A címben szereplő gyártóról gondolom már mindenkinek automatikusan eszébe jut, hogy egy kiváló minőségű processzorhűtőket gyártó, a magyar piacon viszonylag új cégről van szó, többek közt már csak azért is, mert nyár közepén egyszer már a Supergamezen is olvashattatok egy GlacialTech tesztet. Akkoriban csak úgy tombolt a nyár, hiszen kinn 35, benn pedig 31 Celsius fok körüli hőmérséklet volt, és elmondható, hogy a tesztre kapott Glacialtech hűtők ezen extrémnek nevezhető körülmények között is állták a sarat, akarom mondani a meleget. Így ősz vége, tél eleje felé járván a hőmérő higanyszála már korántsem nyaldossa az említett magas értékeket, vagyis joggal elvárhatjuk, hogy a mostani tesztünkre kapott GlacialTech hűtők mindenfajta nehézség nélkül elvégezzék a rájuk bízott hűtési feladatokat. Az alábbi tesztből kiderül, hogy az újgenerációs GlacialTech processzorhűtők egymáshoz képest milyen hatékonysággal képesek lehűteni egy nem éppen alacsony teljesítményfelvételéről híres AMD processzort.


Úgy gondolom, hogy maga a GlacialTech cég már nem szorul különösebb bemutatásra, mindenesetre annyit azért nem árt tudni, hogy egy olyan különböző processzorhűtőket gyártó tajvani székhelyű cégről van szó, mely az idei évben az általában csak a drága réz-alapú hűtőkével összevethető teljesítményű, jó ár/teljesítmény mutatójú alumínium-alapú hűtőivel robbant be a magyar piacra. A cég egyébként nemcsak asztali számítógépekbe, hanem szerverekbe, notebookokba, sőt kéziszámítógépekbe szánt hűtési megoldások fejlesztésével és forgalmazásával is foglalkozik. A GlacialTech kínálatában az Intel Pentium 4-es processzorokhoz készített hűtők természetesen éppúgy megtalálhatók, mint a Socket A tokozású AMD chipekhez szánt hűtési megoldások, ezen tesztben pedig az utóbbi kategória három jeles képviselője lesz a főszereplő.

A teszt másik főszereplője nem más, mint egy az én számítógépemben immár hosszabb ideje megtalálható processzor, konkrétan egy 1,3 GHz-es működési frekvenciával rendelkező AMD Athlon chip. Az AMD ezen 0,18 mikronos csíkszélességgel rendelkező processzora korántsem alacsony fogyasztásáról, illetve hőtermeléséről ismeretes, vagyis ideális alanya egy processzorhűtő nyúzótesztnek. Mint ismeretes, egy 1,3 GHz-es, jó öreg Thunderbird maggal felvértezett Athlon processzor nem kevesebb mint 68 W-os teljesítményfelvétellel rendelkezik. Mindenképp említésre méltó, hogy hasonló teljesítményfelvételi adatokat tudhat magáénak egy 1,6 GHz-es, Palomino magos Athlon XP 1900+, egy 1,8 GHz-en ketyegő, Thoroughbred A magos Athlon XP 2200+, vagy egy 2,13 GHz-es frekvenciájú, Thoroughbred B magos Athlon XP 2600+. Ezek alapján elmondható, hogy az alábbi teszteredmények hellyel-közzel az említett chipek mindegyikére érvényesek lehetnek, noha koránt sem elhanyagolható tényező, hogy például egy Thunderbird mag és egy Thoroughbred mag teljesen más méretű, más hőleadó felülettel rendelkezik. Lépjünk is gyorsan tovább, és tekintsük át, hogy a GlacialTech hazai képviseletétől kapott három processzorhűtő, név szerint az Igloo 2320, az Igloo 2400 Pro, illetve az Igloo 2410 mit nyújt számunkra!


A tesztre kapott hűtők részletes boncolgatása előtt szót kell ejtenem arról, hogy az újabb GlacialTech hűtők körülbelül feleakkora, és körülbelül feleannyira hivalkodó dobozban kerülnek forgalomba, mint elődeik. No persze mindez nem annak a következménye, hogy az újabb GlacialTech hűtők általánosságban kisebbek lennének elődeiknél, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a gyártó hatékonyabb, a térrel takarékosabban bánó, és nem utolsó sorban roppant informatív csomagolást alkalmaz. Figyelemre méltó, hogy az összes GlacialTech hűtő gyárilag felvitt ezüst réteggel rendelkezik az alján, és ezt a vékony réteget a dobozban egy műanyag sapka óvja az elkenődéstől. Itt ejtenék néhány szót a GlacialTech hűtők rögzítő, leszorító rendszeréről, melynek erőssége az idők folyamán éppen annyira gyengült csak, hogy a fel, illetve leszerelés könnyebbé váljon, azonban a processzor és a borda közötti kontaktust ne befolyásolja negatívan. GlacialTech Igloo 2320

Első tesztalanyunk, a keresztségben Igloo 2320 nevet kapott processzorhűtő a cég eddigi belépőszintű modelljének, az Igloo 2310-nek az utódja, és egyben logikus továbbfejlesztése. A két modell közötti leglényegesebb különbség abban rejlik, hogy a 2320 elődjénél méretesebb hűtőbordával lett ellátva, ami értelemszerűen jobb hűtési teljesítményt eredményez. Ez már a gyári adatokon is meglátszik, hiszen míg a 2310 hűtési teljesítménye csak 0,59 C/W, addig a 2320-as modellé már 0,47 C/W, és ebben az összehasonlításban természetesen az alacsonyabb érték számít kedvezőbbnek. A nagyobb borda miatt a hűtő tömege 230-ról 243 grammra növekedett, azonban a bordára szerelt ventillátor maradt a régi, lassan forgó és egyben rendkívül halk modell. Elődjéhez hasonlóan a 2320-as modellen sem középen kapott helyet a ventillátor, ami a hűtési hatékonyság szempontjából mindenképpen jó megoldásnak nevezhető. A ventillátor minimális hangerejéről mindent elárul a többek közt a hűtő dobozán is nagy karakterekkel feltüntetett zajszint érték: 25 dBA.


GlacialTech Igloo 2400 Pro

A gyártó ezen Igloo 2400 Pro típusjelzésű modellje a korábbi csúcsmodell, az Igloo 2400 módosított változatának tekinthető. A 2400 Pro esetében mind a hűtőborda, mind a ventillátor alapos változásokon ment keresztül, ami egyébként már első pillantásra felmérhető. Az új modell esetében a hűtőborda kisebb, barátságosabb méreteket öltött, ami abból a szempontból mindenképpen örvendetes, hogy az elődmodell éppen hogy csak befért a teszthez felhasznált ABIT KT7-es alaplap kondenzátorai közé. A ventillátor fordulatszáma 5000 fordulat/percről 4800 fordulat/percre csökkent, azonban a 2400 Pro még ezzel együtt is jobb hűtési teljesítménnyel rendelkezik elődjénél, ami többek közt a megváltozott profilú ventilátor lapátoknak is betudható. Az említett változtatásoknak köszönhetően a 2400 Pro hangja némileg mérséklődött elődjéhez képest, azonban az újdonság még így is jelentősen hangosabb kisebb testvéreinél. Summa summarum a 2400 Pro hangja közel sem porszívó erősségű, és a GlacialTech ezen hűtője a 4800-5000 fordulat/perces sebességű hűtőventillátorok között egyértelműen a halkabb kategóriájú modellek közé sorolható.


GlacialTech Igloo 2410

Az Igloo 2410 személyében a GlaicalTech 2400-as sorozatának vadonatúj modelljéről van szó, mely már dobozán fennen hangoztatja, hogy ő bizony csak 26 dBA zajt csap. Hiszem, ha hallom - mondtam magamban, hiszen ránéztem a korábbi nem éppen halk Igloo 2400-as modelléhez hasonló hűtési teljesítmény adatra, és némileg elbizonytalanodtam. Nos ezen bizonytalanság nem tartott sokáig, ugyanis hamarosan saját magam is meggyőződhettem az Igloo 2410 valós képességeiről, és végül pozitívan csalódtam. Konkrétan arról van szó, hogy az Igloo 2410 egy olyan roppant halk processzorhűtő, mely olyan hűtési teljesítményt produkál, mint amilyenre eddig csak a jóval hangosabb hűtők voltak képesek. A 2410-es modell alapját egy masszív, 70 x 72 x 52 milliméteres méretekkel rendelkező hűtőborda képezi, melyen egy mindössze 2800 fordulat/perc sebességű, kilenclapátos ventillátor dolgozik. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a sebesség a valóságban 3100 fordulat/perc körülinek mutatkozott, ez azonban végül is nem sokat változtat a lényegen, vagyis azon, hogy az Igloo 2410 révén még a nagyobb fogyasztású processzorokat is kiválóan le lehet hűteni oly módon, hogy a rendszer lényegében síri csendben dolgozik.

A teszt

A tesztkörülmények lényegében nem sokat változtak a korábbi GlacialTech teszthez képest, leszámítva azt a korántsem elhanyagolható tényezőt, hogy most a szobahőmérséklet 31 helyett mindössze 21 Celsius fok volt. A teszt alapját egy méretes, viszonylag jól szellőző DTK házba szerelt, 1300 MHz-es frekvenciájú AMD Athlon processzort magába fogadó ABIT KT7-es alaplap képezte. A házban ezenkívül helyet kapott egy öreg ISA slotos modem, egy hálózati kártya, egy MX300-as hangkártya, egy ABIT gyártmányú GeForce3 Ti200 (Ti500 frekvenciákon hajtott) videokártya, egy Maxtor és egy Quantum merevlemez, egy 24x-es sebességű Plextor CD-író, valamint 256 MB SDRAM memória. Nem elhanyagolható szempont, hogy a processzor 1,75 V-os magfeszültséget kapott, ami azonban a valóságban 1,82 V-nak bizonyult. A házban két méretes ventilátor biztosította a megfelelő klímát, azonban ezen ventilátorokat csak a zárt házban elvégzett tesztek alatt járattam. A tesztek között megfelelő időt hagytam arra, hogy a rendszer teljesen ki tudjon hűlni. A terhelés nélküli teszt keretein belül elindítottam a gépet, majd a Windows XP betöltődését követően nem bolygattam a rendszert, fél órával később pedig lejegyeztem a processzormag hőmérsékletét. A 3DMark 2001 SE tesztben szoftveres renderelést választva, a CPU-igényesebb részeket egymás után többször lefuttatva terheltem a processzort, míg a Bryce 5 tesztben egy kiadós rendereléssel izzasztottam a gépet harminc percen keresztül. A nyitott ház mellett elvégzett tesztek közben egy Fluke 65 típusú, infravörös fény segítségével operáló digitális hőmérővel mértem a hűtőbordák különböző pontjainak hőmérsékletét. Most pedig következzenek a konkrét teszteredmények, a konklúzió, illetve a végén egy összesítő táblázat!




Konklúzió

Összességében elmondható, hogy a teszteredmények nem hoztak különösebb meglepetéseket, vagyis a vártnak megfelelően a következő sorrend alakult ki a tesztre érkezett versenyzők között: Igloo 2400 Pro, Igloo 2410, Igloo 2320. Hátulról előre felé haladva először az Igloo 2320 kielégítőnek nevezhető teljesítményéről kell említést tennünk. A gyártó ezen belépőszintű modellje hozta a tőle elvárható értékeket, mindenesetre az Igloo 2320 megvásárlását csak azoknak tudom ajánlani, akik alacsonyabb hőtermelésű processzorral rendelkeznek, ugyanis a 2320-as modellnek nyári körülmények között minden bizonnyal meggyűlnek a gondjai a "kazán" kategóriás chipekkel. Végül pedig említésre méltó, hogy az Igloo 2320 mindössze 25 dBA zajt csap.

Az Igloo 2410 második helyezését elsősorban annak fényében kell kiértékelnünk, hogy miközben ezen modell alig hangosabb (26 dBA) a 2320-as modellnél, hűtési teljesítménye révén komolyabb hőtermelésű processzorokkal is nyugodt szívvel összeházasítható. 3000 fordulat/perc sebességű ventillátorral szerelt, alumínium-alapú hűtőbordák esetében ilyen jó hűtési teljesítménnyel mindeddig nem nagyon találkozhattunk. Az Igloo 2400 Pro nagyobb sebességű és egyben természetesen hangosabb ventillátora révén könnyedén végzett az első helyen, és elmondható róla, hogy akár tuningolt processzorok esetében is bátran alkalmazható.

Véleményem szerint a GlacialTech különböző hűtőbordáival kapcsolatban senki sem fog csalatkozni, ugyanis a gyártó az összes modellje esetében maximálisan kiaknázza az alumínium-alapú hűtőkben rejlő lehetőségeket, és így indítja harcba őket a drágább, réz-alapú hűtőkkel szemben. Végül, de nem utolsó sorban azt sem árt szem előtt tartani, hogy a GlacialTech termékekre öt év garanciát vállal a gyártó.


(A "Nyitott ház" szekcióban zárójelben található értékek a műszeres mérés eredményei.)