dixie flatline

Minden, amit a CD meghajtókról tudni kell

Miért nem tudja a CD meghajtó lemezeink egy részét olvasni?


Gondolom, mindenkinek volt már alkalma bosszankodni azon, hogy a CD meghajtó bizonyos lemezeit egyszerűen nem, illetve csak nagyon bizonytalanul olvassa.
Ilyen esetben az első kézenfekvő gondolatunk, hogy a CD meghajtó valószínűleg hibás.
Azért, hogy az élet ne legyen azért ilyen egyszerűen fekete-fehér, és hogy határozott álláspontunkat kissé megingassuk, egy nagyon egyszerű, de talán annál meggyőzőbb alapvizsgálat eredményét szeretném az olvasóval elöljáróban megosztani.

Más okom is van azonban arra, hogy foglakozzam ezzel a problémával, ugyanis az elmúlt időben nagyon sok olyan véleménnyel, megállapítással találkoztam a legkülönbözőbb fórumokon és saját ismeretségi körömben is, melyekből kiderült, hogy elég nagy a tájékozatlanság és a tanácstalanság ezen a téren.

Néhány jellemzőt közreadok ezekből a vélekedésekből:
- Az új CD meghajtó nem olvassa el két lemezemet, pedig a három éves régi CD meghajtó sem hibázik azokon.
- A CD meghajtó nem olvas el minden lemezt.
- Melyik a legmegbízhatóbb olyan CD meghajtó, melyet érdemes megvenni és minden lemezt elolvas?
- A CD meghajtó az írt lemezek egy részét csak nehezen olvassa.
- A CD meghajtó a zöld színű, házilag írt lemezeket nagyon bizonytalanul olvassa.
- Venni szeretnék egy CD meghajtót, de csak akkor, ha biztosan elolvas minden lemezemet.
- Én csak a Plextor, a Sony és a Panasonic CD meghajtókban bízom, a többi szóba se jöhet.
- A CD meghajtó leáll nagyobb időigényű, pl. MS-Offoce 97 szoftver installálása közben.
- A CD meghajtó beolvassa a FAT-et, de másolás közben mégis leáll.
- A CD meghajtó minden fájl másolása előtt sokat várakozik.
- Az új 40x-es CD meghajtó bizonytalan és hangos, bezzeg a 6x-os Mitsumi hangját még pár év után sem lehet hallani.

Talán egyelőre ennyi elég is lesz a lebilincselő szemezgetésből.
Az azonban már látszik, hogy számos tisztázatlan probléma van , és a helyzet is meglehetősen kaotikusnak tűnik.

Szeretném leszögezni, hogy az ismertetésre kerülő kísérletsorozattal senkire nem szeretném a témával kapcsolatos gondolataimat ráerőltetni, de talán nem mindenkinek van meg a lehetősége arra, hogy akárcsak egy egyszerűbb vizsgálatot is, több CD meghajtón elvégezzen, és ennek eredményeként megpróbáljon kissé tisztábban látni a vizsgált ügyben.

Szóval egyáltalán nincs szándékomban okoskodni, inkább egy jelenséget, egy sokak által lelkesen propagált össznépi tévhiedelem alapjait, illetve alaptalanságát szeretnék műszakilag bemutatni, megvilágítani azon az alapon, hogy a kísérletek és a tesztek elvégzésére, illetve lefuttatására nem átallottam nem kevés időt és energiát fordítani.
Be kell vallanom, hogy igen nagy szerepet játszott az is a kísérletek elvégzésében, hogy az Interneten - egyesek tollából - számos olyan, sokszor minden műszaki minimumot nélkülöző megállapítást találtam, amit mint utólag kiderült, a tisztelt szerzők egyedül a szájukkal voltak képesek alátámasztani. Természetesen volt néhány hasonló színvonalú, tőről metszett verbális telefonos közlés is, ami nálam tovább gyorsította a dolgot. Ez önmagában még nem zavart volna, de napról-napra tapasztalom, hogy ezek terjednek és egyre többen - gondolkodás nélkül - azonosulnak vele, pedig talán nem feltétlenül kellene.

Akkor lássuk a medvét a következő előítéletes mottó alapján:
Olyan CD meghajtó nem létezik, amelyik minden létező lemezt el tud olvasni!

Koalíciós együttműködésre szánt CD-k és CD-meghajtó.

Egyszerű kísérleti összeállítás:
Üzembe helyeztem egymás után, ugyanabban a PC-ben - azonos körülmények között - két, elvileg hibátlan, de eltérő típusú CD meghajtót: egy 40-szeres, etalonnak szánt vadonatúj Sony-t és egy használt, de gyakorlatilag új állapotú 20-szoros Lite-On-t.
A hardveres, illetve szoftveres feltételek azonossága ideálisan biztosított volt mindkét CD meghajtó számára.

Most jön egy kis nem várt meglepetés:
10 db véletlenszerűen kiválasztott és beszámozott CD-t egymás után elolvastattam a meghajtókkal. Az egyszerű feladat az volt, hogy mindegyik lemezen, előre meghatározott állományt kellett a szerkezeteknek egy HDD-re átmásolniuk. Fontos dolog megemlítenem még, hogy mindkét CD meghajtó DOS alatt a saját gyári driverével dolgozott.

Az eredmény:
A vadonatúj Sony azzal debütált, hogy a 10 db lemezből nem tudta hibátlanul elolvasni a 2-es, a 7-es és a 10-es számú lemezt. Egyet kell értsek azzal, aki azt mondja, hogy ez eléggé furcsa.
A Lite-On a 10 db lemezből nem tudta hibátlanul elolvasni a 4-es és a 9-es számú lemezt, de mindegyik lemezt, melyről a Sony egyáltalán nem vett tudomást, a Lite-On gond nélkül elolvasta. Amennyiben indokolt volt az előbb furcsállani a dolgot, akkor most úgy tudunk konzekvensek maradni, ha most is elcsodálkozunk egy kicsit. Szerintem talán van is miért!

Rövid előzetes konklúzió:
A 10 db lemez között tehát egyetlen egy sem volt, amit valamelyik CD meghajtó nem tudott elolvasni, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a CD lemezek legalább valamilyen szinten hibátlanok, esetleg nem teljesen rosszak és semmi közük a furcsa eredményhez.
A másik kézenfekvő következtetés az lehet, hogy a Lite-On CD meghajtó jobb, mint a Sony, hiszen az csak 2 db lemezt nem tudott elolvasni a 10-es csomagból.

További egyszerű összehasonlítás a leírtak finomítására:
Mindkét CD meghajtót alávetettem egy-egy azonos lemezzel való RANDOM tesztnek.
A teszt azt csinálja, hogy a lemezen véletlenszerűen elküldi az olvasófejet a CD legkülönbözőbb adatállományaihoz, miközben számolja ezen ciklusok számát, külön kijelezve a hibás próbálkozások számát is.
A hibás próbálkozás a teszt szerint az, mikor egy adott időn belül nem tudja a CD meghajtó az adatokat azonosítani.
A vizsgálatot egy eredeti gyári és egy írt CD lemezzel végeztem el, hogy az igazságos képviselet biztosított legyen.

A kapott eredmény:
A Sony a gyári CD lemez esetében 5.000 ciklusból 23-szor tévedett, míg a Lite-On 41-szer.
A Sony az írt CD lemez esetében 5.000 ciklusból 31-szer tévedett, míg a Lite-On 49-szer.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy RANDOM módbeli teszt soha többet nem ismételhető meg azonosan, hiszen a teszt természetéből adódóan, nem fordulhat elő még egyszer, hogy a CD emez azonos állományai kerüljenek ismét olvasásra az említett 5.000 ciklus alatt, így az összehasonlítás sem lehet teljesen makulátlan, hiszen bár a gombaszedés ugyanabban az erdőben történt, de eltérő helyszíneken.
Nagyon fontos még, hogy a teszt szerinti tévedés nem azt jelenti föltétlen, hogy a CD meghajtó egyáltalán nem tudja elolvasni az adatokat, hanem azt, hogy egy teszt által meghatározott idő alatt nem történt meg az adatok beolvasása, azaz a CD meghajtó a megengedettnél hosszabb ideig elidőzött az ominózus helyen.

További rövid konklúzió:
Egyértelmű , hogy jobb és megbízhatóbb a Sony, mint a Lite-On, hiszen mindkét esetben kevesebbet tévedett.
Mindkét meghajtó hibás, hiszen mindkettő számszerűen is sokat tévedett.
Akkor lehetett volna a CD meghajtókat hibátlannak tekinteni, ha a tévedések száma mindkettőnél nulla lett volna.
Az írt lemezen bizonytalanabbul olvasható az adatállomány mindkét CD meghajtó esetében, hiszen mindkét CD meghajtó ezeken tévedett többet.

Szeretném azonnal leszögezni, hogy egyelőre még nem érdemes a leírt konklúziókkal érdemben és főleg véglegesen foglalkozni és főleg vitatkozni, hiszen majd ki fog derülni, hogy majdnem mindennek az ellenkezője is lehet igaz a valóságban, ami a végső következtetéseket jelenti.
Tehát kérem az eddig levont konklúziókat egyelőre nem kőbe vésettnek tekinteni.
Azon azért már most érdemes elgondolkodni, hogy a leírt eredményben mi a megvétózhatatlan logika? Van-e egyáltalán? Hol van itt az igazság és mi a magyarázat a leírtakra?
Annyit előre elárulok, hogy - véleményem szerint - nincs értelme ott logikát keresni, ahol országos szinten is káosz hatja át a műszaki feltételeket. Márpedig, mint ki fog derülni, sajnos erről is szó van! Gondolok itt az országba bekerülő - részben hamisított - számítástechnikai alkatrészek és kapcsolódó egyéb termékek minőségére és azok "igen szigorú" belső ellenőrzésére és a foganatosított "rengeteg" jobbító intézkedésre.
Tudom, hogy egyesek talán nem értenek egyet a fenti megfogalmazással, de ha egy országba bekerülhetnek - mint ahogy az megtörtént - mondjuk olyan 486-os és 586-os alaplapok, melyek Cache moduljai tenyérnyi helyén olyan műanyag hasábok kelletik magukat, melyekbe - a látszat kedvéért - csak a lábak vannak befröccsölve, akkor hasonló átverés talán nem zárható ki teljesen az említett termékek esetében sem.

Már most, ebben a fázisban is felmerülhet bárkiben, hogy vajon milyen érdemi következtetést lehet levonni egy olyan kísérletből, mely 2 db CD meghajtón és 10 db CD lemezen alapul?

Előre egyetértve az esetleges hasonló vélekedésekkel, magam is szükségét látom annak, hogy egy kicsit tegyük bonyolultabbá, de egyben áttekinthetetlenebbé is - nem szándékosan - a kísérletet és a vizsgálatot.

További finomítások:
Tehát ott tartottunk, hogy 10 db CD lemez és 2 db CD meghajtó még talán nem elegendő bizonyos megalapozott következtetések levonásához.
Szeretném tehát tovább pontosítani a dolgot 50 db CD lemez és 22 különböző CD meghajtó munkára fogásával. Csak a korrektség kedvéért jegyzem meg, hogy egyes CD meghajtó típusokból egyszerre több db is állt rendelkezésemre, ami összességében 22 db-nál lényegesen több olyan CD meghajtót jelentett, melyek valamilyen formában szintén a tesztelés részesei voltak.
Ezekkel talán már lehet valamit kezdeni a felvetett téma némi körbejárása érdekében?!

Lássuk konkrétan a vizsgált CD meghajtó típusokat:

Gyártó:

Típus:

Felület:

Chinon

CDS-5251

IDE

Cyber

240 D

IDE

Cyber

200 SD

IDE

Creative

CD1220 E

IDE

Hitachi

CDR7730

IDE

Lite-ON

LTN-204

IDE

MIDA

LTN204

IDE

Matsushita

CR-533-B

SCSI

Sanyo

CDH-H94 A

IDE

Sony

CDU77 E

IDE

Sony

CDU311-Q7

IDE

Sony

CDU55 S

IDE

Sony

CDU4011-10

IDE

Sony

CDU55 E

IDE

Sony

CDU311

IDE

Sony

CDU511

IDE

Sony

CDU611

IDE

Sony

CDU621

IDE

Takaya

CD812

IDE

Takaya

CD-812

IDE

Toshiba

XM-5702 B

SCSI

Toshiba

XM-6201 B

IDE


Különböző "CD-pörgető" szerkezetek.

A vizsgálatok a CD meghajtók minőségét, szerkezeti felépítését, zaját, olvasási képességét, megbízhatóságát, a legjellemzőbb hibákat és azok javíthatóságát célozzák meg. A felsoroltakon kívül azonban néhány érdekes jelenséggel is szeretném megismertetni a téma iránt érdeklődőket.
Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a felsorolt típusokon kívül még számos egyéb típussal is szereztem különböző tapasztalatokat, azonban ez a kísérletsorozat kizárólag a táblázat szerinti CD meghajtó típusokra terjedt ki.

Felvetődhet most az a kérdés is, hogy mi köze mindennek a CD meghajtók olvasási képességéhez? Körülbelül annyi, mint mondjuk egy harmadéves leendő mérnök fizika vizsgáján annak, hogy 32 fizikai tétel hibátlan levezetését tudnia kell ahhoz, hogy sikeres vizsgát tehessen. Erre igen gyakran az szokott lenni a reagálás, hogy a leendő mérnöknek is hülyeség átrágnia magát a 32 tételen, mikor két hét múlva úgy is el fogja felejteni. Ez bizonyára igaz, viszont azt nem felejti el soha, hogy milyen logikai trükköket, praktikákat kellet kitalálnia, átélnie a siker érdekében. Na, ez az, ami megmarad és csak annak marad meg, aki ezt egyszer végig tudta csinálni. Ez az, amiből egész életében profitálhat a legkülönbözőbb területeken is. Most egy ilyen területnek lehet tekinteni az itt ismertetendő problémát is.
A CD meghajtók megítélésekor sem lesz hasztalan és nyomtalan az, ha akár közvetetten is kialakulnak bizonyos kapaszkodók az otthonosabb eligazodáshoz és a helyes következtetések levonásához, hiszen talán már eddig is lehetett látni, hogy nagyon összetett és bonyolult problémáról van szó.

1. A CD lemez:
A kísérletek elvégzéséhez mindenképpen megbízható CD lemezekre van szükség, ezért azokat lehetőségeim szerint válogattam. Ezek között úgynevezett gyári, de írt CD lemezek is voltak.
A lemezek kiválasztásán és minőségén nagyon sok múlik, hiszen nem mindegy, hogy milyen szabvány szerint készültek, milyen a technológiai kivitelezésük és milyen állapotban vannak. Természetesen az az alapanyag is nagyon fontos, amire készültek.

1.1. A mérőlemezek:
Szeretném azonnal leszögezni, hogy teljesen korrekt vizsgálatot csak olyan lemezekkel lehet elvégezni, melyek gyári mérőlemez minőségűek. Az ilyen lemezekre az jellemző, hogy szabványos és tesztelésre alkalmas speciális adatállományokat tartalmaznak, többszörösen ellenőrzött formában. Ilyen lemezek birtokában nincs szükség arra, hogy több lemezzel foglalkozzunk egyszerre, hiszen etalonként egy-kettő is elegendő belőlük.
Ilyen méregdrága mérőlemezem sajnos nincs, de jó tudnunk, hogy ilyen kellene ahhoz, hogy a lemezek miatti olvasási problémákat gyakorlatilag kizárhassuk.
A leírtakból talán következik, hogy milyen humoros lehet, mikor valaki bizonytalan eredetű lemezeire hivatkozva, azokat etalonnak tekintve minősíti a világ CD meghajtó gyártóinak a munkáját azzal, hogy egy konkrét CD meghajtó azért hibás, mert valamilyen lemezeket képtelen elolvasni, pedig azok milyen szép színesek, karcmentesek és még csillognak is. Amelyik CD meghajtó az ilyeneket nem olvassa, az csak egy roncs lehet!?

1.2. A CD lemez két oldala:
A CD lemezekről jut eszembe, hogy számtalanszor láttam már amint egyesek alapos gondossággal tisztogatják lemezeiket az olvasási oldalon, míg a feliratos oldallal gyanútlanul mindenfélét elkövetnek, mert abban a tudatban vannak, hogy az csak egy szép színes információs felület, amire eleve okos szövegeket és ábrákat vittek fel gyárilag, sőt magunk is bármit ráfirkanthatunk, abból nem lesz semmi baj.
A valóság az, hogy - minden híreszteléssel ellentétben - a feliratos oldalon van a lényeg és ezen oldal épségétől függ az, hogy adataink biztosan olvashatóak lesznek-e. Aki persze ebben kételkedik, annak azt ajánlom, hogy kedvenc lemezének ezen oldaláról húzzon le néhány négyzetcentiméternyi felületen, esetleg csak jól karcolja meg, majd próbálja meg viszontlátni a CD-n tárolt adatait.
Az eredmény garantáltan meggyőző lesz és egyben be is rekeszt minden esetleges vitát az említett témáról.

1.3. A CD lemezek előállítása:
A köztudatban két nagy csoportba sorolják a CD lemezeket, úgy mint gyári és írt CD lemezek. Ez a csoportosítás azt akarja tükrözni, hogy az egyikbe azok tartoznak, melyeket speciális berendezésekkel, nagy darabszámban állítanak elő, míg a másikba az egyedileg, hagyományos CD írón - főleg házilag - írnak.

1.3.1. Gyári CD lemezek:

Gyári adat és audio CD lemezek.

Ezeket a CD lemezeket minden szempontból ellenőrzött körülmények között, nagy darabszámban, nagy teljesítményű berendezéseken és többségében elfogadható minőségben gyártják. Itt a minőségben nagy melléfogás eleve kizárt, mivel a gyártónak határozott anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy lemezhibákkal ne blamálja magát a piacon.
Itt praktikusan a legkülönbözőbb CD kiadványokra kell gondolni: szoftverek, ismeretterjesztő anyagok, installációs lemezek, szótárak, irodalmi és művészeti kiadványok stb..
Azért kivétel mégis előfordul. Mindenki hallott talán arról a megtörtént világméretű technológiai botrányról, mikor több tízmillió lemezt kellett a gyártóknak visszavonniuk a piacról azért, mert kiderült, hogy a CD lemezek a csomagolóanyag kén tartalma miatt oly mértékben károsodtak, hogy azok bizonytalanul, illetve egyáltalán nem voltak olvashatók.
Természetesen nem tartoznak ebbe a körbe a tartalmilag elfuserált kiadású lemezek, amire kis hazánkban is volt már néhány drasztikus példa. Gondoljunk csak a pénzért adott vírusos lemezek esetére!
Azért ne bízzuk el nagyon magunkat, mert nekem az a tapasztalatom, hogy az olvashatóság szempontjából a különböző kiadványok között is óriási minőségi különbség van. Nekem például vannak olyan "kedvenc" gyártóim, akik lemezeit elég nagy biztonsággal lehet a CD meghajtók olvasási képességének megítélésére használni, oly silányak. Természetesen ezek nevét semmiképpen nem szeretném közkinccsé tenni.

1.3.2. Írt CD lemezek:
Mint az eddigiekből már kiderült, a nagyobb probléma ezekkel a CD lemezekkel van, ezért ezekkel kell nekünk alaposabban foglalkoznunk, hogy megértsük a jelentkező olvasási anomáliákat.
Úgy gondolom azonban, hogy nem kell a részletekbe belefeledkeznünk, inkább felsorolok néhány olyan szempontot, amelyeken ha bárki elgondolkodik egy kicsit, mindenképpen közelebb kerül az olvasási problémák megértéséhez és talán a lehetséges megoldáshoz is.

- A CD- lemezek alapanyagának minősége megengedhetetlenül szór. Gondoljunk arra, hogy léteznek ismert gyártók, akik legalább ráírják a lemezeikre, hogy azokat ők követték el: Philips, TDK, Maxel, Ricoh, Azona, Traxdata stb.. Azonban ne legyünk annyira naivak, hogy amelyik CD lemezen a fenti feliratok valamelyikét látjuk, azt valóban az a cég gyártotta, mert egyesek ugyanúgy visszaélhetnek ezekkel a nevekkel is, mint a hamisított sportcipők esetében például az Adidas nevével!
Elég az Interneten elolvasni néhány hirdetést annak megítélésére, hogy milyen elképesztő minimumot ütnek meg egyes nyers CD ajánlatok. Csak gondoljunk arra, hogy ötszázas kötegekben lehet kapni olyan tok nélküli lemezeket, melyeken egyetlen betű sincs az azonosításhoz. Gondoljuk csak meg, hogy milyen megbízhatóak ezek a csodálatos termékek! Egyetlen dolgot azért tisztelnünk kell, mégpedig azt, hogy a gyártónak volt azért annyi önkritikája, hogy semmivel nem akarta leplezni azt, hogy minden elképzelésen alul silány áruról van szó, amit maga sem vállal fel. Valóban alkalmasak az ilyen lemezekre írt adatállományok arra, hogy bármilyen CD meghajtó minőségéről korrekt véleményt lehessen alkotni?

- Tapasztalataim alapján nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy a CD meghajtójuk annyira rezonál egyes esetekben, hogy szinte gyorsvonat módjára elindul vele a gép az asztalon. A felületes szemlélő ekkor kimondja a verdiktet: zajos a CD olvasó. Ez azért nem stimmel minden esetben, hiszen csak arra kellene odafigyelni, hogy ez a jelenség minden egyes lemez esetében, esetleg csak egyes lemezek esetében jelentkezik. Amennyiben minden esetben nagyobb a zaj, a vibráció a normálisnál, akkor valóban alapos a gyanú, hogy a CD meghajtó zajos. Ellenkező esetben azzal kell szembesülnünk, hogy a vibrációt a kiegyensúlyozatlan CD okozza, ami azért fordul elő, mert a gyártáskor aszimmetrikusan megváltozik a CD falvastagsága. A nagyobb fordulatszámú CD meghajtók esetében ez elkerülhetetlen zajhoz és rendellenes vibrációhoz vezet, amit csak a lemez korkedvezményes nyugdíjba helyezésével tudunk véglegesen kiküszöbölni.

- Az egyedi CD lemezeket - az eddigi kutatások alapján - általában CD írókkal írják. Megfelelő ezek minősége mindenben? Nem hibázunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy egyáltalán nem. A hiba még kisebbnek tűnik akkor, amikor kész tényként szeretném közölni, hogy az egyes gyártók által produkált termékek minősége elképesztő mértékben eltér egymástól. A legszomorúbb az, hogy a korábban megbízható termékeket szállító egyes nagyobb cégek felségjele alatt megjelenő CD meghajtók és írók minősége is észrevehetően romlott a meghibásodási számok alapján. Információim szerint az egyik ilyen cég neve "A", a másiké pedig "S" betűvel kezdődik. Mit várhatunk akkor a többiektől, ha a nagyok is ilyen példát mutatnak? Ez persze a jéghegy csúcsa, de mi lehet akkor a víz alatt? Mindenki saját fantáziájára bízom.

- Az eddig elmondottak alapján tehát látjuk, hogy baj van az alapanyagok, a CD írók és a CD meghajtók egy részének minőségével is, de még nem beszéltünk arról, hogy ezek állapota az idő és a használat következtében is tovább romlik, egészen a működőképtelenség határáig. Na, most vegyünk a kezünkbe egy silány nyers lemezt, írjuk azt meg egy garantáltan vacak CD íróval és próbáljuk elolvastatni a terméket egy hamisított CD meghajtóval! Nem nehéz kitalálni, hogy remek élményben lesz részünk.
Ahhoz, hogy tovább fokozzam az élvezetet, még tételezzük fel, hogy mind a CD író, mind a CD olvasó esetében több éves, végelgyengülésben lévő lézerdiódával van dolgunk! Amit leírtam, az - beismerem - a negatív összeesések példája, de sokkal boldogabbak leszünk-e akkor, ha a szerencsésebb összjátékok csak részben teljesülnek a valóságban? Bizonyára igen, de valljuk be, hogy a bizonytalanság érzése "szorítva hat le keblünkre", azaz szinte soha nem lehetünk biztosak a végeredményben, azaz a megírt CD minőségében és bármikori olvashatóságában.
Ebben van a probléma gyökere és ennek egyesek általi nem látása tud legjobban felidegesíteni, mikor valaki - lobogtatván hasonló módon készült silány lemezét - megvétózhatatlanul kimondja bármelyik CD olvasóról, hogy az egy roncs, mert az ő etalonnak tartott lemezét bizony nem tudja a szerencsétlen szerkezet elolvasni. Nem tehetek róla, de az ilyen határozott egyéniségekről azonnal az a ló jut az eszembe, aminek a szemellenzője segít a lóban azt az érzetet kelteni, hogy bizony mellette soha nem halad el olyan jármű, melytől ő eszeveszetten félni szokott. Pedig mellette akkor is ott vannak ezek a zavaró járművek, ha ő nem tud róla!
A cikkem megírásának éppen az az egyik legfontosabb célja, hogy a tárgyalt témábani csőlátás legalább 180 fokra legyen kibővíthető.

- Nagyon sokan szeretik kimondottan esztétikai megfontolások alapján kiválasztani a nyers CD lemezeket. Ez nagy hiba lehet, mert ami az illetőnek nagyon tetszik, az még a legnagyobb csalódást is okozhatja gazdájának. Tudomásul kell venni, hogy leginkább Idő tábornok tud abban megvétózhatatlanul szelektálni, hogy melyik CD lemez a legstabilabb az eltelt idő függvényében. Aki erre a dologra még idejében nem figyelt oda és mondjuk házilag archiválta le több ezres könyvtárát nagyon szép színű CD lemezekre abban a tudatban, hogy örök időkre megoldotta a problémát, néhány év múlva igen nagyot csalódhat, mert lemezei egyre instabilabbakká válnak, majd, végül teljesen olvashatatlanok lesznek. Egyszerűen arról van szó, hogy a CD lemez alapanyaga és a felvitt fényvisszaverő felület lassan egyszerűen "megeszik" egymást.
Aki tehát szeretné archivált anyagát több év után is biztonságban tudni, az ne sajnálja a pénzt márkás és nem olcsó CD lemezekre. Nem vall rossz ízlésre, ha valaki ragaszkodik a nemesfém bevonatú lemezekhez a tengerzöldek helyett.

- Általánosságban a CD lemezekre is igaz az a közmondás, miszerint: olcsó húsnak, híg a leve, azaz sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a drágább lemez jobb, mint egy nagyon olcsó. Erre az az egyik leglogikusabb magyarázat, hogy éppen azért mennek le a minőséggel a tengerszint alá, hogy aláígérhessenek a piaci szereplők árainak. Ezt persze csak akkor tehetik meg, ha az általuk megajánlott ár sem jelent még veszteséget a cég számára. Így kerül az ár és a minőség "harmóniába" egymással.

2. A CD meghajó:

Egy fődarabjaira szétszedett CD-meghajtó.

A főszereplők egyértelműen a CD meghajtók ebben a vizsgálatban, hiszen ezekre nézünk ferde szemmel, ha valami probléma adódik az adatátvitellel.
Azért is választottam 22 típust, hogy a típusspecifikus tulajdonságokból egy jól elfogadható gyakorlati átlag adódjék.
Itt érdemes azért egy kellemetlen kérdést feltenni arra vonatkozóan, hogy egyáltalán nem lehetnek a legkülönbözőbb CD írók és a néha minden minőségi minimumot alulmúló nyers CD lemezek is ludasak a dologban? Ez azért fontos, mert bevett szokás a sor végén állót kinevezni minden hibák okozójának. A mi esetünkben a sor végét azok a fránya CD olvasók jelentik, melyek merészelnek egyes lemezeket helyből elutasítani.

 

2.1. A CD meghajtók legfontosabb minőségi ismérvei:
A CD meghajtók minőségét annak alapján ítéljük meg elsősorban, hogy milyen biztosan és gyorsan olvassa lemezeinket, milyen a működés közbeni zaja, mennyire képes sérülésmentesen kezelni a lemezeinket, mennyi ideig működik tartósan hibátlanul és ezt milyen összeg ellenében produkálja.
Természetesen lehetnek még további elvárások is, mint pl. esztétikai megjelenés, de biztosak lehetünk benne, hogy meg leszünk elégedve CD meghajtónkkal, ha csak a fent kiemelt tulajdonságokra ötöse van az Ellenőrző Könyvébe bejegyezve.
Mint már volt róla szó, egyesek bizonyos típusokat favorizálnak, másokat pedig helyből elutasítanak.
Nem helyes, ha ilyen merevek vagyunk, ugyanis mindig összességében kell nézni a dolgot.
Nem helyes összehasonlítani egy Plextor SCSI CD meghajtót egy IDE-s Takayaval már annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy a Plextor egyértelműen magasabb árkategóriát képvisel, másrészt a Plextor kevesebb pénzért sem hajlandó olcsóbb CD meghajtókat gyártani. Ebből egyértelműen az következik, hogy akinek nagyon kevés pénze van, az biztosan az olcsóbb meghajtót fogja választani, reménykedve abban, hogy majd kijönnek valahogy egymással.
Miből lehet arra következtetni első ránézésre, hogy egy igényesen kivitelezett CD meghajtóval van dolgunk?
Az alkatrészek igényes technológiai kivitelezéséből, a stabil mechanikai felépítésből, a sima és sérülésmentes CD kezelésből, és a vibrációmentes működésből.

2.2. Szerkezeti felépítés:
Abban az esetben, ha már puszta ránézésre is és kezünkbe véve egy CD meghajtót az az érzésünk támad, hogy egy minden szempontból anyagtakarékos, olcsó darabbal állunk szemben, biztosak lehetünk benne, hogy ennél van sokkal stabilabb és megbízhatóbb szerkezet is a világon, tehát nem kötelező azonnal ájuldoznunk.
Ebben az esetben konkrétan arra kell gondolni, hogy egy nyeklő-nyakló doboz, egy műanyagokkal telepakolt szerkezet, egy esztergált alkatrészeket szinte nem is tartalmazó mechanika soha nem lehet stabil, hiszen akár tetszik akár nem, a megbízható CD meghajtók ismérve az igen stabil mechanika, ami meg feltételezi a robosztusabb kivitelt, amihez mechanikai stabilitást biztosító anyag kell, ez pedig ma sem más, mint a fémek. Azoknak meg az a mániájuk, hogy a műanyagokénál fajlagosan nagyobb a súlyuk. Most egyelőre ne foglalkozzunk az elektronika minőségével, hiszen lehet az bármilyen jó, ha nem egy stabil mechanikai szerkezetbe van beépítve.

Akinek van lehetősége ezt a különbséget leellenőriznie, annak javaslom, hogy nézze meg egy Lite-On és egy Creativ CD meghajtó mechanikai felépítését. Minden különösebb magyarázat nélkül fogja látni a különbséget.

2.2.1. A ház:

Egy CD-meghajtó komplett háza, elektronika nélkül.

Bármennyire hihetetlennek tűnik, a CD meghajtók egyik minőséget meghatározó eleme maga a ház. Ennek elég sok és fontos funkciója van, amikből most csak néhányat sorolok fel:
A háznak a lehető legmerevebbnek kell lennie, hiszen ez tartja a legfontosabb belső mechanikai és elektronikai elemeket.
A ház anyaga célszerűen vaslemez kell, hogy legyen a megfelelő árnyékolási és hűtési feladatok ellátása érdekében is.
A doboz megfelelő merevsége miatt föltétlen indokolt a vaslemez alkalmazása.
Azért van szükség még vaslemezre, mert a sztatikus árnyékolás mellett van némi mágneses árnyékoló hatása is, ami az érzékeny elektronika szempontjából elengedhetetlen.
A doboz elemeinek tökéletesen kell illeszkedniük egymáshoz, hiszen a háznak meg kell akadályoznia, hogy abból a lézer dióda szórt, verődött sugarai kijuthassanak.
A háznak nagy szerepe van még abban is, hogy a belső teljesítmény IC-knek megfelelő hatásfokú hűtést biztosítson. Gondolom, tudnák ezt igazolni azok, akik beavattak megfejthetetlen titkukba, miszerint tönkrement a házától lecsupaszított hibátlan CD meghajtójuk, miközben ebben az állapotban negyedóránál nem többet üzemeltették. Nem is értem, hogy mi történhetett!?

2.2.2. Fémek és műanyagok alkalmazása:
Természetes, hogy a modern technológiák által biztosított műanyagoknak ma már nélkülözhetetlen szerepe van, de ezek a műanyagok nem a teljes szerkezet stabilitását hivatottak biztosítani. Itt említem meg, hogy a CD meghajtóknál, a fogaskerekek esetében a műanyagok egyértelműen megnyerték a csatát a fémekkel szemben, hiszen könnyebbek, kopásállóbbak, zajtalanabbak, olcsóbbak és még kenésükre is csak kivételes esetben van szükség.
A félreértések elkerülése érdekében azért meg kell jegyezni, hogy a fémeket azért még nem lehet minden esetben műanyagokkal helyettesíteni, de a CD meghajtókhoz hasonló kommersz alkalmazások esetében nem hibázunk nagyot, ha ezt állítjuk.
Fentiek illusztrálására megemlítem azt a velem megtörtént esetet, mikor egy neves cég által gyártott vadonatúj CD meghajtó olvasófej emelő műanyag konzoljának mindkét csapja azonnal letörött attól, hogy egy véletlen mozdulattal figyelmesen átlöktem oldalfelületéről lapjára. Ne gondoljon senki nagy erőhatásra, mert az valóban csak annyi volt, hogy éppen sikerült átbillentenem a szerencsétlen debütáló szerkezetet. Szerintem nem engedhető meg, hogy egy ilyen hatás végzetes legyen egy egyébként kiváló CD meghajtó életében. Gondoljunk csak arra, hogy még a rendszerváltás előtti ősemberi időkben milyen ejtegető próbákat kellet kiállniuk a televízió készülékeknek! Amennyiben ezt a módszert alkalmaznák az új CD meghajtók és írók esetében, nagyon sok selejt keletkezne.

2.2.3. Különböző típusok:
Sokat hallottam egyesektől arról, hogy különböző márkanevek alatt lényegében ugyanazok a CD meghajtók megtalálhatók. Hasonlókkal magam is találkoztam, de azonosakkal nem. Természetesen most ne foglakozzunk a szándékos hamisításokkal!
Nekem az a tapasztalatom, hogy még az azonos gyártókon belüli alkatrészek teljeskörű kompatibilitása sem biztosított. Sokszor olyan minimális eltérések miatt nem helyettesíthetők az alkatrészek, hogy az ember kénytelen gyártói szándékosságra gondolni. Jó példa erre a számtalan "S" betűs típus, melyek némelyike között egyáltalán nem fedezhető fel szolgáltatásbani érdemi különbség. Egyes alakatrészek, látszólag minden különösebb indok nélkül mégis lényegesen eltérnek egymástól.

2.2.4. A főmotor:

A CD-meghajtó lelkének fényképe I.: az olvasófej, a főmotor és a fejemelő egység.

A CD meghajtók minőségét alapvetően meghatározza a lemezforgató egység és az olvasófejet mozgató mechanikai szerkezet precíz kialakítása.
A CD meghajtóknál a lemez forgatására egy központi egyenáramú motort alkalmaznak minden esetben, azonban a lemez stabil rögzítése ehhez a motorhoz kétféle módon történik: mágneses vagy mágnesezhető tárcsával és minden irányban flexibilis laprugóval. A két megoldás mindegyikének vannak előnyei és hátrányai is egyaránt.
A mágneses leszorítás mindenképpen zajmentesebb, de nem küszöböli ki a meghajtómotor tengelyének esetleges axiális mozgását.
A laprugós leszorítás kissé zajosabb, de szinte tökéletesen kiküszöböli a meghajtómotor axiális irányú mozgását, vibrációját azzal, hogy a motor tengelyét és ezzel együtt a teljes szervo mechanikát is egy bázisfelületnek nyomja, minimálissá téve a lemez olvasása közbeni nem kívánt axiális irányú mozgást. Ezzel a megoldással biztosított lesz, hogy az olvasófejnek nem kell folyamatosan a mechanikai hibák okozta helyzeteltéréseket korrigálnia, stabilabbá és gyorsabbá téve ezzel a követési folyamatot.

2.2.5. Az olvasó egység:

A CD-meghajtó lelkének fényképe II.: az olvasófej, a főmotor és a fejemelő egység.

A lézerdióda mozgatása és vezérlése minden esetben igen erős mágneses térben történik, megfelelő elektromos vezérléssel. A lézerdióda mozgatása tehát gyakorlatilag semmiféle mechanikai súrlódással nem jár, hiszen az szinte lebeg az erős mágneses térben. Olcsóbb CD meghajtóknál a lézerdiódát a mágneses tér által feszített huzalok, míg drágábbak esetében inkább finom rugólemezkék tartják a mágneses térben. Ez a megállapítás is csak általában igaz, hiszen mindkettőt nagyon érzékenyre és precízre lehet elkészíteni.
Van olyan megoldás is a lézerdióda mozgatására, mely analóg módon működik a Deprez műszerekkel, azaz egy ív mentén történik a mozgatás, ahogy azt egy Deprez műszer mutatója is teszi. Ebben az esetben némi mechanikai súrlódás azért van, de bármelyik esetben a kivitelezés minősége és precízsége alapján lehet bármelyik megoldást előnyben részesíteni a másikkal szemben.
A leírtak alapján gondolom, mindenkinek világos, hogy illetéktelen kéz ebben a mechanikai szerkezetben tud a leghamarabb irreverzibilis hibát okozni, ezért itt is felhívom a figyelmet arra, hogy ehhez a szerkezethez gyakorlatlanul senki ne nyúljon, hacsak ezt valaki szándékosan, egy magasztosabb cél érdekében nem teszi.
A lézerdiódát egy szakszerűtlen tisztítással is azonnal működésképtelenné tudjuk tenni, ezért itt lehetőleg ne kísértsük a sorsot! Ne kimondottan mechanikai sérülésre gondoljunk azonban, hanem arra is, hogy a tisztítást milyen, nem odavaló anyaggal és eszközzel végezzük. Szóval itt ne tanuljunk a saját kárunkon, mert az sokba fog kerülni.

2.2.6. A tálca:

A CD-meghajtó alulról, a flexibilis kábelekkel, a tálcamozgató motorral és a tálcával.

Fontos eleme a CD meghajtóknak a lemeztartó tálca, mely aránylag egyszerű szerkezet, de a legnagyobb boszszúságot okozhatja, amennyiben rajta megkarcolódhat, esetleg deformálódhat féltve őrzött lemezünk.
Nincs annál rosszabb érzés, mint mikor lemezünket a CD meghajtó már rég a tálcára rakta, de a CD még 1500-as fordulatszámmal piruettezik rajta.
A tálca minden esetben műanyagból készül, fogasléces mozgatással. A fogaslécet egy motor által megforgatott fogaskerék mozgatja mindaddig, míg a motor működését egy végálláskapcsoló, egy optoelektronikai csatoló, esetleg egy induktív érzékelő meg nem szakítja. A megszakító kapcsoló a tálca mindkét végállásában működésbe lép.
A tálca egy nagyon érzékeny szerkezet, ezért azt soha ne feszegessük erőszakosan, ne működtessük nyomással, lehetőleg ne üljünk és lépjünk rá, inkább használjuk a működtetésére beépített mikrokapcsolót. Amennyiben ezt megfogadjuk, minimálisra csökkenthetjük a tálcamozgató elektromechanika egység sérülését.
Tudom, hogy aki számítógéppel dolgozik, annak sokszor mindkét keze foglalt, tehát már nem képes egyetlen szabad kezet sem biztosítani mondjuk a hamburger evéséhez. Ebben a szorult helyzetünkben se tekintsük etetőgépnek a CD meghajtónkat, azaz ne helyezzük a CD meghajtó tálcájára a csöpögő hamburgert, hogy a tálca ki-be járva adagolja számunkra az életmentő falatokat!

2.2.7. Az elektronika:

A CD nyomtatott áramköri alaplemeze fölülről az SMD elemekkel és IC-kkel.

Minden CD meghajtóban található egy olyan, főleg SMD technológiával készített nyomtatott huzalozású főpanel, mely a teljes kiszolgáló és vezérlő áramköri elemeket tartalmazza. Ezekre a panelekre a nagyfokú integráltság jellemző, aminek legszembetűnőbb ismérve, hogy a processzorokon és az integrált egyéb áramköri IC-ken kívül más alkatrészeket csak elszórtan tartalmaznak. A hűtést igénylő elemeket vagy beépített hűtőfelületekkel oldják meg, vagy gondoskodnak arról, hogy az összeszerelt doboz elemeivel jól érintkezve lehessen a felesleges hőmennyiséget elvezetni és a környezetbe disszipálni. Nagyon fontos, hogy ezeket a kiépített hővezető kontaktusokat minden esetleges összeszerelésnél állítsuk maradéktalanul vissza azzal, hogy a szükséges felületeket szilikonzsírral - nem különböző kozmetikai krémekkel - alaposan kenjük be és gondos-kodjunk a felületek jó felfekvéséről. Az elektronika és a mozgó elemek - főmotor, lézerdióda - elektromos csatlakoztatása flexibilis fóliasávval van megoldva. Ezen vannak kialakítva mindazok az áramvezető sávok, melyek az áramellátáshoz és a jelvezetéshez szükségesek.

A CD nyomtatott áramköri alaplemeze alulról az SMD elemekkel és IC-kkel.

A flexibilis összekötésre azért van természetesen szükség, mert egymáshoz képest üzemszerűen elmozduló elemek közti elektromos kapcsolatról van szó.
Ezek a főpanelek hozzáértő számára szinte mindent elmesélnek a CD meghajtókról, ugyanis az áramkörök kialakításának gondossága, az alkalmazott Chip-készlet egyértelműen elárulják, hogy milyen minőségi kategóriát képvisel a teljes szerkezet, különösen, ha az még stabil, precíz és szépen kivitelezett finommechanikai elemekkel is párosul.
Annyit még szeretnék minden bátor próbálkozó tudomására hozni, hogy ezek az alaplapok elég gondosan vannak elkészítve és általában nem szorulnak arra, hogy valaki Sokol rádió telepcserélési gyakorlattal azon különböző javításokat végezzen. Ezt a gondosságot egy jó minőségű CD meghajtó legtöbbször azzal szokta meghálálni gazdájának, hogy az életben soha többet el nem indul. Tehát lehetőleg ne kényszerítsük ilyen hálára jól megszokott szerkezetünket!

3. Az elvégzett kísérletek végső kiértékelése:
Aki figyelmesen végigolvasta az eddig leírtakat, az gyakorlatilag minden olyan problémával találkozott, mely egyenként is magyarázatul szolgálhat a címben felvetett kérdésre: Miért nem tudja a CD meghajtó lemezeink egy részét olvasni?
A kérdésre tehát az a válaszom, hogy azért, mert a gyakorlatban a leírt problémák kétség kívül egyenként jelen vannak és ezek némelyike önmagában is képes gondot okozni számunkra. Miért lepődnénk meg azon, ha a problémák szuperponálódása esetén a CD olvasónk még bizonytalanabb olvasási képességével találjuk szemben magunkat? Nem történik más, mint a fizikai törvényszerűségek elkezdik uralni a CD meghajtók esetében a saját terepüket, azaz ezek a törvényszerűségek addig követelik igazukat, míg a CD meghajtó ezt megunja és először elbóbiskol, majd összecsapván a könyvet, végkép elalszik. Tehát egyszerűen nem olvas tovább sem könyvet, sem CD-t.
Megkérdezhetné valaki, hogy végső soron mi volt a cél azzal, hogy megnöveltem a tesztbe vont CD meghajtók és CD lemezek számát? A kérdésre azt az egyszerű választ tudom adni, hogy a nagy számok törvénye alapján mégis csak pontosabb eredmény kapható, de az sem hátrányos, hogy az emberi meggyőződés így azért mindenképpen szilárdabb alapokon áll és támasztódik alá, mint egy-két szegényes kísérlet alapján.
Különösebb további indoklás alapján tehát a CD meghajtók hangulatát erősen befolyásolja saját fizikai állapotuk, minőségük, a CD-k milyensége és mindaz a körülmény, mely egy CD lemez megírásához föltétlen szükséges. Ahhoz, hogy egy konkrét esetben az igazságot legjobban meg tudjuk közelíteni, arra kell képességünk legyen, hogy el tudjunk vonatkoztatni az olvasási képességet befolyásoló lényegtelen hatásoktól és figyelmünket maximálisan a meghatározó jelenségekre fordítsuk. Amennyiben ez sikerül, könnyebben megérthetjük a CD meghajtók meghatározó olvasási problémáit és ezzel a kezünkbe egy olyan eszköz kerül, mely egyben segít a felmerült konkrét probléma sikeres megoldásában. Biztos vagyok abban, hogy aki csak egy kis időt is szánt elgondolkodni a leírtakon, a jövőben nem fog automatikusan arra gondolni egy CD olvasási gond esetén, hogy nem lehet egyéb hiba, mint a tökéletlen CD meghajtó.
Amennyiben ezt akár csak néhány embernél is sikerült elérnem, utólag sem fogom sajnálni a tesztelésre és a cikk megírására fordított időt.
Továbbá szeretném készségemet kifejezni arra, hogy bármilyen témához kapcsolódó ügyben szívesen állok a "Miért nem tudja a CD meghajtó lemezeink egy részét olvasni?" téma iránt érdeklődők rendelkezésére.
Biztos vagyok abban, hogy közös munkával, alkotó együttműködéssel és a tapasztalatok egymás közti megosztásával még tovább tudjuk finomítani eddigi eredményeinket. Szerintem ez egy olyan szép mondat volt, hogy mivel nem érdemes silányabbakkal kísérleteznem, inkább befejezem a további elemzést.

4. A CD meghajtó csatlakoztatása a számítógéphez:
Az első ránézésre ez egy nagyon egyszerű dolognak tűnik, de nagyon sok olyan összeállítással találkoztam már, melyeknél - enyhén szólva is - van jobb megoldás.

4.1. Az alapállapot az, amikor a PC-be 1 db HDD-t és 1 db CD meghajtót kell az IDE portokra kötni. Ezt a legtöbb esetben - kábeltakarékossági és kényelmi okokból is - úgy oldják meg, hogy a Master HDD-t Slave CD meghajtóval kötik egy kábelre, amit aztán az IDE 1 portra csatlakoztatnak. Ez a változat azonban nem ad ideális megoldást a minden bizonnyal bekövetkező lassúbb működés miatt. Az a helyzet, hogy egy gyors HDD sebességét jelentősen meg tudja fogni egy vele azonos kábelen levő, nem túl korszerű CD meghajtó. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor két eltérő sebességű HDD-t kötünk egy kábelre: le fog lassulni a gyorsabb HDD is.
Az említett probléma kiküszöbölésére javaslok egy biztonságos megoldást, ami csak a legideálisabb és legoptimálisabb működést veszi figyelembe, semmi mást.
Kössük a HDD-t Masterként az elsődleges IDE portra. A kábelt hagyjuk olyan hosszúra, amilyen a kényelmes csatlakoztatáshoz éppen elegendő! A fölösleges kábelrészt vágjuk le a közbülső csatlakozónál! A CD meghajtót jumpereljük szintén Masterként, majd csatlakoztassuk a másodlagos IDE porthoz az éppen szükséges hosszúságú kábellel! Ebben az esetben is vágjuk le a fölösleges részt a közbülső csatlakozónál!
Ezzel a megoldással több eredményt érünk el egyszerre: ideálisan rövid lesz a jeláramlás útja az alaplap és a meghajtók között, semmiféle visszahatás nem lesz a HDD és a CD meghajtó között, megszabadulunk a fölösleges kábelrengetegtől, amitől a gépünk jobban fog szellőzni, de sokkal esztétikusabb lesz a szerelés is, nem beszélve a sokkal jobb áttekinthetőségről.

Az átalakított kábelen jól látszik az eredeti csatlakozó helye.

Természetesen az itt szerzett gyakorlat alapján az FDD, a COM és Printer portok kábelét is átalakíthatjuk, a fölösleges csatlakozókat eltávolíthatjuk, a kábelhosszakat ideálisra méretezhetjük. Meg fogunk lepődni, hogy milyen szép rendezett lesz a gépünk már csak szemre is, nem beszélve a gyorsabb és stabilabb működésről.
Amennyiben a rendelkezésünkre álló kábelrész a közbülső csatlakozó és az egyik vég között megfelelő hosszúságú, nincs más teendő, mint a kábelt elvágni a közbülső csatlakozó megfelelő oldalán.
Amennyiben azonban a kábel mindkét részét mindenképpen hosszúnak találjuk, vegyük le róla a közbülső csatlakozót és az 1-es jelölés figyelembe vételével tegyük fel azt a kábel megfelelő hosszúságot adó helyére! Vigyázzunk arra, hogy miközben a kábelt óvatosan lefejtjük a késes csatlakozókról, az érintkezők semmiképpen ne húzódjanak ki a műanyag házból, mert egy esetleges visszahelyezéskor megfordíthatjuk azokat, amivel tönkretehetjük a teljes csatlakozót!
Az érintkezők kihúzódását úgy is meg tudjuk akadályozni, ha a levétel előtt a csatlakozót rátoljuk egy valamilyen IDE portra, esetleg egy CD meghajtóra vagy egy HDD-re. Mindig alaposan nézzük meg, hogy a kábel erei központosan állnake a felrakandó csatlakozó tulipán alakú késes csatlakozóihoz képest! Amennyiben igen, helyezzük a csatlakozót egy megfelelő hosszúságú satu pofái közé és nyomjuk össze a csatlakozót! A sikeres összenyomás után nincs más teendőnk, mint egy éles késsel levágni a felesleges kábelvéget! A csatlakozó kábelről való levételét azért nem írtam le, mert egy kis tanulmányozás után az mindenkinek egyértelmű lesz.
A levágás úgy a legegyszerűbb, ha a kést lapjával szorosan a csatlakozó mellett tartva, a csatlakozót mindegy vonalzóként használva toljuk végig a csatlakozó oldalán. Ezzel elérjük, hogy a levágott felületen semmiképpen nem kerülhetnek zárlatba az egymás melletti szalagkábel huzalok.
Abban az esetben, ha a közbülső csatlakozótól mért nagyobb kábelhossznál is hosszabb kábelre van szükségünk, akkor a levett közbülső csatlakozót egyszerűen odébb kell rakni a kábelen és a megmaradó fölösleges kábelrészt az ismertetett módon le kell vágni. A gyakorlat szerinti normál esetben semmiféle zárlatveszélyt nem tud okozni a levett csatlakozó után maradó átszúrt kábelrész.
Nyomatékosan felhívom azonban a figyelmet arra, hogy az ismertetett megoldást csak olyan ínyenceknek javaslom, akik rendelkeznek megfelelő kézügyességgel, szerszámokkal és megfelelő műszaki érzékkel a hibátlan kivitelezéshez! Mindenki csak saját felelősségére kezdjen bele a kábelek leírt átalakításába! Aki nem biztos a dolgában, az inkább hagyja meg a kábeleket eredeti állapotukban, esetleg még a fölösleges rész levágását felvállalhatja! A megmaradó kábeldarabokat és a rajtuk maradt csatlakozókat semmiképpen ne dobjuk el, hiszen a két maradékból egy új kábelt készíthetünk magunknak.

4.2. Abban az esetben, ha 2 db HDD-t és egy CD meghajtót kell csatlakoztatnunk a PC-hez, akkor az a helyes eljárás, ha a Master boot HDD-t az IDE 1-re kötjük, az IDE 2-re pedig Masterként a 2. HDD-t és Slaveként a CD meghajtót. A kábelek hosszára vonatkozó instrukciók azonosak a már leírtakkal. Az ínyencek számára van azonban egy szempont, amire ebben az összeállításban szintén további figyelmet kell fordítani. Nem mindegy az, sem hogy a kábelen milyen a meghajtók csatlakoztatási sorrendje. Akkor járunk el helyesen, ha a közbülső csatlakozóra mindig a HDD-t csatlakoztatjuk. Amennyiben a közös kábelen 2 db HDD van, akkor a közbülső csatlakozóhoz mindig a boot HDD-t csatlakoztassuk! Amennyiben a közös kábelen nincs boot HDD, azt a HDD-t kössük a közbülső csatlakozóra, amelyiknek nagyobb a sebessége!
Vannak olyan CD- meghajtó típusok is, melyek Masterként, illetve Slaveként működnek helyesen akkor is, amikor az összes jumpert eltávolítjuk róluk. Ezt azért jó tudni, mert ha valamilyen makacs problémával találkoznánk, a siker reményében végigzongorázhatjuk ezeket a lehetőségeket is.

Különböző átalakított kábelek a maradék csatlakozókkal.

4.3. Azt gondolnánk, hogy a meghajtók tápfeszültségre csatlakoztatása egyáltalán nem problematikus, azonban ez messze nem így van. Alapvető szabály, hogy a tápcsatlakozók feldugásakor mindig győződjünk meg szemmel is a letört sarkok elhelyezkedéséről, mert szerencsétlen esetben fordítva is rá tudjuk dugni a csatlakozót a meghajtóra, ami minden esetben azonnali meghibásodáshoz vezet. Amennyiben a csatlakozó nagyon könnyen felcsúszik, föltétlenül állítsuk szorosabbra a 4 db csatlakozó hüvelyt!
Nagyon fontos arra ügyelni, hogy a HDD-t soha ne csatlakoztassuk a ventillátor meghosszabbított csatlakozójára, mert minden fölösleges átmenet rontja a csatlakozó áramvezető képességét, ami nagyon nehezen kideríthető problémákat, bizonytalanságokat okozhat! A leírtakkal azonos módon kell akkor is eljárnunk, mikor a gépben tápfeszültség elosztót, illetve hosszabbítót használunk. Ezt ugyanúgy kell kezelni, mintha ventillátor hosszabbítóval lenne dolgunk.
A leírt szempontokra azért érdemes már a szereléskor is odafigyelni, mert azok gyakorlati tapasztalatokon alapulnak és fölösleges csapdákat kerülhetünk el alkalmazásukkal.

5. A hazai szervizelési lehetőségek:
Mindjárt azzal kezdeném, hogy ahol nincs, ott ne keress! Amennyiben ehhez azonnal ragaszkodni kezdünk, semmiféle meglepetés nem érhet bennünket.
A magyarországi szervizek többségének felkészültsége olyan magas ezen a téren, hogy gyakorlatilag semmiféle érdemi hibát nem tudnak megjavítani. Aki nem hiszi, az próbálja csak ki nyugodtan.
A félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy az én fogalmaim szerint - szerviz szinten - az nem javítás, de nem is valamiféle dicsérendő szolgáltatás, amikor egy 12.000 Ft-os CD meghajót 15.000 Ft-ért javítanak meg úgy, hogy egy hónap alatt behozatják azt a részegységet, ami a meghibásodott alkatrészt biztosan tartalmazza, majd azt 4 db csavarral beépítik a szerkezetbe. Amennyiben még a csatlakozó kábeleket is sikerül polaritáshelyesen csatlakoztatniuk, már viheti is és beszerelheti a boldog tulajdonos a kedvenc szerkezetet a PC-be.
A magas javítási költségre indokként a külföldi alkatrészek magas beszerzési árat, valamint az igen magasan túlképzett mérnökök havi óradíját szokták felhozni. Én csak azt nem értem, hogy ehhez a magasröptű munkához miért nem alkalmaznak sokkal alacsonyabb képzettségű és sokkal alacsonyabb órabérű szerelőket? Csak nem azért, hogy a már említett 4 db csavart ne balra kezdje betekerni?
Természetesen maximális és őszinte tiszteletemet fejezem ki mindazoknak a szervizeknek, melyek korrekt munkát végeznek, így semmiképpen nem tartoznak ebbe a körbe. Sajnos, ők vannak kevesebben.
A leírtak illusztrálására alkalmam volt néhány tőrőlmetszett szervizes szakvéleményt olvasnom a CD meghajtókra és CD írókra ragasztott címkéken az alábbiak szerint: "Elektronika hiba, nem javítható!" meg "Lézerdióda kihunyt, nem javítható!".
Félreértés ne essék, nem a nyelvezettel van bajom, hanem azzal, hogy a hasonló címkéjű szerkezetek 50-60%-ban házilag mégis megjavíthatók és gyakorlati tapasztalataim szerint még évekig kifogástalanul tovább működnek. Erre természetesen reflektálhat úgy egy elmarasztalt szerviz, hogy: "Nem volt szakszerű a javítás!". Még az is lehet, de a beavatkozás a működést mint célt igyekezett megcélozni és szolgálni és azt el is érte. Valahogy úgy van ez, mint a vicc szerinti ferde szájú családban, ahol lefekvés előtt - az ismert okból - senki nem tudta a gyertyát elfújni, pedig a család minden tagja megpróbálta azt, míg a nagyapa bölcsen megnyálazva két ujját, azonnal sötétet csinált, miközben azt mormogta, hogy: "Gyerekeim, nem el kell azt fúni, hanem el kell azt óttani".
A nagyapának volt igaza: sötétet kellett csinálni és ő csinált. Ilyen egyszerű a dolog!

Írta: Öreg Dixie

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • ollie #42
    Jobban jársz, ha a hw forumon (nem a hírek) kérdezel ilyeneket.
    De, szerezz egy win98 boot disk-et, és annak van cd-rom driver-e. Rögtön fogsz tudni telepíteni cd-ről.