Kiadó: Hasbro Interactive
Fejlesztő: Wayward Design

Rendszer Követelmények:
Minimum: P2 300, 128MB RAM, Win95/98/ME
Ajánlott: P2 400, 256MB RAM, WinME
Hasonló játékok: Combat Flight Simulator 2
Kategória: Repülő szimulátor


Mikor egy átlagos játékos repülésszimulátorra gondol, rögtön két kategória ugrik be: először egy F-16-osban száguldozás a hegyek között, miközben ellenséges rakétáktól próbál megszabadulni, másodsorban egy sokkal technikásabb variáció. Ezek a játékok megpróbálják a legteljesebb mértékig reprodukálni a valósághű fizikai effekteket, amik a repülőgépet érik. Amíg az előző típusú játék főleg az akciók szerelmeseinek készült, addig a második inkább azoknak, akik a valós életben is legszívesebben pilótaként keresnék a kenyerüket. Mind a két játéktípusnak megvannak a saját sztárjai. Az akciósoknak ott van a Jetfighter sorozat, míg a másik oldalon a Combat Flight Sim és a Microsoft Flight Sim sorozat. A történelmi szimulátorok területén is rengeteg játékot kipróbálhattunk már, és most pedig itt a legújabb próbálkozás ebben a témában, a Microprose és a Wayward Design közös játéka a B-17.

    
B-17 Flying Fortress: The Mighty Eighth sokkal több, mint egy próbálkozás, hogy betömjék a lyukat, ami jelenleg jelentkezett a szimulátoros piacon. A B-17 megpróbálja megragadni a gépek lelkét, és azokét az emberekét, akik ezeket a hatalmas bombázókat vezették a győzelembe. A Második Világháború előtt a Lockheed Martin, a North American és a Boeing mind arra vágyott, hogy az amerikai légierőnek elkészíthessék a legújabb vadász- és bombázógépeket. Így született a B-17 is 1935-ben. 250 mph volt a csúcssebessége, maximális emelkedési képessége pedig 25000 láb. Mikor egy riporter azzal viccelődött, hogy a repülő inkább egy erődhöz hasonlít, mint bombázóhoz, a név rajtamaradt a B-17-en, és azóta hívják "Repülő Erődnek", azaz Flying Fortress-nek. A háború során a gép folyamatos fejlesztésen esett át, a játékban mi, a hetedik variációt repülhetjük. A '40-es években a B-17-esekre várt a feladat, hogy mélyen behatoljanak a náci Németország fölé, és ott a legfontosabb célpontokat támadják.

    
A játékos feladata, hogy részt vegyen a nagy háború légi csatáiban a szövetségesek vagy a tengelyhatalmak oldalán. Amint azt a bevezető animáció is sugallja, a játék nemcsak a bombázóbevetésekről és a bombázókról szól, hanem ugyanolyan fontos szerepet kapnak a kísérővadászok is, akik minden útjukra elkísérték a hatalmas madarakat. Így tehát a B-17 mellett lehetőségünk van, hogy beszíjazzuk magunkat a P-38 Lightning, a P-47 Thunderbolt vagy a P-51 Mustang pilótafülkéjébe. Akik pedig inkább a német oldalt próbálnák ki, azoknak három gép áll rendelkezésére, többek között a Me-262 is, a háború első és egyetlen sugárhajtásos vadásza.

    
Egy olyan komplex gép vezetése mint a B-17 bizony rengeteg gyakorlást igényel. Az eddigi szimulátorokban egy-, maximum kétfős legénységgel volt dolgunk, ezzel szemben, most 10 ember tartozik a parancsnokságunk alá. Ahhoz, hogy sikeresen tudjuk teljesíteni a küldetéseket, fontos, hogy megismerjük minden pozíció szerepét és elsajátítsuk az egyedi irányítási technikákat. Habár lehetőség van a gép vezetésére is, a B-17 ennél mégis sokkal többet kínál számunkra. A játék hangulata akár egy stratégiai programéhoz is hasonlítható. Lehetőség van egyetlen vagy egy teljes századnyi bombázó irányítására akár direkt, akár indirekt módon. Mivel a tíz pozíció irányítása még tíz monitorral sem lenne lehetséges, a programozók beépítettek egy elképesztően jól működő mesterséges intelligenciát, ami képes ellátni a fennmaradó kilenc "munkahely" legfontosabb teendőit. A B-17 nem csak azért egyedi, mert egy bombázót dolgoz fel, hanem mert a csapattagok kezelése eddig nem látott módon működik. A B-17 legénysége két pilótából, egy navigátorból, egy mérnökből, egy bombázótisztből, egy rádiósból és több géppuskásból áll. Egyes tagoknak, mint például a rádiósnak, géppuskája is van, így több lehetősége kínálkozik munkára a harc hevében. Persze a tízfős legénység irányítása a légvédelemtől szaggatott légtérben és a nyüzsgő német vadászoktól körülvéve még akkor is nehéz, ha nem kell a navigációval, a rádiózással és az esetleges géphibák kijavításával törődnünk. Hogy ez ne legyen lehetetlen feladat, a Wayward Design kialakított egy automatikus rendszert, ami mindig a legoptimálisabb módon irányítja a tagokat. Tehát miközben egy géppuskával próbáljuk levadászni a ránk törő német gépeket, a pilóta a legjobb tudása szerint vezeti tovább a gépet.

    
A Flying Fortress törzse meglehetősen jól páncélozott, de persze messze nem ad annyi védelmet, hogy mindenki ép bőrrel megúszhasson egy-egy jól irányzott flak vagy vadásztámadást. A legénység tagjai lebénulhatnak vagy akár meg is halhatnak. Sebesülés esetén elég csak elsősegélyben részesíteni a rászorulót, de előfordulhat, hogy egy melegebb helyzetben a gyengébb idegzetű katonák bepánikolnak és elhagyják harcálláspontjukat. Halál esetén a mi feladatunk, hogy megtaláljuk a legjobb helyettesítést az adott pozícióra. Minden katona rendelkezik bizonyos képzettségponttal, mellyel képesek ellátni egymás feladatát egy bizonyos szint keretén belül.

    
Ha viszont valakinek nincs kedve a hatalmas bombázó minden gondját a vállára venni, akkor ott a lehetőség, hogy behuppanjon valamelyik vadászgép fülkéjébe és elkísérje a bombázókat Németország fölé. Ezt azok a pilóták fogják leginkább élvezni, akik a legnagyobb kihívásra vágynak, ugyanis egy-egy ilyen küldetés bizony igencsak megizzaszthatja az egyszeri hálószoba-pilótát.

    
A B-17 több módot is felkínál a játékmenetre. Irányíthatunk egyetlen bombázót vagy egy teljes századot. Ez utóbbiban már nem csak a tízfős legénység élete múlik rajtunk, hanem a teljes hadjárat sikere. Lehetőség van ugyanis a legapróbb részlet kidolgozására is, a felszállástól a leszállásig. Kijelölhetjük a célpontot, kiküldhetünk felderítőgépeket, majd bevihetjük a bombázókat az általunk legjobbnak ítélt útvonalon, hozzájuk persze kísérőket is rendelhetünk. Habár lehetőség van gyakorló és egyedi repülésekre is, ezek mégsem készítenek fel a hadjáratmód komplexitására. Grafika: A B-17 grafikája engem leginkább a '40-es évek háborús filmhíradóira emlékeztet, a pilóták egyenruhái, a koszos repülőgéptörzsek mind ezt a hatást erősítik. Először talán furcsának tűnhet, de mikor egyes csapattagok szemszögéből nézzük, meglehetősen élethű és izgalmas látványban lehet részünk. A repülők tökéletesen néznek ki, mind belülről, mind kívülről. Az egyetlen negatívum, a lassú képváltás a különböző waypoint-ok között. Mint minden szimulátor a B-17 is azt a technikát alkalmazza a táj textúrázására, hogy a távolabbi területeken kisebb felbontást használ. Mikor előrébb ugrunk egyet, a játéknak időre van szüksége, hogy betöltse az új textúrákat. Ez leginkább a nagyfelbontású területeknél volt szembetűnő. Az európai tájon szabad szemmel is lehetett látni, amint a grafikus rutin éppen cserélgeti a textúrákat. A framerate akkor is visszaesett, mikor nézőpontot váltottam. Elég elkeserítő volt látni, mikor a pörgő propeller leáll egy másodpercre, majd újra beindul, mikor a bufferből kikerülnek az adatok a képernyőre. Ettől függetlenül a grafikus motor igazi csodákra képes, bombázás vagy vadásztámadás közben.

Kezelőfelület: Habár a B-17 menürendszere nagyon szép és egyedi, a navigálás mégis akadályokba ütközhet. Persze ez csak megszokás kérdése, ha hozzászoktunk a kezeléshez, már semmi problémánk nem akadhat. A küldetések kiválasztása, az eligazítás és az adatok elemzése a Wing Commander vagy a Starlancer-hez hasonló módon történik. A repülés közben a kezeléshez a programozók nem csak az egeret és a joy-t használják, hanem szinte valamennyi gomb is szerepet kapott a billentyűzetről. A számbillentyűkkel tudunk például gyorsan ugrani a személyzet tagjai között, de még sok más hasonlóan jól kezelhető kombinációt találhatunk.

Játékmenet: A legtöbb szimulátor a valósághűségre helyezi a hangsúlyt. Miközben a B-17 rengeteg pontban nagyon is realisztikus, a repülési modellek meglehetősen "elnézőre" sikerültek, főleg, ami a B-17-est illeti. A régi pilóták szerint a gép teljes bombaterheléssel meglehetősen nehezen volt képes elszakadni az anyaföldtől, a játékban viszont egész könnyen megy a dolog. Persze a kezdőknek még ennél is lehet egyszerűbbre állítani a dolgot, így a játék egy sokkal szélesebb körben is elfogadhatóvá válik. Mivel minden csapattag saját erényekkel és hiányosságokkal rendelkezik, a B-17 kiemelkedik a közönséges repülésszimulátorok "tengeréből". Idővel ezek a tulajdonságok egyre jobban kihangsúlyozódnak és a játékos érzi, hogy részese egy fejlődő csapatnak. Egy-egy haláleset, bizony meglehetően elszomorító lehet.

Multiplayer: Mivel nincs multiplayer opció a játékban, ezért ez a kritérium nem értékelhető.

Hangeffektek: A B-17 hangeffektjei egyszerűen fenomenálisak, legfőképpen igaz ez a rádiózásra. A motorok hangja, a kiabáló személyzet és minden más hang a helyén van és tökéletesen megteremtik a kor hangulatát. Ha valakit a grafika nem visz vissza a '40-es évekbe, akkor a hangok biztosan...

Zene: Mivel nincs zene a játék közben, ezért ez a kritérium nem került osztályzásra.

Intelligencia és nehézség: Habár a játékosok könnyen csalhatnak az egyszerűsített repülési modell segítségével, a pilóta szerepét átvevő AI sosem menne bele egy spirálorsóba, amit mi bármikor megtehetünk, ha van egy kis magasságelőnyünk. A mesterséges intelligencia tökéletesre sikerült, amit még sokban javít az a lehetőség, hogy az opciók menüpont alatt még több beállítási lehetőségünk is van azt befolyásolni. Vegyük például a navigációt: itt három lehetőség áll rendelkezésünkre, "történelmi", "javított" és "hibátlan". Minél könnyebbre vesszük a nehézségi szintet, annál biztosabb, hogy a kötelék időben és pontosan eljut a kijelölt célpont fölé.

Összegzés: A B-17 Flying Fortress: The Mighty Eighth, az egyik legambiciózusabb szimulátor, ami valaha is készült. Van benne stratégia, szerepjáték, amik eddig még soha nem lettek teljesen kihasználva egyetlen szimulátorban sem. Ehhez még hozzájön a nagyszerű grafika és a hanghatások. A Microprose és a Wayward Design legújabb játéka iskolát teremtett. A mostani B-17 nemcsak egy folytatása egy tíz évvel ezelőtti játéknak, hanem egy olyan "csomag", ami a Második Világháború minden fontosabb, repüléssel kapcsolatos tényezőjét a monitorunkra varázsolja. Lehetünk egyszerű pilóták vagy lövészek, de parancsnokok is, akik egy vezérlőteremből irányítják a hadműveleteket (persze a lehetőség végig megmarad, hogy átvegyük az irányítást). A B-17 felemelkedett a felhők fölé, és utat mutat a jövő szimulátoros fejlesztéseinek.