SG.hu·
Újabb furcsaságokkal szolgáltak a Cassini felfedezései
A Szaturnusz körül keringő Cassini szonda a gyűrűkön átrobogva és néhány gyors pillantást vetve a Titánra hosszú, kitérőkkel tarkított utazásának első felvonásában most távolodik magától a bolygótól, ami máris gazdag tudományos csámcsogni valót adott a Földön dolgozó kutató csapatoknak.
A szonda irányítói a pasadenai NASA Sugárhajtómű Laboratóriumban (JPL) két kulcsfontosságú manőverre készülnek a hónap második felében, ami irányba állítja a Cassinit a Szaturnusz legnagyobb holdjával, a Titánnal való októberi közeli találkozáshoz. A Cassininek eddig nem túl sok titkot sikerült kilesnie a felhő borította holdról, mely olyan atmoszférát sejtet, ami hasonlít az élet megjelenése előtti Földére. A tudósok számára legizgatóbb kérdés, hogy a Titán rendelkezik-e az élet építőelemeivel, ami választ adhat arra a másik nagy talányra, hogy vajon létezhet-e élet a Földön kívül.
Első vizsgálatai során a Cassini vizuális és infravörös érzékelői egy izzást fedeztek fel a hold körül, ami éjjel-nappal ragyog. Okozója a Titán sűrű légköréből származó metán és szénmonoxid kibocsátás. "Elképesztő az izzás vagy gázkibocsátás mérete, mivel átmérője egyhatoda az égitestének" - mondta Kevin Baines, a JPL tudós csoportjának tagja. A Titán légköre több mint 700 kilométeres magasságba nyúlik a felszíntől számítva. A tudósok tudtak a napsütütte metán fluoreszkáló izzásáról, az éjjeli oldal fényei azonban mindenki számára meglepetést okoztak.
Egy másik felfedezés megállapította, hogy a Szaturnusz egy belső sugárzási övvel is rendelkezik, ami alig valamivel a felhők felett helyezkedik el. A töltéssel rendelkező részecskék látszólag akadálytalanul képesek átjutni a Szaturnusz gyűrűin. Az új sugárzási övet gyors, semleges atomok jelenléte alapján azonosították, melyek akkor jönnek létre, amikor mágnesesen foglyul ejtett ionok lépnek kölcsönhatásba a gázfelhőkkel. Az öv sokkal közelebb van a bolygóhoz, mint bármelyik másik korábban felfedezett. "Az új sugárzási öv elkerülte minden korábban a bolygó mellett elhaladó űrszonda figyelmét" - mondta Donald Mitchell, a Johns Hopkins Egyetem tudósa, aki a Cassini magnetoszferikus képfeldolgozó csapatában dolgozik.
A Titan atmoszférájáról készített fotó két elkülöníthető réteget mutat
Ezen felül a bolygó számos villámokkal tarkított viharnak ad otthont, melyeket egy rádióhullámokat mérő műszer fedezett fel. "Olyan recsegéseket és kisüléseket észleltünk, mint amelyek akkor hallhatók, ha zivatar közben rádiót hallgatunk" - magyarázta Bill Kurth, az Iowa Egyetem delegáltja, aki a rádió- és plazmahullámú műszereket felügyeli. A most megfigyelt viharok nem hasonlítanak a 20 évvel ezelőtti Voyager által észleltek egyikére sem.
A Voyager anno egy kiterjedt vihar-rendszerben figyelt meg villámlásokat alacsony magasságban. Az akkori vihar hónapokig tartott és nem napról napra változott, ellentétben a Cassini által észlelt rádió kitörésekkel. Utóbbiak azonban gyakran változnak, melyből a tudósok arra következtetnek, hogy több rövid életű viharból származnak, melyek a közepes és nagy magasságok között tombolnak. Az eltérés feltehetően a Cassini és a Voyager megfigyelései közötti évszakbeli különbségekből adódik - mindenesetre a villám jelenség részletes tanulmányozását is beiktatták a Cassini négy éves túrájába.
A szonda irányítói a pasadenai NASA Sugárhajtómű Laboratóriumban (JPL) két kulcsfontosságú manőverre készülnek a hónap második felében, ami irányba állítja a Cassinit a Szaturnusz legnagyobb holdjával, a Titánnal való októberi közeli találkozáshoz. A Cassininek eddig nem túl sok titkot sikerült kilesnie a felhő borította holdról, mely olyan atmoszférát sejtet, ami hasonlít az élet megjelenése előtti Földére. A tudósok számára legizgatóbb kérdés, hogy a Titán rendelkezik-e az élet építőelemeivel, ami választ adhat arra a másik nagy talányra, hogy vajon létezhet-e élet a Földön kívül.
Első vizsgálatai során a Cassini vizuális és infravörös érzékelői egy izzást fedeztek fel a hold körül, ami éjjel-nappal ragyog. Okozója a Titán sűrű légköréből származó metán és szénmonoxid kibocsátás. "Elképesztő az izzás vagy gázkibocsátás mérete, mivel átmérője egyhatoda az égitestének" - mondta Kevin Baines, a JPL tudós csoportjának tagja. A Titán légköre több mint 700 kilométeres magasságba nyúlik a felszíntől számítva. A tudósok tudtak a napsütütte metán fluoreszkáló izzásáról, az éjjeli oldal fényei azonban mindenki számára meglepetést okoztak.
Egy másik felfedezés megállapította, hogy a Szaturnusz egy belső sugárzási övvel is rendelkezik, ami alig valamivel a felhők felett helyezkedik el. A töltéssel rendelkező részecskék látszólag akadálytalanul képesek átjutni a Szaturnusz gyűrűin. Az új sugárzási övet gyors, semleges atomok jelenléte alapján azonosították, melyek akkor jönnek létre, amikor mágnesesen foglyul ejtett ionok lépnek kölcsönhatásba a gázfelhőkkel. Az öv sokkal közelebb van a bolygóhoz, mint bármelyik másik korábban felfedezett. "Az új sugárzási öv elkerülte minden korábban a bolygó mellett elhaladó űrszonda figyelmét" - mondta Donald Mitchell, a Johns Hopkins Egyetem tudósa, aki a Cassini magnetoszferikus képfeldolgozó csapatában dolgozik.
A Titan atmoszférájáról készített fotó két elkülöníthető réteget mutat
Ezen felül a bolygó számos villámokkal tarkított viharnak ad otthont, melyeket egy rádióhullámokat mérő műszer fedezett fel. "Olyan recsegéseket és kisüléseket észleltünk, mint amelyek akkor hallhatók, ha zivatar közben rádiót hallgatunk" - magyarázta Bill Kurth, az Iowa Egyetem delegáltja, aki a rádió- és plazmahullámú műszereket felügyeli. A most megfigyelt viharok nem hasonlítanak a 20 évvel ezelőtti Voyager által észleltek egyikére sem.
A Voyager anno egy kiterjedt vihar-rendszerben figyelt meg villámlásokat alacsony magasságban. Az akkori vihar hónapokig tartott és nem napról napra változott, ellentétben a Cassini által észlelt rádió kitörésekkel. Utóbbiak azonban gyakran változnak, melyből a tudósok arra következtetnek, hogy több rövid életű viharból származnak, melyek a közepes és nagy magasságok között tombolnak. Az eltérés feltehetően a Cassini és a Voyager megfigyelései közötti évszakbeli különbségekből adódik - mindenesetre a villám jelenség részletes tanulmányozását is beiktatták a Cassini négy éves túrájába.
