Kiadó: Eidos
Fejlesztő: IO Interactive
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 7 Gbyte szabad hely, nVidia Geforce 6600+
Ajánlott: Intel Pentium IV 3 Ghz , 1 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7900+
Hasonló játékok: Max Payne, Assassin’s Creed,
Kategória: akció TPS

Neurotikus figurák, bérgyilkosok, rablás, zsarolás, kivégzés, vértócsák és golyózápor. Ennyit és nem mást ígér az IO Interactive tavaly év végén megjelent TPS-akciójátéka, ahol a 25 venezuelai ártatlan civil haláláért felelőssé tett Kane, illetve a feleségét brutálisan meggyilkoló skizofrén Lynch kezd minden mindegy alapon az évszázad legkeményebb rablássorozatába, ahelyett, hogy nyugodtan kivárnák éppen esedékes kivégzésüket.

"Kedves Jenny!
Tizennégy éve próbálom megírni ezt a levelet. Ma van rá az utolsó esélyem. Ezen a délutánon megfizetek minden hibámért az életemmel. Tudhatod, hogy megérdemlem, ha olvastad, amit az újságok írtak a zsoldos éveimről és a fájdalmakról, amelyeket okoztam. A legtöbbje igaz. Mindet meg kellene bánnom. Félnem kellene a haláltól. De nem félek. Többé már nem. Az egyetlen érzés, ami bennem maradt, a sajnálat. A sajnálat, hogy már soha nem ismerhetlek meg. Csak te vagy, aki számít.
Sajnálom, hogy eddig ezt nem érthettem meg.
Apád. Kane"


A kivégzés előtt álló gyilkos is elérzékenyülhet ezek szerint, de mikor ezeket a sorokat írja, akkor még nem sejti, hogy a következő halál, amit látni fog, nem sajátja lesz, hanem egy rendőré. Sőt a következő pár száz is. Miközben Kane-t és egy skizofrén pszichopatát szállítanak együtt a siralomházba, egy robbanást követően kiszabadulnak a rabszállítóból és egy komolyan szervezett mentőakció során sikerül meglépniük, annak ellenére, hogy a kék-fehérek mindent megtesznek megállításukért.

Kane persze nem örülhet sokáig, mert hamar kiderül, hogy korábbi játszópajtásai, A Hetek négy tagja életben maradt és nem jófejségből szabadították őt ki a börtönből, hanem az öklömnyi gyémántot vagy az azzal egyenértékű pénzt akarják viszont látni, amivel Kane anno lelépett Venezuelából egyedül. Nyomatékot adva szavaiknak, korábban már begyűjtötték Kane volt feleségét és tinilányát, az alku pedig egyszerű: vagy megszerzi a kért javakat 3 héten belül és akkor csak őt ölik meg, vagy meghal a családja is és ő is.


Gáláns ajánlat, el sem lehetne utasítani. Kinyírni párszáz széplelkű rendőrt, ugyanennyi gengsztert és néhány halom vétlen civilt a két nő életéért cserébe, valljuk be semmiség. A biztonság kedvéért a skizofrén Lynch-et is Kane mellé adják, akinek minden reggel és éjszaka jelentenie kell az aktuális eseményeket. Ha ez valamiért elmaradna, akkor persze az első gondolatok előtt golyót repítenek a csajok fejébe. A két jómadár így egymásra van utalva, sőt később Lynch rájön arra, hogy hiába kötött egyezséget a Hetekkel, ő is csak apró báb a sztoriban. Elmezavarai viszont többször sodorják a bukás szélére az akciót, hiszen az ideggyenge Lynch, ha elborul az agya, akkor nem tud uralkodni magán és ha éppen fegyver is van a kezében, mert miért ne lenne, akkor agyonlő mindenkit, aki mozog. A történet elején például képes volt lemészárolni egy bankrablás során az épületben tartózkodó összes civilt, mert kezdtek felébredni az altatógáz hatásának múlásával. Kellemetlen. Persze az örökké céltudatos és vérprofi gyilkos Kane később is folyamatos stresszben lesz Lynch hülyeségei miatt, melyek ön- és közveszélyesek minden pillanatban.

A sztori fonala egyébként pörgős, folyamatos pengeélen táncolás, megtűzdelve igazi filmes jelenetekkel, de ennek ellenére nagyon gagyinak hat egy idő után, mivel a valós díszletben játszódó történet nélkülöz minden realitásérzéket. Vannak jó pillanatai a játéknak, de többnyire megmarad az árkád hentelés szintjén. Érdekes jelenet például a diszkó, ahol játékokban ritka mennyiségű ember tobzódik kis helyen, természetesen itt is akadnak biztonságiak, akiket le kell szedegetni. A legegyszerűbb, ha messziről rájuk célzunk és addig lövünk, amíg kihullanak a célpont elől a civilek, majd még három golyó és a zseblámpás-pisztolyos is fekszik. Körülbelül ilyen a játék.

A klasszikus TPS-ektől messze áll a játék, tehát szinte sosem kell gondolkodni, nagyon ritkán van szükség a térképre is ránézni, mert adja magát, hogy merre kell menni. Természetesen arra, amerre az ellenségek vannak. Bíztató ötlet lett volna a többszereplős, csapat alapú játékmód, ahol parancsokat osztogathatunk a többieknek, amit Lynch többnyire nagyívben leszar, de legjobb esetben is duzzogva veszi tudomásul egy időre - de ha elunja magát, akkor újra akcióba lép.


Rajta kívül mindenféle specialistákat és akcióhősöket tud felbérelni Kane (nem a játékos választ, hanem ott teremnek mellettünk a következő fejezetben), akikre szintén vigyázni kell, de cserébe plusz tűzerőt és spéci képességeiket adnak. Szerencsére nem halnak olyan könnyen a csapattagok, sőt mi sem. Nincs konkrét életerő adag, hanem ha túl sok sebzést kap be valaki, akkor kómába esik, amiből egy gyorsan beadott adrenalin injekcióval lehet még segíteni, különben restart scene. A szurikból túl gyakran viszont nem ér adni, mert akkor meg túladagolásban hal meg a páciens és restart scene.

Az egyjátékos mód mellett lehetőség van még kooperatív módban is nekivágni a küzdelmeknek, amikor az egyik játékos Kane, a másik pedig Lynch szerepében tetszeleg. Ilyenkor érdemes odafigyelni arra, hogy a két szereplő ne kerüljön túl messze egymástól, mert ilyenkor az életmentő adrenalin adagot manuálisan kell egymásba oltani. A ko-op mód ötlete szintén nagyszerű, de neten keresztül nem lehet játszani, osztott képernyőn pedig még a legszélesebbvásznú monitorokon vagy tévéken is élvezhetetlen. Multiplayerben is neki lehet futni a játéknak, bár erre valószínűleg kevesen vetemednek a CoD4 után.


Itt maximum 8 játékos játszhat rablópandúrt, ahol vagy pénzt vagy drogot, ékszert kell megkaparintani, de meg lett csavarva a játékmenet annyival, hogy a 8-as team bármely tagja árulóvá válhat és megpróbálhat lelépni a nagy lóvéval vagy éppen feladni a többieket a zsaruknak. Tipikus konzol akció, ami vérpistikéknek készült. Agyatlan lövöldözés, ismétlődő feladatok, alkalmanként "főellenségek" és semmi bonyodalom, semmi gondolkodás. Az ellenfelek közepes scriptek alapján működnek, meglepetést egyetlen egyszer sem sikerült okozniuk.

A helyszínek ugyan változatosak, de semmivel sem nyújt többet, mint egy átlagos C-kategóriás akciófilm-sorozat. Annak ellenére, hogy az alapkoncepcióban benne van egy nagyon jó történet reménye, sikerült belőle kihozni egy hangulatot félúton a Szupercsapat és Last Ninja III között. Arról nem is beszélve, hogy a dramaturg úgy gondolta, hogy a shit, fuck szavak állandó ismételgetésével valami nagyon menő dolog születhet, mert ugye káromkodni ász dolog, pedig nem. Az átvezető jelenetek és a közbevetett dumák nem is lennének rosszak, csak mesterségesen erőltetettek, ergo gagyi lett ez is. Ha ez a játék egy film lenne, akkor valószínűleg egyszer megnézném és lehet, hogy kapna legalább 5 pontot az iMDB-n, de játékként 2007 végén megjelenve nem állja meg a helyét.

Grafika:
Egy igen elavult FPS-motorral került ki a játék talán a legrosszabb időben. Ha sikerült volna pár hónappal korábban, mondjuk a Bioshock előtt bemutatkoznia, akkor valószínűleg nem lett volna olyan feltűnő a lemaradás. Az Unreal III motor bemutatása után viszont úgy tűnik, mintha tavaly karácsonyról maradt volna valami az Eidos raktárában, amit csak most találtak meg. A játék hangulatát a villódzó fények, bevágások, viszonylag részletesen megcsinált karakterek, arcok, pszichedelikus látomások vizualizációja igyekszik feldobni. Eközben a többi textúra szerény minősége, a szögletes élek és az ehhez képest komoly gépigény rontja az összhatást. Azon sem kell meglepődni, hogy a haverok zárótüzén úgy sétálunk át, mint egy szellem, de két hulla is komolyan egymásba tud gabalyodni. Tény, hogy a Havokos fiúk nem erre a bizniszre lesznek a legbüszkébbek.

Játszhatóság:
Körülbelül 7-8 óra alatt végigvihető az egész játék, amiben benne van némi kezdeti bénázás és pár húzósabb jelenet nyolcszor újrapróbálása is. Az egyetlen baj, hogy ennél a 8 óránál már jóval hamarabb elege van az egyszeri játékosnak az egészből és nem biztos, hogy folytatni akarja. Persze, aki konzolon vette meg 16 ezerért, az biztosan végigjátssza annyi pénzért. A többszereplős sztori miatt lehetett volna izgalmas játékmenetre számítani, de Lynch és a többiek többnyire csak akadályoznak, segíteni igen ritkán szoktak, maximum a tömeges rohamok megfékezésében lehet érezni hatásukat, ha leszednek 3-4 kommandóst. Egy végigjátszás után csak fanatikusokról képzelhető el egy újabb rundó, nem remélem, hogy ez a játék a "dejó volt régen, újra előveszem" kategória büszke tagja lehetne.

Kezelőfelület:
Konzolos gyökereit megőrizve, de nem kihasználva az új generációs konzolokban rejlő számtalan lehetőséget, leginkább egy PS1 szintre emlékeztet. Játékmentés nincs, csak az éppen elért fejezetet kezdhetjük újra annak legelső jelenetétől, ami igen idegesítő, ha éppen az utolsó jelenet legnehezebb pontjánál érkeznek meg a vendégek vagy jön egy áramszünet. Az interfész kicsit összevissza működik, hol eltűnik a térkép, hol eltűnik a lőszerszámláló és érdekes módon mindig akkor nincs ott, amikor kéne, és vica versa. A minimap gyakorlatilag a minket jelző fehér, a célt jelző zöld és a sebesült havert jelző piros jelekből áll. Ez a játék valószínűleg kényelmesebb kontrollerrel, mert egérrel és billentyűzettel borzalmas volt.

AI, Nehézség:
Mesterséges intelligencia nincs a játékban. Vagy amennyiben igen, akkor jól rejtőzködik. Egyszerű szkriptek alapján működnek az ellenfelek, így okosan felismerve a kódjuk alapvonásait, kicsit távolságtartóbban viselkedve szép sorban lehet leszedni őket anélkül, hogy egy percre is veszélybe kerülnénk. A rendőrös üldözés például nevetséges volt, de ha sikerül szerezni a játék bármely szakaszában egy távcsöves puskát, akkor nevetségesen könnyen lehet őket leszedni. A nehézség három fokozatban skálázható, melyből a legkönnyebb valóban egyszerű, kihívás nélküli, kezdő vagy hobbi akcióhősöknek ajánlott, míg a legnehezebb fokozaton is csak annyi történik, hogy kevesebb találattól is megfejeljük a padlót, és talán több ellenfél van, akik pontosabban tüzelnek. A lőszer ritkán szokott gond lenni, mert minden leszedett ellenfél stukkerét használni tudjuk, ráadásul az életerő visszatöltődik, szóval taktika és stratégiai látásmód nem kell a játékhoz.

Hangok és zene:
Fáááááááááák shit! Először tényleg mókásnak tűnt, hogy Lynchnek kicsit, vagyis nagyon mocskos a szája, de később unalmassá vált, hogy minden második szava az, hogy fuck. Ennek ellenére a duma elég jó, minőségre is, illetve tartalmilag is. Előfordulnak poénok is, de elsősorban az akciófilmes kliséknek való megfelelés lehetett a cél. A muzsikák rendben vannak, illenek szintén ehhez a műfajhoz. Se nem több, se nem kevesebb, mint amit elvárhatnánk tőle.

Összegzés:
Felemás érzések kavarognak bennem a játékkal kapcsolatban. Számos tuti lehetőség mellett ment el, hiszen bár a profi gyilkos és a neurotikus főszereplő kicsit közhely lett, mindig tartogathat meglepetéseket. A világ különböző pontjaira elkalauzoló sztori szintén erős kapaszkodó lehetne, de sikerült valahogy észrevétlenül elgyengíteni a játékot apró stiklikkel. A gyenge grafika csak az első lépcső volt lefelé, ami lehet, hogy eleve kritikusabbá tett mindennel kapcsolatban, de figyelembe véve a jelenlegi FPS/TPS repertoárt, biztosan nem ajánlott, amíg van más a polcokon.

Kapcsolódó letöltések:

Demó

Videó