Gábor Zoltán
Panasonic DMC-LX1 ismertető
|
Külső kialakítás
Első látásra nagyon impozáns látványt nyújt a gép. Kis méretéhez képest egész elfogadható fogással bír. A design leginkább egyszerű, sallangoktól mentes, letisztult. Talán fekete színben még impozánsabb a gép, de az ezüst szín sem áll neki rosszul. A váz teljesen fém, csupán az akkumulátort és a csatlakozókat rejtő ajtók készültek műanyagból. Nagyon pozitív hatást kelt a vázból gombnyomásra kiugró vaku és a hátlapon található hatalmas LCD kijelző. A módtárcsa és a méretes objektív is arról árulkodik, hogy egy komolyabb tudású géppel állunk szemben. Egyetlen negatívumot tudnék csak kiemelni, az állványmenet helyzete sajnos nem az objektív középvonalában található.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kezelőszervek
A Panasonic egyik újításával találkozhatunk a gépen, ami egy kis joystick-szerű kezelőszerv, amit a menüvezérlő gombok felett találunk. Használatával hatékonyabban tudjuk a gépet kezelni, különböző, fotózás közben gyakran állított paramétereket változtatni. Rövid benyomásával egy helyi menü ugrik elő, amin a felbontást, képtömörítést, fényérzékenységet és a fehéregyensúlyt tudjuk állítani. Manuális illetve félmanuális módokban pedig a rekeszértéket és a záridőt változtathatjuk a segítségével.
Az exponáló gomb méretes és billenése is megfelelő. A zoom-kapcsoló az exponáló gomb köré lett építve, használata kényelmes. A Panasonic FX9 tesztelése után kellemes volt, hogy szinte minden kezelőszerv megegyezik a cég ultra-kompakt gépén található kapcsolókkal, így mindent egyből megtaláltam az amúgy sem túl nehezen használható gépen. Csupán két kapcsolót kell kiemeljek, mindkettőt az objektív vázára építette a cég, ami már-már profi hatást kelt. Az egyik kapcsolóval a cégre mostanában jellemző háromféle képarányt tudjuk állítani (4:3, 3:2, 16:9), míg a másikkal a fókusz működését módosíthatjuk (AF, AF makro, MF).
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kijelző
Akárcsak az FX9-nél, itt is nagyon meggyőző hatást kelt a hatalmas 2,5"-os kijelző, aminek felbontása és kontrasztja is nagyon jól el lett találva, használata nagyon kellemes. Természetesen ebben a készülékben sem találunk átnézeti keresőt, ráadásul egyetlen gombnyomással erősíthetünk a fényerőn, ha azt a fényviszonyok megkívánják.
Áramellátás
A gép egy igen jó teljesítményű 1150 mAh-ás Li-ion akkumulátorral kerül forgalomba, amit a teszt alatt egyszer sem kellett feltöltenem, pedig videóklippek és temérdek vakus, képstabilizált fénykép készítésére volt ítélve a gép, mégis rendületlenül bírta (még akkor is több fotót készítettem vele, mikor már a lemerülés közelgő határáról értesített pirosan villogó ikonnal).
Menürendszer
Ismerős menü fogadott, ami már igen barátságosnak is mondható. Két részre bontotta a menüt a cég. Az egyik menüpont az aktuális fotómódnak megfelelő beállításokat tartalmazza, míg a másik négy lépcsős menüpont a gép beállításáért felel. A menü használata villámgyors, még bekapcsolt hangeffekttel sem késlekedik követni az utasításainkat (mellesleg a menü hangja is teljesen elfogadható, nem zavaró). A parancsokat "leokézni" jó Panasonic-os szokás szerint a jobbra nyíllal lehet. Pozitívum a gyors képmegjelenítő funkció, amit a lefelé mutató nyillal lehet aktiválni, így nem kell minden fotó után visszajátszás módba kapcsolni.
Beállítások, üzemmódok
Kreatív-kompakt kategóriáról lévén szó, mind a témamódokat (számszerűen 14 féle) mind a manuális és félmanuális fotómódkat megtaláljuk a programtárcsán, illetve természetesen videórögzítésre is van lehetőségünk. Manuális módokban a gépen hatféle fehéregyensúlyt állíthatunk be (ebből két saját téma lehet), az érzékenységet ISO80-tól ISO400-ig állíthatjuk. Legrövidebb záridő 1/2000 másodperc, leghosszabb záridő 1 perc lehetséges (csak manuális módban). A rekeszt F2,8-tól F8-ig szűkíthetjük.
A legkiemelkedőbb dolog viszont a képarányt illeti. Ennek a gépnél ugyanis nem a 4:3-as oldalarány az alapértelmezett és ebből vágja le a további képarányokhoz a szoftver a képszéleket, hanem jelen esetben egy 16:9-es oldalarányú képérzékelőt építettek az LX1-be és ezt a felbontást módosítja a gép, ha egyéb képarányokban szeretnénk képeket rögzíteni. Így a 8,4 megapixeles felbontást csak 16:9-ben képes a gép produkálni (aki a szokásos 4:3-as arányban kívánja használni a gépet, annak meg kell elégednie 6 megapixellel, 3:2-es arányban pedig 7 megapixelt tudunk használni). Ez igen különösnek mondható, nem találkoztam még 16:9-es oldalarányú érzékelővel a piacon. A probléma csak annyi, hogy az LCD kijelző oldalaránya 4:3, így a 16:9-hez bizony kicsinyít a képen az LCD.
Nagylátószögű és tele állásban készült felvételek
Speciális funkciók
A gép profi felhasználásra is lehetőséget nyújt a TIFF illetve RAW képformátumok támogatásával. Véleményem szerint kevesen lesznek akik egy ilyen gépet ezekben a formátumokban használják, de mindenképpen pozitív, hogy legalább lehetőség van rá. Akik ilyen formátumban szeretnének fotózni készüljenek fel rá, hogy sokkal nagyobb méretű képeket készít így a gép, azaz a memóriakártya sokkal hamarabb telik be (egy 8 megapixeles RAW file jelen esetben akár 16 MB is lehet, míg ugyanez a felbontás TIFF-ben akár a 20 MB-ot is elérheti). Természetesen ebben a gépben is a vállalat MEGA O.I.S képstabilizáló rendszere felelős a kéz remegésének ellensúlyozásáért.
Optika
A cégtől már megszokhattuk, hogy igen jó minőségű optikával szereli fel a gépeit, amit a Leica cég gyárt. Jelen esetben is egy igen jó paraméterekkel rendelkező objektívről van szó. Gyújtótávolsága 6,3 mm, ami kisfilmes viszonylatban 28 mm-nek felel meg (csak 16:9-es beállításnál). Ezzel lényegében aközé az egy kezemen megszámolható kompakt gépek közé tartozik, amiknek ilyen nagylátószögű az objektívjük gyújtótávolsága. Fényereje f2,8 - f4,9 ami szintén megfelelő értéknek számít ebben a kategóriában. Az objektív négyszeres optikai zoom-ra képes, ami utazáshoz, városnézéshez remek átfogást biztosít. Természetfotósoknak viszont már kevés lehet ez az átfogás.
Tesztfelvételek naplemente után, illetve az LX1 zajtesztje
Makrózás
Akárcsak az FX9-cel, ezzel a géppel is öröm volt makrófotókat készíteni. Szupermakró módban a legközelebbi fókuszpont 5 cm-re lehet, így igen impozáns felvételek készíthetők. Tele állásban már 30 cm-re kerül a legközelebbi fókuszpont, így élőlények fényképezésére nagyobb esélyünk van, viszont számítsunk rá, hogy ilyenkor kevesebb fényerő jut a CCD-re és az autófókusz is lassabban működik.
Makró felvételek
Érzékelő
A nagy felbontás ekkora méretnél kompromisszumokkal jár, így van ez jelen esetben is. A képek zajszintje ISO80-ISO100-as fényérzékenységnél a kategóriában elfogadható szinten marad, de e felett már igencsak előjön az érzékelő gyenge pontja. ISO200-ban még éppen használható a gép, de sajnos az ISO400-as érzékenység nem mondható használhatónak, ami várható is volt egy ilyen kis méretű és ekkora felbontású érzékelőtől. Kategóriájában zajosabbnak mondható a vetélytársainál. Talán okosabb lépés lett volna egy 5-6 megapixeles érzékelőt építeni a gépbe, amin vélhetően jóval használhatóbbak lettek volna ezek az értékek.
Vaku
Mint mondtam, a felugró vaku nagyon impozáns, nekem a régi analóg kompakt masinákat juttatta eszembe. Fényereje elfogadhatónak mondható, szépen bevilágította a lépcsőházat. Képes vörösszem-csökkentő módban illetve lassú szinkron-módban is működni.
1. Éjszakai mód, 2. Rekeszprioritás, 3. Vaku nélküli beltéri felvétel 4. Vakus beltéri felvétel
Sorozatfelvétel
Sorozatfelvételi módban másodpercenként három képet képes készíteni ami teljesen átlagos értéknek mondható. Legjobb minőségben csak öt képet készíthetünk egyszerre, utána sajnos egy rövidebb írási művelet következik. Videófelvételi módban semmi kiemelkedőt nem nyújt a gép, VGA felbontású klippeket rögzíthetünk monó hanggal, amíg a kártyánk kapacitása engedi és természetesen az optikai zoom-ot ebben a készülékben sem használhatjuk videózás közben, pedig a zoom-motor igazán halkan végzi a dolgát.
Összegzés, személyes benyomások
Összességében tetszett a gép, kellemes hatást nyújtott, bár az FX9 jóval meggyőzőbb a maga kategóriájában. Véleményem szerint sok ez a 8,4 megapixel, ekkora felbontáshoz még fejleszteni kellene kicsit a CCD technológián. A gép 16:9-es oldalarányú érzékelője érdekes színfoltként viríthat a piacon, de egyelőre kétlem, hogy sokan használnák ezt a funkciót, lévén a legtöbben 4:3-as oldalarányú számitógép monitoron illetve 3:2-es arányú papírképen nézegetik a fotókat, a 16:9-es kijelzővel bíró notebook-ok még nem igazán terjedtek el (de ami késik az nem múlik).
Az LX1 használata gyerekjáték a fotózáshoz kevésbé konyítóknak. Akik hétvégente, nyaraláskor szeretnének csak kattintgatni nem fognak csalódni a készülékben. Viszont a lelkes amatőröknek, fotózás iránt érdeklődőknek nem kifejezetten ezt a készüléket ajánlanám, lévén az ára igen borsos és képminősége, zajszintje sem kápráztat el egy szakértőbb szemet.
Előnyök, hátrányok
|
+ remek design + jó LCD kijelző + kellemes menü és használat + nagylátószögű Leica objektív + strapabíró akkumulátor |
- képzaj - előtétlencsékkel nem bővíthető - drága |
A fényképezőgépet a Panasonic Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.