Gábor Zoltán
Panasonic DMC-LZ3 és DMC-LZ5 ismertető
|
Külső kialakítás
A gépek külseje nem nagyon változott az előd LZ2-höz képest, csupán kicsivel markánsabb markolatot kaptak, ami jót is tesz a gépek fogásának. Minden kezelőszerv ott található, ahol a Panasonic gépek esetében megszoktuk. Véleményem szerint ami jó azon nem nagyon érdemes változtatni, és a gépek külalakja és kezelőszervei jók. Szerencsére ezt a cég is felismerte, így már otthonosan kezeltem a gépet. A módtárcsa méretével és túl laza forgatásával nem vagyok kibékülve, bármikor átállíthatjuk véletlenül a kiválasztott fotómódot.
Bekapcsolás után a hatszoros átfogású objektív gyorsan kisiklik a vázból, és egy másodperc múlva már fotózhatunk is. A zoomkapcsoló még mindig megfelelő, akár az exponáló, menüvezérlő és bekapcsoló gombok. Ezekről több szót nem is érdemes ejteni, minden rendben lévő ezen a téren. Kissé szerencsétlennek tartom a műanyagból készült állványmenetet, ami ugye gyors elhasználódáshoz vezethet. Átnézeti keresőt soha nem készített gépeire a Panasonic, így ezen a modellen is csak az LCD kijelzővel tudunk komponálni. Összességében nem egy dizájngyőztes géppel van dolgunk, de praktikus és kellemesen használható az LZ5 és az LZ3.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kezelőszervek
A módtárcsán a szokásos Panasonic ikonokat leljük, azaz megtalálható a piros fényképezőgéppel, a szívecskével és az E betűvel jelzett funkció is. A gép hátlapján a menüvezérlő gombokon túl csupán két kapcsolót találunk, és a gép tetejére is csak a bekapcsoló gombot és a stabilizátor kezelőgombját helyezték az exponáló gomb és a módtárcsa társaságában. Elmondható, hogy nincs túlbonyolítva a szerkezet kezelése, ami ebben a szegmensben jó.
A menüvezérlő gombokkal szabályozhatjuk a vakumódot, az expozíció-korrekciót, illetve a késleltetett exponálást, továbbá a gyors képvisszajátszást is ezen kapcsolók egyikére rejtette a cég. A hátlapon található kapcsolókkal törölhetjük a képeinket, sorozatkészítési módba kapcsolhatunk, a kijelzőn megtalálható adatokat váltogathatjuk, illetve ezt a kapcsolót egy másodpercig nyomva tartva jelentősen felerősödik a kijelző fényereje, ezzel segítve az erős napfényben való fotózást.
Kijelző
Próbálok a lehető legvisszafogottabban nyilatkozni a gépek kijelzőjéről, de igen nehéz. Tudnillik a létező leggyengébb minőségű kijelzőt találtam a gépekben. Az még hagyján, hogy élesebb szögből vizsgálva igen hamar inverzbe fordul, illetve elhalványodik a kép - ezt a problémát egyelőre csak pár gyártó küszöbölte ki. De 2006-ban egy 2,5" -os LCD kijelzőt 85 000 képponttal fényképezőgépbe szerelni - hogy is fogalmazzak - katasztrófális. Nemhogy szinte az összes képpontot meg tudjuk számolni, de a képeken a vízszintes és függőleges vonalak a szivárvány minden színében pompáznak, vagyis az LCD-n mindent látni, csak a lényeget nem. Az LZ3 2"-os kijelzőjén még csak-csak elnézzük ezt a képfelbontást (bár én ezzel sem büszkélkednék) de az LZ5 kijelzője egyszerűen csapnivaló!
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Áramellátás
Az LZ3 és LZ5 gépeket két darab ceruzaakkumulátorral etethetjük. Ez jó megoldás annak aki sokat fotózik természetben, hiszen ha lemerülnek az akkumulátorok a bárhol kapható ceruzaelemekkel fotózhatunk tovább.
Menürendszer
A gépek menüje egyszerű, gyorsan kezelhető, és nincs túlcsicsázva. Minden menüpont érthető és hamar átállítható. A menüvezérlő gombokkal gyorsan állíthatók a fontosabb beállítások, de az ISO-érzékenység, fehéregyensúly, képarány és képfelbontás is gyorsan elérhető a főmenüből. Talán hiányzik egy mindenre kiterjedő, csak a fotózáshoz szükséges paramétereket összefoglaló gyorsmenü, de nélküle is jól kezelhető és érthető a gép menüje. Nem találtam benne mostanság divatos üdvözlő képernyő és egyéb hangeffektek beállítására vonatkozó opciókat (nem is hiányzott) viszont találtam magyar nyelvű menüt, tehát az idegen nyelven nem értő fotósok sem lesznek gondban.
Beállítások, üzemmódok
Az LZ3 talán még kevésbé különbözik az előd LZ2 -től. Technikai paramétereit tekintve csupán néhány adatot változtatott meg a cég, hiszen mindekét gépben ugyanaz a képérzékelő és optika található. A különbségek: ISO800, ISO1600 elérhető (korlátozva), 3:2-es és 16:9-es képarány választható, leghosszabb záridő 60 másodperc, illetve végre VGA felbontású videoklipeket készíthetünk. A piros fényképezőgép ikonra csavarva a módtárcsát félautomata módba kerül a gép. Ilyenkor lehetőségünk van az érzékenységet ISO80-tól ISO400-ig változtatni, de ún. High Sensitivity módban a gép választhat ISO800 és ISO1600-as érzékenységek közül is.
A záridőt 1/2000 és 60 másodperc között választja meg a gép. Lehetőségünk van expozíció korrekcióra, ötféle fókuszállást választhatunk, de sajnos a fénymérésen nem lehet állítani. A fehéregyensúlyt napfény, felhős és izzó módba állíthatjuk, de lehetőségünk van egy saját magunk által definiált WB-t is használni. Beállíthatunk továbbá hideg és meleg színtónust, fekete-fehér és szépia képeffektet, expozíció-sorozatot (bracketing). Az E funkció gazdaságos üzemmódot takar, míg a piros szívecske lényegében a teljesen automata módot jelenti, továbbá 15 féle témamódot is beállíthatunk.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
Speciális funkciók
Ide sorolnám a gép gazdaságos üzemmódját, illetve a gombnyomásra felerősödő LCD kijelzőt. Az optikai képstabilizátor minden Panasonic gépben megtalálható, de a szegmensben még nem alapértelmezett. Lehetőség van a 4:3-as képarányon kívül 3:2-es, illetve 16:9-es képarányokat is használni.
Optika
A Lumix gépekben már hozzászokhattunk a remek minőségű Leica gyártmányú objektívekhez. A cég közepes kategóriájú gépeinél viszont rendre a Lumix DC Vario felirat figyelhető meg a Leica DC Vario felirat helyett, így gyanítom, hogy ezeket az objektíveket nem a Leica gyártja a cégnek (de lehet, hogy tévedek). Mindenesetre az objektív képminőségére nem lehet panasz. Átfogása 35 mm-es kisfilmes értékre átszámolva 37-222 mm, ami hatszoros átfogást jelent. Ez a tartomány igen sokrétű készülékké teszi az LZ3-at és LZ5-öt. Igaz a kezdő állapot lehetne jobb (pl. 28mm) de a zoom vége már bőven a teletartományba esik, így egyszerűbb természetfotózásokhoz is használható a gép A képstabilizátor pedig pláne kifejti áldásos hatását ezen a területen. Fényereje átlagosnak mondható, 1:2,8 - 4,5. Színhibákra, kromatikus aberrációra nem nagyon kell számítanunk, és az objektív elég részletet képes rajzolni a 6 megapixeles érzékelőre.
Érzékelő
Valahogy nem tudok megbarátkozni a Panasonic képérzékelőivel. Már ISO100-nál magasabb érzékenységeknél is borzasztóan erős zajszintet képesek produkálni, pedig ugye a gépben már találunk magas érzékenységre vonatkozó témamódot, ami ISO800 és ISO1600 között állítja be az érzékenységet. De ezek a fotók - zajszűrés ide vagy oda - sajnos gyakorlatilag használhatatlanok. A CCD mérete 1/2,5", vagyis a képérzékelő fizikai mérete mind az 5 megpaixeles LZ3-nál, mind a 6 megapixeles LZ5-nél azonos (sőt a 4 megapixeles LZ1 érzékelőjének is ekkora a mérete!). Alacsony ISO-értékeknél és gyenge JPEG tömörítést választva viszont szép, részletes képeket készít a gép, de ez nem minden esetben elég.
1-2 Normál módban készített felvételek; 3-4 Éjszakai módban készített felvételek
Vaku
A vaku kulcsszáma 4,2. Ez azt jelenti, hogy 4 méterig képes a vaku témáinkat megvilágítani, ami elég lehet egy kisebb szobában, vagy esetleg buliban, de egyéb helyzetekben ez már kevés lesz. A tesztfotón jól látható a vaku gyengesége, amit vékonyka kialakításából előre lehetett sejteni. Éjszakai módban a gép nem vette tökéletesen az akadályokat. Éjszakai témamóddal fényképezve a Hősök terét erősen túlexponálta, félautomata módban viszont nagyon rövidnek minősült a rendelkezésre álló legrövidebb záridő (1/8 mp), azaz a fotónk nagyon aláexponált lett. Ugyanez jellemző a vaku nélküli beltéri felvételre is, szintén kevés volt az 1/8 másodperc. Még ISO200-on sem volt ez az érték elégséges ahhoz, hogy helyesen exponált legyen a fotó, ISO1600-on pedig a már említett zajszint problémák miatt lett értékelhetetlen a képünk.
1. Vakuval készített felvétel; 2. Vaku nélkül (ISO80); 3. Vaku nélkül (ISO200); Vaku nélkül (ISO1600)
Makrózás
Az objektív legközelebbi fókuszpontja 5 cm-re esik, amivel már igen szép makrofotók készíthetők.
1-2. Makrofotók; 3. Az LZ5 LCD kijelzője; 4. Zajteszt
Sorozatfelvétel, videórögzítés
Mindkét gép 2 vagy 3 kép/másodperces sebességgel képes sorozatfelvételi módban képeket rögzíteni, de csupán nyolc képre elegendő a puffertár. A három kép/másodperces sorozatfelvétel igen impozáns érték.
Összegzés, személyes benyomások
Nem lenne semmi baj, ha a gépek LCD kijelzője és képzaja elfogadható lenne, de sajnos a tények tükrében nem sok jót tudok mondani róluk. A képstabilizátor miatt minden Panasonic gép előnyt élvez a vetélytársakkal szemben, de nem lesz ez mindig így. A gyártók felzárkóznak, és akkor bizony Leica objektívek ide vagy oda, nem lesz elég az üdvösséghez ez a képminőség. A magas érzékenység nagyon jó dolog, de csak akkor ér valamit igazán, ha a képminőség az értékelhető szint alatt marad, és lehetőség van manuálisan beállítani ezeket az értékeket. Nem rossz gép az LZ5, van helye a piacon, de nem mindenki engedhet meg magának 80 ezer forint körüli összeget fényképezőgépre, az árához képest pedig kissé húzósak a negatívumok.
Tesztképek ISO80-tól ISO1600-ig, illetve egyéb felvételek
Előnyök, hátrányok
|
+ jó minőségű objektív + remek zoomátfogás + képstabilizátor |
- erős képzaj - gyenge LCD kijelző - tudásához képest drága |
A fényképezőgépet a Panasonic Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.
Azért a panákon általában jó kijelzők szoktak lenni. Sajnos szerintem találtak megint egy olyan kis pontot ahol le tudnak pár forintot csórni az egészből.
