SG.hu
Zombi
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montpellier
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E7300 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 240 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2105 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 6 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dead Island, Dying Light
Kategória: FPS
A Nintendo Wii U eddigi pályafutása során a rajongók talán csak egyetlen külső fejlesztésű videojátékot sajnáltak a konzol tulajdonosaitól, méghozzá a rengeteg nagyszerű ötletet megvalósító ZombiU-t. A Ubisoft alkotása közel 3 éves csúszással most befutott más platformokra is, boldogságunkat azonban mégsem neveznénk felhőtlennek. Zombi játéktesztünk következik!
Minden jel arra utal, hogy a háttérben kezd lecsengeni az utóbbi évek játékiparát olyannyira meghatározó zombis hullám, így bár a tömegből kinőtt sorozatok - Dying Light, Dead Island és társaik - megkapják a maguk folytatásait, újabb próbálkozásokról azonban már hónapok óta nem érkezett hír. A zombi-őrületből kis túlzással minden nagyobb kiadó kivette a részét, és kivágta a maga szeletét abból a bizonyos tortából, azonban a Ubisoft valamiért inkább a saját feje után ment, ezáltal egyedül a ZombiU-t tudta felsorakoztatni az említett nagyágyúkkal szemben.
Mindezzel csak egyetlen probléma volt: a kérdéses alkotás egy rendkívül gyengén teljesítő konzol exkluzív címe volt, így hiába dolgozott rajta a franciák legtehetségesebb és legkreatívabb csapata - avagy a Ubisoft Montpellier -, a zseniális ötleteket és kreatív megoldásokat alkalmazó játékot alig néhány százezer ember élvezhette csupán. A próbálkozás tehát kudarc volt, azonban nem a kiadó, vagy a készítők álltak a probléma hátterében, sokkal inkább a halálra ítélt, a két generáció közé becsúszott japán masina, amely még mindig nem igazán tudta megfelelően összeszedni magát.
Noha logikus lépés lett volna, ha a Ubisoft akkor rögtön nekilát a játék portolási munkálatainak, vélhetően azonban vagy ők is a csodára vártak, vagy szerződések kötelezték őket, mert három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a játék végül más platformokra is ellátogathasson. Mindezzel egyetlen probléma van csupán: időközben megérkezett a legújabb generáció, és ezzel egyetemben az elvárások is megnövekedtek.
A Zombi esetében azonban a Ubisoft valamiért megfeledkezett erről, és bár vélhetően azt hitték, hogy az egyedi megoldások, illetve a többi zombis címhez mérten alkalmazott újdonságok elviszik majd a hátukon a játékot, összességében sajnos óriásit tévedtek. Hogy miért is szerettük még Wii U-exkluzívként a kérdéses alkotást? Leginkább azért, mert kihasználta a konzol legalapvetőbb tulajdonságait, amihez ráadásként egyedi hátteret, valamint sajátos hangulatot is kínált a horror megszállottjainak.
A ZombiU élményéhez ugyanis jelentős mértékben hozzájárult a konzol GamePad kontrollerének alkalmazása, amit magunk elé tartva, a televízió képernyőjén keresztül, kvázi átvizsgálhattuk a környezetet élőhalottak vagy felszerelés után kutatva, de ezzel a plusz képernyővel érhettük el akár akció közben is hátizsákunkat, illetve folyamatosan nyomon követhettük a térképet. Egy kis kreativitással és némi plusz munkával ezt a lehetőséget más platformokon is megvalósíthatták volna - elvégre mindenki rendelkezik már okostelefonnal, tehát legfeljebb egy társalkalmazás programozására lett volna szükség -, de a készítők jobb ötletnek, vagy sokkal inkább olcsóbb megoldásnak tartották mindezt integrálni a játékba.
Ennek megfelelően a szkenner elővételéhez mindig egy külön gombot kell nyomva tartani, a térképet a jobb alsó sarokba, tehát jól látható helyre tették, míg az inventory tárgyaihoz szintén egy külön gomb lenyomásával férhetünk hozzá. Ezek közül főként utóbbi lett különösen idegesítő, hiszen táskánkban elég gyakran kell majd matatnunk, akár a legnagyobb támadás idején is - például életerőnk regenerálásának érdekében -, és míg ez a második képernyő által kellemesen izgalmas volt, addig PC-n például egészen frusztrálóra sikeredett.
Túlzottan előreszaladtunk azonban a fentiekben a Zombi negatívumai kapcsán, hiszen bár ezek valóban komoly hiányosságok, összességében azért még így is sokkal több szerethető momentum szorult a játékba, mint azt elsőre a rosszarcú halottak alapján gondolnánk. Noha összetett cselekményre és mélyen szántó gondolatokra ne is számítsunk tőle, az alkotás így is elég sok tekintetben garantál meglepő körítést azáltal, hogy végre nem egy trópusi szigeten, vagy az unalomig ismert Amerikában, hanem európai környezetben, az albioni köddel és melankóliával átitatott Londont állítja a középpontba, ezáltal az utcákon, a földalatti metróalagutakban, vagy a jól ismert helyszíneken egyaránt rendhagyó élmények várnak ránk a zombi-mészárlás során.
További érdekesség, hogy hősünk valójában egy névtelen senki, egy teljesen átlagos ember, aki bármikor meghalhat és megfertőződhet. Egy élőhalott-invázió esetében egy ilyen baleset bárkivel könnyedén előfordulhat, ekkor azonban nem egy korábbi mentett állást tölt be nekünk a játék, hanem egy újabb túlélőt helyez irányításunk alá, akivel pontosan ott folytatjuk majd a kalandozást, ahol az imént megfertőződött féllel abbamaradt. Sőt mi több: korábbi karakterünk zombiként meg is jelenik a pályákon, így az összegyűjtött felszereléseket emberünk levadászásával könnyedén újra bezsebelhetjük.
Az imént említett egyedi megoldásokhoz hasonló lehetőségeket még bőséggel elbírt volna a Zombi, összességében a GamePad fentebb ismertetett sajátosságainak hiánya miatt ugyanis a végeredmény inkább csak egy átlagos FPS-nek tűnik, amelyben a legfontosabb célunk az lesz, hogy teljesítsük a ránk bízott küldetéseket, és közben annyi élőhalottól szabadítsuk meg a brit fővárost, amennyivel csak elbírunk. Természetesen nem eszik azért olyan forrón a kását, hiszen a Ubisoft művében bár nem találkozunk majd nagyobb hordákkal, a meggondolatlan lövöldözés és hangoskodás még néhány fertőzött esetében sem lesz túl kifizetődő.
Arról van ugyanis szó, hogy a játékban jelentős hangsúlyt kap a túlélés, aminek köszönhetően alaposan fel kell majd forgatnunk mindent, hogy elegendő lőszer, egészségügyi csomag és egyéb felszerelés álljon a rendelkezésünkre. A munícióval tehát mindig spórolnunk kell majd, így érdemes lesz a fejlövésekre utazni, valamint ha a szkenner segítségével kiszűrünk pár rejtőzködő élőhalottat, és lehetőségünk van elkerülni őket, akkor inkább válasszuk az alternatív útvonalat. Nyilván akkor sem kell kétségbe esnünk, ha elfogyott a lőszer, hiszen a zombikra Molotov koktélt és gránátokat is dobhatunk, de lesznek olyan felszereléseink is, amelyek a lőpor mellőzésével, emberi erővel üzemelnek, ergo egy megtermett krikett ütővel néhány csapással kiteríthetjük még a királyi testőrség tagjaiból lett élőhalottakat is, akik egyébiránt igencsak mókásan festenek hatalmas fejfedőikkel.
Ha már szóba kerültek a harcok, összességében kijelenthető, hogy kissé vontatottnak és stresszesnek tekinthetők, hiszen a tárgyakkal előbb fel kell készülni az ütésre - az egér jobb gombjával -, majd ezt követően suhinthatunk, ami több ellenfél esetében elég idegesítő megoldásnak tekinthető. A harcok során egyébiránt folyamatosan fejlődhetünk, azonban a megszerzett tapasztalati pontok elosztása felett nem lesz hatalmunk, amelyik fegyvert vagy tulajdonságot tehát a legtöbbet használjuk, abban leszünk a legjobbak. A rendkívül lineáris pályákon gyakran találhatunk majd úgynevezett menedékhelyeket, ahová bezárkózhatunk, aludhatunk - értsd: menthetünk - egyet, de akár fegyvereinket is fejleszthetjük majd, ha találtunk megfelelő kiegészítést valamelyik kukában vagy fiókban, merthogy a játékban a legutolsó sarkot is átkutathatjuk majd ellátmány után.
Összességében a Zombi tehát az alapok tekintetében nem kínál sem többet, sem jobbat, mint az utóbbi években megjelent zombis játékok, így csak abban az esetben tudott volna kitörni a szürkeségből, ha a Wii U-n elérhető különleges irányítást más platformokon is megvalósítják. Ez azonban nem történt meg, ennek hála a végeredményt leginkább hangulata miatt zárhatjuk a szívünkbe, hiszen kevés olyan zombis játék van a piacon, amelyikben az apokaliptikus körítést ilyen jól vegyítették a hihetőséggel, valamint a túlélés realisztikusságával és fontosságával.
Grafika:
Természetesen még ezek a kedves szavak sem mentik meg a játékot attól, hogy grafikája miatt súlyos megrovásban részesítsük! A fejlesztők ugyanis bár a megjelenés előtt fűt-fát megígértek, szebb animációkról és újgenerációs köntösről is hallottunk, de a valóságban a végeredmény szinte semmivel sem lett szebb, mint az egykori Wii U-s változat. Ennél ma már az alacsony költségvetésű videojátékok is jobban néznek ki, így érthetetlen, hogy a Ubisoft miért adta a nevét ehhez a minőséghez. A Zombi ugyanis a küllem terén óriási csalódás, messze átlag alatti teljesítmény, amihez ráadásul indokolatlanul magas gépigény és helyenként optimalizálatlanság is társul. PC-n remélhetőleg a modderek hamarosan igazságot szolgáltatnak majd, akárcsak korábban a Watch Dogs esetében!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az alapszituáció a port esetében az volt, hogy a készítők a Wii U GamePad-ra optimalizált tartalmakat valamilyen formában beleszőjék a többi platformra készült átiratba. A hangsúly azonban nem azon volt, hogy mindezt letisztultan tegyék, sokkal inkább azon, hogy bármilyen áron, csak kerüljön be minden a játékba. Ennek megfelelően az inventory kezelése idegesítő, a csaták során pedig egyenesen életveszélyes, a szkenner alkalmazása pedig túl körülményes. Ami azonban a legborzasztóbb az egészben, hogy a kreatív ötleteiről ismert Ubisoft Montpellier még csak meg sem próbált ötletes megoldást találni ezekre a lehetőségekre. Ezen felül túlbonyolították a készítők az akciókat is, így hiába szerettük volna szeretni, a Zombi az irányíthatóság terén nehezen adta magát.
Játszhatóság:
Noha a kampány kellemesen hosszúra sikeredett, és bár a lineáris pályák miatt nem tudunk majd különösebben elkalandozni, egy kis panaszt ezen a téren is tennünk kell a készítők számára. Míg ugyanis Wii U-n elképesztően mókás élményeket nyújtott a többjátékos mód - például a GamePad által az egyik játékos zombikat irányíthatott -, addig a fejlesztők minden multiplayer elemet kivágtak az újrakiadásból, ami ezzel a lépéssel eléggé csonkára sikeredett.
Intelligencia, nehézség: Csak erős átlagos, amit a Zombi az intelligencia és a nehézség tekintetében produkálni képes, így bár a változatos és különféle tulajdonságokkal rendelkező élőhalottak kellemes kihívást jelentenek a játékban, összességében túl sok értelem egyikükbe sem szorult. A nehézség a túléléshez köthető momentumok miatt egyébiránt kellemesnek nevezhető, az ellenfelek képesek lesznek például gyakran megijeszteni minket, de olykor-olykor csapatba is összeverődnek, hogy így próbálják megkeseríteni az életünket. Nem rossz, de azért láttunk már sokkal jobbat is.
Hangok, zene: Emlékezetesebb dallamok a játékban nem igazán csendülnek fel, a szinkronok is csak kicsit emelkednek ki az átlagból, ellenben a zombik által kiadott hangok, valamint a pályákon megfigyelhető effektek rendkívül kellemesre sikerültek.
Összegzés: Ha a Ubisoft egy kicsit komolyabb pénzt és időt áldoz a Zombi elkészítésére, akkor a francia csapat most egy olyan erős franchise kezdő darabját tehette volna le az asztalra, mint amire a Dying Light vagy a Dead Island is képes volt korábban. Ebben a formájában azonban csak egy összecsapott port, egy nyilvánvaló üzenettel rendelkező átirat lett, ami nem akart több lenni néhány könnyedén megkeresett extra dollárnál a kiadó számláján. Amennyiben élsz-halsz a zombis játékokért, és szeretnél egy egyediségekkel megáldott, ám több tekintetben is fogyatékkal élő videojátékhoz, akkor a Zombival te is jól elszórakozhatsz, ha nem támasztasz felé teljesíthetetlen elvárásokat.
Fejlesztő: Ubisoft Montpellier
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E7300 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 240 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2105 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 6 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dead Island, Dying Light
Kategória: FPS
A Nintendo Wii U eddigi pályafutása során a rajongók talán csak egyetlen külső fejlesztésű videojátékot sajnáltak a konzol tulajdonosaitól, méghozzá a rengeteg nagyszerű ötletet megvalósító ZombiU-t. A Ubisoft alkotása közel 3 éves csúszással most befutott más platformokra is, boldogságunkat azonban mégsem neveznénk felhőtlennek. Zombi játéktesztünk következik!
Minden jel arra utal, hogy a háttérben kezd lecsengeni az utóbbi évek játékiparát olyannyira meghatározó zombis hullám, így bár a tömegből kinőtt sorozatok - Dying Light, Dead Island és társaik - megkapják a maguk folytatásait, újabb próbálkozásokról azonban már hónapok óta nem érkezett hír. A zombi-őrületből kis túlzással minden nagyobb kiadó kivette a részét, és kivágta a maga szeletét abból a bizonyos tortából, azonban a Ubisoft valamiért inkább a saját feje után ment, ezáltal egyedül a ZombiU-t tudta felsorakoztatni az említett nagyágyúkkal szemben.
Mindezzel csak egyetlen probléma volt: a kérdéses alkotás egy rendkívül gyengén teljesítő konzol exkluzív címe volt, így hiába dolgozott rajta a franciák legtehetségesebb és legkreatívabb csapata - avagy a Ubisoft Montpellier -, a zseniális ötleteket és kreatív megoldásokat alkalmazó játékot alig néhány százezer ember élvezhette csupán. A próbálkozás tehát kudarc volt, azonban nem a kiadó, vagy a készítők álltak a probléma hátterében, sokkal inkább a halálra ítélt, a két generáció közé becsúszott japán masina, amely még mindig nem igazán tudta megfelelően összeszedni magát.
Noha logikus lépés lett volna, ha a Ubisoft akkor rögtön nekilát a játék portolási munkálatainak, vélhetően azonban vagy ők is a csodára vártak, vagy szerződések kötelezték őket, mert három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a játék végül más platformokra is ellátogathasson. Mindezzel egyetlen probléma van csupán: időközben megérkezett a legújabb generáció, és ezzel egyetemben az elvárások is megnövekedtek.
A Zombi esetében azonban a Ubisoft valamiért megfeledkezett erről, és bár vélhetően azt hitték, hogy az egyedi megoldások, illetve a többi zombis címhez mérten alkalmazott újdonságok elviszik majd a hátukon a játékot, összességében sajnos óriásit tévedtek. Hogy miért is szerettük még Wii U-exkluzívként a kérdéses alkotást? Leginkább azért, mert kihasználta a konzol legalapvetőbb tulajdonságait, amihez ráadásként egyedi hátteret, valamint sajátos hangulatot is kínált a horror megszállottjainak.
A ZombiU élményéhez ugyanis jelentős mértékben hozzájárult a konzol GamePad kontrollerének alkalmazása, amit magunk elé tartva, a televízió képernyőjén keresztül, kvázi átvizsgálhattuk a környezetet élőhalottak vagy felszerelés után kutatva, de ezzel a plusz képernyővel érhettük el akár akció közben is hátizsákunkat, illetve folyamatosan nyomon követhettük a térképet. Egy kis kreativitással és némi plusz munkával ezt a lehetőséget más platformokon is megvalósíthatták volna - elvégre mindenki rendelkezik már okostelefonnal, tehát legfeljebb egy társalkalmazás programozására lett volna szükség -, de a készítők jobb ötletnek, vagy sokkal inkább olcsóbb megoldásnak tartották mindezt integrálni a játékba.
Ennek megfelelően a szkenner elővételéhez mindig egy külön gombot kell nyomva tartani, a térképet a jobb alsó sarokba, tehát jól látható helyre tették, míg az inventory tárgyaihoz szintén egy külön gomb lenyomásával férhetünk hozzá. Ezek közül főként utóbbi lett különösen idegesítő, hiszen táskánkban elég gyakran kell majd matatnunk, akár a legnagyobb támadás idején is - például életerőnk regenerálásának érdekében -, és míg ez a második képernyő által kellemesen izgalmas volt, addig PC-n például egészen frusztrálóra sikeredett.
Túlzottan előreszaladtunk azonban a fentiekben a Zombi negatívumai kapcsán, hiszen bár ezek valóban komoly hiányosságok, összességében azért még így is sokkal több szerethető momentum szorult a játékba, mint azt elsőre a rosszarcú halottak alapján gondolnánk. Noha összetett cselekményre és mélyen szántó gondolatokra ne is számítsunk tőle, az alkotás így is elég sok tekintetben garantál meglepő körítést azáltal, hogy végre nem egy trópusi szigeten, vagy az unalomig ismert Amerikában, hanem európai környezetben, az albioni köddel és melankóliával átitatott Londont állítja a középpontba, ezáltal az utcákon, a földalatti metróalagutakban, vagy a jól ismert helyszíneken egyaránt rendhagyó élmények várnak ránk a zombi-mészárlás során.
További érdekesség, hogy hősünk valójában egy névtelen senki, egy teljesen átlagos ember, aki bármikor meghalhat és megfertőződhet. Egy élőhalott-invázió esetében egy ilyen baleset bárkivel könnyedén előfordulhat, ekkor azonban nem egy korábbi mentett állást tölt be nekünk a játék, hanem egy újabb túlélőt helyez irányításunk alá, akivel pontosan ott folytatjuk majd a kalandozást, ahol az imént megfertőződött féllel abbamaradt. Sőt mi több: korábbi karakterünk zombiként meg is jelenik a pályákon, így az összegyűjtött felszereléseket emberünk levadászásával könnyedén újra bezsebelhetjük.
Az imént említett egyedi megoldásokhoz hasonló lehetőségeket még bőséggel elbírt volna a Zombi, összességében a GamePad fentebb ismertetett sajátosságainak hiánya miatt ugyanis a végeredmény inkább csak egy átlagos FPS-nek tűnik, amelyben a legfontosabb célunk az lesz, hogy teljesítsük a ránk bízott küldetéseket, és közben annyi élőhalottól szabadítsuk meg a brit fővárost, amennyivel csak elbírunk. Természetesen nem eszik azért olyan forrón a kását, hiszen a Ubisoft művében bár nem találkozunk majd nagyobb hordákkal, a meggondolatlan lövöldözés és hangoskodás még néhány fertőzött esetében sem lesz túl kifizetődő.
Arról van ugyanis szó, hogy a játékban jelentős hangsúlyt kap a túlélés, aminek köszönhetően alaposan fel kell majd forgatnunk mindent, hogy elegendő lőszer, egészségügyi csomag és egyéb felszerelés álljon a rendelkezésünkre. A munícióval tehát mindig spórolnunk kell majd, így érdemes lesz a fejlövésekre utazni, valamint ha a szkenner segítségével kiszűrünk pár rejtőzködő élőhalottat, és lehetőségünk van elkerülni őket, akkor inkább válasszuk az alternatív útvonalat. Nyilván akkor sem kell kétségbe esnünk, ha elfogyott a lőszer, hiszen a zombikra Molotov koktélt és gránátokat is dobhatunk, de lesznek olyan felszereléseink is, amelyek a lőpor mellőzésével, emberi erővel üzemelnek, ergo egy megtermett krikett ütővel néhány csapással kiteríthetjük még a királyi testőrség tagjaiból lett élőhalottakat is, akik egyébiránt igencsak mókásan festenek hatalmas fejfedőikkel.
Ha már szóba kerültek a harcok, összességében kijelenthető, hogy kissé vontatottnak és stresszesnek tekinthetők, hiszen a tárgyakkal előbb fel kell készülni az ütésre - az egér jobb gombjával -, majd ezt követően suhinthatunk, ami több ellenfél esetében elég idegesítő megoldásnak tekinthető. A harcok során egyébiránt folyamatosan fejlődhetünk, azonban a megszerzett tapasztalati pontok elosztása felett nem lesz hatalmunk, amelyik fegyvert vagy tulajdonságot tehát a legtöbbet használjuk, abban leszünk a legjobbak. A rendkívül lineáris pályákon gyakran találhatunk majd úgynevezett menedékhelyeket, ahová bezárkózhatunk, aludhatunk - értsd: menthetünk - egyet, de akár fegyvereinket is fejleszthetjük majd, ha találtunk megfelelő kiegészítést valamelyik kukában vagy fiókban, merthogy a játékban a legutolsó sarkot is átkutathatjuk majd ellátmány után.
Összességében a Zombi tehát az alapok tekintetében nem kínál sem többet, sem jobbat, mint az utóbbi években megjelent zombis játékok, így csak abban az esetben tudott volna kitörni a szürkeségből, ha a Wii U-n elérhető különleges irányítást más platformokon is megvalósítják. Ez azonban nem történt meg, ennek hála a végeredményt leginkább hangulata miatt zárhatjuk a szívünkbe, hiszen kevés olyan zombis játék van a piacon, amelyikben az apokaliptikus körítést ilyen jól vegyítették a hihetőséggel, valamint a túlélés realisztikusságával és fontosságával.
Grafika:
Természetesen még ezek a kedves szavak sem mentik meg a játékot attól, hogy grafikája miatt súlyos megrovásban részesítsük! A fejlesztők ugyanis bár a megjelenés előtt fűt-fát megígértek, szebb animációkról és újgenerációs köntösről is hallottunk, de a valóságban a végeredmény szinte semmivel sem lett szebb, mint az egykori Wii U-s változat. Ennél ma már az alacsony költségvetésű videojátékok is jobban néznek ki, így érthetetlen, hogy a Ubisoft miért adta a nevét ehhez a minőséghez. A Zombi ugyanis a küllem terén óriási csalódás, messze átlag alatti teljesítmény, amihez ráadásul indokolatlanul magas gépigény és helyenként optimalizálatlanság is társul. PC-n remélhetőleg a modderek hamarosan igazságot szolgáltatnak majd, akárcsak korábban a Watch Dogs esetében!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az alapszituáció a port esetében az volt, hogy a készítők a Wii U GamePad-ra optimalizált tartalmakat valamilyen formában beleszőjék a többi platformra készült átiratba. A hangsúly azonban nem azon volt, hogy mindezt letisztultan tegyék, sokkal inkább azon, hogy bármilyen áron, csak kerüljön be minden a játékba. Ennek megfelelően az inventory kezelése idegesítő, a csaták során pedig egyenesen életveszélyes, a szkenner alkalmazása pedig túl körülményes. Ami azonban a legborzasztóbb az egészben, hogy a kreatív ötleteiről ismert Ubisoft Montpellier még csak meg sem próbált ötletes megoldást találni ezekre a lehetőségekre. Ezen felül túlbonyolították a készítők az akciókat is, így hiába szerettük volna szeretni, a Zombi az irányíthatóság terén nehezen adta magát.
Játszhatóság:
Noha a kampány kellemesen hosszúra sikeredett, és bár a lineáris pályák miatt nem tudunk majd különösebben elkalandozni, egy kis panaszt ezen a téren is tennünk kell a készítők számára. Míg ugyanis Wii U-n elképesztően mókás élményeket nyújtott a többjátékos mód - például a GamePad által az egyik játékos zombikat irányíthatott -, addig a fejlesztők minden multiplayer elemet kivágtak az újrakiadásból, ami ezzel a lépéssel eléggé csonkára sikeredett.
Intelligencia, nehézség:
Csak erős átlagos, amit a Zombi az intelligencia és a nehézség tekintetében produkálni képes, így bár a változatos és különféle tulajdonságokkal rendelkező élőhalottak kellemes kihívást jelentenek a játékban, összességében túl sok értelem egyikükbe sem szorult. A nehézség a túléléshez köthető momentumok miatt egyébiránt kellemesnek nevezhető, az ellenfelek képesek lesznek például gyakran megijeszteni minket, de olykor-olykor csapatba is összeverődnek, hogy így próbálják megkeseríteni az életünket. Nem rossz, de azért láttunk már sokkal jobbat is.
Hangok, zene:
Emlékezetesebb dallamok a játékban nem igazán csendülnek fel, a szinkronok is csak kicsit emelkednek ki az átlagból, ellenben a zombik által kiadott hangok, valamint a pályákon megfigyelhető effektek rendkívül kellemesre sikerültek.
Összegzés:
Ha a Ubisoft egy kicsit komolyabb pénzt és időt áldoz a Zombi elkészítésére, akkor a francia csapat most egy olyan erős franchise kezdő darabját tehette volna le az asztalra, mint amire a Dying Light vagy a Dead Island is képes volt korábban. Ebben a formájában azonban csak egy összecsapott port, egy nyilvánvaló üzenettel rendelkező átirat lett, ami nem akart több lenni néhány könnyedén megkeresett extra dollárnál a kiadó számláján. Amennyiben élsz-halsz a zombis játékokért, és szeretnél egy egyediségekkel megáldott, ám több tekintetben is fogyatékkal élő videojátékhoz, akkor a Zombival te is jól elszórakozhatsz, ha nem támasztasz felé teljesíthetetlen elvárásokat.