SG.hu
Hitman 2
Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Fejlesztő: IO Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 100 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 1070 vagy ATI Radeon RX Vega 56 grafikus kártya,16 GB RAM, 100 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hitman-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
A Warner Bros. berkein belül új otthonra lelt a dán IO Interactive csapata, és rögtön meg is kaptuk a Hitman-sorozat folytatását, mely gyakorlatilag ott folytatja, ahol a 2016-os előd abbahagyta. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy ez mennyire volt jó döntés a készítők részéről!
Alaposan ránk ijesztett néhány hónappal ezelőtt a Square Enix, amikor bejelentették, hogy letettek az IO Interactive csapatáról, ami rengeteg stúdiót a földbe tiport volna, azonban a dánok új erőre kaptak a történtek után. Bár először függetlenül próbáltak meg érvényesülni, azonban hamar ráébredtek arra, hogy ez óriási anyagi befektetéssel jár, de a Hitman-sorozattal a hátuk mögött nem volt nehéz új kiadóra lelniük, és kis túlzással meg is találták a színtér egyik legjobb és legtöbb lehetőséggel kecsegtető vállalatát, akik óriási összegeket tudtak aktuális projektjük mögé tenni.
A Warner Bros. ugyanis bár talán nem támogat túl sok csapatot, de azokat teljes erőbedobással, így várható volt, hogy az IO Interactive munkatársai is mindent megkapnak, ami egy nagyszerű videojátékhoz kellhet, vagyis hullámvölgyeken keresztül, de végül elkészült a Hitman 2, amivel igencsak biztosra mentek a fejlesztők. A nagyszerűen sikerült 2016-os elődhöz mérten ugyanis szinte alig találkozhatunk újdonságokkal, ellenben az ottani, meglehetősen magasra tett színvonalat ugyanúgy képesek voltak hozni, csak éppen sokkal kiegyensúlyozottabban, rengeteget tanulva az előző rész hibáiból.
Az egyik leginkább pozitív újdonság a Hitman 2 kapcsán alighanem az, hogy a 47-es ügynök bevetéseit nem darabonként kell megvásárolnunk, hanem egyben megkaptuk a teljes élményt, amivel kapcsolatban az egyik legnagyobb ziccert sajnos kihagyták a készítők. A régi Hitman-játékok zöménél ugyanis imádtuk, hogy a küldetéseket egy kellemes történet fogja közre, amit a közvetlen elődnél az epizodikus forma miatt el kellett felejtenünk, most azonban reménykedtünk benne, hogy visszatér a klasszikus megoldás.
Sajnálatos módon azonban nem tért, hiszen bár a küldetések össze lettek kötve egymással, de a cselekmény nagyon felületes, nagyon klisés, sőt még normális átvezetőkre sem futotta, amiért egy óriási elégtelent lehetne beírni a tervezők ellenőrzőfüzetébe, hiszen bár sztori van, alig pár óra alatt végig lehet rohanni a küldetéseken, melyek lényegében csak egy kis ízelítőt adnak nekünk abból, hogy mi vár ránk a pályákon.
A Hitman 2 legnagyobb erősségét ugyanis megint a helyszínek adják, melyek többsége nemcsak óriási és szabadon bejárható, hanem túlzás nélkül elképesztő kidolgozottságot kapott, tehát a legtöbb helyszínen egyenesen brillíroztak a pályatervezők. Bár az első küldetés luxusnyaralója egy kicsit csalóka, hiszen a játék legkisebb helyszínéül szolgál, de Kolumbia, Mumbai vagy a zseniális Sgáil-sziget annyira fantasztikus lett, hogy egyes momentumaikat garantáltan nem felejtjük el, amíg csak élünk. Mint a korábbi rész esetében, úgy természetesen most is tonnányi feladat vár ránk mindenhol, melyeket hihetetlen szabadság társaságában élvezhetünk.
Túl sok újítással ezen a téren nem számolhatunk, de mivel az IO Interactive annak idején kis túlzással tökéletesre fejlesztette az élményt, ezt semmiképpen sem neveznénk negatívumnak. Aki esetleg nem tudná, a 47-es ügynök irányításával minden pályán számtalan útvonalat választva juthatunk el a célig, melyek között leginkább a lopakodás, a beépülés és a megtévesztés visz minket előre, ha tehát fegyvert ragadnánk, és mindenkit lekaszabolnánk, azzal most sem érnénk el szinte semmit. Sokkal hatásosabb lesz, ha megfigyeljük a célpont viselkedését, feltérképezzük a környezetét, majd álruhát húzva környékezzük meg, miközben csak mi döntünk arról, hogy milyen módszereket és eszközöket használunk a cél eléréséhez.
Lövöldöznénk? Fojtogatnánk? Egy csőkulccsal vernénk agyon ellenfeleinket? Bármi megoldható, sőt még az is, hogy a célponton kívül senkit se tegyünk el láb alól. Továbbra is egészen elképesztő az a sok lehetőség, amit a kezünkbe adtak a készítők, hiszen itt tényleg nem leszünk beskatulyázva, legfeljebb terelgetve egy kicsit annak függvényében, hogy melyik ösvényen indultunk el. Ez nemcsak óriási szabadságérzetet ad, hanem az újrajátszhatóság szempontjából szintén hatalmas ütőkártyát jelent.
Sőt mi több, a sztoriküldetéseken felül megannyi egyéb okunk is lesz többször visszatérni a pályákra, hiszen mellékes feladatoknak tekinthető kihívások és egyebek egész sora vár ránk mindegyik szinten. A fentiekben ismertetett milliónyi lehetőség és szabadság ezekben érvényesül leginkább – hiszen a sztoriküldetések során azért érezhetően az orrunknál fogva vezetnek minket –, sőt mi több, a különféle kihívásokon felül kaptunk most egy meglepően feszített tempót diktáló PvP módot is, mely Ghost név alatt arra koncentrál, hogy két játékos a lehető legtöbb pontot gyűjtse össze az adott pályán a véletlenszerű célpontok likvidálásával. Van még itt továbbá Sniper Assassin a távcsöves puskákra koncentráló bevetések kedvelőinek, de ne feledjük el azt sem, hogy a jövőben megannyi Escalation-küldetéssel és Elusive-célponttal gyarapodhat a kínálat pontosan úgy, mint az első rész esetében.
A tartalom tekintetében tehát panaszra az égvilágon semmi okunk sem lesz, mint ahogyan a változatosságra és a szavatosságra sem. Nagy kár, hogy a pályákat leszámítva tényleg alig akad valami újdonság, hiszen a játékmenet nem sokat változott, csak olyan apróságok kerültek bele, mint az új típusú lopakodás lehetősége, vagy az, hogy egy táskában a legkülönfélébb eszközöket tudjuk bevinni magunkkal az adott helyszínre, tehát több módszer közül válogathatunk majd az elérendő cél érdekében, mint eddig bármikor.
Grafika:
Bár jelentősebb különbséget nem igazán látunk a közvetlen előd és az új Hitman kapcsán, azonban így sincs szégyenkeznivalója a játéknak, hiszen a 47-es ügynök aktuális kalandja minden helyszínen zseniálisan fest. Mivel a legkülönfélébb pályákat és megoldásokat tárták elénk a készítők, ezért alaposan meg tudták mutatni, hogy mennyi lehetőség van még a grafikus motorban, melynek az étvágya egy kicsit talán túl nagy, de sok esetben egyszerre annyi ember jelenik meg a képernyőn és olyan részletességgel, hogy ezen nem csodálkozunk. Nincs okunk panaszra!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Hitman 2 kezelőfelülete nemcsak nagyon egyszerű, hanem átlátható is lett egyben, túl sok változás ezen a téren nincs, a PC-s irányítással azonban még mindig nem lehetünk maximálisan kibékülve. Bár túl nagy problémákkal nem találkozhatunk, ellenben a kamerakezelés, emiatt pedig főhősünk pontos irányítása gyakran okozhat gondot bizonyos feladatok makulátlan elvégzésében.
Játszhatóság: Az egyik legnagyobb szívfájdalmunk a Hitman 2 kapcsán az, hogy nem került bele egy összeszedettebb történet, de mivel a tartalomra és a szavatosságra nem panaszkodhatunk, ezért nem érdemel több levonást a 47-es ügynök aktuális kalandja. Persze egy régóta áhított kooperatív módnak azért örültünk volna, de a most bevezetett PvP után talán ez is megvalósulhat hamarosan.
Intelligencia, nehézség: Mint a korábbi Hitman-játékok, úgy természetesen az IO Interactive legújabb alkotása is az intelligencia és a nehézség tekintetében lett a leggyengébb. Kirívó problémák itt sincsenek, de rengeteg az apró hiányosság, hiszen az ellenfelek viselkedése gyakran annyira logikátlan és emberietlen, hogy foghatjuk miatta a fejünket. Pláne, ha emiatt elbukjuk a küldetést is!
Hangok, zene: Sem a szinkronok, sem a zenék tekintetében nincs különösebb probléma a Hitman 2-vel, sőt mi több, a pályákon hallható effektek meglepően realisztikusra sikerültek, ami nagyban elősegíti a maximális beleélést.
Összegzés: Noha a Hitman 2 nem váltja meg a világot, őszintén szólva nem is vártunk tőle ilyesmit, csak egy újabb nagyszerű lopakodós játékot, amit az IO Interactive a korábbi években mesteri szintre emelt. Nincs ez másként most sem, hiszen a 47-es ügynök legújabb kalandja bár a sztori terén halálosan gyenge, azonban a játékmenet és az óriási mennyiségű tartalom kárpótolja majd a játékosokat, akik legfeljebb a cselekmény, valamint az újdonságok hiánya miatt haragudhatnak egy kicsikét a dán fejlesztőkre. Egyébként az előző Hitman egyenes folytatásáról van szó, amiben annyi potenciál van, hogy pár újabb izgalmas pályával és küldetéssel bőven elkészülhet még ezekre az alapokra építve egy Hitman 3 is.
Fejlesztő: IO Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 100 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 1070 vagy ATI Radeon RX Vega 56 grafikus kártya,16 GB RAM, 100 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hitman-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
A Warner Bros. berkein belül új otthonra lelt a dán IO Interactive csapata, és rögtön meg is kaptuk a Hitman-sorozat folytatását, mely gyakorlatilag ott folytatja, ahol a 2016-os előd abbahagyta. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy ez mennyire volt jó döntés a készítők részéről!
Alaposan ránk ijesztett néhány hónappal ezelőtt a Square Enix, amikor bejelentették, hogy letettek az IO Interactive csapatáról, ami rengeteg stúdiót a földbe tiport volna, azonban a dánok új erőre kaptak a történtek után. Bár először függetlenül próbáltak meg érvényesülni, azonban hamar ráébredtek arra, hogy ez óriási anyagi befektetéssel jár, de a Hitman-sorozattal a hátuk mögött nem volt nehéz új kiadóra lelniük, és kis túlzással meg is találták a színtér egyik legjobb és legtöbb lehetőséggel kecsegtető vállalatát, akik óriási összegeket tudtak aktuális projektjük mögé tenni.
A Warner Bros. ugyanis bár talán nem támogat túl sok csapatot, de azokat teljes erőbedobással, így várható volt, hogy az IO Interactive munkatársai is mindent megkapnak, ami egy nagyszerű videojátékhoz kellhet, vagyis hullámvölgyeken keresztül, de végül elkészült a Hitman 2, amivel igencsak biztosra mentek a fejlesztők. A nagyszerűen sikerült 2016-os elődhöz mérten ugyanis szinte alig találkozhatunk újdonságokkal, ellenben az ottani, meglehetősen magasra tett színvonalat ugyanúgy képesek voltak hozni, csak éppen sokkal kiegyensúlyozottabban, rengeteget tanulva az előző rész hibáiból.
Az egyik leginkább pozitív újdonság a Hitman 2 kapcsán alighanem az, hogy a 47-es ügynök bevetéseit nem darabonként kell megvásárolnunk, hanem egyben megkaptuk a teljes élményt, amivel kapcsolatban az egyik legnagyobb ziccert sajnos kihagyták a készítők. A régi Hitman-játékok zöménél ugyanis imádtuk, hogy a küldetéseket egy kellemes történet fogja közre, amit a közvetlen elődnél az epizodikus forma miatt el kellett felejtenünk, most azonban reménykedtünk benne, hogy visszatér a klasszikus megoldás.
Sajnálatos módon azonban nem tért, hiszen bár a küldetések össze lettek kötve egymással, de a cselekmény nagyon felületes, nagyon klisés, sőt még normális átvezetőkre sem futotta, amiért egy óriási elégtelent lehetne beírni a tervezők ellenőrzőfüzetébe, hiszen bár sztori van, alig pár óra alatt végig lehet rohanni a küldetéseken, melyek lényegében csak egy kis ízelítőt adnak nekünk abból, hogy mi vár ránk a pályákon.
A Hitman 2 legnagyobb erősségét ugyanis megint a helyszínek adják, melyek többsége nemcsak óriási és szabadon bejárható, hanem túlzás nélkül elképesztő kidolgozottságot kapott, tehát a legtöbb helyszínen egyenesen brillíroztak a pályatervezők. Bár az első küldetés luxusnyaralója egy kicsit csalóka, hiszen a játék legkisebb helyszínéül szolgál, de Kolumbia, Mumbai vagy a zseniális Sgáil-sziget annyira fantasztikus lett, hogy egyes momentumaikat garantáltan nem felejtjük el, amíg csak élünk. Mint a korábbi rész esetében, úgy természetesen most is tonnányi feladat vár ránk mindenhol, melyeket hihetetlen szabadság társaságában élvezhetünk.
Túl sok újítással ezen a téren nem számolhatunk, de mivel az IO Interactive annak idején kis túlzással tökéletesre fejlesztette az élményt, ezt semmiképpen sem neveznénk negatívumnak. Aki esetleg nem tudná, a 47-es ügynök irányításával minden pályán számtalan útvonalat választva juthatunk el a célig, melyek között leginkább a lopakodás, a beépülés és a megtévesztés visz minket előre, ha tehát fegyvert ragadnánk, és mindenkit lekaszabolnánk, azzal most sem érnénk el szinte semmit. Sokkal hatásosabb lesz, ha megfigyeljük a célpont viselkedését, feltérképezzük a környezetét, majd álruhát húzva környékezzük meg, miközben csak mi döntünk arról, hogy milyen módszereket és eszközöket használunk a cél eléréséhez.
Lövöldöznénk? Fojtogatnánk? Egy csőkulccsal vernénk agyon ellenfeleinket? Bármi megoldható, sőt még az is, hogy a célponton kívül senkit se tegyünk el láb alól. Továbbra is egészen elképesztő az a sok lehetőség, amit a kezünkbe adtak a készítők, hiszen itt tényleg nem leszünk beskatulyázva, legfeljebb terelgetve egy kicsit annak függvényében, hogy melyik ösvényen indultunk el. Ez nemcsak óriási szabadságérzetet ad, hanem az újrajátszhatóság szempontjából szintén hatalmas ütőkártyát jelent.
Sőt mi több, a sztoriküldetéseken felül megannyi egyéb okunk is lesz többször visszatérni a pályákra, hiszen mellékes feladatoknak tekinthető kihívások és egyebek egész sora vár ránk mindegyik szinten. A fentiekben ismertetett milliónyi lehetőség és szabadság ezekben érvényesül leginkább – hiszen a sztoriküldetések során azért érezhetően az orrunknál fogva vezetnek minket –, sőt mi több, a különféle kihívásokon felül kaptunk most egy meglepően feszített tempót diktáló PvP módot is, mely Ghost név alatt arra koncentrál, hogy két játékos a lehető legtöbb pontot gyűjtse össze az adott pályán a véletlenszerű célpontok likvidálásával. Van még itt továbbá Sniper Assassin a távcsöves puskákra koncentráló bevetések kedvelőinek, de ne feledjük el azt sem, hogy a jövőben megannyi Escalation-küldetéssel és Elusive-célponttal gyarapodhat a kínálat pontosan úgy, mint az első rész esetében.
A tartalom tekintetében tehát panaszra az égvilágon semmi okunk sem lesz, mint ahogyan a változatosságra és a szavatosságra sem. Nagy kár, hogy a pályákat leszámítva tényleg alig akad valami újdonság, hiszen a játékmenet nem sokat változott, csak olyan apróságok kerültek bele, mint az új típusú lopakodás lehetősége, vagy az, hogy egy táskában a legkülönfélébb eszközöket tudjuk bevinni magunkkal az adott helyszínre, tehát több módszer közül válogathatunk majd az elérendő cél érdekében, mint eddig bármikor.
Grafika:
Bár jelentősebb különbséget nem igazán látunk a közvetlen előd és az új Hitman kapcsán, azonban így sincs szégyenkeznivalója a játéknak, hiszen a 47-es ügynök aktuális kalandja minden helyszínen zseniálisan fest. Mivel a legkülönfélébb pályákat és megoldásokat tárták elénk a készítők, ezért alaposan meg tudták mutatni, hogy mennyi lehetőség van még a grafikus motorban, melynek az étvágya egy kicsit talán túl nagy, de sok esetben egyszerre annyi ember jelenik meg a képernyőn és olyan részletességgel, hogy ezen nem csodálkozunk. Nincs okunk panaszra!Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Hitman 2 kezelőfelülete nemcsak nagyon egyszerű, hanem átlátható is lett egyben, túl sok változás ezen a téren nincs, a PC-s irányítással azonban még mindig nem lehetünk maximálisan kibékülve. Bár túl nagy problémákkal nem találkozhatunk, ellenben a kamerakezelés, emiatt pedig főhősünk pontos irányítása gyakran okozhat gondot bizonyos feladatok makulátlan elvégzésében. Játszhatóság:
Az egyik legnagyobb szívfájdalmunk a Hitman 2 kapcsán az, hogy nem került bele egy összeszedettebb történet, de mivel a tartalomra és a szavatosságra nem panaszkodhatunk, ezért nem érdemel több levonást a 47-es ügynök aktuális kalandja. Persze egy régóta áhított kooperatív módnak azért örültünk volna, de a most bevezetett PvP után talán ez is megvalósulhat hamarosan.Intelligencia, nehézség:
Mint a korábbi Hitman-játékok, úgy természetesen az IO Interactive legújabb alkotása is az intelligencia és a nehézség tekintetében lett a leggyengébb. Kirívó problémák itt sincsenek, de rengeteg az apró hiányosság, hiszen az ellenfelek viselkedése gyakran annyira logikátlan és emberietlen, hogy foghatjuk miatta a fejünket. Pláne, ha emiatt elbukjuk a küldetést is!Hangok, zene:
Sem a szinkronok, sem a zenék tekintetében nincs különösebb probléma a Hitman 2-vel, sőt mi több, a pályákon hallható effektek meglepően realisztikusra sikerültek, ami nagyban elősegíti a maximális beleélést.Összegzés:
Noha a Hitman 2 nem váltja meg a világot, őszintén szólva nem is vártunk tőle ilyesmit, csak egy újabb nagyszerű lopakodós játékot, amit az IO Interactive a korábbi években mesteri szintre emelt. Nincs ez másként most sem, hiszen a 47-es ügynök legújabb kalandja bár a sztori terén halálosan gyenge, azonban a játékmenet és az óriási mennyiségű tartalom kárpótolja majd a játékosokat, akik legfeljebb a cselekmény, valamint az újdonságok hiánya miatt haragudhatnak egy kicsikét a dán fejlesztőkre. Egyébként az előző Hitman egyenes folytatásáról van szó, amiben annyi potenciál van, hogy pár újabb izgalmas pályával és küldetéssel bőven elkészülhet még ezekre az alapokra építve egy Hitman 3 is.