Kiadó: Kalypso Media
Fejlesztő: Haemimont Games
Honlap

Platformok:
PC

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,7 GHz, 512 MB RAM, 1,5 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató videokártya Geforce 3+
Ajánlott: Intel Pentium IV 2 Ghz , 1 Gbyte RAM, nVidia Geforce 6600GT+
Hasonló játékok: Caesar IV, CivCity: Rome
Kategória: történelmi városépítő szimuláció

Római városokat építeni ősi gamer szokás, a latinos nevű Imperium Romanum pedig erre ad újabb lehetőséget. A játék messze nem forradalmi, nem hoz be új elemeket, sőt egyes részeken egyszerűbb is, mint társai, de ugyanakkor szép és kellemes, egyszerű, mégis hosszú szórakozást ígérő. Róma történelmének kiemelt pontjain cammoghatunk végig városról-városra.

Elsőként a fájlcserélők egyikén lettem figyelmes a címre, de amint láttam, hogy mindössze 1 Gbyte körüli mérettel próbál labdába rúgni, azt gondoltam, hogy bizonyára egy gagyi próbálkozás. Majd miután megérkezett a magyar változat, azt gondoltam, hogy ha már itt van, megér egy próbát. Az intro alatt eredeti prekoncepcióm továbbra is fennállt, hiszen egy elég gyenge bevezető animáció után egy közepes, igaz átlátható menübe érkeztem meg.


A meglepetés ezután ért, hiszen a játékot bármilyen módban elindítva a városépítős játékoktól megszokottól jóval kidolgozottabb megjelenítés fogadott, szép és életszerű épületekkel, kellemes effektekkel és izgő-mozgó városi élettel. Aki a Caesar sorozatot, illetve a hasonló műfajú játékokat az elmúlt 10-12 évben végigkövette és még mindig lelkesedik a műfajért, az bizonyára nem ódzkodik attól, hogy huszonhatodik alkalommal is nekivágjon. Minden darabnak megvan a maga bája, a maga specialitása, annak ellenére, hogy sok újdonságot nehéz lenne behozni, hiszen a Római Birodalom korszaka nem változik.

A tutorial végigpörgetése után három különböző játékmód közül választhatunk. Az első egy időegyenesen való hadakozás, ahol a korai Rómától elindulva a birodalom újabb és újabb városait kell rendbeszedni, megvédeni vagy éppen a kereskedelmét felvirágoztatni. A második játékmódban különálló küldetések közül válogathatunk, ami első pillantásra úgy tűnt, hogy igazából ugyanaz, mint a másik, csak nem kell sorban menni, míg a harmadik mód, a nagy és dicsőséges Róma belvárosának utolsó simításait várja el tőlünk.


A kevésbé fanatikusok számára visszatetszést keltő lehet, hogy gyakorlatilag minden pályán szinte ugyanaz a feladat: adott a főtér, a Forum, ami köré házakat és szolgáltatókat építve megalapozzuk a pixelrómaiak létezését. Gondoskodni kell a nyersanyagokról és lehetőség szerint arról, hogy mindenkinek legyen munkája, mindenkinek legyen mit enni, inni és az épületek karban legyenek tartva.

Ha ellenséges mozgás is van a környéken, akkor hadsereget kell toborozni, a megfelelő pillanatban pedig ráuszítani az ellenségre. Nem hangzik bonyolultan és tény, hogy nem egy Simcity 4 bonyolultságú összefüggésrendszerről van szó, de hobbidemszkyknek nem is baj, ha többezer aspektus helyett elég pár tizet figyelgetni. A népek természetesen külön dedikált lakóházakban élnek, melyek a környék fejlettségétől függően válhatnak az alap típusból négy másik szintűvé. Ez érdemben nem befolyásolja az épületeket, nem változik szinte semmi, leszámítva a fizetett adó mértékét. Egy házban többnyire egy férfi egy nő, 1-2 gyerek és 1-1 nyugdíjas él. A felnőttek munkát vállalnak, s figyelni kell arra, hogy vannak csak nők és csak férfiak által betölthető állások, ami logikus is. Favágónő viszonylag kevés lehetett a római korban is, míg gyógyfűárusnőt el tudunk képzelni.

Jellemző persze, hogy a munkanélküliség inkább a nőket sújtja ebben a korszakban. A gyerekeket amennyiben iskolában képezzük, akkor felhasználható telepesek, azaz felnőttek válnak belőlük, akiket újabb házakba lehet költöztetni, míg a nyugdíjasoknak effektíve semmi haszna, de használják a város erőforrásait.


Az embereknek elsősorban élelemre van szükségük, ami lehet kenyér, kolbász, bor, hal. Ezeket előállíthatjuk saját magunk is vagy kereskedőink segítségével importálni is lehet jó pénzért. A megfelelő szétosztás a piacok és tavernák feladata, amiket érdemes minden lakóövezetbe lerakni, az éhinség és elégedettlenség elkerülése végett. A kaja mellett a rómaiak szerették a szép tógákat is, melyet a szabó készít el lenvászonból, ezt szintén a piac disztributálja.

Az emberek igényei mellett az épületek is kérnek a gondoskodásból. Attól függően, hogy mi a meghatározó építőanyag, időnként elvesznek belőle 1-1 darabot a városi készletekből. Ez érvényes a lakóépületekre és a többire is. Az építőanyagok lehetnek agyag, kő, márvány vagy fa. Fát a kifogyhatatlan erdőből, követ és márványt a kifogyhatatlan bányákból, agyagot pedig a vízközeli téglarakóból szerezhetünk. Az ételeknél sem lesz nagy meglepetés. Gabonaföld, sertéstelep, szőlőültetvény, pékség, hentes.


A fentiek alapján bármilyen ókori vagy középkori játékról beszélhetnénk, a differencia talán a szolgáltatói szektorban van. Kulcsfontosságú a vízvezeték, ami egyértelműen a rómaiak szignója. Magas helyeken fekvő vízlelőhelyekről lehet lefolyatni a város különböző pontjaira csatornákban a vizet, odafigyelve arra, hogy minden egyes csatlakozás egyre alacsonyabban lesz az előzőnél. A népek örülnek ha nem kell sokat menni a friss vízért, illetve a tűzoltással is foglalkozó Praetoroknak is könnyebb a lángra lobbant épületeket eloltani, ha minden sarkon van egy kis kút. Továbbá van gyógyfűárusunk, iskolánk, templomok, oltárok, városi díszek, fürdők, színház és a többi szokásos. Nincs viszont adószedő, fogorvos, stb, így valóban nem bonyolódott túl a játék.

A küldetések során a legfontosabb szempont a stabilitás megteremtése. A kezdeti stádiumban nem lehet programszerűen lepottyantani minden épületet, hogy majd szép lassan összehozzák a srácok, hanem ésszel kell élni. Nincs sok variáció és túl sok féle épület, de éppen ezért lesz érzékeny összefüggésben ez a kevés egymással. Ez kezdetben nehézséget jelent, később viszont éppen ettől válik egysíkuvá a játék, hiszen a 12. pályánál már csak az okoz örömet és különbséget a korábbi pályáktól, hogy 5 percenként beront egy barbár csapat a térképen kívülről.


Minden térkép körülbelül 10-15 küldetést tartogat a játékos számára, melyekből egyszerre maximum három lehet aktív, bevégezve azokat pedig nyithatunk új "táblákat". Ezek a küldetések többnyire nem bonyolultak, sokszor inkább tutorial szerűek, megmondják, hogy mit is kéne csinálni. Némelyikért jutalmat kapunk, de gyakran csak annyi az öröm, hogy újabbakat nyithatunk és haladhatunk tovább. A pályákon nyújtott teljesítményt egy komplex pontrendszer foglalja össze, melyből nem csak helyi toplista létezik, hanem látható a többi játékos által elért csúcs neten regisztrált értéke.

Persze csakúgy, mint a flash játékok toplistáin, itt is biztosan van pár kattant arc, aki minden négyzetcentimétert beépítve kimaxolta a térképet, de ebből is látszik, hogy a játék nem csak addig tart, amíg a 15 misszió nincs kész. A várost az örökkévalóságig lehet szépítgetni, pofozgatni, fejelsztgetni. Vannak kertobjektumok, hidak, díszítések, egyedi épületek, melyeket fokozatosan érhetünk el. Nem egy adrenalinpumpa játék, de aki nyugalmat keres, annak nagyon is ideális. Grafika:
Az ilyen típusú szimulációk közül talán az eddigi legszebb darabbal van dolgunk, ami a részletes és teljesen 3D textúrák és modellek mellett aprólékos, kidolgozott részleteket is jelent, kellemes textúrákat és egy kiforrott hangulatot. Ugyan lehetett volna "rómaisabb" is, de egyértelműen élmény a szemnek a játék. Sokat dob az élményen, hogy nem feltétlenül kell centire érintkeznie az épületeknek az úttal, nem annyira szigorú az épületek által elfoglalt hely, lehet játszani az irányokkal és teljesen szabálytalan városokat is össze lehet hozni, amik elég jól mutatnak. A szellős elit negyedek mellett épülhet zsúfolt munkásnegyed is.

Játszhatóság:
Hosszú órákat lehet eltölteni építkezéssel, repül az idő minden egyes várossal. Az alap játékidő is legalább 15-20 óra, de aki igazán addikttá válik, az az örökkévalóságig el tud bíbelődni az egyes városok tökéletesítésével. Igazából a probléma abból adódik, hogy a kihívás ismétlődő, a városok nincsenek valós kapcsolatban egymással és nincs motiváció arra, hogy minden egyes város tökéletes legyen. Különbség ugyan van egyes területek között, például abban, hogy milyen erőforrások és mekkora területek állnak rendelkezésre, de valójában nagyon hasonló módon kell nekiállni minden térképnek. A víz az egyetlen erőforrás, amit nem lehet kintről beszerezni, de minden mást kereskedelemmel is meg lehet oldani. Visszatekintve a többi városszimulációra, nem lehet azt mondani, hogy kiugróan jó játékról van szó, de az összhatás miatt megér egy misét.

Kezelőfelület:
Az építkezés menüjét nagyon könnyedén, egy kör alakú jobb klikkre előbukkanó menüből tudjuk kezelni, ami nagyon kényelmes és gyorsan tanulható. Az épületek elhelyezése, az információs ablakok ki-be kapcsolása is korrekt, nem volt vele gond. Ugyanakkor hiányzik, hogy átfogóbb statisztikákat, plusz adatokat kapjunk a városról, ami érdekesebbé tenné az egész játékot.

AI, Nehézség:
Mesterséges intelligenciáról nem nagyon beszélnék, habár az ellenfelek tudnak trükkösek lenni, de a háború modul szinte a végletekig le van egyszerűsítve. A seregeket a barakkból kizavara elég egy klikk és máris támadni kezdenek. A harc közben sok taktikára nincs lehetőség, minden egységtípus két formációt tud ölteni, vannak erősségei, gyengeségei, de többnyire a több győz. Az építkezés nehézsége sem komoly kihívás, legalábbis azoknak, akiknek nem ez az első építős játéka. Aki a Caesar I óta rakja a köveket, annak túlzottan is könnyű lesz. Ha az összefüggéseket átlátja valaki az elején, akkor kés a vajban haladhat előre, maximum a sietség vezeti bele lehetetlen helyzetekbe. A városi tűzvész sem komoly hátráltató tényező, más probléma pedig ritkán zúzza le a fejlődést. Sajnos ez gyenge pontja a játéknak, hiszen hamar megunhatóvá válik

Hangok és zene:
A játék legerősebb része. A rómais játékok unalmas szimfonikus zenéje helyett itt alánk tolnak némi zongora jazzt, laza könnyűzenét, érdekes dobegyvelegeket. A megszokottól való eltérés már önmagában is gyönyörködtet, de ennek a játéknak a zenei világa minden szempontból csillagos ötös, talán az a kár, hogy nincs még több szám benne. A kommentár, az emberek dumái átlagosak, se nem jó se nem rossz, pont olyan, amilyennek kell lennie.

Összegzés:
Megosztó játék a maga nemében. Az újszerű küldetésosztó módszer, a férfi-női munkarend és néhány egyéb apróságon túl nem robbant nagyot a játék, nincsenek meglepő újítások, nincs forradalmi változás. Egyszerűen eljött az ideje, hogy egy újabb városszimulátor kerüljön a piacra, ami a mai hardverek lehetőségeinek megfelelő megjelenéssel, de a szokásos hangultot sugározza. Nem feltétlenül javasolt mindenkinek, de aki nem bírja az FPS, RTS, TPS dominanciát, hanem inkább szereti nyugodt pepecseléssel tölteni szabadidejét, az mindenképp vessen rá egy pillantást. Pozitív az is, hogy lokalizáltan jelenik meg nálunk, még akkor is, ha a fordítás néhol bosszantóan botrányos. Rendben van, hogy a magyar nyelv szintaxisa messze van az eredeti angoléhoz képest, de olyan apróságokra, minthogy a számnevek után a főnév a magyarban mindig egyes számú, oda lehetett volna figyelni. Ennek ellenére egy korrekt középosztályt képvisel a játékok nagy palettáján. Nem fogunk rá emlékezni 1 év múlva sem, nem lesz listázva a legnagyobb ászok között, mégis jó móka.

Kapcsolódó letöltések:

Demó