Szekeres Viktor
A szürke ötven árnyalata
Hiába szörnyülködnek sokan a mamipornón, pontosan tudjuk, hogy rengeteg mégis elolvasták, illetve meg fogják nézni. És ezért nincs is több kérdésünk.
Hogy tetszett A szürke ötven árnyalata?
Nem arról van szó, hogy A szürke ötven árnyalata rossz film lenne. Még véletlenül sem. Azt el kell fogadni, hogy a maguk véleményét kiemelten fontosnak érzők szeretnek divatból utálkozni, s ami kiugróan népszerű, legyen szó zenéről, filmről, könyvről, márkáról vagy ételről, az nagyon sokszor megkapja a magáét egy elég népes csoporttól. Van, amikor az "eke" abszolút megérdemelt, mint például az Alkonyat esetében, hiszen egy közel sem gáz könyvből hozott össze döbbenetes hentesmunkával egy fércművet Catherine Hardwicke, a rendező, akit le is vettek a további epizódokról, melyeket a franchise köpködői jó eséllyel nem is láttak, pedig némelyik talán még a közepes szintet is megütötte.
Nos, A szürke ötven árnyalata nagyjából ezt a közepes szintet lőtte be (valamiért) magának - és ímmel-ámmal telibe is kapta. Az Alkonyatot azért is volt érdemes idecitálni, mert E.L. James eredetileg afféle fanfictionként írta meg könyvét, mely önálló életre kelt és független entitásként letarolta a nemzetközi könyves piacokat, a trilógia darabjai itthon is döbbenetes népszerűségre tettek szert. Természetes volt, hogy elkészül a mozifilmes adaptáció, s az is, hogy sikeres lesz.
Aki azonban csakis azért nézné meg a filmet, hogy megfejtse a siker titkát, annak azt javasoljuk, hogy egyelőre hagyja ki annak megtekintését. Egész egyszerűen azért, mert nincs benne az az "X"-, sőt, "XXX"-faktor, ami bármilyen szempontból különlegessé tenné. Sem a történet egyes szálai, sem a karakterek nem túl érdekesek, újdonságot a BDSM-vonal lájtos megidézésén kívül nem tartalmaznak. Pedig viccen kívül, az ábrázolt férfi-nő kapcsolatnak igen érdekes dinamikája is lehetne, ha nem fojtanák azt némi extremitásba mártott, ámde menthetetlen klisétengerbe. Háttér vagy mélyebb vájkálás nélkül a központi kapcsolat egyszerűen felületes marad, működésképtelen, így nem lehet komolyabb érzelmeket kiváltani a befogadóból, legyenek azok pozitívak vagy negatívak.
Sőt, annak sem érdemes moziba fáradnia, aki valami komolyabb erotikus élményre vágyik, s saját környezetében még vagy már nincs effélében része, hiszen korábban is voltak, s lesznek még sokkal grafikusabb és durvább filmek a multiplexekben, mint A szürke ötven árnyalata. végterméknek ugyanis nagyobb a füstje, mint a lángja e tekintetben, minden olyan benne, ahogy azt egy hollywoodi Móricka elképzeli, ha komoly stúdió áll mögötte (Na, nem úgy! Bár, ki tudja...?!). Talán egy függetlenebb, bevállalósabb, s valamit mondani is akaró készítői gárdával a végeredmény is igazán korrekt lehetett volna - az alapanyag miatt annál több nem lett volna benne semmiképp sem.
Ja, története is van A szürke ötven árnyalatának egy fiatal, szendeszűz lányról és egy kőgazdag iparmágnásról, no meg egy kiemelt szerepet kapó szerződésről szól, de félő, hogy a többséget nem ez fogja érdekelni, hanem az, hogy mi zajlik a zárt ajtó mögött. A második részben, a könyvből kiindulva, elvileg több minden kiderül a karakterekről, főleg Mr. Greyről. Az abból készült film talán már jobban fog működni. Ez sajnos totálisan felejthető lett.
Nos, A szürke ötven árnyalata nagyjából ezt a közepes szintet lőtte be (valamiért) magának - és ímmel-ámmal telibe is kapta. Az Alkonyatot azért is volt érdemes idecitálni, mert E.L. James eredetileg afféle fanfictionként írta meg könyvét, mely önálló életre kelt és független entitásként letarolta a nemzetközi könyves piacokat, a trilógia darabjai itthon is döbbenetes népszerűségre tettek szert. Természetes volt, hogy elkészül a mozifilmes adaptáció, s az is, hogy sikeres lesz.
Aki azonban csakis azért nézné meg a filmet, hogy megfejtse a siker titkát, annak azt javasoljuk, hogy egyelőre hagyja ki annak megtekintését. Egész egyszerűen azért, mert nincs benne az az "X"-, sőt, "XXX"-faktor, ami bármilyen szempontból különlegessé tenné. Sem a történet egyes szálai, sem a karakterek nem túl érdekesek, újdonságot a BDSM-vonal lájtos megidézésén kívül nem tartalmaznak. Pedig viccen kívül, az ábrázolt férfi-nő kapcsolatnak igen érdekes dinamikája is lehetne, ha nem fojtanák azt némi extremitásba mártott, ámde menthetetlen klisétengerbe. Háttér vagy mélyebb vájkálás nélkül a központi kapcsolat egyszerűen felületes marad, működésképtelen, így nem lehet komolyabb érzelmeket kiváltani a befogadóból, legyenek azok pozitívak vagy negatívak.
Sőt, annak sem érdemes moziba fáradnia, aki valami komolyabb erotikus élményre vágyik, s saját környezetében még vagy már nincs effélében része, hiszen korábban is voltak, s lesznek még sokkal grafikusabb és durvább filmek a multiplexekben, mint A szürke ötven árnyalata. végterméknek ugyanis nagyobb a füstje, mint a lángja e tekintetben, minden olyan benne, ahogy azt egy hollywoodi Móricka elképzeli, ha komoly stúdió áll mögötte (Na, nem úgy! Bár, ki tudja...?!). Talán egy függetlenebb, bevállalósabb, s valamit mondani is akaró készítői gárdával a végeredmény is igazán korrekt lehetett volna - az alapanyag miatt annál több nem lett volna benne semmiképp sem.
Ja, története is van A szürke ötven árnyalatának egy fiatal, szendeszűz lányról és egy kőgazdag iparmágnásról, no meg egy kiemelt szerepet kapó szerződésről szól, de félő, hogy a többséget nem ez fogja érdekelni, hanem az, hogy mi zajlik a zárt ajtó mögött. A második részben, a könyvből kiindulva, elvileg több minden kiderül a karakterekről, főleg Mr. Greyről. Az abból készült film talán már jobban fog működni. Ez sajnos totálisan felejthető lett.
|
A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus dráma, 125 perc, 2015 18 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Sam Taylor-Johnson forgatókönyvíró: Kelly Marcel, Patrick Marber, Mark Bomback zeneszerző: Danny Elfman operatőr: Seamus McGarvey producer: Dana Brunetti, Michael De Luca, E.L. James szereplők: Dakota Johnson (Anastasia Steele) Jamie Dornan (Christian Grey) Luke Grimes (Elliot Grey) Jennifer Ehle (Carla May Wilks) Max Martini (Jason Taylor) Eloise Mumford (Kate Kavanagh) Marcia Gay Harden (Dr. Grace Trevelyan Grey) |
