SG.hu
Observer
Kiadó: Aspyr
Fejlesztő: Bloober Team
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3 3.4 GHz-es vagy AMD A8-6700 processzor, Nvidia GeForce 660 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Layers of Fear
Kategória: horror
Kaptunk már a múltban őrült és elvont videojátékokat a horror műfajból, de a Lengyelországból érkezett Observer túlzás nélkül túltesz mindegyiken. Játéktesztünkből pedig most azt is megtudhatod, hogy miért!
Habár a lengyel Bloober Team 2010 óta szinte minden évben kiadott legalább egy videojátékot, azonban ezek többsége vagy kritikán aluli, vagy egyszerűen érdektelen volt a nagyközönség számára. Tavaly azonban megtört a jég, az aprócska stúdió ugyanis elkészítette a Layers of Feart, ami egy igazán őrült ötleteken és megoldásokon alapuló, túlzás nélkül párját ritkító videojáték lett a piacon. Azóta sem találkoztunk hozzá fogható megoldásokat felvonultató alkotásokkal, így amikor kiderült, hogy a csapat egy új cím kiadására készül, rögtön arra gondoltunk, hogy talán majd ők lesznek azok, akik úgymond megugorják az általuk felállított szintet. Bár az Observer alapvetően egy egészen más kategóriában indul, illetve eltérő hátszéllel rendelkezik, ellenben a végeredményt tekintve egy olyan horror lett, amihez hasonlót korábban még talán soha nem láthattunk.
Persze ez messze nem jelenti azt, hogy maga a játék hibátlanra sikeredett, hiszen rögtön a sztorija egy akkora kliséhalmaz, amekkora csak lehet. Bár a cyberpunk vagy sci-fi megközelítés összességében kellemes, illetve az is eléggé hihető, hogy 2084-re az emberiség annyira belesüllyed a technológia és a drogok mocskába, hogy a legtöbben egy virtuális valóságba menekülnek el, de az már kevésbé csalt őszinte mosolyt az arcunkra, hogy a történet lényegi része csak közvetetten kapcsolódik mindehhez.
Daniel Lazarski oldalán ugyanis ebben a züllött, sötét, kilátástalan és enyhén a Deus Ex-sorozat hatásait felvonultató világban eltűnt fiúnk után kutakodunk majd, akinek nyomaira egészen véletlenül akadtunk rá korántsem hétköznapi munkánk során. Daniel ugyanis egy observer, munkakörének lényege pedig az, hogy a jövő nyomozójaként be tudjon hatolni emberek emlékeibe úgy, hogy feltárja, és újraélje mindazt, amit ők is korábban. Ez a megoldás főként abban az esetben rendkívül hatásos, ha csak egyetlen hulla, vagy egy kommunikációra képtelen sérült található a tett színhelyén, de nyomokat alig lelni.
Daniel ilyenkor egy beépített szerkezetnek hála egy pillanat alatt csatlakozni tud az áldozathoz, és átélheti a gyakran pszichedelikus, felkavaró és horrorisztikus élményeket. Merthogy ezek az emlékutazások olyan beteg megvalósítást kaptak a készítők részéről, amihez foghatót így egyben talán még soha nem láttunk. Hol a hanghatásokkal sokkolnak minket, hol nézhetetlenül vibráló effektekkel, hol pedig felkavaró, logikátlan, brutális vagy éppen megmagyarázhatatlan és ijesztő pillanatokkal.
Repkedő tárgyak, alaktalan emberek, semmiből jövő hangok, groteszk, nonszensz vagy a józan ész határait szembeköpő ábrázolások? Itt mindent megtalálhatunk, felvonultatva a horrorfilmekben, vagy a hasonló stílusban fogant játékokban látott összes klisét és sajátosságot. Az Observer tehát összességében nehezen érthető, és ez nemcsak a történtekre, hanem a látottakra is gyakran igaz. Olyan művészi elvonatkoztatásokkal találkozhatunk itt sok esetben, hogy Dali bármelyik festménye gyermekrajznak tűnik az értelmezés tekintetében. Hogy ezt kinek veszi majd be a gyomra – pláne a sokszor rémisztő szörnyek és pillanatok társaságában –, azt nehéz megjósolni, hiszen túlzás nélkül a legkeményebb drogok sem képesek kihozni belőlünk olyan álomszerű pillanatokat, mint amit ebben a játékban az emlékkutatások során kapunk.
Öröm az ürömben, hogy a viszonylag rövidke kampány azért szerencsére nem elejétől a végéig csak erről szól, hiszen a játék jelentős többségét a valóságban, nyomozgatással töltjük majd, és nem egy hallucinogén álomvilágban. Senki se higgye azonban, hogy ez könnyedebb túra lesz, hiszen a futurisztikus megközelítés, a lepusztult, nyomorba döntött jövőkép ábrázolása, az augmentációk mindennapossá válása, vagy a drogfüggő társadalom általánosítása – hősünket is folyamatosan injekcióznunk kell egy-egy álomtúra után – olyan súlyként nehezedik ránk a hangulatábrázolás terén, hogy annak feldolgozása néha komoly kihívást jelent. Nem véletlenül figyelmeztetnek a játék elején a fejlesztők, hogy felkavaró pillanatok sokasága vár majd ránk, itt ugyanis valóban sokkolódhatunk, és nem csak a véresebb pillanatok miatt. Sőt, azok miatt a legkevésbé!
Az Observer egyébiránt a legkevésbé sem tekinthető közönséges sétálószimulátornak, sokkal inkább egy belső nézetes, interaktív kalandnak, amelyben rengeteg feladatunk, sőt opcionális teendőnk is lesz. A központi helyszínt kezdetben leginkább gyermekünk lakhelyének háztömbje adja majd, amit nyomról nyomra haladva felfedezhetünk, beszélgethetünk a szomszédokkal, a háborút megjárt, félig robot házmesterrel, de interakcióba léphetünk a környezettel is, ami főként bizonyos lakások, vagy sok-sok nyomból álló főbb csomópontok esetében lesz igazán fontos. Sőt mi több, ilyenkor Daniel további képességeit is kihasználhatjuk, ezáltal például a közönséges felfedezés mellett vizsgálódhatunk többféle szűrőn át, így elektromágneses tekintetünkkel felderíthetjük a környezetünkben található és használható elektromos eszközöket vagy kapcsolókat, de lehetőségünk nyílik csak a humanoid eredetű dolgokat, vért, sérüléseket és egyebeket vizsgáló, illetve analizáló augmentációnkat is felhasználni a cél érdekében.
Bár jelentősebb fejtörők nem várnak ránk, kisebb-nagyobb akadályokkal azért számolnunk kell, tehát sok esetben a továbbjutás kulcsát nekünk kell megtalálnunk, hol egy nyom, hol egy ajtónyitó kód képében. Mindeközben belemászhatunk a lakók számítógépeibe, leveleket olvasgathatunk, egy aranyos kis mini-játékkal szórakozhatunk, de jól elrejtett képeket is gyűjtögethetünk egy rejtélyes fertőzés áldozatairól. Mindeközben pedig folyamatosan hajt minket előre ennek a különleges, új világnak, ennek a kellemetlen, de mégis izgalmas jövőképnek a megismerése, ahol bár túl sok félelmetes dolog nem vár ránk, de ha találunk egy áldozatot, egy újabb átélhető emléket, érdemes lesz felkészülni a legrosszabbra, hiszen a látottak sok esetben a saját mentális meggyőződésünket is alapjaiban rengethetik meg. Mert az Observer egy rendkívül hatásos alkotás, de nem lehetne határozottan kijelenteni, hogy ez a hatás pozitív vagy negatív-e!
Grafika:
Nagyon nehéz átfogóan tekinteni a játék küllemére is, hiszen vannak elemei, amelyek elképesztően jól festenek – néhány helyiség például félelmetesen alapos kidolgozást kapott –, azonban a szürreális álomképek sokszor a minimalizmus eszközét alkalmazzák, és mindennek tekinthetők, csak éppen szépnek nem. Összességében éppen emiatt átlagosnak nevezhető a végeredmény, de az idegesítő effektek – a rendszeres stroboszkóp, az állandó mosódás vagy a drog nélkül pixeljeire hulló képernyő – miatt sokan talán egyenesen minősíthetetlennek nevezik majd a látottakat. Nem annyira egyértelmű, mint a Layers of Fear volt, ez határozottan kijelenthető!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel az Observer a műfaj tekintetében egy FPS, ezért a kezelőfelület és az irányítás tekintetében nem vár ránk túl sok kellemetlenség. Egyedül a kezünkre erősített holografikus segédünk előhívása körülményes, de sokkal inkább lassú egy kicsikét, azonban ezt leszámítva hősünk kezelése nem jelent majd különösebb problémát.
Játszhatóság:
Ahogyan azt a hasonló játékoktól már megszoktuk, az időtartam tekintetében nem sok szavatosság vár majd ránk, ezáltal alig 5-6 óra alatt minden különösebb nehézség vagy fennakadás nélkül átfuthatunk a sztorin, és a rendkívül nehezen megtalálható gyűjthető fotókat leszámítva szinte semmi sem ösztönöz majd minket arra, hogy újra nekilássunk a történetnek. Persze sokaknak ez az 5-6 óra nem kizárt, hogy óránként lesz csak fogyasztható, hiszen az érzékenyebbeket nagyon kikezdheti az elborult és szürreális látványvilág.
Intelligencia, nehézség: A játékban sem a mesterséges intelligenciának nem jut különösebb szerep, sem a nehézség nem meghatározó, hiszen egy könnyen átélhető, maximum kisebb fejtörőkkel nehezített kalandról van szó, ami inkább az élményre, de még inkább a hatásra koncentrál. Hogy kiből és milyen érzelmeket vált ki, az rendszerint emberfüggő, hiszen biztosan lesz, aki élvezi majd ezt a különc utazást, más viszont a pokolba kívánhatja az egészet.
Hangok, zene: A játék zenéi és hanghatásai nagyjából ugyanolyan őrültek, mint az egész képi világ, így nem panaszkodhatunk rá, ellentétben a szinkronokkal, amelyek nem sikerültek valami fényesen. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a főhősnek maga Rutger Hauer, a legendás színész adta hangját, de emberünk annyira megfáradtan, annyira jellemtelenül adja elő magát, hogy az mindenképpen csalódás a korábbi munkái után.
Összegzés: Az Observer nem egy könnyen befogadható videojáték, ellenben megéri ismerkedni vele abban az esetben, ha szeretnénk átélni valami igazi különlegességet. Ennyire groteszk, elvont és álomszerű képi világot ugyanis horror talán még soha nem festett le előttünk korábban. Persze maximálisan ingerküszöbtől függ, hogy kit és mennyire tud meghatni a végeredmény, de szinte garantált, hogy néhány pillanata örökre az emlékeinkbe ég még akkor is, ha horrorral fekszünk és kelünk. Bár a Bloober Team nem foglalkozik nagyon folytatásokkal, most mégis őszintén reméljük, hogy ebben az esetben kivételt tesznek, hiszen ezt a beteg koncepciót egyszerűen folytatni kell.
Fejlesztő: Bloober Team
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3 3.4 GHz-es vagy AMD A8-6700 processzor, Nvidia GeForce 660 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Layers of Fear
Kategória: horror
Kaptunk már a múltban őrült és elvont videojátékokat a horror műfajból, de a Lengyelországból érkezett Observer túlzás nélkül túltesz mindegyiken. Játéktesztünkből pedig most azt is megtudhatod, hogy miért!
Habár a lengyel Bloober Team 2010 óta szinte minden évben kiadott legalább egy videojátékot, azonban ezek többsége vagy kritikán aluli, vagy egyszerűen érdektelen volt a nagyközönség számára. Tavaly azonban megtört a jég, az aprócska stúdió ugyanis elkészítette a Layers of Feart, ami egy igazán őrült ötleteken és megoldásokon alapuló, túlzás nélkül párját ritkító videojáték lett a piacon. Azóta sem találkoztunk hozzá fogható megoldásokat felvonultató alkotásokkal, így amikor kiderült, hogy a csapat egy új cím kiadására készül, rögtön arra gondoltunk, hogy talán majd ők lesznek azok, akik úgymond megugorják az általuk felállított szintet. Bár az Observer alapvetően egy egészen más kategóriában indul, illetve eltérő hátszéllel rendelkezik, ellenben a végeredményt tekintve egy olyan horror lett, amihez hasonlót korábban még talán soha nem láthattunk.
Persze ez messze nem jelenti azt, hogy maga a játék hibátlanra sikeredett, hiszen rögtön a sztorija egy akkora kliséhalmaz, amekkora csak lehet. Bár a cyberpunk vagy sci-fi megközelítés összességében kellemes, illetve az is eléggé hihető, hogy 2084-re az emberiség annyira belesüllyed a technológia és a drogok mocskába, hogy a legtöbben egy virtuális valóságba menekülnek el, de az már kevésbé csalt őszinte mosolyt az arcunkra, hogy a történet lényegi része csak közvetetten kapcsolódik mindehhez.
Daniel Lazarski oldalán ugyanis ebben a züllött, sötét, kilátástalan és enyhén a Deus Ex-sorozat hatásait felvonultató világban eltűnt fiúnk után kutakodunk majd, akinek nyomaira egészen véletlenül akadtunk rá korántsem hétköznapi munkánk során. Daniel ugyanis egy observer, munkakörének lényege pedig az, hogy a jövő nyomozójaként be tudjon hatolni emberek emlékeibe úgy, hogy feltárja, és újraélje mindazt, amit ők is korábban. Ez a megoldás főként abban az esetben rendkívül hatásos, ha csak egyetlen hulla, vagy egy kommunikációra képtelen sérült található a tett színhelyén, de nyomokat alig lelni.
Daniel ilyenkor egy beépített szerkezetnek hála egy pillanat alatt csatlakozni tud az áldozathoz, és átélheti a gyakran pszichedelikus, felkavaró és horrorisztikus élményeket. Merthogy ezek az emlékutazások olyan beteg megvalósítást kaptak a készítők részéről, amihez foghatót így egyben talán még soha nem láttunk. Hol a hanghatásokkal sokkolnak minket, hol nézhetetlenül vibráló effektekkel, hol pedig felkavaró, logikátlan, brutális vagy éppen megmagyarázhatatlan és ijesztő pillanatokkal.
Repkedő tárgyak, alaktalan emberek, semmiből jövő hangok, groteszk, nonszensz vagy a józan ész határait szembeköpő ábrázolások? Itt mindent megtalálhatunk, felvonultatva a horrorfilmekben, vagy a hasonló stílusban fogant játékokban látott összes klisét és sajátosságot. Az Observer tehát összességében nehezen érthető, és ez nemcsak a történtekre, hanem a látottakra is gyakran igaz. Olyan művészi elvonatkoztatásokkal találkozhatunk itt sok esetben, hogy Dali bármelyik festménye gyermekrajznak tűnik az értelmezés tekintetében. Hogy ezt kinek veszi majd be a gyomra – pláne a sokszor rémisztő szörnyek és pillanatok társaságában –, azt nehéz megjósolni, hiszen túlzás nélkül a legkeményebb drogok sem képesek kihozni belőlünk olyan álomszerű pillanatokat, mint amit ebben a játékban az emlékkutatások során kapunk.
Öröm az ürömben, hogy a viszonylag rövidke kampány azért szerencsére nem elejétől a végéig csak erről szól, hiszen a játék jelentős többségét a valóságban, nyomozgatással töltjük majd, és nem egy hallucinogén álomvilágban. Senki se higgye azonban, hogy ez könnyedebb túra lesz, hiszen a futurisztikus megközelítés, a lepusztult, nyomorba döntött jövőkép ábrázolása, az augmentációk mindennapossá válása, vagy a drogfüggő társadalom általánosítása – hősünket is folyamatosan injekcióznunk kell egy-egy álomtúra után – olyan súlyként nehezedik ránk a hangulatábrázolás terén, hogy annak feldolgozása néha komoly kihívást jelent. Nem véletlenül figyelmeztetnek a játék elején a fejlesztők, hogy felkavaró pillanatok sokasága vár majd ránk, itt ugyanis valóban sokkolódhatunk, és nem csak a véresebb pillanatok miatt. Sőt, azok miatt a legkevésbé!
Az Observer egyébiránt a legkevésbé sem tekinthető közönséges sétálószimulátornak, sokkal inkább egy belső nézetes, interaktív kalandnak, amelyben rengeteg feladatunk, sőt opcionális teendőnk is lesz. A központi helyszínt kezdetben leginkább gyermekünk lakhelyének háztömbje adja majd, amit nyomról nyomra haladva felfedezhetünk, beszélgethetünk a szomszédokkal, a háborút megjárt, félig robot házmesterrel, de interakcióba léphetünk a környezettel is, ami főként bizonyos lakások, vagy sok-sok nyomból álló főbb csomópontok esetében lesz igazán fontos. Sőt mi több, ilyenkor Daniel további képességeit is kihasználhatjuk, ezáltal például a közönséges felfedezés mellett vizsgálódhatunk többféle szűrőn át, így elektromágneses tekintetünkkel felderíthetjük a környezetünkben található és használható elektromos eszközöket vagy kapcsolókat, de lehetőségünk nyílik csak a humanoid eredetű dolgokat, vért, sérüléseket és egyebeket vizsgáló, illetve analizáló augmentációnkat is felhasználni a cél érdekében.
Bár jelentősebb fejtörők nem várnak ránk, kisebb-nagyobb akadályokkal azért számolnunk kell, tehát sok esetben a továbbjutás kulcsát nekünk kell megtalálnunk, hol egy nyom, hol egy ajtónyitó kód képében. Mindeközben belemászhatunk a lakók számítógépeibe, leveleket olvasgathatunk, egy aranyos kis mini-játékkal szórakozhatunk, de jól elrejtett képeket is gyűjtögethetünk egy rejtélyes fertőzés áldozatairól. Mindeközben pedig folyamatosan hajt minket előre ennek a különleges, új világnak, ennek a kellemetlen, de mégis izgalmas jövőképnek a megismerése, ahol bár túl sok félelmetes dolog nem vár ránk, de ha találunk egy áldozatot, egy újabb átélhető emléket, érdemes lesz felkészülni a legrosszabbra, hiszen a látottak sok esetben a saját mentális meggyőződésünket is alapjaiban rengethetik meg. Mert az Observer egy rendkívül hatásos alkotás, de nem lehetne határozottan kijelenteni, hogy ez a hatás pozitív vagy negatív-e!
Grafika:
Nagyon nehéz átfogóan tekinteni a játék küllemére is, hiszen vannak elemei, amelyek elképesztően jól festenek – néhány helyiség például félelmetesen alapos kidolgozást kapott –, azonban a szürreális álomképek sokszor a minimalizmus eszközét alkalmazzák, és mindennek tekinthetők, csak éppen szépnek nem. Összességében éppen emiatt átlagosnak nevezhető a végeredmény, de az idegesítő effektek – a rendszeres stroboszkóp, az állandó mosódás vagy a drog nélkül pixeljeire hulló képernyő – miatt sokan talán egyenesen minősíthetetlennek nevezik majd a látottakat. Nem annyira egyértelmű, mint a Layers of Fear volt, ez határozottan kijelenthető! Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel az Observer a műfaj tekintetében egy FPS, ezért a kezelőfelület és az irányítás tekintetében nem vár ránk túl sok kellemetlenség. Egyedül a kezünkre erősített holografikus segédünk előhívása körülményes, de sokkal inkább lassú egy kicsikét, azonban ezt leszámítva hősünk kezelése nem jelent majd különösebb problémát.Játszhatóság:
Ahogyan azt a hasonló játékoktól már megszoktuk, az időtartam tekintetében nem sok szavatosság vár majd ránk, ezáltal alig 5-6 óra alatt minden különösebb nehézség vagy fennakadás nélkül átfuthatunk a sztorin, és a rendkívül nehezen megtalálható gyűjthető fotókat leszámítva szinte semmi sem ösztönöz majd minket arra, hogy újra nekilássunk a történetnek. Persze sokaknak ez az 5-6 óra nem kizárt, hogy óránként lesz csak fogyasztható, hiszen az érzékenyebbeket nagyon kikezdheti az elborult és szürreális látványvilág.Intelligencia, nehézség:
A játékban sem a mesterséges intelligenciának nem jut különösebb szerep, sem a nehézség nem meghatározó, hiszen egy könnyen átélhető, maximum kisebb fejtörőkkel nehezített kalandról van szó, ami inkább az élményre, de még inkább a hatásra koncentrál. Hogy kiből és milyen érzelmeket vált ki, az rendszerint emberfüggő, hiszen biztosan lesz, aki élvezi majd ezt a különc utazást, más viszont a pokolba kívánhatja az egészet.Hangok, zene:
A játék zenéi és hanghatásai nagyjából ugyanolyan őrültek, mint az egész képi világ, így nem panaszkodhatunk rá, ellentétben a szinkronokkal, amelyek nem sikerültek valami fényesen. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a főhősnek maga Rutger Hauer, a legendás színész adta hangját, de emberünk annyira megfáradtan, annyira jellemtelenül adja elő magát, hogy az mindenképpen csalódás a korábbi munkái után.Összegzés:
Az Observer nem egy könnyen befogadható videojáték, ellenben megéri ismerkedni vele abban az esetben, ha szeretnénk átélni valami igazi különlegességet. Ennyire groteszk, elvont és álomszerű képi világot ugyanis horror talán még soha nem festett le előttünk korábban. Persze maximálisan ingerküszöbtől függ, hogy kit és mennyire tud meghatni a végeredmény, de szinte garantált, hogy néhány pillanata örökre az emlékeinkbe ég még akkor is, ha horrorral fekszünk és kelünk. Bár a Bloober Team nem foglalkozik nagyon folytatásokkal, most mégis őszintén reméljük, hogy ebben az esetben kivételt tesznek, hiszen ezt a beteg koncepciót egyszerűen folytatni kell.