Milyennek látnánk galaxisunkat, ha egy másik csillagrendszerből szemlélnénk? Valószínűleg nagyban hasonlítana arra az új felvételre, amit a NASA Spitzer Űrtávcsöve készített az NGC 7331 jelű spirális galaxisról, a Tejút tulajdonképpeni ikertestvéréről, ami 50 millió fényévnyire helyezkedik el tőlünk a Pegazus csillagképben.

A kép úgy mutatja meg galaxisunk ikertestvérét, ahogy még soha nem láthattuk. Örvénylő karjai kifelé forognak a középponti fénydudorból, amit aktívan formálódó csillagok gyűrűje vesz körül. "Mivel nem tudjuk elhagyni galaxisunkat, nehéz átlátni mi megy végbe a középpontjában" - mondta Dr. J.D. Smith, az NGC 7331-et megfigyelő csapat tagja, az Arizona Egyetem csillagásza. "Egy nagyon hasonló galaxis megfigyelésével madártávlatból vehetjük szemügyre, hogyan festhet a teljes Tejútrendszer." Egy ilyen külső perspektíva megismertetheti a csillagászokkal saját galaxisunk, valamint a hozzá hasonló csillagrendszerek kialakulását és fejlődését.


A legutóbbi megfigyelések az elsők abból a nagyméretű kezdeményezésből, mellyel 75 közeli galaxist vesznek szemügyre a Spitzer rendkívüli érzékenységű infravörös szemeivel. A Spitzer Közeli Galaxis Felmérés elnevezésű program az űrteleszkóp adatait fogja ötvözni más földi és űrbeli távcsövek adataival, melyek az ultraibolyától a rádió hullámhosszokig működnek, így átfogó térképet nyújtanak a kiválasztott galaxisokról. A program első alanyát, az NGC 7331-et a fentebb említett megdöbbentő hasonlósága miatt választották ki.

Bár ezek az úgynevezett iker galaxisok nem ugyanazoktól a szülőktől származnak, rendkívül sok közös vonással rendelkeznek, beleértve a csillagok számát, tömegüket, spirális karjaik elhelyezkedését és a csillag formálódás arányát. Az nem ismert, hogy a Tejút az NGC 7331-hez hasonlóan rendelkezik-e belső csillagformálódási gyűrűvel.

A Spitzer űrtávcsővet tavaly augusztusban lőtték fel

Az új Spitzer felvétel jól példázza a távcső infravörös szemeinek teljesítményét. Könnyedén elkülöníthetők az NGC 7331 karjai (barnásvörös), a középponti dudor (kékes) és csillagformálódási gyűrűje (sárga). A megfigyeléseknek a különböző területeket felépítő anyagokat is sikerült felderítenie. A központi dudor főként öreg csillagokból tevődik össze, a gyűrű nagy mennyiségű gázt és porszerű szerves molekulákat, speciális szénhidrogéneket tartalmaz, melyek jellemzően akkor ragyognak, amikor újszülött csillagok világítják meg, míg a karok szintén ugyanezeket a porszemcséket tartalmazzák, csak kisebb mértékben. Ilyen szénhidrátok a Földön is megtalálhatók, többek közt az autók kipufogógázában.

A Spitzer infravörös spektrográf eszközének adatai azt is kimutatták, hogy az NGC 7331 közepe vagy szokatlanul magas nagy tömegű csillag-koncentrációnak, vagy egy közepesen aktív fekete lyuknak ad otthont, ami méreteit tekintve megegyezik a galaxisunk közepén rejtőzködővel.

A 2003. augusztus 25-én fellőtt Spitzer a negyedik a NASA Nagy Csillagvizsgálói közül, időben a Hubble, a Chandra és a Compton mögött.