Gyurkity Péter
Túl sok vizet használnak az új olajkutak
Ez pedig helyenként gondokat okozhat az ivóvíz-ellátásban.
Az elmúlt években alaposan megugrott az amerikai gáz- és olajtermelés, amely elsősorban az úgynevezettt repesztéses eljárás elterjedésének és olcsóbbá válásának köszönhető. Korábban nem kihasználható régiók váltak ezáltal gazdaságilag hasznossá és kiaknázhatóvá, így az olajtermelés tekintetében USA ismét elérte, majd pedig meghaladta a hetvenes évek óta nem látott rekordot. Ez persze bizonyos követelményeket is támaszt, a vízfogyasztás kapcsán pedig komoly aggályok jelentek meg.
Miközben az amerikai kitermelés a napi 11 millió hordóhoz közelít, ezzel pedig már Szaúd-Arábiát is megelőzik, egy új tanulmányban mások arra figyelmeztetnek, hogy az utóbbi években látványosan megugrott a hidraulikus repesztés által felhasznált vízmennyiség, amely egyes régiókban már a vízellátást is veszélyeztetheti. A folyamat eddig nem volt teljesen egyértelmű, mert az olajár 2014-es összeomlását követően a kutak száma alaposan lecsökkent. A korábbi szintet még mindig nem értük el (a földgáz esetében pedig ez a csökkenés már évekkel korábban megindult), ezzel egy időben azonban kiforrott a technológia, a kutak teljesítménye megugrott. A nagyobb kitermeléssel együtt pedig a felhasznált víz mennyisége szinte felrobbant, a ma nagyon népszerű nyugat-texasi Permian-régióban például ezt a növekedést 770 százalékban határozták meg.
Máshol kevésbé látványos az ugrás, és bár országos szinten ez nem jelent óriási problémát, egyes helyszíneken akár vízellátási zavarokhoz is vezethet az olaj- és gázcégek növekvő étvágya. Hasonló módon aggályokat vet fel a szennyvíz elvezetésének kérdése, hiszen ezt a legtöbb esetben egyszerűen oldják meg, mély kutakkal bepumpálva a nem kívánt anyagot a föld alá. Fontos tényező azonban, hogy a mélyben lévő víztáblák rendszerét, annak összefüggéseit nem teljesen ismerjük, nem tudjuk tehát, hogy ennek milyen hosszabb távú következményei lesznek, ami különösen az ivóvíz kapcsán vet fel további kérdéseket – arról nem beszélve, hogy egyes tanulmányokban pedig már 2015-ben is felvetették, hogy a fokozott visszapumpálással megnövekszik a kisebb földrengések esélye.
A most közzétett anyag mind a környezetvédelemmel foglalkozó, mind pedig az olajiparban dolgozó szakemberek számára megadja a bázisszintet, amit a későbbiekben felhasználhatnak az összehasonlításoknál.
Az elmúlt években alaposan megugrott az amerikai gáz- és olajtermelés, amely elsősorban az úgynevezettt repesztéses eljárás elterjedésének és olcsóbbá válásának köszönhető. Korábban nem kihasználható régiók váltak ezáltal gazdaságilag hasznossá és kiaknázhatóvá, így az olajtermelés tekintetében USA ismét elérte, majd pedig meghaladta a hetvenes évek óta nem látott rekordot. Ez persze bizonyos követelményeket is támaszt, a vízfogyasztás kapcsán pedig komoly aggályok jelentek meg.
Miközben az amerikai kitermelés a napi 11 millió hordóhoz közelít, ezzel pedig már Szaúd-Arábiát is megelőzik, egy új tanulmányban mások arra figyelmeztetnek, hogy az utóbbi években látványosan megugrott a hidraulikus repesztés által felhasznált vízmennyiség, amely egyes régiókban már a vízellátást is veszélyeztetheti. A folyamat eddig nem volt teljesen egyértelmű, mert az olajár 2014-es összeomlását követően a kutak száma alaposan lecsökkent. A korábbi szintet még mindig nem értük el (a földgáz esetében pedig ez a csökkenés már évekkel korábban megindult), ezzel egy időben azonban kiforrott a technológia, a kutak teljesítménye megugrott. A nagyobb kitermeléssel együtt pedig a felhasznált víz mennyisége szinte felrobbant, a ma nagyon népszerű nyugat-texasi Permian-régióban például ezt a növekedést 770 százalékban határozták meg.
Máshol kevésbé látványos az ugrás, és bár országos szinten ez nem jelent óriási problémát, egyes helyszíneken akár vízellátási zavarokhoz is vezethet az olaj- és gázcégek növekvő étvágya. Hasonló módon aggályokat vet fel a szennyvíz elvezetésének kérdése, hiszen ezt a legtöbb esetben egyszerűen oldják meg, mély kutakkal bepumpálva a nem kívánt anyagot a föld alá. Fontos tényező azonban, hogy a mélyben lévő víztáblák rendszerét, annak összefüggéseit nem teljesen ismerjük, nem tudjuk tehát, hogy ennek milyen hosszabb távú következményei lesznek, ami különösen az ivóvíz kapcsán vet fel további kérdéseket – arról nem beszélve, hogy egyes tanulmányokban pedig már 2015-ben is felvetették, hogy a fokozott visszapumpálással megnövekszik a kisebb földrengések esélye.
A most közzétett anyag mind a környezetvédelemmel foglalkozó, mind pedig az olajiparban dolgozó szakemberek számára megadja a bázisszintet, amit a későbbiekben felhasználhatnak az összehasonlításoknál.