkal és egyéb kiegészítőkkel. Sajnálatos módon sok esetben szinte esélyünk sem lesz arra, hogy kamatoztathassuk mesterlövészi képességeinket, így például amikor egy hatalmas erődítményből kell kiszabadítanunk egy társunkat, a szűkös falak között inkább a lopakodás dominál majd, ez azonban nem működik minden esetben maradéktalanul.
Nyilván aggodalomra semmi ok, a Sniper Elite 3 megmaradt annak, aminek teremtették, ezáltal továbbra is lehetőségünk lesz a távolból is stílusosan kivégezni ellenfeleinket, miközben nem csak arra kell figyelnünk, hogy ne lássanak meg minket, hanem arra is, hogy ne keltsünk feltűnést. Ami a játékot különösen élvezetessé varázsolja, az a lövésekhez összeállított pontrendszer mellett az előző részben megismert X-Ray.
Ez lényegében egy speciális kameranézetet takar, aminek köszönhetően végigkövethetjük a golyó útját a puskacsőtől egészen a becsapódásig, amelynek során premier plánból láthatjuk, hogy miként roncsolódnak ellenfeleink csontjai vagy belső szervei. A röntgenkamera ugyan nagyon jó ötlet, jól is működik, de a második rész óta szinte egyáltalán nem fejlődött semmit sem, ezáltal néha még mindig mosolyt csalhat az ember arcára a kétfelé szakadó szív látványa, vagy a teljesen irreálisan roncsolódó gerincoszlopé.
Sajnos azonban nem ez az egyetlen hiba, ami felróható a Sniper Elite 3 számára, a végeredmény ugyanis szó szerint hemzseg a hiányosságoktól, valamint az olyan problémáktól, amelyeket néhány hónapnyi extra fejlesztési idővel könnyedén orvosolhattak volna a fejlesztők. Az vélhetően senkit sem döbbent meg, hogy a legtöbb probléma forrását a mesterséges intelligencia adja, ami kritikán alulira sikeredett. Egy lopakodós játéknál ez rendkívül sarkalatos pont, éppen ezért hatalmas figyelmet igényelt volna az alkotók részéről, ők azonban látványosan összecsapták az egészet. Ezáltal az ellenséges katonák szinte soha nem reagálnak ránk megfelelően, ami olyan kellemetlen helyzetek egész sorát szülheti, ami rányomja a bélyegét a teljes összképre.
Példaként hozhatjuk fel az olyan eseteket, amikor hiába fedezik fel a holtesteket a németek, néhány percnyi keresgélés után feladják a kutakodást, és visszatérnek mindennapos teendőikhez. Ennél azért ma már sokkal kifinomultabb és valószerűbb megoldásokat szeretnénk látni, ami azonban a legszomorúbb, hogy ez csak egyetlen példa volt a sok-sok egyéb mellett.
A hiányosságok pedig sajnálatos módon a többjátékos módra is rányomták a bélyegüket. Noha nagyon jó ötlet, hogy van multiplayer lehetőség, egyelőre azonban szinte teljesen használhatatlan az egész. Ha olyan szerencsénk van, hogy beengednek a szerverek, akkor is gyakran találkozunk szétkapcsolással, beakadó játékosokkal vagy éppen csalókkal. Némileg pozitív irányba emeli a mérleg nyelvét a kooperatív lehetőség, amelynek során egy barátunk, vagy egy másik játékos társaságában élhetjük át a küldetéseket. Ha megfelelő bajtárssal hoz össze minket a sors, akkor ebben a játékmódban a Sniper Elite 3 legnagyobb pozitívumát ismerhetjük meg, hiszen közösen nagyobb élmény lesz a csendes lopakodás, valamint egymás fedezésének lehetősége miatt az alkotás nehézségei, illetve hiányosságai is kiegyenlítődnek.
Grafika:
Első ránézésre ugyan a játék azt a hatást kelti, hogy nagyon szép és összeszedett, azonban elég csak egy kicsit elveszni a részletekben ahhoz, hogy azonnal megcáfolhassuk a felelőtlen kijelentést. A Sniper Elite 3 ugyanis összességében valóban nem csúnya, a főhős kidolgozása például kiemelkedőre sikeredett, de a pályákon hemzsegnek az alacsony felbontású textúrákból felépülő tereptárgyak, az X-Ray keretein belül nevetségesen csúnyán lett megalkotva a golyó becsapódásának és a csontok törésének animációja, a robbanások pedig olyanok, mintha egy tíz évvel ezelőtti alkotásból emelték volna át őket.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az irányítás tekintetében ugyan akad néhány lehetőség, amihez hozzá kell szokni - például az eszközök vagy fegyverek kiválasztásakor előtűnő körmenü -, de összességében a kezelőfelülettel együtt a letisztultság a jellemző ezen a téren a Sniper Elite 3-ra.
Játszhatóság: A kampány története bár elég semmitmondó, a küldetések azonban meglepően izgalmasra sikerültek, és összességében akár 10 órát is kihozhatunk belőlük. A játék mégis a kooperatív módban mutatja meg igazi erejét, aminek köszönhetően hetekre elegendő szórakozást kapunk, a hagyományos kompetitív lehetőségekről nem is beszélve. Egyetlen probléma, hogy az utóbbiak esetében egyelőre még túl sok a fennakadás és a hiba, amelyek mielőbbi orvoslásra várnak.
Intelligencia, nehézség:
Ami a Sniper Elite 3-ban teljesen lerontja az összképet, az leginkább a hiányosra sikerült mesterséges intelligencia, illetve az ebből fakadó hiányosságok. Az ellenfelek ugyanis szinte soha nem reagálnak ránk megfelelően, gyakran bár látóhatáron belül vannak, mégsem vesznek észre minket, míg máskor már a fedezék mögött megbújva is felfedeznek. Ebből kifolyólag a játék nehézsége is kiszámíthatatlanná vált, hiszen a lopakodásra és csendes gyilkolásra lett kiélezve minden mechanizmus, azonban mégis szinte az összes pályán előkerül majd a gépfegyver, amivel a felemás harcrendszer okán viszont nem leszünk olyan eredményesek. Szomorú, hogy a játék egy ilyen apróság miatt szinte teljes egészében elvérzik!
Hangok, zene: A fegyverhangok ugyan nagyon rendben vannak, és kellően realisztikusak is, ellenben ugyanez a szinkronokról már nem mondható el. Többnyire egytől egyig középszerűek, akárcsak a háttérben meghúzódó dallamok.
Összegzés:
A Sniper Elite 3 mindent összevetve nem lett egy rossz játék, a maga nemében még különlegesnek is tekinthető, de a fejlesztők nemtörődömségének köszönhetően belesüllyed a középszerűségbe. Hiába sikerültek élvezetesre a küldetések, és hiába nagyszerű élmény az X-Ray által nyomon követni a golyó útját a becsapódásig, a sok-sok apró hiányosságnak köszönhetően több esetben inkább bosszantó lesz a játék, semmint élvezetes. Ha szeretted az előző részeket, és imádod a második világháborús alkotásokat, akkor biztosan te is megtalálod majd a benne rejlő szépségeket, de a tipikus középkategóriánál ne várj többet tőle.
Fejlesztő: Rebellion
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 830 3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, Nvidia GeForce GT 635 vagy ATI Radeon R7 240 grafikus kártya, 2 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8400 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 455 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Sniper Elite V2
Kategória: külsőnézetes akció
A Sniper Elite-sorozat legújabb epizódjában a második világháború észak-afrikai hadszínterén ismerhetjük meg egy szövetséges mesterlövész mindennapjait, aki ott igyekszik keresztülhúzni a német hadigépezet törekvéseit, ahol csak lehet. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Sniper Elite 3!
Amikor 2005-ben az első Sniper Elite megjelent a boltok polcain, a második világháborús videojátékok divatja már leáldozóban volt, így a piacot kezdték elárasztani a modern hadviselésre koncentráló alkotások. A Rebellion játéka éppen emiatt egy utolsó minőségi kapaszkodót nyújtott a téma kedvelőinek, hiszen bár egy külsőnézetes akciójáték volt, és az élmény tekintetében közelébe sem ért a Call of Duty vagy a Medal of Honor kettősének, azonban így is rengeteg kellemes emléket adott rengeteg rajongó számára.
Sokan nem is értették ezek után, hogy miért nem készült el azonnal a folytatás, de a fejlesztőknek vélhetően megvolt rá az okuk, lévén hét évvel később mégis úgy határoztak, hogy feltámasztják a mesterlövészekre koncentráló alkotást - ráadásul a legendás első rész szellemiségében. A Sniper Elite V2 sajnos ennek ellenére sem lett egy túl kiemelkedő epizód, de akik imádták a világháborús tematikát, azok mégis odáig voltak érte, hiszen hibái ellenére olyan élményeket közvetített, amilyent videojáték akkor már hosszú-hosszú évek óta nem tudott.
A siker nem is maradt el, így a Rebellion szinte azonnal belecsapott a folytatásba, amire már csak két esztendőt kellett várnunk, néhány nappal ezelőtt ugyanis a boltok polcaira került a Sniper Elite 3, és már az első héten képes volt több országban is az eladási listák élére törni. Hogy ilyen jól sikerült volna a játék? Sajnos nem egészen erről van szó, a népszerűség sokkal inkább annak köszönhető, hogy az alkotók ismét képesek voltak kiválóan megfogni egy korszak és egy sajátos stílus lényegét.
Ahogyan az várható volt, a Sniper Elite 3 ezúttal sem a történettel hódítja majd meg szívünket, Karl Fairburne oldalán ugyanis továbbra is a történelem egyik legsötétebb időszaka vár ránk, noha ez esetünkben egy kis képzavart jelent, hiszen a mindig napsütéses Afrikába indulunk néhány izgalmas bevetés érdekében. A második világháború észak-afrikai hadszínterén ugyanis rengeteg izgalmas esemény történt az 1940-es évek első felében, amelyekből természetesen ezúttal sem tapasztalhatunk majd meg egyet sem, mivel a Rebellion újfent fiktív történeteket fűzött az egyes bevetésekhez.
Ebből kifolyólag a sztori az első pillanattól az utolsóig érdektelen és összefüggéstelen, de mivel a célt már az első percekben vázolják nekünk - miszerint ott tegyünk keresztbe a németeknek, ahol csak tudunk -, ezért nem is igazán lesz túl sok kérdésünk a küldetések előtt. Az egyes feladatok kidolgozásának minőségére azonban ennek ellenére sem lehet panaszunk! A változatosság gyönyörködtet, ennek fényében pedig klasszikus mesterlövészeknek való teendők várnak ránk, de a távoli, csendes gyilkolás mellett gyakran közelharcban is bizonyítanunk kell rátermettségünket.
Sőt mi több, a korábbi részekkel ellentétben ezúttal minden eddiginél több lopakodásban lesz részünk, ami vélhetően annak köszönhető, hogy a sivatag sík vidéke nem a legideálisabb helyszín egy mesterlövész számára, noha a fejlesztők az esetek többségében így is kiválóan szőtték bele a küldetésekbe a magaslati pontokkal, hegyekkel és egyebekkel szegélyezett pályákon a távcsöves puska használatát. Összességében azonban nagyjából a játék 40-50 százalékában kapott hangsúlyos szerepet ez a fegyver, az esetek többségében ugyanis a közelharc dominált, vagy a géppisztolyok, amelyekkel szintén teljesíthetjük küldetéseinket, ha elég ügyesek és bátrak vagyunk hozzá.
Természetesen azért nem csak visszafelé fejlődött a Sniper Elite 3, noha az előző részhez viszonyítva túl sok előrelépés valóban nem történt a játékmenet tekintetében. A bevetések sokszínűsége mellett határozott megújulást tudtak felmutatni a fejlesztők a pályák kialakításával, amelyek sokkal tágasabbá váltak, és több lehetőséget biztosítanak feladataink elvégzéséhez, de kifinomultabbak lettek a fejlődési lehetőségek, ezáltal egyre változatosabb és használhatóbb felszereléseket vihetünk magunkkal a feladatok teljesítéséhez.
Összességében kijelenthető, hogy aki ismerte és szerette az előző részt, az a Sniper Elite 3-mal is azonnal megbarátkozik majd, hiszen ugyanazokat a lehetőségeket sorakoztatták fel a fejlesztők mind a játékmenet, mind a bevethető taktikák tekintetében. A cél teljesítésének érdekében így például különféle módszerekkel vonhatjuk el az őrök figyelmét, és mi is szabadon választhatunk, hogy feladatainkat milyen formában, diszkréten vagy inkább egy kicsit határozottabban akarjuk elvégezni.
A küldetések során egy komplett fegyverarzenál lehet majd nálunk, így a távoli célpontokat távcsöves puskával likvidálhatjuk, a közelieket pedig hangtompítós fegyverrel, géppuskával, gránátokkal és egyéb kiegészítőkkel. Sajnálatos módon sok esetben szinte esélyünk sem lesz arra, hogy kamatoztathassuk mesterlövészi képességeinket, így például amikor egy hatalmas erődítményből kell kiszabadítanunk egy társunkat, a szűkös falak között inkább a lopakodás dominál majd, ez azonban nem működik minden esetben maradéktalanul.
Nyilván aggodalomra semmi ok, a Sniper Elite 3 megmaradt annak, aminek teremtették, ezáltal továbbra is lehetőségünk lesz a távolból is stílusosan kivégezni ellenfeleinket, miközben nem csak arra kell figyelnünk, hogy ne lássanak meg minket, hanem arra is, hogy ne keltsünk feltűnést. Ami a játékot különösen élvezetessé varázsolja, az a lövésekhez összeállított pontrendszer mellett az előző részben megismert X-Ray.
Ez lényegében egy speciális kameranézetet takar, aminek köszönhetően végigkövethetjük a golyó útját a puskacsőtől egészen a becsapódásig, amelynek során premier plánból láthatjuk, hogy miként roncsolódnak ellenfeleink csontjai vagy belső szervei. A röntgenkamera ugyan nagyon jó ötlet, jól is működik, de a második rész óta szinte egyáltalán nem fejlődött semmit sem, ezáltal néha még mindig mosolyt csalhat az ember arcára a kétfelé szakadó szív látványa, vagy a teljesen irreálisan roncsolódó gerincoszlopé.
Sajnos azonban nem ez az egyetlen hiba, ami felróható a Sniper Elite 3 számára, a végeredmény ugyanis szó szerint hemzseg a hiányosságoktól, valamint az olyan problémáktól, amelyeket néhány hónapnyi extra fejlesztési idővel könnyedén orvosolhattak volna a fejlesztők. Az vélhetően senkit sem döbbent meg, hogy a legtöbb probléma forrását a mesterséges intelligencia adja, ami kritikán alulira sikeredett. Egy lopakodós játéknál ez rendkívül sarkalatos pont, éppen ezért hatalmas figyelmet igényelt volna az alkotók részéről, ők azonban látványosan összecsapták az egészet. Ezáltal az ellenséges katonák szinte soha nem reagálnak ránk megfelelően, ami olyan kellemetlen helyzetek egész sorát szülheti, ami rányomja a bélyegét a teljes összképre.
Példaként hozhatjuk fel az olyan eseteket, amikor hiába fedezik fel a holtesteket a németek, néhány percnyi keresgélés után feladják a kutakodást, és visszatérnek mindennapos teendőikhez. Ennél azért ma már sokkal kifinomultabb és valószerűbb megoldásokat szeretnénk látni, ami azonban a legszomorúbb, hogy ez csak egyetlen példa volt a sok-sok egyéb mellett.
A hiányosságok pedig sajnálatos módon a többjátékos módra is rányomták a bélyegüket. Noha nagyon jó ötlet, hogy van multiplayer lehetőség, egyelőre azonban szinte teljesen használhatatlan az egész. Ha olyan szerencsénk van, hogy beengednek a szerverek, akkor is gyakran találkozunk szétkapcsolással, beakadó játékosokkal vagy éppen csalókkal. Némileg pozitív irányba emeli a mérleg nyelvét a kooperatív lehetőség, amelynek során egy barátunk, vagy egy másik játékos társaságában élhetjük át a küldetéseket. Ha megfelelő bajtárssal hoz össze minket a sors, akkor ebben a játékmódban a Sniper Elite 3 legnagyobb pozitívumát ismerhetjük meg, hiszen közösen nagyobb élmény lesz a csendes lopakodás, valamint egymás fedezésének lehetősége miatt az alkotás nehézségei, illetve hiányosságai is kiegyenlítődnek.
Grafika:
Első ránézésre ugyan a játék azt a hatást kelti, hogy nagyon szép és összeszedett, azonban elég csak egy kicsit elveszni a részletekben ahhoz, hogy azonnal megcáfolhassuk a felelőtlen kijelentést. A Sniper Elite 3 ugyanis összességében valóban nem csúnya, a főhős kidolgozása például kiemelkedőre sikeredett, de a pályákon hemzsegnek az alacsony felbontású textúrákból felépülő tereptárgyak, az X-Ray keretein belül nevetségesen csúnyán lett megalkotva a golyó becsapódásának és a csontok törésének animációja, a robbanások pedig olyanok, mintha egy tíz évvel ezelőtti alkotásból emelték volna át őket.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az irányítás tekintetében ugyan akad néhány lehetőség, amihez hozzá kell szokni - például az eszközök vagy fegyverek kiválasztásakor előtűnő körmenü -, de összességében a kezelőfelülettel együtt a letisztultság a jellemző ezen a téren a Sniper Elite 3-ra.
Játszhatóság:
A kampány története bár elég semmitmondó, a küldetések azonban meglepően izgalmasra sikerültek, és összességében akár 10 órát is kihozhatunk belőlük. A játék mégis a kooperatív módban mutatja meg igazi erejét, aminek köszönhetően hetekre elegendő szórakozást kapunk, a hagyományos kompetitív lehetőségekről nem is beszélve. Egyetlen probléma, hogy az utóbbiak esetében egyelőre még túl sok a fennakadás és a hiba, amelyek mielőbbi orvoslásra várnak.
Intelligencia, nehézség:
Ami a Sniper Elite 3-ban teljesen lerontja az összképet, az leginkább a hiányosra sikerült mesterséges intelligencia, illetve az ebből fakadó hiányosságok. Az ellenfelek ugyanis szinte soha nem reagálnak ránk megfelelően, gyakran bár látóhatáron belül vannak, mégsem vesznek észre minket, míg máskor már a fedezék mögött megbújva is felfedeznek. Ebből kifolyólag a játék nehézsége is kiszámíthatatlanná vált, hiszen a lopakodásra és csendes gyilkolásra lett kiélezve minden mechanizmus, azonban mégis szinte az összes pályán előkerül majd a gépfegyver, amivel a felemás harcrendszer okán viszont nem leszünk olyan eredményesek. Szomorú, hogy a játék egy ilyen apróság miatt szinte teljes egészében elvérzik!
Hangok, zene:
A fegyverhangok ugyan nagyon rendben vannak, és kellően realisztikusak is, ellenben ugyanez a szinkronokról már nem mondható el. Többnyire egytől egyig középszerűek, akárcsak a háttérben meghúzódó dallamok.
Összegzés:
A Sniper Elite 3 mindent összevetve nem lett egy rossz játék, a maga nemében még különlegesnek is tekinthető, de a fejlesztők nemtörődömségének köszönhetően belesüllyed a középszerűségbe. Hiába sikerültek élvezetesre a küldetések, és hiába nagyszerű élmény az X-Ray által nyomon követni a golyó útját a becsapódásig, a sok-sok apró hiányosságnak köszönhetően több esetben inkább bosszantó lesz a játék, semmint élvezetes. Ha szeretted az előző részeket, és imádod a második világháborús alkotásokat, akkor biztosan te is megtalálod majd a benne rejlő szépségeket, de a tipikus középkategóriánál ne várj többet tőle.