Kiadó: 2k Games
Fejlesztő: Firaxis
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8600 GT vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: 2 GHz-es Intel Core 2 Quad processzor, 4 GB RAM, Nvidia GeForce 9000 vagy ATI Radeon HD 3000 grafikus kártya, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: XCOM-sorozat
Kategória: körökre osztott stratégia

A kilencvenes évek közepét a játéktörténelem szempontjából egyértelműen kiemelkedő időszaknak tartjuk, hiszen óriási változások és technológiai újdonságok történtek akkoriban az iparágban, elegendő csak a három dimenzió egyre nagyobb térnyerésére, vagy az első PlayStation konzol megjelenésére gondolni. Természetesen akadtak olyan videojátékok is, amelyeknek köszönhetően kellemes emlékeink vannak abból az időszakból, így többek között az akkor leginkább még UFO: Enemy Unknown címen ismert alkotás, amely a brit Mythos Games egyik legemlékezetesebb címeként alaposan megreformálta a körökre osztott és a valós idejű taktikai stratégiák házasságát.

A hirtelen jött sikernek köszönhetően a fejlesztők megpróbálták ugyan reprodukálni a bevált receptet, és az XCOM: Apocalypse cím alatt egyszer sikerült is nekik, de a külső csapatoknál készült alkotások, majd később a Hasbro által fejlesztett részek finoman szólva is kritikán alulira sikeredtek. Az ezredforduló óta éppen ezért nem is nagyon kaptunk újabb epizódokat a franchise-hoz kapcsolódóan, és bár az Irrational Games által bejelentett XCOM akciójáték megmozgatta a rajongók fantáziáját, a legtöbben jobban szerettek volna egy a klasszikus gyökerekhez visszanyúló újabb részt. Alighogy ezek a gondolatok megfogalmazódtak bennünk, a Civilization-sorozattal elhíresült Firaxis Games be is jelentette, hogy ezúttal ők lesznek a felmentő sereg, hiszen azt tervezik, hogy egy olyan videojátékot fejlesztenek nekünk a jövőben, ami a legendás Enemy Unknownt veszi alapul.


Ebből kerekedett ki végül az XCOM: Enemy Unknown, amely alapjait tekintve teljes hűséget mutat a legendás előddel, de a Firaxis csapata nagyon merészen nyúlt az újdonságokhoz is, ami esetünkben egyáltalán nem tekinthető negatívumnak. Természetesen a történeten és a koncepción egy fikarcnyit sem módosítottak a készítők – az eredetiben sem kapott túl hangsúlyos szerepet –, így ismét egy poénokkal átszőtt, de mégis komolynak tűnő, enyhén apokaliptikus sztorit fogunk kapni, amelynek keretein belül egy földönkívüli invázió játssza a központi szerepet.

Az emberiség legnagyobb rémálma ugyanis beteljesült, a fejlett technológiával rendelkező szürke lények megtámadták világunkat, egyetlen céljuk pedig, hogy átvegyék az uralmat a bolygón. A nagyhatalmak ennek hatására soha nem látott összefogást kezdeményeznek annak érdekében, hogy megakadályozzák az inváziót, így a korábbi konfliktusokat és nézeteltéréseket háttérbe helyezve felállítanak egy elit alakulatot, hogy ott vegyék fel a kesztyűt a betolakodókkal szemben, ahol a legnagyobb szükség van rá.


A csapat élére természetesen mi kerülünk, így a mi felelősségünk lesz, hogy hol, mikor és milyen formában támadjuk meg az idegeneket. Ebből már nem nehéz megállapítani, hogy az XCOM: Enemy Unknown keretein belül szabadon válogathatunk a fő- és mellékküldetések között, hiszen a történet végkimenetelének szempontjából teljesen mindegy lesz, hogy melyik kontinensen és országban küzdünk meg a támadókkal, a harcok végeredményének szempontjából azonban egyáltalán nem, hiszen nem csak rengeteg tapasztalatot szerezhetünk egy-egy csatából, hanem idegen technológiákat is, amelyeknek köszönhetően saját fegyvereiket fordíthatjuk támadóink ellen.

A játékmenet egyébiránt nem sokat változott az eredeti Enemy Unknownhoz képest, azonban tény, hogy finomodott és a mai igényekhez igazodott, sőt, a Firaxis kreatív fejlesztői valóban olyan merészen nyúltak hozzá néhány lehetőséghez, hogy ahhoz komoly bátorság kellett. Ilyen például saját bázisunk, amit a korábbi felsőnézet helyett ezúttal hangyafarmszerű elrendezésben, oldalnézetben láthatunk. Főhadiszállásunk ezúttal is számtalan funkciót tölt majd be a játékon belül, így attól függetlenül, hogy mit építettünk hozzá és mit csinosítottunk vagy fejlesztettünk rajta, mindig itt fogunk időzni az összecsapások közben. A jól elrendezett bázis helyet szolgáltat katonáinknak a felépülésre, lehetőséget ad újoncok besorozására, idegen technológiák vizsgálatára és alkalmazására, valamint harci gépek összeszerelésére, de a műveleti központban nyomon követhetjük a betolakodók tevékenységeit is, egy virtuális földgömbön szemlélődve pedig mi dönthetjük el, hogy a világ melyik szegletében kívánjuk megismertetni vendégszeretetünkkel a szürke lényeket. A rendkívül változatos és izgalmas küldetések közül általában egyszerre több is felkínálkozik majd, így nekünk kell döntenünk arról, hogy megmentünk néhány embert most, vagy inkább feláldozzuk őket azért, hogy egy fejlett idegen technológia megszerzésével később ezrek életét óvjuk meg.


Döntésünktől függetlenül a pályákon a konfliktusok minden esetben harcba fulladnak, ami az eredeti Enemy Unknown legjobb opciója volt már 18 évvel ezelőtt is. Nincs ez másként most sem, hiszen hatfős alakulatunkat ezúttal is körökre osztottan, a taktikát, a stratégiát, valamint az idegen technológia meglepetéseit figyelembe véve kell eljuttatnunk egyik pontból a másikba, miközben megbirkózunk a változatos és gyakran félelmetes ellenfelekkel. Az összecsapások érdekessége, hogy katonáink immáron nem egy időkeretből gazdálkodnak, hanem saját körükön belül – a végletekig leegyszerűsítve – tulajdonképpen azt tesznek és annyiszor, ahányszor csak szeretnénk.

Tény, hogy a nehézséget és a taktika fontosságát, összességében pedig a harcok összetettségét tekintve az 1994-es Enemy Unknown mérföldekkel jobb volt, mint a feldolgozás, de így sem fogunk tudni csapatmunka és kellő odafigyelés nélkül teljesíteni egyetlen pályát sem. Egyáltalán nem mindegy például, hogy folyamatosan fejlődő és fejleszthető karaktereink milyen kasztot képviselnek, hiszen hat nehézfegyverzettel bíró taggal – csak az erőre alapozottan – biztosan nem sokáig jutunk. Habár a többjátékos módban ez a harcmodor kiválóan alkalmazható – ezzel talán mindent el is mondtunk az opció feleslegességéről –, a kampány során érdemes legalább egy mesterlövészt és egy támogatót is alkalmazni a csapatban, hogy sose szenvedjünk hiányt semmiből, illetőleg, hogy könnyebben belássuk a környéket, valamint az élesebb helyzetekben is legyen valaki, aki átlátja a szituációt.
Természetesen a fentiek mellett rengeteg apró újdonságot lehetne még felsorolni a megújult XCOM: Enemy Unknownnal kapcsolatban, így például a harcok szempontjából kiemelendő, hogy a tereptárgyak jelentős része, így fedezékeink is rombolhatók lesznek, a többszörös túlerő miatt azonban szükségünk lesz a fedezékekre, máskülönben még a legnagyobb összedolgozás mellett is hamar elveszíthetjük értékes embereinket. A magasabb szinteken márpedig mi is meg fogjuk tapasztalni, hogy egy hűséges veterán katonát képtelenség újoncokkal pótolni, így minden emberünk valódi értéket képvisel majd a pályákon. Grafika: Az 1994-es elődhöz képest természetesen a küllemet tekintve történt a legnagyobb változás az Enemy Unknown esetében, de a hasonló stílusban készült mai címek között is teljes mértékben megállja a helyét a végeredmény. A grafika szempontjából mindenképpen érdemes kiemelni a pályák berendezését, a futurisztikus megoldásokat, valamint a lefestett hangulatot, ami valóban képes elhitetni a játékosokkal, hogy egy idegen invázió kellős közepén vannak, a tét pedig nem más, mint az emberiség jövője.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Aki ismerte a klasszikus első XCOM-epizódot, azt nyilván óriási meglepetés fogja érni a kezelőfelület tekintetében, hiszen bár az irányítás mechanizmusa megmaradt a régiben, a felhasználói felület teljes egészében átalakult, így többek között például az inventory is. Az új szisztéma egy kicsit nehézkesebb irányítást biztosít az alkotásnak, de inkább szokatlant, amibe alaposan bele kell majd tanulniuk a régi rajongóknak is. Összességében nem rossz a felépített rendszer, de ennél lényegesen egyszerűbb, letisztultabb és átláthatóbb is lehetett volna.

Játszhatóság: Az XCOM: Enemy Unknown sok-sok órányi játékidőt képes biztosítani az arra fogékony rajongóknak, a kampány ugyanis rendkívül hosszú, összetett és, ami ennél is fontosabb, kihívásokkal telített lett. Habár a klasszikus XCOM-epizódok rendre az egyjátékos kampányról szóltak, a Firaxis eleget téve a mai trendeknek, egy multiplayer játékmódot is rendszeresített az alkotásban, ami sajnos teljesen más megközelítésű játékmenetet kínál – ergo csak az számít, kinek van nagyobb páncélja és erősebb fegyvere –, így a legtöbb rajongónak biztosan nem fog tetszeni az opció, annak ellenére sem, hogy alaposan kitolható vele a szavatosság.

Intelligencia, nehézség: Amennyiben az eredeti, 18 évvel ezelőtti XCOM-részhez hasonlítjuk, akkor az új Enemy Unknown majdhogynem viccesen könnyűre sikeredett, korunk stratégiáihoz képest azonban így is átlagon felüli kihívást képest nyújtani. A nehézség tehát egy elvárható szint felett van, így jóval nagyobb fejtörést képes okozni a játék, mint a mai címek többsége, de ez helyenként a mesterséges intelligencia hiányának is köszönhető. Csapattagjaink felett ugyanis teljes egészében mi rendelkezünk, de a gép által irányított ellenfelek gyakran képesek megmosolyogtató mutatványokra, amelyek nem ritkán a küldetés sikerét, de legalábbis értékes embereink életét vagy épségét is veszélybe sodorhatják.

Hangok, zene: A klasszikushoz képest teljesen más zenék és szinkronhangok kerültek a játékba, de azokat érezhetően úgy alkották meg, illetőleg úgy válogatták össze hozzá a színészeket, hogy nosztalgikus élményben lehessen részünk. Problémákat szinte egyáltalán nem tapasztalhatunk ezen a téren, habár egy kicsit jobban is kiemelkedhetnének a zenék a háttérből.

Összefoglalás: Minden apró hibájától eltekintve azonban az XCOM: Enemy Unknown így is egy igazi drágakőnek tekinthető a mai játékkínálatban azok számára, akik immáron közel két évtizede arra várnak, hogy egy kiváló új taggal bővüljön a legendás sorozat. Az Enemy Unknown minden téren tiszteleg az alapanyagként szolgáló elődhöz képest, és annak ellenére is garantáltan el fogja varázsolni a sorozat rajongóit, hogy a Firaxis igencsak merész újításokat is alkalmazott benne. Ha egy taktikus harcokra épülő és gondolkodásra ösztökélő stratégiára vágysz, amiben nagy szerepet kap a bázismenedzsment is, akkor mindenképpen érdemes felfedezned az XCOM: Enemy Unknown világát, akár ismerted az eredetit, akár nem.