Kiadó: 2kGames
Fejlesztő: Firaxis Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,4 GHz, 512 MB RAM, 2 Gbyte szabad hely, 64 Mbyte-os DX9.0c-t támogató videokártya
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV, 2048 MB RAM, Nvidia 7600+
Hasonló játékok: Railroad Tycoon III, Transport Tycoon
Kategória: vasút szimuláció

Railroad Tycoon I-II., Transport Tycoon Deluxe. Kiüthetetlen trónbitorlók, akiknek már egész kis tycoon (mágnás) hadserege lehetne a millió klónból és hasonszőrű szimulációból. Még maga Chris Sawyer sem tudta megismételni önmagát a Locomotion-ben, lássuk a nagy Sid Meier mit tud kihozni a 90-es etalon negyedik részeként, immár Railroads néven.

Alapjában véve vidám és érdekes dolog közlekedést menedzselni. A feladatunk végtére is semmi más, mint összekötni a városokat és az ipari területeket vasúthálózattal, vonatokat indítani az acél sínpárokon és lehetőleg olyan "menetrendet" kell összehozni, ami pozitívba fordítja éves eredményeinket. Nem hangzik rosszul, sőt a Railroadsban egyáltalán nem nehéz ügyesnek lenni, legalábbis könnyebb fokozaton.

Már itt az elején kiemelném, hogy a nehézségi fokozat állításnak két kategóriája van, az egyik a megszokott dolgokat, mint kiadások, bevételek, ellenfelek IQ-ja szabályozza, a másik viszont a vágányokon zajló élet szigorúságát. Míg a legegyszerűbb változatban a vonatok szembe találkozásánál az egyik megáll, köddé válik, átengedi a másikat, majd tovahalad, addig a nehezebb fokozatokon gondoskodnunk kell külön pályáról minden kis szerelvényünknek, a forgalmasabb helyeken pedig komoly szaktudást és tervezést igényel egy olyan pálya kialakítása, ami valóban működik is és kiállja a terheléses próbát. Ellenkező esetben az egész rendszer megbénulhat és üvöltözve káromkodunk, mikor a fél órája építgetett vasúti elágazásról kiderül, hogy mégsem volt olyan jó ötlet.


Helyszínek között nincs túl nagy választék. Kampány természetesen nincs, válogathatunk néhány amerikai terep, brit, német, francia szcenárió közül, illetve az alapjáték tartalmaz pár egyéb térképet. Izgalmat maximum az adhat, hogy véletlenszerűre állíthatjuk a városok és az ipari egységek elhelyezkedését és variálhatjuk az ellenfelek számát. A szcenáriók esetén különböző küldetéseink lesznek, mint adott városok összekötése, bizonyos mennyiségű részvény megszerzése az ellenfelektől vagy egy adott szintre való feltőkésítése a saját vállalatunknak.

Ezek teljesítése alapjában véve opcionális, a lényeg, hogy a végén mi legyünk az egyetlen és legnagyobb vasúti mágnás. Időközben a régi jól bevált városi pályázatok is feltűnnek, időnként egy település bejelenti, hogy az első szereplő, aki teljesíti a kéréseit, az pénzjutalomban részesül. Érdekes szituáció, mikor egy városban több szereplő is megjelenik, hiszen az erőforrások ettől nem változnak, de vicces dolog az is, mikor a mi tulajdonunkba kerül egy olyan ipar, amit a konkurencia szolgál ki.


A játék gazdasági része nem túl bonyolult. Egy aranyszabályt érdemes megjegyezni, amit a tutorial is elsők között említ: Itt a vasút a király, nem ő nő a városhoz, hanem a város nő hozzá. Ennek megfelelően, ha berántunk egy sínpárt egy városba, akkor akár az Eiffel torony is arrébb mászik a mi kedvünkért. A későbbiekben pedig annak függvényében, hogy mennyire pörgetjük a helyi ipart és milyen szinten tudjuk kielégíteni az igényeket, fejlődni fog a város.

Az alap településforma a kisfalu, ahol még nincs utasforgalom, sem posta, esetleg egy ipari létesítménnyel rendelkezhet. Ha ide nyersanyagot kezdünk szállítani, illetve a készterméket elvisszük, akkor hamarosan egy kisvárosban találjuk magunkat, ahol egyre több igény keletkezik, viszont több ipart is létesíthetünk, ami hamar metropolisszá varázsolja a települést.

Az igények közt fontos helyet foglal el a személyszállítás. Ebből elég jól lehet keresni, később visszatérek rá. Ezen túl a városoknak élelmiszerre, ruhára, autókra/fegyverre van szüksége mérettől függően. Emelett több véletlenszerű igénye is lehet egy városnak, valamelyik város például a gyógyszerekre bukik, van ahol bort vedelnek. Persze ezeken túl az ipari létesítményeket is ki kell elégíteni, mert annak megfelelően ontják majd magukból a készterméket. A személyszállítás esetén a bevételek az alapján alakulnak, hogy egy adott távolságba milyen gyorsan jutattuk el az utasokat. Érdemes 2-3-4 vagonos tiszta utasszállító szerelvényeket pörgetni a hálózatunkban. A legegyszerűbb, ha két biztosan egyszerűen elérhető várost kötünk össze, de kísérletet lehet tenni a körjáratokra is. Ilyenkor az útvonalat pixelről-pixelre át kell nézni, mert saját tapasztalatok szerint bármilyen kis malőr miatt képes eltévedni a sötét virtuálmasiniszta.

A régi jól bevált módszerrel próbálkozva, miszerint van egy komoly gerinchálózat, ami nem megy át városokon, hanem csak lecsatlakoznak róla a szálak, egész jó eredményt lehetett elérni. A játék egyik gyengeségeként számontartott síntelepítési procedúra azonban egy ilyen rendszernél idegösszeomláshoz vezethet.


A teherszállítás viszonylag egyszerűbben tervezhető, sőt ha valaki egy teljes ellátási láncot a kezében tart, akkor a profit is szép lehet. Fontos megemlíteni, hogy az áruknál teljesen mindegy, mennyi idő alatt és milyen messzire visszük, nem éri már meg a TTD-hez hasonlóan a világ végéről szenet hozatni. Az áruknak árfolyamuk van, ami kereslet-kínálat alapon változik. Gyakorlatilag, ha elárasztjuk a piacokat valamilyen dologgal, akkor a töredékére fog esni az ára. (Kivétel talán a fegyver és a gyógyszer, ezek mindig magasan maradtak).

Vegyünk egy példát. Van egy városunk, ahol van egy gyógyszergyár. Keressünk birkafarmot, ami nitrátot és gyajút ad, kössük be a hálózatba. A gyógyszergyárat vegyük meg, építsünk mellé egy ruhaüzemet is, majd keressünk közelebbi nagyvárosokat, ahol vevők a gyógyszerre és a ruhára. Ha a birkafarm közel van a célvároshoz, akkor akár saját egyéni vágányt is szentelhetünk a beszállítónak, fele-fele arányban 3-3, 4-4 nitrát/gyapjú szállító kocsit szereljünk fel. A városban mindkét üzem a miénk, tehát mikor a vonat beér a nyersanyagokkal és a gyár átalakítja, a profitja minket illet, tehát először sarc a nyersanyag szállításért, aztán a feldolgozásért, majd a készterméket elszállítva megkapjuk az újabb, egyébként magas szállítási díjat is.


A játék rákfenéje az állítólag leegyszerűsített építési modell. Összesen négy variáció van. Vagy vonatot hozunk létre, vagy állomást, vagy sínt építünk, vagy a vágányok számát növeljük. Jól hangzik, viszont egy értelmes váltórendszer megalkotása tényleg idegösszeroppanás gyanús lehet. Eleve néha pixeleket kell az egéren mozgatni, hogy a kívánt irányba induljon az építkezés, illetve minden kapcsolódási pont (akkor is ha azonos helyen van) egy külön lámpát hoz létre. A legegyszerűbb a bevált kettéágazó többszörözés, de a vonatok sokszor tesznek rá, hogy egy lámpával beljebb egy másik vonat jön szembe, ami tényleg hihetetlenül idegesítő tud lenni, főleg 30-40 vonat esetén.

Az tény, hogy a vasútépítés nem egyszerű dolog és megvannak a kötöttségei, de legszívesebben széttörtem volna a billentyűzetet, mikor egy egyszerű átkötés helyett egy cifra híd jelent meg, amit persze nem lehetett megépíteni, mert fizikailag lehetetlen lenne. Sőt meglepő, hogy a keresztváltó, mint olyan nem létezik, pedig igen hasznos lenne, ha az útvonalválasztásnál úgymond sávot tudnának váltani a vonatok. Nagyon jól el lehet szórakozni a játékkal, de emiatt a fiaskó miatt szerintem kukába kerül a legtöbb helyen nagyon rövid idő alatt, de legalábbis járhatna 3 csomag nyugtató is a doboz mellé. Grafika: Egyértelmű, hogy ez kiemelt pont volt a játékban. A Railroad Tycoon III is már 3D-s grafikával büszkélkedhetett, de erre az epizódra már egy jóval kiforrottabb megjelenés jellemző. Nagyon szépen kidolgozott épületek, tereptárgyak és vonatok, látványos effektek, szép füst és víz fogadja a játékost. A szimulációk esetén ennél jobb grafikára nem hiszem, hogy vágyna bárki is, sőt azt hiszem, hogy sokan megelégednének szerényebbel is, ha nem falná az erőforrásokat.

Az effektekhez természetesen erős videokártya szükségeltetik, viszont önmagában az sem elegendő, mert a játék memóriaéhes fajta. A teszt során a rendelkezésre álló memóriamennyiséget teljesen felzabálta, (1 GB-ból 800 Mbyte-ot foglalt el, a többi az XP-t és barátait tartotta életben) és ezután fura lassulásokat produkált. 2 Gbyte ajánlott.

Kezelőfelület: A variációk száma valóban nem nagy, elég egyszerűen megtanulható a menedzsment rendszer vezérlése. A statisztikai és a küldetésekkel foglalkozó részek jól átláthatóak, semmi nincs túlbonyolítva. Tény, hogy például az árfolyamváltozások sokszor esetlegesnek tűnnek, nem mindig van bennük logika. A vonatok összerakása, útvonaltervezése teljesen rendben van. Bármelyik állomáson le- és felszerelhetünk plusz vagonokat, vagy akár üresen is visszaküldhetjük a mozdonyt, minden csak tervezés kérdése.

A síntelepítés rituáléja viszont nagyon fárasztó és idegölő. Ha eleinte valaki nincs képben a kombinációkkal és azzal, hogy a vonatok hogyan választanak útvonalat, akkor egy félóra játék után káosz lehet a térképen. Körülbelül a 8. meccs környékén már elég jól lehet venni az ilyen akadályokat, de ahány játék annyi szívatás.

Játszhatóság: Mivel nagyon kevés pálya van, ezért feltételezhető hogy hamar bele lehet unni a játékba. Valamiért nem adja a TTD varázsát, amit még sok évvel a kiadás után is szívesen elővesznek sokan. Sokmindenben hasonlít a Railroads is hozzá, de mégsem ugyanaz. Itt is lehetőség van tovább játszani az időlimitnél, de hiányoznak a modern vonatok, néhány kivétellel, de ezek nyilván egy kiegészítő formájában rövidítik majd meg a játékost. Pozitívum viszont, hogy a szcenáriókon belül valóshoz hasonló szituáció rajzolódik ki, az adott régió és korszak kihívásaiba kapcsolódunk be a vasút oldaláról.

Zene, hang: Nem hiszem, hogy be kellene mutatni a vasútszimulátorok hangulatvilágát megjelenítő wurlitzer muzsikákat. Mindig az adott szcenárióhoz, városhoz köthető dallamok csendülnek fel, s ugyan nem szól folyamatosan a zene, ha egy adott város felé húzzuk a fókuszt, akkor megszólalnak a helyi dallamok kb. 100 rövid country/jazz/blues/klasszikus hangulatú dal formájában. Az Assets alkönyvtárban mp3 formátumban meglelhetőek külön, érdemes belehallgatni, nagyon jók a játék nélkül is.

Összegzés: Sajnálatos, hogy egy éppen igen fontos, sőt kritikus részt voltak képesek elrontani az egyébként nagyon ígéretes, hangulatos és kedves játékban. Ha valakinek van türelme ahhoz, hogy kitapasztalja az új, a fejlesztők szerint egyszerűsített sínpakoló rendszert, akkor sok örömet okozhat a játék. Később biztosan sok-sok pálya megjelenik hozzá, biztosan kapunk kiegészítőt is, így ahogy van viszont elég ambivalens érzéseket kelt a dolog. Akik a régi nagyok megszállottjai voltak, azoknak kissé csalódást is okozhat, akik még most kóstolgatják a műfajt, azoknak viszont tetszeni fog. A hangulat sokmindenért kárpótol, még talán egy újabb gigás RAM modul vásárlásáért is.

Kapcsolódó letöltések:

A játék demója

Bemutató videó