Ötvös Tibor
Érkezés - klasszikust kapott a sci-fi műfaja
Lassú folyású, de kellően látványos és elgondolkodtató sci-fit tett le az asztalra a Fogságban és a Szárnyas fejvadász 2 rendezője, mely esélyes az év filmje díjra is.
Hogy tetszett az Érkezés?
Csak remélni tudom, hogy Denis Villeneuve neve nem cseng ismeretlenül egyetlen olvasónk számára sem. Az úriember eddig két olyan remekművet tett... mit tett, csapott le Hollywood asztalára, mint a Hugh Jackman - Jake Gyllenhaal főszereplésével készített Fogságban vagy a szintén sztárokkal telerakott Sicario – A bérgyilkos. Azonban mikor kiderült, hogy Villeneuve kapta a Szárnyas fejvadász 2 rendezői székét, sokan felhördültek, hiszen a kanadai direktornak nincs semmilyen tapasztalata a műfajban. Azonban azt gondolom, hogy az Érkezés bemutatója után minden egyes rajongó megnyugodhat: ha a replikánsok új kalandja hasonlóan élvezetes lesz, akkor nem lehet majd semmilyen panasz.
Egy átlagos sci-fi, főleg ha a Földet megrohanó vagy a közelben felbukkanó idegenekről szól, általában az akcióra, a minél látványosabb és egymást érő robbanásokról szól, és igen ritka az okosan felépített, a történetet a középpontba helyező vagy a szituációt egy másik oldalról megközelítő próbálkozás. Az Érkezés ilyen. Az alaphelyzet szerint Dr. Louise Banks nyelvészprofesszor szakmájának egyik legjelesebb képviselője, kurzusát mégis nagyon kevesen látogatják. Azonban egy teljesen átlagos napon 12 idegen űrhajó bukkan fel a világunkban és az amerikai hadsereg őt kéri fel a kapcsolatteremtésre.
Miután az első kommunikációs próba nem zajlik túl jól, Banks társat kap maga mellé az elméleti fizikus Ian Donnelly személyében és közösen próbálnak meg utat találni az idegenekhez. Nagyjából ennyit érdemes tudni, többet nem akarok elárulni, miután a sztori remekül van megírva és valóban elgondolkodtató alaphelyzetet állít elénk. Villeneuve eléri, hogy az ember folyamatosan azon gondolkodjon, vajon hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Vajon mi lehet a lények szándéka? És én vajon mit tennék ebben a helyzetben?
Mindehhez persze szükség van a remek színészgárdára is, melyből messze kimagaslik Amy Adams. Dr. Louise Banks alakjában egyszerre zseniális és érzékeny és ha ezért az alakításáért sem jelölik Oscar-díjra, akkor tényleg elveszik minden maradék bizodalmam is a díjban. Mindenképpen ki kell emelni Forrest Whitaker alakját, aki Weber ezredesként méltó társa Adamsnek. Aki azonban kicsit halványabb, az Jeremy Renner - ráadásul az ő elméleti fizikus alakja is fontos szerepet kap a történetben, így még szembetűnőbb a két főszereplő játéka közötti különbség. Kicsit gonoszkodva azt is írhatnám, hogy Renner sok szövegét nem értette és ezért nem is tudta elhitetni a nézővel, hogy ő valóban egy zseni.
Az Érkezés nem az a tipikus látványfilm, de ezen szerintem a rendező rajongói nem is lepődnek meg. Persze akadnak látványos jelenetek, de ezúttal inkább a kutatáson, a kapcsolatkeresésen van a hangsúly - legalábbis a film 2/3-a ezzel telik el. Sajnos a végére kicsit mintha kiesne Villeneuve kezéből a gyeplő, de ez sem túl nagy negatívum, hiszen még így is bőven üti a legtöbb komolyabb sci-fit. Mindettől függetlenül szép keretes szerkezettel bír az Érkezés, melyben minden a helyén van: a film csodálatosan van fényképezve, az űrhajók pazarul festenek (és a belső is, amit valóban felépítettek) és a színészek is életük egyik legjobbját nyújtják. Akit tehát nem taszítanak az okos és intelligens filmek, azok mindenképpen tegyenek egy próbát az év sci-fijével.
Egy átlagos sci-fi, főleg ha a Földet megrohanó vagy a közelben felbukkanó idegenekről szól, általában az akcióra, a minél látványosabb és egymást érő robbanásokról szól, és igen ritka az okosan felépített, a történetet a középpontba helyező vagy a szituációt egy másik oldalról megközelítő próbálkozás. Az Érkezés ilyen. Az alaphelyzet szerint Dr. Louise Banks nyelvészprofesszor szakmájának egyik legjelesebb képviselője, kurzusát mégis nagyon kevesen látogatják. Azonban egy teljesen átlagos napon 12 idegen űrhajó bukkan fel a világunkban és az amerikai hadsereg őt kéri fel a kapcsolatteremtésre.
Miután az első kommunikációs próba nem zajlik túl jól, Banks társat kap maga mellé az elméleti fizikus Ian Donnelly személyében és közösen próbálnak meg utat találni az idegenekhez. Nagyjából ennyit érdemes tudni, többet nem akarok elárulni, miután a sztori remekül van megírva és valóban elgondolkodtató alaphelyzetet állít elénk. Villeneuve eléri, hogy az ember folyamatosan azon gondolkodjon, vajon hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Vajon mi lehet a lények szándéka? És én vajon mit tennék ebben a helyzetben?
Mindehhez persze szükség van a remek színészgárdára is, melyből messze kimagaslik Amy Adams. Dr. Louise Banks alakjában egyszerre zseniális és érzékeny és ha ezért az alakításáért sem jelölik Oscar-díjra, akkor tényleg elveszik minden maradék bizodalmam is a díjban. Mindenképpen ki kell emelni Forrest Whitaker alakját, aki Weber ezredesként méltó társa Adamsnek. Aki azonban kicsit halványabb, az Jeremy Renner - ráadásul az ő elméleti fizikus alakja is fontos szerepet kap a történetben, így még szembetűnőbb a két főszereplő játéka közötti különbség. Kicsit gonoszkodva azt is írhatnám, hogy Renner sok szövegét nem értette és ezért nem is tudta elhitetni a nézővel, hogy ő valóban egy zseni.
Az Érkezés nem az a tipikus látványfilm, de ezen szerintem a rendező rajongói nem is lepődnek meg. Persze akadnak látványos jelenetek, de ezúttal inkább a kutatáson, a kapcsolatkeresésen van a hangsúly - legalábbis a film 2/3-a ezzel telik el. Sajnos a végére kicsit mintha kiesne Villeneuve kezéből a gyeplő, de ez sem túl nagy negatívum, hiszen még így is bőven üti a legtöbb komolyabb sci-fit. Mindettől függetlenül szép keretes szerkezettel bír az Érkezés, melyben minden a helyén van: a film csodálatosan van fényképezve, az űrhajók pazarul festenek (és a belső is, amit valóban felépítettek) és a színészek is életük egyik legjobbját nyújtják. Akit tehát nem taszítanak az okos és intelligens filmek, azok mindenképpen tegyenek egy próbát az év sci-fijével.