SG.hu
Resident Evil: Revelations 2
Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6700 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6400+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GTS vagy ATI Radeon HD 4650 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6700 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Resident Evil: Revelations, The Evil Within
Kategória: külsőnézetes akció
A Resident Evil-sorozat legújabb részével a Capcom ismét visszanyúlt a franchise gyökereihez, aminek köszönhetően egy izgalmas, rejtélyekkel gazdagon felvértezett, ámde epizódokra szabdalt horror-játékot kaptunk. Cikkünkből kiderül, hogy milyen is lett a Resident Evil: Revelations 2!
A Capcom csapatát évek óta érik kisebb-nagyobb támadások azzal kapcsolatban, hogy a Resident Evil-sorozat már régen nem az, aminek lennie kellene, egyszóval a rajongók részéről egyre komolyabb igény mutatkozik arra, hogy az alkotók visszatérjenek gyökerekhez. Noha az eladások terén a Resident Evil 6 sem teljesített rosszul, a kritikusok és a régi fanatikusok előtt mégis csúnyán leszerepelt, ennek köszönhetően a fejlesztők elhatározták, hogy engednek a nyomásnak, és a jövőben érkező epizódokat egytől-egyig múltidéző szellemiségben készítik majd el. Noha az ígéret betartását legkorábban a hetedik teljes felvonás megjelenésekor várhatjuk, a stúdió azonban egy mellékszállal már korábban komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy kielégíthesse azoknak az igényeit, akik már a kezdetektől nyomon követik a történetet.
Ez volt a Resident Evil: Revelations, amit első ízben kizárólag Nintendo 3DS-re terveztek megjelentetni, de miután egyre több olyan vélemény jelent meg róla a világhálón, miszerint ilyennek kellene lennie ma az összes játéknak, ami a név alatt megjelenik, a Capcom végül PC-re és otthoni konzolokra is megjelentette. A siker és a jó fogadtatás borítékolhatónak tűnt, ezek után pedig az sem volt kérdéses, hogy csakhamar egy folytatást is kapunk, ami egyrészt már az eredeti tervek szerint is a nagyobb platformokra készült, másrészt pedig kissé szokatlanul, epizodikus formában tárja elénk a legújabb izgalmakat.
Mivel a fejlesztők a jelek szerint tudják tartani a határidőket a korábban beígért részekkel, ezáltal egyfajta interaktív tv-sorozatos jelleget öltve élhetjük át hétről hétre a négy epizód eseményeit, amelynek fináléja március 18-án fut majd be. Játéktesztünk az első felvonás alapján készült, ami kis túlzással egy tökéletes felvezetése, mondhatni ízelítője volt mindannak, hogy milyen játékmenet, illetve események várnak majd ránk a későbbiekben. Ehhez a Capcomtól egy már-már szokatlanul izgalmas, illetve rejtélyekkel gazdagon felvértezett történetet kaptunk, ami két szálon indul meg, összesen négy irányítható főszereplő felvonultatásával.
A sztori kezdetével így rögtön Clarie Redfield és Moira Burton felett vehetjük át az irányítást, akik közül előbbit már ismerős arcként köszönthetik a rajongók, Moira azonban most először mutatkozik be ilyen formában, és teljes mértékig ő sem új, hiszen Barry Burton lányáról beszélünk. A két hölgy egy kis előzményt követően egy furcsa, börtönszerű helyen ébred fel, és bár egyikük sem emlékszik pontosan, hogy miként is került oda, azt azonban tudják, hogy érdemes lesz mielőbb olajra lépniük, mert a furcsa hangok és ez a különös helyszín nem kecsegtet számukra túl sok jóval.
A két lány gyanúját tovább erősíti, hogy minden lépésüket kamerák követik, kezükre pedig egy furcsa karperecet tettek, amely nem csak több színben játszik – ennek a későbbiekben lesz jelentősége –, hanem egy rejtélyes nő is képes kapcsolatba lépni általa velük. Miután a lányok szembesülnek azzal, hogy nincsenek egyedül a komplexumban – ijesztő zombiszerű lények vadásznak rájuk –, mindent elkövetnek azért, hogy kijussanak, és szerencséjükre azonnal belebotlanak majd egy rádiótoronyba, ahonnan megpróbálnak segítséget hívni. Az első résszel itt lényegében az ő történetük le is záródik, de azonnal elindul a másik szál, amelyben Barry Burton kapja a főszerepet, aki vélhetően hallotta a két lány vészhívását, és azonnal fegyvert ragadott, hogy a helyszínre siessen értük.
A történethez azonban itt fonódik hozzá egy rendkívül rejtélyes szál is, hiszen Barry az első percekben ráakad egy kislányra – ő lesz Natalia Korda –, aki különleges képességei és puszta jelenléte miatt rengeteg kérdést vet fel számunkra. Éppen természetfeletti tulajdonságaiból kifolyólag azonban hősünk úgy határoz, hogy magával viszi a lányt, aki felett így mi is gyakran átvehetjük majd az irányítást, ha a helyzet úgy hozza. A kampány ezen részében természetesen folyamatosan Clarie és Moira után kutakodunk majd, és végigjárjuk az általuk is bejárt helyszíneket, illetve olyan helyekre is bejuthatunk, amelyek előlük el voltak zárva, következésképpen az élmény egy pillanatra sem válik önismétlővé, esetleg unalmassá.
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a Resident Evil: Revelations 2 játékmenetének bemutatóját, akkor azt mondanánk, hogy szinte semmi változást sem tapasztalhatunk az előző részhez képest. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy újfent egy külsőnézetes, akciókra, lopakodásra és fejtörőkre kiélezett horror vár ránk, amelyben nagy szerep jutott ezúttal a rejtélyeknek, valamint néha még a rettegésnek is. Az élmény alapjaiban határozza meg, hogy éppen melyik karaktert irányítjuk majd, hiszen mindkét felállásban találunk észt és erőt is a csapatban. Az erőt Clarie Redfield és Barry Burton képviselik majd, akik a fegyverek megszállottjaiként azért felelnek majd, hogy valamilyen formában likvidálják a gyakran váratlan időpontban és helyekről támadó élőhalottakat, akik mellett sokszor nagyra nőtt bogarak és egyéb horrorisztikus teremtmények is felbukkannak.
Fegyverarzenáljuk meglehetősen változatos lesz, és a kisebb pisztolyoktól kezdve a söréteseken át a gépkarabélyokig bezárólag mindent használhatunk majd. Mivel azonban nem csak akciók, hanem fejtörők is várnak majd ránk a játékban – méghozzá szinte folyamatosan –, elkél majd az ész is a csapatban. Noha többnyire az egész első epizódot át lehet élni az imént említett fegyveresek társaságában, azonban lesznek olyan helyzetek, amikor a másik két karakter felett is kötelezően át kell vennünk az irányítást. Ezek többnyire a specifikus fejtörők, amelyek során csak ők érvényesülhetnek, Moira például megvilágíthat valamit a zseblámpájával, vagy csak egyszerűen bakot tart Claire-nek ahhoz, hogy elérjen egy magaslati pontot.
Natalia ezzel szemben a kisebb helyeken tudja átpréselni magát, tehát gyakran tud segítő jobbot nyújtani izomkolosszus társának a továbbjutásban, sőt az élőhalottakat is idejekorán jelzi számára, de mindkét támogató karakter képes az elrejtett tárgyak megtalálására is, ami a muníció vagy az életerőt regeneráló növények számának gyarapítása miatt hatalmas előny.
A Resident Evil: Revelations 2 ugyan egy nagyobbacska szigeten játszódik, összességében azonban a Capcom még mindig nem merte meglépni a sandbox játékmenetet, ami bár sokszor indokolt lenne, összességében talán mégsem nagy baj. Ennek köszönhetően az épületekben szűkös helyiségek várnak ránk, míg a helyszínek közötti erdőségek vagy tisztások szintén egy jól elkülöníthető, láthatatlan csőben vezetnek minket célunk felé, noha azért érezhető, hogy nagyobb levegőt tudunk venni ezeken a pályarészeken, mint korábban bármikor. Maga a kampány – egyetlen epizódja – nem túl hosszú, azonban az élmény szavatosságát több formában igyekeztek kibővíteni az alkotók.
Példának okáért ott a kézenfekvő kooperatív mód, ami már PC-n is átélhető lokális formában, hatalmas élményt garantálva ezzel a páros rettegés kedvelőinek. Ezenfelül ismét visszatért a Raid mód, aminek köszönhetően szerepjátékos formában fejleszthetjük karakterünket és tisztíthatjuk meg akár újra és újra a pályákat az élőhalottaktól, miközben újabb fegyvereket és egyéb extrákat gyűjthetünk be magunknak.
Grafika:
Noha a játékmenet és az élmény tekintetében a végeredmény összességében jól teljesít, a grafika szempontjából azonban egyáltalán nem túl őszinte a mosolyunk a Resident Evil: Revelations 2 kapcsán. Hiába jelent meg a játék újgenerációs konzolokra, a küllem korántsem hozza az ilyen esetekben elvárható szintet, így még PC-n, maximális felbontás mellett futtatva is inkább csak jónak és elfogadhatónak mondanánk a látványt, ami messze van a kiválótól. Ez elsődlegesen annak köszönhető, hogy a fejlesztők a legtöbb helyszínt egy kicsit szürkére, unalmasra hagyták, az állandó akadályokkal kialakított, lineáris pályák pedig finoman szólva is ötlettelenek. Nem sikerültek túl jóra az animációk sem – főleg a mozgás lett darabos –, de akadnak problémák az optimalizálással is bizonyos helyszíneken. Kifejezetten jól sikerültek ugyanakkor az egyes karakter- és szörnymodellek, de akadtak pályarészek is, amelyekre elégedetten bólinthatunk, a probléma azonban, hogy ezek csak apró töredékei a nagy egésznek.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelületet összességében letisztultnak mondanánk, de az irányíthatósággal még mindig nem igazán tudott mit kezdeni a Capcom ezen a platformon. Noha érezhető az előrelépés, a karaktereket azonban továbbra is érdemes inkább kontrollerrel terelgetni, mert billentyűzettel és egérrel nehezebb lesz már a célzás is. Hangsúlyozandó, hogy volt már ennél sokkal rosszabb, de még mindig lehetne jobb a végeredmény!
Játszhatóság:
Mivel a játékot négy epizódra szabdalták a fejlesztők, igencsak nehéz egyelőre a szavatosságról beszélni, az előrejelzések azonban biztatóak. Tekintve, hogy már az első felvonás is legalább 4 órányi játékidőt garantál – méghozzá sietősebb formában –, a teljes kampányból így összesen akár több mint 15 órányi kalandot is kihozhatunk majd, ami korántsem tekinthető rossznak. További pozitívumként kell ezen a téren megemlítenünk még a kooperatív-, valamint a Raid mód jelenlétét, amelyeknek köszönhetően akár még hónapokkal a megjelenés után is érdemes lesz elővenni a játékot.
Intelligencia, nehézség:
A nehézséget általánosságban könnyűnek, jól skálázottnak neveznénk, de ami bődületesen rossz lett a Resident Evil: Revelations 2-ben, az a mesterséges intelligencia. Ez nem csak az agyatlan ellenfelekre érvényes, hiszen esetükben még elnézhetnénk az ösztönszerűen agresszív viselkedést, hanem éppen aktuális társunkra is – már amennyiben természetesen a gépre hagyjuk irányításukat. Röviden: nem csak, hogy soha nem azt csinálják, amire szükség lenne, hanem gyakran még akadályoznak is minket abban, hogy végezzük a teendőnket. A Capcom érezhetően nem sokat törődött azzal, hogy értelmet adjon a szereplőknek, ezáltal érdemes egy jó barátot felkérni ahhoz, hogy segítsen nekünk átélni a történetet.
Hangok, zene: A zenék terén nem képes túl sok emlékezetes dallamot felvonultatni az alkotás, ellenben a szinkronok minden esetben kitűnőre sikerültek, de főleg a női páros alakít nagyokat ezen a téren.
Összegzés: A Resident Evil: Revelations 2 a sorozat első olyan epizódja lett az utóbbi évekből, ami a hangulat és a játékmenet tekintetében is visszanyúlt gyökereihez úgy, hogy közben képes volt alkalmazkodni a mai igényekhez. Ha a Capcom ebben a szellemiségben készíti majd el a többi felvonást, illetve a jövőben érkező újabb Resident Evil-játékokat, a rajongóknak biztosan nem lesz okuk a panaszra, hiszen ebben a formájában már igenis lenne igény a kultikus horror újabb és újabb epizódjaira. Ha tetszett az első rész, és inkább a franchise korai éráját preferálod, itt az idő, hogy ismét csatlakozz a rettegéshez!
Fejlesztő: Capcom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6700 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6400+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GTS vagy ATI Radeon HD 4650 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6700 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Resident Evil: Revelations, The Evil Within
Kategória: külsőnézetes akció
A Resident Evil-sorozat legújabb részével a Capcom ismét visszanyúlt a franchise gyökereihez, aminek köszönhetően egy izgalmas, rejtélyekkel gazdagon felvértezett, ámde epizódokra szabdalt horror-játékot kaptunk. Cikkünkből kiderül, hogy milyen is lett a Resident Evil: Revelations 2!
A Capcom csapatát évek óta érik kisebb-nagyobb támadások azzal kapcsolatban, hogy a Resident Evil-sorozat már régen nem az, aminek lennie kellene, egyszóval a rajongók részéről egyre komolyabb igény mutatkozik arra, hogy az alkotók visszatérjenek gyökerekhez. Noha az eladások terén a Resident Evil 6 sem teljesített rosszul, a kritikusok és a régi fanatikusok előtt mégis csúnyán leszerepelt, ennek köszönhetően a fejlesztők elhatározták, hogy engednek a nyomásnak, és a jövőben érkező epizódokat egytől-egyig múltidéző szellemiségben készítik majd el. Noha az ígéret betartását legkorábban a hetedik teljes felvonás megjelenésekor várhatjuk, a stúdió azonban egy mellékszállal már korábban komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy kielégíthesse azoknak az igényeit, akik már a kezdetektől nyomon követik a történetet.
Ez volt a Resident Evil: Revelations, amit első ízben kizárólag Nintendo 3DS-re terveztek megjelentetni, de miután egyre több olyan vélemény jelent meg róla a világhálón, miszerint ilyennek kellene lennie ma az összes játéknak, ami a név alatt megjelenik, a Capcom végül PC-re és otthoni konzolokra is megjelentette. A siker és a jó fogadtatás borítékolhatónak tűnt, ezek után pedig az sem volt kérdéses, hogy csakhamar egy folytatást is kapunk, ami egyrészt már az eredeti tervek szerint is a nagyobb platformokra készült, másrészt pedig kissé szokatlanul, epizodikus formában tárja elénk a legújabb izgalmakat.
Mivel a fejlesztők a jelek szerint tudják tartani a határidőket a korábban beígért részekkel, ezáltal egyfajta interaktív tv-sorozatos jelleget öltve élhetjük át hétről hétre a négy epizód eseményeit, amelynek fináléja március 18-án fut majd be. Játéktesztünk az első felvonás alapján készült, ami kis túlzással egy tökéletes felvezetése, mondhatni ízelítője volt mindannak, hogy milyen játékmenet, illetve események várnak majd ránk a későbbiekben. Ehhez a Capcomtól egy már-már szokatlanul izgalmas, illetve rejtélyekkel gazdagon felvértezett történetet kaptunk, ami két szálon indul meg, összesen négy irányítható főszereplő felvonultatásával.
A sztori kezdetével így rögtön Clarie Redfield és Moira Burton felett vehetjük át az irányítást, akik közül előbbit már ismerős arcként köszönthetik a rajongók, Moira azonban most először mutatkozik be ilyen formában, és teljes mértékig ő sem új, hiszen Barry Burton lányáról beszélünk. A két hölgy egy kis előzményt követően egy furcsa, börtönszerű helyen ébred fel, és bár egyikük sem emlékszik pontosan, hogy miként is került oda, azt azonban tudják, hogy érdemes lesz mielőbb olajra lépniük, mert a furcsa hangok és ez a különös helyszín nem kecsegtet számukra túl sok jóval.
A két lány gyanúját tovább erősíti, hogy minden lépésüket kamerák követik, kezükre pedig egy furcsa karperecet tettek, amely nem csak több színben játszik – ennek a későbbiekben lesz jelentősége –, hanem egy rejtélyes nő is képes kapcsolatba lépni általa velük. Miután a lányok szembesülnek azzal, hogy nincsenek egyedül a komplexumban – ijesztő zombiszerű lények vadásznak rájuk –, mindent elkövetnek azért, hogy kijussanak, és szerencséjükre azonnal belebotlanak majd egy rádiótoronyba, ahonnan megpróbálnak segítséget hívni. Az első résszel itt lényegében az ő történetük le is záródik, de azonnal elindul a másik szál, amelyben Barry Burton kapja a főszerepet, aki vélhetően hallotta a két lány vészhívását, és azonnal fegyvert ragadott, hogy a helyszínre siessen értük.
A történethez azonban itt fonódik hozzá egy rendkívül rejtélyes szál is, hiszen Barry az első percekben ráakad egy kislányra – ő lesz Natalia Korda –, aki különleges képességei és puszta jelenléte miatt rengeteg kérdést vet fel számunkra. Éppen természetfeletti tulajdonságaiból kifolyólag azonban hősünk úgy határoz, hogy magával viszi a lányt, aki felett így mi is gyakran átvehetjük majd az irányítást, ha a helyzet úgy hozza. A kampány ezen részében természetesen folyamatosan Clarie és Moira után kutakodunk majd, és végigjárjuk az általuk is bejárt helyszíneket, illetve olyan helyekre is bejuthatunk, amelyek előlük el voltak zárva, következésképpen az élmény egy pillanatra sem válik önismétlővé, esetleg unalmassá.
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a Resident Evil: Revelations 2 játékmenetének bemutatóját, akkor azt mondanánk, hogy szinte semmi változást sem tapasztalhatunk az előző részhez képest. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy újfent egy külsőnézetes, akciókra, lopakodásra és fejtörőkre kiélezett horror vár ránk, amelyben nagy szerep jutott ezúttal a rejtélyeknek, valamint néha még a rettegésnek is. Az élmény alapjaiban határozza meg, hogy éppen melyik karaktert irányítjuk majd, hiszen mindkét felállásban találunk észt és erőt is a csapatban. Az erőt Clarie Redfield és Barry Burton képviselik majd, akik a fegyverek megszállottjaiként azért felelnek majd, hogy valamilyen formában likvidálják a gyakran váratlan időpontban és helyekről támadó élőhalottakat, akik mellett sokszor nagyra nőtt bogarak és egyéb horrorisztikus teremtmények is felbukkannak.
Fegyverarzenáljuk meglehetősen változatos lesz, és a kisebb pisztolyoktól kezdve a söréteseken át a gépkarabélyokig bezárólag mindent használhatunk majd. Mivel azonban nem csak akciók, hanem fejtörők is várnak majd ránk a játékban – méghozzá szinte folyamatosan –, elkél majd az ész is a csapatban. Noha többnyire az egész első epizódot át lehet élni az imént említett fegyveresek társaságában, azonban lesznek olyan helyzetek, amikor a másik két karakter felett is kötelezően át kell vennünk az irányítást. Ezek többnyire a specifikus fejtörők, amelyek során csak ők érvényesülhetnek, Moira például megvilágíthat valamit a zseblámpájával, vagy csak egyszerűen bakot tart Claire-nek ahhoz, hogy elérjen egy magaslati pontot.
Natalia ezzel szemben a kisebb helyeken tudja átpréselni magát, tehát gyakran tud segítő jobbot nyújtani izomkolosszus társának a továbbjutásban, sőt az élőhalottakat is idejekorán jelzi számára, de mindkét támogató karakter képes az elrejtett tárgyak megtalálására is, ami a muníció vagy az életerőt regeneráló növények számának gyarapítása miatt hatalmas előny.
A Resident Evil: Revelations 2 ugyan egy nagyobbacska szigeten játszódik, összességében azonban a Capcom még mindig nem merte meglépni a sandbox játékmenetet, ami bár sokszor indokolt lenne, összességében talán mégsem nagy baj. Ennek köszönhetően az épületekben szűkös helyiségek várnak ránk, míg a helyszínek közötti erdőségek vagy tisztások szintén egy jól elkülöníthető, láthatatlan csőben vezetnek minket célunk felé, noha azért érezhető, hogy nagyobb levegőt tudunk venni ezeken a pályarészeken, mint korábban bármikor. Maga a kampány – egyetlen epizódja – nem túl hosszú, azonban az élmény szavatosságát több formában igyekeztek kibővíteni az alkotók.
Példának okáért ott a kézenfekvő kooperatív mód, ami már PC-n is átélhető lokális formában, hatalmas élményt garantálva ezzel a páros rettegés kedvelőinek. Ezenfelül ismét visszatért a Raid mód, aminek köszönhetően szerepjátékos formában fejleszthetjük karakterünket és tisztíthatjuk meg akár újra és újra a pályákat az élőhalottaktól, miközben újabb fegyvereket és egyéb extrákat gyűjthetünk be magunknak.
Grafika:
Noha a játékmenet és az élmény tekintetében a végeredmény összességében jól teljesít, a grafika szempontjából azonban egyáltalán nem túl őszinte a mosolyunk a Resident Evil: Revelations 2 kapcsán. Hiába jelent meg a játék újgenerációs konzolokra, a küllem korántsem hozza az ilyen esetekben elvárható szintet, így még PC-n, maximális felbontás mellett futtatva is inkább csak jónak és elfogadhatónak mondanánk a látványt, ami messze van a kiválótól. Ez elsődlegesen annak köszönhető, hogy a fejlesztők a legtöbb helyszínt egy kicsit szürkére, unalmasra hagyták, az állandó akadályokkal kialakított, lineáris pályák pedig finoman szólva is ötlettelenek. Nem sikerültek túl jóra az animációk sem – főleg a mozgás lett darabos –, de akadnak problémák az optimalizálással is bizonyos helyszíneken. Kifejezetten jól sikerültek ugyanakkor az egyes karakter- és szörnymodellek, de akadtak pályarészek is, amelyekre elégedetten bólinthatunk, a probléma azonban, hogy ezek csak apró töredékei a nagy egésznek.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelületet összességében letisztultnak mondanánk, de az irányíthatósággal még mindig nem igazán tudott mit kezdeni a Capcom ezen a platformon. Noha érezhető az előrelépés, a karaktereket azonban továbbra is érdemes inkább kontrollerrel terelgetni, mert billentyűzettel és egérrel nehezebb lesz már a célzás is. Hangsúlyozandó, hogy volt már ennél sokkal rosszabb, de még mindig lehetne jobb a végeredmény!
Játszhatóság:
Mivel a játékot négy epizódra szabdalták a fejlesztők, igencsak nehéz egyelőre a szavatosságról beszélni, az előrejelzések azonban biztatóak. Tekintve, hogy már az első felvonás is legalább 4 órányi játékidőt garantál – méghozzá sietősebb formában –, a teljes kampányból így összesen akár több mint 15 órányi kalandot is kihozhatunk majd, ami korántsem tekinthető rossznak. További pozitívumként kell ezen a téren megemlítenünk még a kooperatív-, valamint a Raid mód jelenlétét, amelyeknek köszönhetően akár még hónapokkal a megjelenés után is érdemes lesz elővenni a játékot.Intelligencia, nehézség:
A nehézséget általánosságban könnyűnek, jól skálázottnak neveznénk, de ami bődületesen rossz lett a Resident Evil: Revelations 2-ben, az a mesterséges intelligencia. Ez nem csak az agyatlan ellenfelekre érvényes, hiszen esetükben még elnézhetnénk az ösztönszerűen agresszív viselkedést, hanem éppen aktuális társunkra is – már amennyiben természetesen a gépre hagyjuk irányításukat. Röviden: nem csak, hogy soha nem azt csinálják, amire szükség lenne, hanem gyakran még akadályoznak is minket abban, hogy végezzük a teendőnket. A Capcom érezhetően nem sokat törődött azzal, hogy értelmet adjon a szereplőknek, ezáltal érdemes egy jó barátot felkérni ahhoz, hogy segítsen nekünk átélni a történetet.
Hangok, zene:
A zenék terén nem képes túl sok emlékezetes dallamot felvonultatni az alkotás, ellenben a szinkronok minden esetben kitűnőre sikerültek, de főleg a női páros alakít nagyokat ezen a téren.
Összegzés:
A Resident Evil: Revelations 2 a sorozat első olyan epizódja lett az utóbbi évekből, ami a hangulat és a játékmenet tekintetében is visszanyúlt gyökereihez úgy, hogy közben képes volt alkalmazkodni a mai igényekhez. Ha a Capcom ebben a szellemiségben készíti majd el a többi felvonást, illetve a jövőben érkező újabb Resident Evil-játékokat, a rajongóknak biztosan nem lesz okuk a panaszra, hiszen ebben a formájában már igenis lenne igény a kultikus horror újabb és újabb epizódjaira. Ha tetszett az első rész, és inkább a franchise korai éráját preferálod, itt az idő, hogy ismét csatlakozz a rettegéshez!