Kruza Richárd

Érvek az analóg fotográfia mellett

Ezzel a címmel akár sorozatot is lehetne indítani, hiszen egyre több érvelés hangzik el ebben a témában. Ehelyett azonban egy olyan fotográfus véleményét közöljük, aki a digitális fotó megjelenése miatt hagyta el a szakmát.

Bár a digitális fotózás teret hódított és az analóg képalkotás háttérbe szorult, szó sincs arról hogy megszűnne. Élnek és virulnak az olyan mozgalmak mint a Lomográfia, és újra gyártják a Polaroid gépeket a hozzá való filmmel együtt. A téma lassan örökzölddé válik, és egyre több megalapozott érvelés hangzik el a hagyományos módszer mellett. A technikailag tökéletesített eszközök és ezek produktumai ugyanis olyan fontos elemeket nélkülöznek, amikre szükség lehet az alkotáshoz, melyek hiányoznak, sőt amelyek nagyon jó hatással voltak a művekre. Ezen a véleményen van Pranlal Patel fotográfus, aki egy interjúban hangot is adott ennek.

Patel 1910-ben született, és 24 évesen kezdett el profi fotósként dolgozni. Elsősorban a fekete-fehér fotózást preferálja, ami szerinte jobban vonzza a szemet. Életkora és a szakmában eltöltött hosszú időszaka miatt mondhatni, sokat megélt és látott fotósról van szó, olyan emberről, aki a találmány hőskorától fogva végigfotózta az életét. Éppen emiatt érdekes azon állítása, miszerint a digitális fotózás elterjedése miatt annyira elvesztette az érdeklődését a fotózás iránt, hogy emiatt már két éve abba is hagyta azt.

"Az érdeklődésem ötven százalékát elvesztettem abban a pillanatban amint egy digitális gép került a kezembe. Kattogtatás közben ugyanis az eszem, a figyelmem már nem volt oly mértékben stimulálva a precíz keretezés, a fény, a megfelelő testtartás, a kifejezés, kompozíció és egyebek problémájával. Ezzel szemben a régi időkben ezek fontos szempontok voltak, és minden egyes képnek megvolt az értéke - az előhívás költségei miatt. Emiatt fotózás közben egyben azt is számításba vettük, hogy mennyit kell majd később költenünk utómunkára. Ráadásul mivel a fotográfia drága mulatság volt, nem mindenki engedhette meg magának, sokan csak álmodoztak róla. Mivel áldozatot kellett érte hozni, olyan értéket képviselt a művelése, ami mára megszűnt."

Ma a számítógép képernyője előtt korrigálhatjuk az expozíciót, színeket és a keretezést. "Akkoriban egyszerűen nem engedhettük meg magunknak hogy hibázzunk. A technológia mellékessé tette a kreativitást. Mindent a fényképezőgép mögötti személy végzett el, és nem maga a médium" - magyarázza álláspontját Patel. A fenti vélemény természetesen egy szubjektív alkotó látása, és lehet ezzel teljesen ellentétes véleményen is lenni, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyet olvasva ugyanis teljesen normális reakció, ha sokunknak kedve támad elővenni a rég nem használt filmes gépvázat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Alien69 #20
    Szerintem részben hülyeség. Ha úgy nézzük, egy tájképnél is előfordul(HAT), hogy az analóggal is rá mozdulnál egy speckó eseményre, ami nem előre tervezhető. Hirtelen megjelenik az égen egy sas, és máris kapod elő. Az analóggal meg vacilálsz, mert CSAK 24/36/xx képet tudsz? NEM, fogod, és lövöd azzal is (de legalább rá készülsz), és leszarod, hogy már előbb már készítettél erről a tájról egy képet. Ha meg nem veszed elő legalább azért, hogy hátha mégis jobb lesz, mint az előző, akkor meg nem vagy fotós. Szerintem.
    A másik, hogy digivel is meg KELL tanulni ugyan azokat az alapokat, mint az analóggal. A gyermekemről se tudok egyforma képeket készíteni, azaz, ki kell várjam azt az EGY pillanatot, amiért érdemes ellőni a gépet, és ilyenkor totál mindegy, analóg-e, vagy digi. Pedig még csak fekszik egy helyben, max hasra fordul. Mégis, igaziból pár pillanat az, mely egy fotóból KÉP lehet, a többi csak kattintgatás lenne. Persze, olyat is szoktam, de inkább várok türelmesen, hátha elkapom a megismételhetetlen pillanatot, mert annak van csak igazán feelingje. Szerintem. :-)))
  • bfoto #19
    A filmes korszakban kezdtem el fotozni, a digitalis "forradalom" idejen lettem fenykepesz es most valahogy ugy erzem, van igazsag abban amit az oreg mond (meg 30 sem vagyok es ma mar foleg digitalis technikat hasznalok, szoval nem hiszem, hogy ez befolyasolna a velemenyemet). Sokfelekeppen le lehet irni azt, hogy mi veszett el a digitalis technika berobbanasaval, de nehez lenne visszaadni a ket elmeny kozti kulonbseget.. ki kell probalni: meg lehet kapni filmet es vegyszereket, sot dragabban, mint valaha. :)
  • bestpixel #18
    A cikk alanyán látszik, hogy elszállt felette az idő. Jókat mond és igaza is van a maga nemében, de a digitális fotózás már másról szól. És ezt nem szabad elfeledni!

    Érdekes példásul, hogy ma ugyanúgy a fotós kezében van a _teljes_ képkidolgozás folyamata, mint a fényképészet születésekor, csak ma nem vegyszereket kell kutyulnia, hanem számítógéppel, meg nyomtatóval babrálnia. Ezekhez ugyanúgy kell érteni, főleg, ha komoly minőségre törekszünk. Van egy könyvem, ami csak a FF fotó nyomtatásról szól: kb. 200 oldal, és nagyon sok infó van benne. És még hol van ez a színestől?

    Minden változik és ez jó. Érvényes ez a fotózásra is, de nem kell azt gondolni, hogy most már értéktelen lesz minden fotó. Más lesz. A filmes fotózás meg fog maradni a lelkes, érdeklődő amatőröknek, a művészeknek, az igényesebb profiknak (a 9x12-es síkfilm felbontása 100 megapixel legalább, ráadásul ekkor méretű képszenzort senki sem fog gyártani). A digitális technológia meg egyre jobb lesz (már ma is bőven jó az amatőröknek) és ezzel is fognak értékes képeket alkotni.

    Persze, fotózni ugyanúgy meg kell tanulni! Ez nem az eszköztől függ.
  • bottika #17
    olyan szaga van ennek előttem, mintha neki nem a kép, hanem maga a fényképezés okozta volna az örömet, és attól volt valami művészi, hogy körülményes volt. Precíz testtartás... pfff meghallgatnám, ki tanítja a fotósulikban az állvány használat helyett a "menjünk le hídba a fotózáshoz" című elengedhetetlen kelléket. Az analóg fotózás egy olyan szükséges zsákutca, mint a kézírás a klaviatúra feltalálása előtt. Pár évig izgi volt, de már épp elég volt. Nemsokára már a digitális fotózás is elavult lesz és a gépelés helyett is csak gondolatátvitel lesz.. és? Akkor meg majd azt fogjuk fikázni? Neki a gépi fejésű tej se lehet elég jó a kézi fejésű mellett, lefogadom.. Más a testtartás a kézi fejésűnél... nem lehet olyan jó tej az...
  • Merces #16
    ....ugyan, csak ki kell venni a memóriakártyát......
  • Berber #15
    Sok igazság van benne amit ír. Sokkal hamarabb ellövöm a képet én is a digitálissal, sőt azonnal 10-et 20-at mert nem számít. Ez a nem számít jelenik meg a képek minőségén, tartalmán, beállításán másoknál is. Analóggal azt mondtuk, csak egyet fotózz de az legyen a KÉP, és amikor elkészült nem is folytattuk, mert tudtuk, hogy jobb már nem lesz. A film minősége és egyéb blalblákat meg zhagyjuk. Egy fotó nem attól jobb, hogy élesebb, vagy színeseb, hanem mert él, mert mond, vagy van benne valami. Viszont nem igaz, hogy a digitálissal ne lehetne ilyet csinálni, hiszen csak az eszköz változik, csak kicsit a könnyebb miatt nehezebb.
  • scnad #14
    No mi van, papi nem találta meg a bekapcsológombot, s erről máris cikk születik ?
  • Molnibalage #13
    Szerintem csak simán technosznob az illettő.
  • Sequoyah #12
    Komponálni digitálissal ugyanúgy lehet. Más kérdés h sokan igénytelenek hozzá. De aki nem, az most is odafigyel erre.
  • Ferrer #11
    Ha az esemény megismételhetetlen, azt riportfotónak hívják :)
    Egy jó fotót viszont meg kell komponálni, rendezni, stb.