Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Frogwares
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E1500 DualCore 2,2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4800+ processzor, Nvidia GeForce GT 330 vagy ATI Radeon HD 6530 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E7500 2,93 GHz-es vagy AMD Phenom II X2 560 Black Edition processzor, Nvidia GeForce GT 545 vagy ATI Radeon HD 6670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Portal-sorozat, Quantum Conundrum
Kategória: FPS

A tripla-A kategóriás ügyességi, illetve logikai játékok alighanem az ipar mostohagyermekeinek tekinthetők, hiszen bár a kisebb indie stúdiók gyakran próbálkoznak ebben a műfajban, de a nagy költségvetésű projektek csak ritkán merik felvállalni, mert még a konkurencia hiányának fényében is nagyon nehéz maradandót alkotni a témában. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt tíz év során egyetlen kezünkön is meg tudnánk számolni, hogy hány belsőnézetes alkotás született a műfajban. Kis túlzással a Portal-sorozat mellett az Airtight Games által fejlesztett Quantum Conundrumot tudnánk csak felhozni példaként, de hogy ne legyünk ennyire rossz helyzetben, a többnyire középszerű Sherlock Holmes-kalandjátékairól ismert Frogwares fejlesztői nemrégiben szintén úgy határoztak, hogy szerencsét próbálnak ebben a stílusban.


A Magrunner: Dark Pulse címet kapott alkotás már az első betöltést követő pillanatokban elhiteti velünk, hogy a fejlesztők nem a fentebb említett pályatársakat vették alapul ahhoz, hogy sikeres legyen a végeredmény, sokkal inkább azt tűzték ki célul, hogy valami egyedit alkossanak. Ennek köszönhetően egy szokatlan párosítással éltek az alkotók a koncepció megalkotása közben, hiszen az egyediséget úgy szerették volna elérni, hogy a játékban elrepítenek minket a jövőbe - egészen pontosan 2050-be -, ami már alapból egy jó ötletnek bizonyult, de a Frogwares nem érte be ennyivel, így a futurisztikus világot megfűszerezték Cthulhu mítoszával is.

Mielőtt bárki megörülne, H.P. Lovecraft világából sajnos szinte semmit sem érzékelhetünk majd a pályák során, leszámítva a kampány második felét, de ott is inkább csak egy átlagos és egyben sötét fantáziavilág érvényesül, semmint az említett író nagyszerű rémképei és szörnyei. Alapesetben tehát kijelenthető, hogy a Magrunner a futurisztikus-horror megközelítést helyezte a középpontba, de mindenekelőtt a fejtörőket, amelyek sajnálatos módon többnyire összefüggéstelenül, logikátlanul követik egymást, holott a fejlesztők egy egyszerű történettel is színesítették a végeredményt.

Ennek értelmében a jövő egyik űrkutatási intézetében az egyik kísérleti alany bőrébe bújhatunk bele, méghozzá annak érdekében, hogy segítsünk tökéletesre fejleszteni a Magtech-kesztyűt, amire természetesen az egész játékmenet is felépül. Az induló "magrunnerek" között ugyanakkor nem csak azért folyik a verseny, hogy ki tud többet segíteni a technológia fejlesztésében, aki ugyanis előbb teljesíti az alkotás első felében megtalálható tesztpályákat, az kijuthat a világűrbe. Itt jön a képbe Cthulhu, aki alaposan keresztülhúzza a versenyzők számításait!


A történet tehát finoman szólva is hagy maga után kívánnivalót, nem úgy a háttérben felépített mechanizmus, ami szó szerint az egész Magrunnert elviszi a hátán, köszönhetően a jól kitalált és elgondolkodtató fejtörőknek. Az alkotás játékmenete - ahogyan fentebb is említettük - a Magtech-kesztyűre épül, amivel nem portálokat nyithatunk meg, hanem a mágneses erőkkel játszadozhatunk. Ennek fényében az alkotás legtöbb logikai fejtörője erre épül, méghozzá úgy, hogy bizonyos tárgyakat képesek leszünk manipulálni a kesztyű segítségével olyan formában, hogy valamilyen töltöttséggel látjuk el őket. A fejlesztők az alapokat vélhetően a valódi fizikából kölcsönözték, de sikerült megbolondítaniuk néhány aprósággal, így például a játékban zöld és piros színek jelölik a mágneses erőket, az ellentétes színek pedig nem vonzzák, hanem taszítják egymást. Utóbbira bizonyára azért volt szükség, hogy a későbbiekben ne zavarodjunk meg az olyan fejtörők megoldása közben, amelyek során már legalább tucatnyi tárgyat kell elmozgatunk ahhoz, hogy eljussunk az egyik pontból a másikba. Célunk ugyanis a legtöbb esetben az lesz, hogy a feladványok leküzdésével elérjünk a kijárathoz, de a gyakran feltűnő logikátlanság, valamint a segítség szinte teljes mellőzése miatt ez korántsem lesz olyan egyszerű, mint gondolnánk.


Mivel a Magrunner: Dark Pulse játékmenete igencsak összetettnek tekinthető, egy egyszerű példával tudnánk szemléltetni alapvető lényegét. Vegyünk két egyszerű, töltöttség nélküli dobozt, amelyeket az FPS-nézetnek köszönhetően szabadon megfoghatunk, dobálhatunk és rakosgathatunk úgy, ahogyan nekünk tetszik. A feladatunk az, hogy a két doboz segítségével jussunk el egy olyan kiszögellésre, amit alapesetben, szimpla ugrással nem érhetnénk el. Ebben az esetben egyetlen dolgot tehetünk, mégpedig először töltöttség nélkül egymás tetejére pakoljuk a dobozokat, majd a legalsót valamilyen töltöttséggel, példának okáért piros színnel látjuk el, a felül lévő objektumot pedig meghagyjuk semlegesnek.

Ezt követően felállunk a dobozok tetejére, majd mivel a jól felépített szabályrendszer értelmében az ellentétes színek taszítják egymást a játékban, a felső dobozt zöld színnel látjuk el a kezünkön lévő kesztyű segítségével. A cselekménysorozat eredménye, hogy a doboz, amelyre ráálltunk, hirtelen felemelkedik - az alsó doboz ellentétes pólusa miatt ugyebár -, mi pedig könnyedén elérhetjük az adott kiszögellést. Ez természetesen a lehető legegyszerűbb fejtörőnek tekinthető a játékban - talán a betanító mód legelső kihívásaként állná meg a helyét -, így ennél csak nehezebb és összetettebb feladatok várnak majd ránk. Sőt mi több, azzal is számolnunk kell, hogy a töltöttséggel ellátott objektumok egyfajta mágneses mezővel is el lesznek látva, gyakran tehát már távolról is képesek lesznek vonzani, illetve taszítani egymást.


Ezenfelül a különféle objektumok mellett találkozhatunk majd mozgó platformokkal, különféle katapultokkal és egyebekkel is a játék során, sőt, egy ponton majd egy társ is csatlakozik hozzánk, akiről nem szeretnénk lerántani a leplet, de annyit elmondhatunk róla, hogy alaposan megbolondítja az addigra már kissé monotonná váló játékélményt. A Magrunner: Dark Pulse elsődlegesen ugyanis azért nem emelkedik ki a fentebb említett kiválóságok közül, mert egy idő után már olyannyira túlbonyolított feladatokkal lát el minket - vagy éppen ellenkezőleg -, amelyek külön-külön egyrészt ismétlődőek, egy nagy egészként pedig olyannyira átláthatatlanok, hogy gyakran inkább kilépünk majd az adott pályáról, minthogy nekiálljunk az újabb céltalan fejtörő megoldásának. Grafika: Küllem terén a Magrunner: Dark Pulse igencsak felemásra sikeredett, ami elsődlegesen annak köszönhető, hogy a készítők vélhetően a fejlesztés közben is gyakran módosították elképzeléseiket. Gyakorlati példával szemléltetve mindezt, a játék első fele rendkívül műanyag, mondhatni steril lett, köszönhetően az unalmas, színtelen tesztpályáknak, de ahogyan közeledünk a finálé felé, úgy válik az összkép egyre változatosabbá. H.P. Lovecraft világa ugyanis a későbbi szinteken egyre hangsúlyosabbá válik, így sötét, már-már horrorisztikussá váló tesztkamrák, illetve pályarészek tárulnak elénk, amelyek a játékmenet szempontjából sajnos már nem tudnak újdonsággal szolgálni, így be kell érnünk ezzel a komor fantáziavilággal. Túl kiemelkedőnek azonban így sem tekinthető ezen a téren a végeredmény.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ha a kezelőfelületet vesszük figyelembe, az egyszerűség és az átláthatóság folyamatos dominanciát élvez a pályákon, irányíthatóság terén viszont akadnak problémák. Az FPS-nézet ugyanis bár szerencsés választás volt a fejlesztők részéről, gyakran mégsem lehet ezáltal pontosan irányítani karakterünket, holott a szűkös platformok között alapvető követelmény lenne a makulátlan navigáció. A legnagyobb probléma azonban talán mégis az átláthatóságban rejlik, hiszen gyakran hosszú percekig kell nézegetnünk a pályákat ahhoz, hogy egyáltalán arra rájöjjünk, mihez kellene elsőként hozzányúlnunk.

Játszhatóság: A Magrunner egy rendkívül rövid játék, már az első végigjátszáson is túl lehet esni 6 óra alatt, amit nyugodtan megduplázhattak volna a fejlesztők, de egy kooperatív móddal is könnyedén feldobhatták volna a végeredményt. Erre azonban sajnálatos módon nem került sor, az ismétlődő és gyakran idegesítő fejtörők miatt pedig az újrajátszhatósági faktort sem tekinthetnénk túl magasnak.

Intelligencia, nehézség: A Magrunner: Dark Pulse nem tekinthető egy kiemelkedően nehéz játéknak, de akadnak helyzetek, amikor a fejlesztők túl magasra tették a mércét ezen a téren. Rémálommá természetesen ekkor sem válik, sokkal inkább az állandó ismétlődések váltanak ki efféle érzéseket az emberből, de a feladatok többsége ettől függetlenül is könnyedén teljesíthető.

Hangok, zene: A hangok és a hanghatások terén a középszerűség mindent maga alá temet az alkotásban, így az effektek szó szerint borzasztóra, mondhatni műre sikerültek, a szinkronok pedig - bár nincs belőlük túl sok -, szintén hagynak maguk után kívánnivalót.

Összegzés: A Magrunner: Dark Pulse összességében egy rendkívül nehéz műfajban próbált meg maradandót alkotni, és bár ez csak hellyel-közzel sikerült neki, de szégyenkezésre így sincs okuk a fejlesztőknek. Ha egy kicsit változatosabb fejtörőket állítottak volna csatasorba, ha Lovecraft világát sokkal hangsúlyosabbá teszik - már a kezdetektől fogva -, és jobban szabadon eresztik fantáziájukat a történet terén, akkor könnyen lehet, hogy ma a stílus egyik új dobogósát köszönthetnénk. Így azonban csak egy újabb ügyességi játék lett a sorban, ami ettől függetlenül is tökéletes időtöltést jelenthet számodra a Portal 3 megjelenéséig!