Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: BlueByte
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel 2 GHz Intel Pentium 4 / AMD XP 2600+ vagy jobb, 2 GB RAM, 8 GB szabad tárhely, 256 MB-os videokártya, Microsoft Windows XP / Windows Vista / Windows 7
Ajánlott: Intel Core 2 Duo / AMD Athlon 64 X2, 4 GB RAM, 8 GB szabad tárhely, Microsoft Windows XP / Windows Vista / Windows 7, 512 MB-os videokártya
(Támogatott kártyák: NVIDIA GeForce 7900 / 8 / 9 / GT / GTS / GTX-sorozat, ATI Radeon X1900 / HD 2000 / HD 3000 / HD 4000 / HD 5000-sorozat)
Hasonló játékok: Settlers-játékok
Kategória: valósidejű stratégia

Közel három évnyi szünet után ismét visszatér a német BlueByte és a UbiSoft egyik legnépszerűbb és legsikeresebb sorozata, az eddig hat részt és számos kiegészítőt megélt The Settlers. A hetedik résznek vérmes reményekkel vágtak neki a stúdió munkatársai, igazi reformokat ígértek, de az igazi áttörés egyelőre várat még magára.

A stratégiai játékok mára teljesen átformálódott világának egyik legismertebb sorozata, a The Settlers még 1994-ben, több mint másfél évtizeddel ezelőtt indult hódító útjára. A hirtelen jött siker után azonban nem tudott felnőni a feladathoz a német BlueByte, a fejlesztők a harmadik rész óta nem találják önmagukat, évről évre kiadott próbálkozásaik pedig többnyire hamar eltűnnek a süllyesztőben. Rájuk, és a sorozatra is ráférne már a sikerélmény, így hát bizakodással telve vártuk a nemrég megjelent hetedik részt, mely kapcsán nagyon ígérgetett a fejlesztőcsapat - reformokat, meg amiket ilyenkor szokás - csak aztán a végeredmény nem az lett, amit előzetesen reméltünk. Ugyan a bétateszt bizalommal teli volt, sok jóval és ígéretessel kecsegtetett, a végső verziót látva mégse mondhatjuk az új részről, hogy ez lesz az, ami kihúzza a gödörből a német legényeket.


Az első pofon a UbiSoft sokat bírált új másolásvédelmi rendszere, így már tesztünk se indult zökkenőmentesen. Mielőtt elindítanánk a játékot, végig kell verekednünk magunkat egy kötelező procedúrán, ugyanis csak előzetes regisztrációt követően tudjuk elindítani a játékot. A franciák szakítottak a hagyományos DRM-védelemmel, helyette egy folyamatos online jelenlétet megkövetelő megoldást próbálnak meg bevezetni. Ez azt jelenti, hogy csak akkor lesz játszható a megvásárolt lemezünk, ha aktív netkapcsolattal rendelkezünk.

A mai világban igazán természetes dolognak számít, hogy az ember bárhol és bármikor internetre tud csatlakozni, a kigondolt új elképzelés azonban több sebből is vérzik. Az online kapcsolat megléte ugyanis mentéseink, beállításaink és személyes adataink tárolására és ellenőrzésére szolgálna, viszont ha pont játék közben száll el az áram, vagy a szolgáltató mutat be nekünk, akkor a program kétségbeesett csatlakozási próbálkozásain kívül mást sajnos nem mutat a kijelző. Az elképzelés nem lenne teljesen rossz, de egyelőre közel sem tökéletes, ráadásul nem is feltörhetetlen, így jelenleg több bosszúságot okoz, mint amennyi hasznot jelentene. A játék elindításakor hosszú percekig csak az üres képernyőt bámuljuk, mert a UbiSoft szerverein keresi adatainkat a játék.

A játék története nincs túlbonyolítva. A betöltést követően épp hatalomra kerül a csinos és nagyon tapasztalatlan Zoe hercegnő, Tandrai uralkodónője, akinek az lesz a feladata, hogy frissen kinevezett örökösként virágzó birodalommá varázsolja királyságát. Mindezt egy meglepően hosszúra nyúlt tutorial mód segítségével tehetjük majd meg, az oktatómód ugyanis gyakorlatilag a teljes játékon átível, minden egyes alkalommal tanulunk valami újat. Amint említettem, a hercegnő minden téren kezdőnek számít, így a játék során édesapja egyik hűséges lovagja, Sir Bors próbálja meg érthetően elmagyarázni számunkra, mi is lenne a helyes irány.


Az első, ami azonnal feltűnik, hogy a régi részekre jellemző játékmechanika semmit sem változott, továbbra is egy komoly gazdasági rendszerre épül a Settlers lelke, amit birodalomépítgetős sim-játékként próbálnak meg emészthetőbbé tenni. A korábban beígért újdonságok és reformok azonban elmaradtak, a sorozatra jellemző komplexitás nem csökkent, nem egyszerűsödött a gazdasági, politikai és harcászati rendszer. Ezúttal is teljesen átláthatatlan az egész, csak komoly, a játékba ölt órák után fogjuk igazán átlátni lehetőségeinket.

A Settlers 7-ben alkalmazott stratégia elsőre nem tűnik bonyolultnak, három fontos pillérre kell(ene) építkezni. Elégedett híveket és követőket kell toboroznunk, akik hűen szolgálva kérdezés nélkül teszik a dolgukat, így aztán erős hadsereget tudunk felhúzni, illetve komoly technológiai vívmányokra tudjuk rátenni a mancsunkat. Azonban a látszat csal, így leírva valóban pofonegyszerű az egész, de ahhoz, hogy ütőképes haderőt állítsunk fel, hogy aztán magabiztosan induljunk hódítani, rengeteg időt kell a játékba ölni. Először is az alapoktól kezdve kell elkezdenünk az építkezést, ami még nem is baj, hiszen minden valósidejű stratégia innen indul. A kunyhók különböző funkciókkal bírnak, azaz ha a helyi tó vagy patak mellé építkezünk, akkor telepesünk horgászni kezd, de ha egy hatalmas kő vagy ércbánya mellett építjük fel a parasztok lakhelyét, akkor bányászni kezdenek, az erdőségek mentén pedig a fakitermelést tudjuk felvirágoztatni. A lakhelyeknek is betudható kunyhókból kétféle van, az egyik csak egy fővel növeli a lehetséges populáció számát, a másik viszont akár néggyel is. Ahhoz, hogy gazdaságunkat egyáltalán beindítsuk, a továbbiakban raktárépületeket és feldolgozóüzemeket kell felhúznunk. Ilyenek lehetnek például a hentesüzletek, ácsműhelyek, fafeldolgozó üzemek, pénzverdék, pékségek és kifőzdék. A kitermelt javakat aztán itt dolgozhatjuk fel és alakíthatjuk át olyan termékekké, amiket aztán értékesíthetünk, illetve amik biztosítják majd birodalmunk lakóinak jólétét.

Eközben azonban még semmit se haladtunk más fejlesztésekkel, úgymint más épületek építésével, vagy a védelmet biztosító hadsereg kiépítésével, esetleg egy védelmi rendszer felhúzásával - a rendelkezésre álló természeti erőforrások azonban korlátozott rendelkezésre állásuk miatt nagyon hamar kifogynak, így szinte a játék legelején már támadást kellene indítanunk a szomszédos falvakkal szemben is, ami pedig a katonaság hiányában nem kivitelezhető.


Az épületek és a környezet díszítéséért presztízspontokat kapunk. Egy szép szobor vagy szökőkút segítségével növelhető a pontszám, amiket aztán különböző fejlesztésekre oszthatunk szét, például gyorsabb kitermelésre vagy specializált hadseregre. Érdemes a templomokra is nagy gondot fordítani, itt ugyanis a papok segítségével érhetünk el újabb és újabb technológiai fejlesztéseket. Isten hívei a környező kolostorokat felkutatva, az ottani könyvtárakban található tudást magukba szippantva szerzik meg birodalmunk számára a szükséges fejlesztésekhez szükséges ismeretet.

Mint látható, az egész rendszer nagyon összetett, és bár ez mindig a sorozat védjegye volt, mégis annyira követhetetlen és átláthatatlan az egész, hogy hamar megunja az ember, főleg akkor, ha mindenféle sikerélmény nélkül ülünk órákig a monitor előtt. Ha egyetlen láncszemnél fennakadás történik, kártyavárként dőlhet össze az addig felépített gazdaságunk.

A játék irányítása is rengeteg bosszantó percet okoz majd számunkra. A kezelőfelület és az irányítás csúfosan elbukott. Az egyszerűsítésnek nyomát se véltük felfedezni, és szomorúsággal töltött el minket, hogy például nem szabhatjuk meg az egyes munkások számára, mivel is foglalkozzanak. Így minden egyes feladat elvégzéséhez újabb és újabb melós kell, azaz a feldolgozóüzemekben ténykedő szakemberek az alapanyag kifogyása után nem sétálnak át a raktárba, hanem minden szó és figyelmeztetés nélkül egyszerűen csak várnak a másik parasztra, aki majd mindezt megteszi helyettük. A játék természetesen sehol se jelzi számunkra, hogy alaposan megcsappantak bányáink készletei, esetleg befejeződött egy fejlesztés vagy építkezés, így az amúgy is összetett rendszer teljesen átláthatatlanná válik.

A harcrendszer viszont teljesen leegyszerűsödött. Többféle katonát is csatasorba állíthatunk, alapjában véve komoly taktikázást nem igényel majd a csatározás. Hadseregünket sima íjászok, muskétások vagy dárdások alkothatják. A különbség köztük mindössze annyi, hogy mindegyiket más-más ellenfél ellen célszerű majd bevetni, és mindegyik csak adott pontszámot képes levenni az ellenfél egységeiből.

A sok-sok negatívum mellé azért némi öröm is társul, a Settlers 7 művészeti kivitelezése ugyanis mesés, hihetetlenül bájos és aranyos. A BlueByte egy nagyon szerethető világot teremtett, ami mindvégig barátságos hangulatot áraszt magából. Mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy pozitív élményként fogadjuk be a játék adta élményt. A Settlers hetedik epizódja az átláthatatlan rendszer miatt nem ad igazi játékélményt, legalábbis nem olyat, amire manapság az ember vágyik, elmarad az élvezet és a szórakozás. A játékkal csak akkor lehet igazán jól szórakozni, ha az embernek van ideje akár ötven-hatvan órát beleölni a rendszer alapos kiismerésébe, de ekkor meg hamar tudatosul bennünk, hogy egy monoton, önmagát ismétlő produkcióval állunk szemben.

Grafika: Egyértelműen a Settlers 7 egyetlen pozitív megítélésű eleme, művészileg mesés világot teremtettek a német programozók. A bájos világot a meseszerű körítés foglalja keretbe.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az egész élmény ezen az elemen bukott meg, pedig pont itt ígértek reformokat a készítők, ebből mégsem valósult meg semmi. Kár érte, mert összetettsége ellenére élvezhető lenne a Settlers új epizódja, csak hát a totális káosz jellemzi a főbb pilléreket.

Játszhatóság: Ha igazi rajongó vagy, akkor heteket töltesz majd a játék előtt ülve, ha viszont újdonsült játékosként csöppensz bele ebbe a világba, hamar le fogod tenni az új részt. Sajnos a teljesen független játékosok is az utóbbi döntés mellett teszik majd le a voksukat. Hamar rá lehet unni, mert nincsenek kihívások, nincs visszajelzés, hogy mindannak amit teszünk, bármi értelme is lenne.

Intelligencia, nehézség: Húzz fel minél erősebb haderőt, és máris tiéd a győzelem. Felesleges MI-ről és nehézségről beszélni, mert a nehézséget maga a rosszul kivitelezett - gazdasági, politikai -rendszer jelenti, azaz a játék saját magának lő öngólt.

Hangok, zene: Az Enya-stílusú zenei körítés nagyon passzol a mesebeli látványvilághoz, szintén hatalmas piros pont érte.

Összefoglalás: Hatalmas csalódás a játék, mert az általunk látott bétateszt után sokat vártunk tőle, és a német csapat is sok jót ígért. Kecsegtetően hangoztak az ígéretek, de a végeredmény erősen közepes lett, ami csakis az áttekinthetetlen és követhetetlen gazdasági rendszernek köszönhető.

A játék demójának letöltése