Nem is olyan régen készítettünk itt a Supergamezen egy hangfalrendszer tesztet, melyen három olcsóbb és alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó, valamint egy középkategóriás hangfalrendszert vettünk nagyító alá. Abban a tesztben semmi kétségem sem volt, hogy a kiváló minőségű termékeiről híres Altec Lansing cég ATP5-ös hangfalrendszer viszi el a pálmát, de valljuk be, a többi tesztalanyt nem volt túl nehéz legyőznie, és hát nem is egy árkategóriába tartozott azokkal. A teszt után többen érdeklődtek, hogy nem lehetne-e egy Klipsch hangfalrendszer tesztet is készíteni, és akkoriban én erre a kérdésre még nem tudtam konkrét választ adni. Az elmúlt napokban azonban rendkívüli örömmel vettem tudomásul, hogy a Pixel Mulitimédiához megérkezett a Klipsch cég egyik legújabb multimédiás hangfalrendszere, a Klipsch Promedia 4.1.

A Klipsch termékeiről eddig csak jót hallottam, így nagy izgalommal vettem górcső alá az előbb említett terméket, hiszen többek között arra is kiváncsi voltam, hogy a tesztlaborunkban hosszabb ideig (hangkártyateszt) vendégeskedő Altec Lansing ATP5-ös rendszerhez képest vajon hogyan teljesít ez a Klipsch rendszer. A rendszerrel kapcsolatos teszt ismertetése előtt azonban nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy tulajdonképpen mi is ez a Klipsch cég, és lényegében mivel is foglalkozik, hiszen nem biztos, hogy közületek mindenki ismeri ezt a márkanevet.


Kattints a képre a nagyításhoz
Céginformációk

A Klipsch cégnek lényegében már egész kis történelme van, hiszen a céget a második világháború után nem sokkal, 1946-ban alapította Paul W. Klipsch, akit a szakmában legendás hangmérnökként tartanak számon. Paul W. Klipsch még a Klipsch cég megalakítása előtt, 1940-ben egy kis bádogházban, az arkansasi Hope-ban készítette el első kísérleti hangszóróját, mely a keresztségben az X-1 kódnevet kapta, és lényegében a későbbi Klipschhorn hangszórók ősének volt tekinthető. Akkoriban a mozikban és a nagyobb koncerttermekben már elég komoly hangosítási rendszereket alkalmaztak, melyeknek azonban számos gyermekbetegsége volt, és amelyeket Paul W. Klipschnek sikerült orvosolnia.

Akkortájt ugyanis nem voltak ritkák a 2-3 méter hosszú, kürt alakú hangkeltő berendezések sem, melyek egyrészt rendkívül helyigényesek voltak, másrészt a hangminőség is hagyott némi kívánnivalót maga után. Klipschnek az az ötlete támadt, hogy a már meglevő hangrendszereket úgy lehetne továbbfejleszteni, hogy a kürt formájú hangcsatorna részüket bizonyos mértékben vissza kellene hajlítani. Az ötletet hamarosan tett követte, és az első Klipsch hangszórók el is készültek, melyeket aztán a mester tanácsa szerint a helyiségek sarkaiban helyeztek el, így a falak lényegében felerősítették a hangot, mely így aztán betölthette az egész helyiséget. A visszahajlított formájú hangszórók segítségével nagyobb hangerőt lehetett elérni és emellett az ilyen típusú hangszórók kevésbé torzítottak. A Klipschhorn hangszórókat 1945-ben védették le a szabadalmi hivatalnál, majd a cég alapítását követően két évvel, 1948-ban felépült az első Klipsch gyártóüzem, mely egyébként a mai napig megtekinthető, benne ugyanis múzeum működik. Az '50-es, majd később a '60-as években is számos új hangszórót fejlesztett ki eleinte maga Paul W. Klipsch, majd később már egy egész kis mérnökgárda. Akkoriban rendkívül sikeresek voltak a Klipsch Shorthorn, Klipsch Heresy, Klipsch Cornwall, vagy a Klipsch La Scala termékek, de akár oldalakon keresztül is sorolhatnánk az évek, évtizedek alatt kifejlesztett különböző Klipsch hangszórókat.

A '90-es években a Klipsch Kg sorozatú hangszórói arattak rendkívül nagy sikert, 1993-ban pedig bemutatták az első, erősítővel is ellátott Klipsch subwoofert, vagyis mélynyomót. 1994-ben forgalomba került az első THX minősítésű Klipsch hangrendszer, mely kategóriájában egyértelműen a legmagasabb minőséget jelentette. 1997-ben Paul Klipschet az akusztikai, ballisztikai és geofizikai szakterületeken végzett tevékenységei miatt beválasztották az Engineering and Science Hall of Fame tagjai közé. Ugyancsak 1997-ben történt, hogy bejegyezték a Klipsch Professional márkanevet, mely név alatt kizárólag professzionális kategóriába tartozó hangrendszereket hoznak forgalomba, melyeket elsősorban mozikban és színházakban alkalmaznak.


Kattints a képre a nagyításhoz
1998-ban piacra dobták a világ legkisebb, de mégis kiváló minőségű házimozi rendszerét, mely Klipsch Quintet Micro Theater névre hallgat. A személyi számítógépek térhódításával a PC-s multimédia piaci szegmensében is megjelent a Klipsch cég, mely cég termékei egészen napjainkig a legkiválóbb minőséget képviselik, és nincs ez másképp tesztünk alanyának, a Klipsch Promedia 4.1 esetében sem.

A teszt

A Klipsch Promedia 4.1-es hangfalrendszer egy elég nagy kartondobozban kapott helyet, melynek méreteire utal, hogy éppen csak befért az átlagos csomagtartóval megáldott autómba. Miután hazafuvaroztam a cuccot, pillanatok alatt nekiestem a doboznak, és megpróbáltam minél hamarabb szemrevételezni a Klipsch cég ezen új termékét. A dobozon egyébként eléggé imponál a Lucasfilm féle THX embléma, valamint már a dobozon is fel van tüntetve, hogy a benne rejlő terméket az Egyesült Államokban tervezték, valamint, hogy Kínában gyártják. Miután kinyitottam a dobozt, két nagyobb hungarocell egységbe rejtve ráleltem a hangszórókra, valamint a különböző tartozékokra, melyek egyébként egytől egyig katonás rendben foglaltak helyet a dobozon belül.

Mint ahogy az a termék nevéből kiderül, egy 4.1-es hangfalrendszerről van szó, vagyis egy mélynyomóból és négy szatellit hangfalból álló rendszerrel van dolgunk. A hangfalakon kívül a dobozban a megfelelő kábelek, a kis csúszásgátló gumikorongok, valamint a vékony, de nagyméretű leírás kapott helyet. A leírás hét nyelven szól a felhasználókhoz, de sajnos a magyar nyelvű részt hiába kerestem, így maradt az angol nyelvű fejezet. A dokumentáció nem éppen bőbeszédű, de minden lényeges információt tartalmaz, és le kell szögeznem, hogy már ez a pár lapos leírás is rendkívül jó minőséget sugároz. A leírás megemlíti, hogy mit kell tudni a mellékelt kábelekről, hogy hogyan érdemes elhelyezni egymáshoz képest a hangfalakat. A fontosabb technikai specifikációkon kívül a hangfalrendszer néhány egyéb jellemzője is említésre kerül a leírásban, de ezekre itt most nem kívánok kitérni. Magyarul a leírás ötös érdemjegyet érdemel. Miután az összes kábelről levettem az őket összefogó kis műanyag kapcsokat, és a hangszórókról is lehámoztam az összes zacskót, megpróbáltam minél hamarabb működésre bírni a rendszert, mivel már nagyon érdekelt, hogyan is szól egy igazi Klipsch hangfalrendszer. A négy szatellit hangfalat a számítógép köré elhelyeztem a megfelelő helyekre, a négy sarokba, míg a méretes mélynyomó lekerült az asztal alá, a fal mellé, így nem foglalt sok értékes helyet, valamint a monitorhoz sem került vészesen közel. A szatellit hangfalak is elég méretesek, szerintem ebben a kategóriában a Promedia 4.1-es rendszerben vannak a legnagyobb szatellitek, melyek egyébként kis hajlított lábakon állnak, és amely lábakra a nem kívánt rezgések és csúszások elkerülése végett érdemes felragasztani a mellékelt csúszásgátló gumikorongokat.

A szatellitekről pillanatok alatt lepattintható a fekete szövetből készült porvédő előlap, melyen egyébként nagyon elegánsan mutat a fekete-arany színekben pompázó kis 'Klipsch THX' felirat. A műanyagból készült szatellit hangfalak mindegyike tartalmaz egy 1,9 centiméteres átmérőjű, polimerből készült magassugárzót, mely egy kürtalakú úgynevezett MicroTractrix kialakítás közepén kap helyet, valamint egy 7,62 centiméteres átmérőjű, nagy kilengésű, kompozit anyagból készült membránból álló középhangsugárzót. A MicroTractrix kürtforma 90 x 40 fokos szögben van kialakítva, mert a Klipsch mérnökei szerint a magas hangok megszólaltatásához ez a legideálisabb forma.

A frontoldali jobb szatelliten kaptak helyet a rendszer kezelőszervei, valamint néhány bemenete is. A szatellit elülső részén alul a mélynyomó hangerőszabályzója, a surround szatellitek hangerőszabályzója, valamint a teljes hangfalrendszer hangerőszabályzója kapott helyet, ezenkívül pedig egy ki/be kapcsoló nyomógomb és a rendszer ki/be kapcsoltságát jelző LED van még a szatellit elülső részén. Amennyiben ezzel a kapcsoló gombbal kapcsoljuk ki a rendszert, akkor az lényegében csak alvó üzemmódba kerül, tehát ilyenkor is felvesz egy minimális áramot, így a rendszer teljes inaktivizáláshoz a mélynyomó hátsó részén elhelyezett főkapcsolót kell használnunk. A kitüntetett szerepben levő jobbelső szatellithez visszatérve fontos újdonság, hogy a jobb oldalán két audiocsatlakozót helyeztek el a Klipsch cég mérnökei, melyeket a korábbi modellekről elég sok felhasználó hiányolt. Az egyik egy fejhallgató kimenet, a másik pedig egy audiobemenet, melyet a cég arra talált ki, hogy a felhasználók ide könnyedén csatlakoztathassák például a hordozható MP3 lejátszójukat.

A vezérlőfelülettel ellátott szatellitből kiérkező két sztereó kábel a számítógép hangkártyájára csatlakoztatandó, míg a harmadik kábel segítségével a mélynyomót lehet a rendszerbe bekapcsolni. Az audiókábelek szatellitek felőli része normál jackdugóval van ellátva, míg a másik végük csupasz, így azokat a subwooferen található megfelelő csatlakozóaljzatba be kell csíptetni. A rendszer bekábelezésében nagy segítséget jelent, hogy a kábelek színkódolva vannak, így nem kell hosszú perceket töltenünk a ki- és bemenetek összepárosításával. A mélynyomó ládájában két darab 16,51 centiméteres átmérőjű, nagy kilengésű kompozit membrán kapott helyet, egymásnak hátat fordítva, míg kettejük között, a doboz elülső részén egy reflexnyílás található. A két mélyhangszóró ilyetén elrendezése a Klipsch mérnökei szerint azért optimális, mert így minimálisra csökkenthetőek a nem kívánt rezgések, míg az elérhető hangnyomás maximális lesz, és hát be kell látnunk, hogy ehhez valószínűleg kevesebben értenek jobban, mint a Klipsch cég hangtechnikusai. A mélynyomó hátoldalán egy DIN csatlakozó található, melybe a vezérlőpanellel ellátott szatellitből érkező kábelt kell beledugnunk, ezenkívül pedig a négy szatellit hangszóró audiocsatlakozói, egy tápkábel csatlakozóaljzat, valamint a már említett főkapcsoló kapott helyet a mélynyomó hátsó részén. A Klipsch Promedia 4.1-es rendszer "lelke" egy digitális, lineáris hibrid BASH (Bridged Amplifier/Switching Hybrid) erősítő, melynek része egy 400 W-os kimenő teljesítményű, diszkrét MOSFET végfok. A mélynyomó rész erősítője 160 W-os, míg a négy szatellit hangfal erősítője egyenként 60 W-os, tehát a rendszer erősítő része, valamint a tápegysége is megfelel a rábízott hangszórók megszólaltatására, és nem esik abba a hibába, mint sok gagyi hangrendszer, melyeknél sok esetben a LED fényerejének változása a beépített tápegység kifulladását jelzi. Az erősítő tehát bőven elegendő teljesítményt nyújt, de emellett egyáltalán nem elhanyagolható az a tényező sem, hogy nagyon alacsony a torzítása, és kiváló hangminőséget biztosít. Az általam tesztelt hangfalrendszer elődjének tekinthető ProMedia v.2-400-es rendszerhez képest a Klipsch cég mérnökei változtattak az integrált keresztváltó működésén, így a Promedia 4.1-es rendszer a középmagas hangok területén sokkal jobban teljesít, emiatt a brutális mélyhangok mellett a rendszer magas, illetve mély hangjaival sincs semmilyen probléma.

A Klipsch Promedia 4.1-es hangfalrendszerét egy Diamond MX-300-as hangkártyával teszteltem, melynek segítségével DVD filmek hangzásvilágát, zenéjét hallgattam meg, játszottam különböző játékokkal, és természetesen az MP3 zenefájlokkal, illetve audio CD-kkel történő hangzáspróba sem maradhatott el. Amikor egy-egy dinamikusabb house, vagy dance slágert eresztettem rá a Klipsch cég ezen rendszerére, teljesen magával ragadott a zenei élmény, hiszen minden hang nagyon a helyén volt, torzításnak még magas hangerőn sem volt a legapróbb jele sem, és olyan érzésem támadt, mintha én is a képzeletbeli színpadon lennék.

Falra rögzítve

A rendszer szinte minden zenei műfaj mellett kiválóan teljesített, ám a klasszikus zenék kedvelőinek szerintem nem ez lesz a kedvenc hangrendszerük, bár azért még ezen a területen is átlagosan teljesített. DVD filmek nézése, illetve hallgatása, valamint játékok alatt is százszázalékos teljesítményt nyújtott a Klipsch Promedia 4.1, és még magasabb hangerő mellett sem volt nyoma nemkívánatos rezgéseknek, illetve torzításnak. A mélynyomó reflexnyílásán úgy pumpálja a levegőt, hogy eleinte nem tudtam, mi fújja a levegőt ilyen vehemenciával a lábamra. A rendszer a 29 Hz és 20 kHz közötti frekvenciájú hangok megszólaltatására képes, mely értékek közül az előbbire kell nagyon odafigyelni, hiszen a Promedia 4.1 mélyhangjai leírhatatlanul a helyükön vannak, szinte falat lehetne bontani velük, egyébként a rendszer maximálisan 110 dB-es hangerőt képes elérni.

Gyártó, típus	Klipsch Promedia 4.1
Internet cím	www.klipsch.com
Forgalmazó, telefonszám	Pixel Multimédia 266-6059
Ár (bruttó)	112375 Ft
Hangfalak száma	4 + 1 mélynyomó
Összteljesítmény	400 W
Magassugárzó mérete	19 mm
Középsugárzó mérete	76,2 mm
Mélysugárzó mérete	165,1 mm
Frekvenciatartomány	29 Hz – 20 kHz
Maximális hangerő	110 dB
Bemenetek	négycsatornás hangkártya + kétcsatornás bemenet
Kimenetek	Fejhallgató kimenet
Szatellit hangfal mérete	21,59 x 10,67 x 14,1 cm
Mélynyomó mérete	23,5 x 26 x 33,02 cm

Összegzés

A Klipsch cég Promedia 4.1-es hangfalrendszeréről szinte csak jót tudok mondani, de igazából egy ilyen drága termék esetében ez el is várható, és a Lucasfilm-féle THX minősítés már a teszt elejétől kezdve a kiváló minőség biztosítékaként szolgált. A Klipsch ezen termékéért elkért 112375 Ft nem kis pénz, de tény, hogy léteznek még ennél is drágább multimédiás, vagy inkább már professzionális hangrendszerek, és mint tudjuk, a minőséget általában meg kell fizetni. A teszt közben megpróbáltam nagyon kritikus szemmel tekinteni a rendszerre, de egy-két apróságot leszámítva, nem igazán találtam kivetni valót benne. Apró hiba szerintem, hogy a kezelőfelület tekerőit és gombjait egymáshoz képest talán jobban is elhelyezhették volna, és talán a megvilágításukra is odafigyelhettek volna a Klipsch cég mérnökei, valamint ebbe az árba talán már beleférhettek volna a szatellit hangfalak elhelyezését megkönnyítő tartólábak, vagy fali rögzítők, mert ezekhez csak újabb pénzösszegek fejében juthatunk hozzá.

Végül tehát csak annyit tudok mondani, hogy a Klipsch Promedia 4.1 egy közel tökéletes hangfalrendszer, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok, így, ha gondoljátok, akkor el is lehet kezdeni spórolni rá. Akinek pedig esetleg mégsem elégíteni ki minden igényét a Promedia 4.1, annak örömmel jelenthetem, hogy a napokban a Klipsch piacra dobta a 400 dolláros áron kapható Promedia 5.1-es rendszert, mely immáron 500 wattos teljesítményre képes, a mélynyomójában pedig két darab 20 centiméteres átmérőjű mélyhangszóró található. Végül, de nem utolsó sorban a tesztelt termékért köszönetet szeretnénk mondani a Pixel Mulitmédiának.


Ha úgy érzitek, mindenképpen be kell szereznetek egy Klipsch hangszórórendszert, akkor menjetek be a Pixelbe és mondjátok a pénztárnál ülő kedves hölgynek, hogy "Supergamez rulez", mire Ő 10% engedményt fog adni. ;)