Berta Sándor

A számítógépek felerősítik a társadalmi egyenlőt­lenségeket

Nicholas Carr amerikai bestselleríró úgy véli, hogy a jól megfizetett állásokat a jövőben egyre gyakrabban gépek fogják betölteni, a hatékonyság hajszolása pedig tönkreteheti az emberi képességeket.

A gazdasági újságíró többek között a The New York Times Magazine és a The Wall Street Journal munkatársa, s évek óta a számítógépek és az emberek kapcsolatával foglalkozik. "A mindennapi életünk során sok szituációban túlzott mértékben hagyatkozunk a számítógépekre. Ez különösen azóta figyelhető meg, amióta mindannyian egy számítógépet hordunk a nadrágzsebünkben. Becsüljük az új technológiák által kétségtelenül biztosított kényelmet, hatékonyságot, de gyakran megfeledkezünk arról, hogy cserébe mi mindent veszítünk el. Egyre több dolgot intéznek el helyettünk a számítógépek, de közben nem vesszük észre, hogy boldogabbak voltunk akkor, amikor ezeket a dolgokat még mi intéztük el."

"Amikor például valaki egy automata sebességváltós autót vásárol, akkor úgy érzi, hogy teljesen szabad lett. Azonban egy idő után egy új érzéssel szembesül: unatkozik. Nagyon örülök, hogy vannak olyanok, akik emberi segítség nélkül is működő gépkocsik megalkotásán dolgoznak, de nem hiszem, hogy az emberi élet kizárólag a biztonságról szól. A többségünk szívesebben vezető, mint utas. Ráadásul még nagyon távol vagyunk attól, hogy a robotjárművek minden helyzetben zökkenőmentesen működjenek. Sokáig szükség lesz még ránk, ha más nem, azért, hogy vészhelyzetben beavatkozhassunk. Ébernek kell maradnunk és meg kell próbálnunk nem túlzott mértékben leépítenünk a koncentrálóképességünket, mert különben csődöt fogunk mondani, akkor, ha a gép elromlik vagy hibázik és szükség lesz a beavatkozásunkra."

"Annyira vágyunk a biztonságra és a hatékonyságra, hogy már túl messzire megyünk. Az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA) tavaly az egyik jelentésében azt írta, hogy a pilóták egy része nem képes beavatkozni, ha elromlik az automata vezérlés. Veszélyes helyzetekben képtelenek átváltani manuális üzemmódba, illetve ha sikerül is, nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Amennyiben a repülőgéppel és az utasokkal kapcsolatban a felelősséget újra erősebben a pilóták vállára helyeznénk, akkor talán a mostaninál sokkal biztonságosabban repülnének."

"Tény, hogy a technológiai fejlesztések hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebb repülőgép zuhan le, mint 10-20 évvel ezelőtt és a légi közlekedés automatizálása egy sikertörténet, de a repülés történetének elmúlt 100 esztendejében a munka elvégzését fokozatosan az emberről a gépre helyeztük át. S ma már látjuk, hogy talán a kelleténél egy lépéssel tovább mentünk. Még akkor is, ha az automatizálás jó dolog, de ez nem jelenti azt, hogy minden további lépés ebbe az irányba valóban segítséget jelenthet. Egy bizonyos ponttól túlzottan a háttérbe szorítjuk az emberi tapasztalatot és ezáltal sokkal kevésbé biztonságosabbak a különböző dolgok" - jelentette ki Nicholas Carr.

Az író közölte, hogy az emberek hajlamosak rövid idő után ráhagyni mindent a számítógépekre. Amennyiben a számítógépek megbízhatóan dolgoznak, akkor nincs okunk arra, hogy kételkedjünk bennük. De a következmény az, hogy lusták leszünk és a technikára támaszkodunk. Mindez az emberi természet része: ha azt hisszük, hogy valaki más - legyen az gép vagy ember - elvégzi a munkánkat, akkor figyelmetlenekké válunk, s mindez fatális következményekkel járhat.

2009-ben lezuhant az Air France 447-es járata. A repülőgép Rio de Janeiróból tartott Párizsba. A fedélzeten 228 ember volt, köztük öt magyar, mindenki meghalt, amikor a repülőgép belezuhant az Atlanti-óceánba. Mint utólag kiderült, a robotpilóta aktiválva volt, de egyszer csak kikapcsolt. A pilóták a technika nélkül túlterheltek voltak és alapvető hibákat követtek el, amelyek végül a gép lezuhanásához vezettek.

A szerző hozzátette: nem az automatizálás ellen van, sokkal inkább azt szeretné elérni, hogy bölcsen használjuk a technikát. Az új számítógép-technológiák alkalmazása ugyanis gyakran nem várt hatásokkal jár. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ha egy munkafolyamat egy részét automatizáljuk, akkor a többi része is egyszerűvé válik. Ez pedig tévedés. Mítosz ugyanis azt hinni, hogy az egyes részfolyamatokat a teljes eljárástól izolálva is lehet automatizálni.


"Az Amerikai Egyesült Államokban sok kórház lecserélte a kézzel írt jelentéseket digitális aktákra. A gyakorlatban kiderült, hogy a digitális betegakták nem várt hatással voltak az orvos-beteg viszonyra. Tanulmányok kimutatták, hogy amint egy orvos bevonja a vizsgálatba a számítógépet, sokkal kevesebb figyelmet fordít a betegeire. A doktorok ahelyett, hogy a pácienseikkel beszélnének, az idejük 25-50 százalékában a monitort bámulják. 2012-ben a Health Affairs szakmai lapban megjelent egy anyag, amely alapján a számítógépek bevonása miatt annyira egyszerűvé vált a különböző egészségügyi tesztek megrendelése, hogy az orvosok összességében a korábbinál sokkal több haszontalan teszt végeztettek el."

"Azzal viszont nem értek egyet, hogy 2025-re a robotok és a számítógépek képesek lesznek minden munkát elvégezni nekünk. A gépeket még mindig számos dolog korlátozza. Hiányzik belőlük a kreativitás, a kritikus gondolkodás, az egészséges emberi értelem és az a képesség, hogy minden összefüggéssel együtt megértsék a világot. Ezeket az akadályokat a számítógépek belátható időn belül nem fogják leküzdeni. Ennek ellenére a számítógépek és az algoritmusok megváltoztatják a munkánkat. Érdekes, hogy a számítógépek már nemcsak a fizikailag megterhelő munkákat végzik el, hanem azokat a tevékenységeket is, amik eddig a jól képzett tudományos munkatársak végeztek. Már sokkal többről van szó, mint futószalagok melletti munkákról. Különleges szövegelemző programoknak köszönhetően a számítógépek képesek több ezer beszkennelt dokumentumot értékelni és jogi esetek dossziéit elkészíteni" - ecsetelte Nicholas Carr.

A bestselleríró hangsúlyozta, hogy az új technológiák lehetővé teszik, hogy a profit néhány ember kezében összpontosuljon. A múltban az iparosodás növekvő termelékenységhez vezetett és a vállalatok nagyon jól ráéreztek arra, hogy ez a társadalom nagy részének is jó volt. A profit egy részét szét lehetett osztani a munkások között. De ha megnézzük a mai rendszert, amit az olyan óriáscégek hoztak létre, mint a Google, akkor azt látjuk, hogy a számítógépek és az automatizálás felerősítik a társadalmi egyenlőtlenségeket. A megtermelődő nyereséget nem osztják szét az emberek között. Paradox a helyzet, hogy miközben nő a GDP, egyre kevesebben profitálnak ebből, s ez részben a számítógépeknek köszönhető.

"Az emberek - a természetükből adódóan - lelkesen alkalmazzák az új technológiákat és ez így is van rendjén, hiszen a számítógépek vagy az okostelefonok új, fantasztikus világokat nyitnak meg előttünk, de a lelkesedésünket több szkepticizmussal kellene ötvöznünk. A számítógépek nem teszik egyszerűbbé, jobbá és boldogabbá az életünket. Amennyiben túl lelkesek vagyunk, akkor mindig könnyen el fog minket kápráztatni a technológia, ez pedig ajtót nyit a manipulációnak. Ha túlzottan függünk a szoftverektől, akkor függeni fogunk az azokat készítő cégektől is. Az a gondolat pedig egyáltalán nem nyűgöz le, hogy ki legyek szolgáltatva a Google, az Apple és a Facebook algoritmusainak."

"A számítógépes programok mindig az őket fejlesztő vállalatok érdekeit és igényeit tükrözik. A technológia csak annyira jó, amennyire az őket programozó szakemberek. Csak akkor fogjuk a számítógépeket és az automatizálást a jövőben bölcsebben használni, ha változtatunk a hozzáállásunkon. Jelenleg a számítógépek érdekei megelőzik a mi érdekeinket. Figyelnünk kell arra, hogy miközben mindent hatékonyabbá és biztonságosabbá szeretnénk tenni, ne oltsuk ki az emberi tehetséget és képességeket. Most azon az úton megyünk, amikor gyakran azt mondjuk: automatizáljuk még ezt és ezt is. Mindez aláássa az emberi képességeket."

"Sokkal inkább azt kellene megkérdeznünk, hogy mit tudunk jól csinálni és mely képességeink annyira értékesek, hogy mindenképpen meg kellene őriznünk azokat? S ezután jöhetne az a kérdés, hogy mely tevékenységeknél ésszerű egy olyan rendszert a számítógépek segítségével felépíteni, amely képes támogatni minket. Amennyiben a jövőben a számítógépeket okosabban akarjuk alkalmazni, akkor meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat és azt az automatizálást kell előtérbe helyeznünk, amelynél az ember áll a középpontban. Pesszimista vagyok, de nagyon remélem, hogy sikerül megváltoztatnunk magunkat" - szögezte le Nicholas Carr.

Az író 2010-ben azt állította, hogy a legújabb technológiai vívmányok egyszerűen megfosztanak minket a mély gondolkodás képességétől. A mindennapjaink szerves részévét képező internet például folyamatosan eltereli a figyelmünket, és nem engedi, hogy hosszabb ideig egyetlen dologra összpontosítsunk.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Simurg #26
    Luddita.
  • turidani #25
    "A számítógépek felerősítik a társadalmi egyenlőt­lenségeket"

    Ennél nagyobb baromságot még életemben nem olvastam.

    A számítógép (az internet és a mobiltelefon) soha nem látott mértékben demokratizálta a világot, hatalmas tömegek számára tette hozzáférhetővé a tudományt és a kultúrát, és elképesztő mértékben szélesítette és erősítette az emberi kapcsolatokat.

    Pont a számítógépes kommunikáció az, ami társadalmi rendszertől függetlenül világszerte hatalmas új lehetőséget teremtett a hátrányos helyzetből való kiemelkedésre.

    @Archemi:

    Itt most nem arról van szó, hogy a régi időkben nem születtek értékek, vagy nem éltek emberek tartalmas életet.

    Hanem arról, hogy a régi időkben a termelékenység olyan alacsony volt, hogy csak egy nagyon szűk rétegnek volt lehetősége a tartalmas életre.

    A modern korokban viszont - pont a gépesítés és számítógépesítés hatására - az emberiség egyre nagyobb hányada előtt nyílik meg a tartalmas élet (a kulturálódás, az önmegvalósítás és az egészséges életmód) lehetősége.
  • Archenemy #24
    "Nem is lyan regen (50-100 eve),- es meg regebben meg inkabb, - az emberek a fizikai szuksegleteik kielegitesevel foglalkoztak."
    Azért biztos hallottál már a Colosseumról, a Sixtusi Kápolnáról, a népdalokról, a fafaragásról, a katedrálisokról, műalkotásokról, szökőkútról, tűzijátékról, operáról, zongoráról, színházról, hímzésről, divatról, csak hogy hirtelenjében említsek egy pár dolgot, ami pont nem a fizikai szükségletek kielégítéséről szól, és nem is (csak) az utóbbi 50-100 évre jellemző.
    BREAKING NEWS: A múlt nem kizárólag sárban fetrengő fogatlan parasztokkal, dekadens királyokkal meg inkvizítorokkal volt tele. Nagyon sok téves koncepció kering a középkorral kapcsolatban, itt egy pár elég vicces írás, amikben pontokba szedik a leggyakoribb tévedéseket:
    http://www.cracked.com/article_20186_6-ridiculous-myths-about-middle-ages-everyone-believes.html
    http://www.cracked.com/article_20615_5-ridiculous-myths-you-probably-believe-about-dark-ages.html
    Utoljára szerkesztette: Archenemy, 2014.12.10. 10:51:55
  • Archenemy #23
    A Maslow piramis egyik legjobb cáfolata, hogy azok is megveszik a tányérostévét meg az ifont, akik amúgy igen szarul állnak anyagilag, és reálisan inkább lakhatásra meg ételre kéne költeniük.

    Az sem igaz, hogy "boldogabbak vagyunk", pontosabban ez egy állítás, amit bizonyítani kéne. Az nem bizonyíték, hogy egy mostani embert ha visszavinnél az ősemberekhez, szarul érezné magát, meg az sem bizonyíték, hogy egy mai ember jobban él, mint egy király. Ezek csak azt bizonyítják, hogy a környezetükből kiragadva és más környezetbe berakva az emberek tudnak boldogabbak vagy kevésbé boldogak lenni.

    Ha valaki abba születik bele, hogy parasztként született és úgy is fog meghalni, akkor ezzel a tudattal is boldog lehet, mert számára ez a természetes. Ha valaki meg a mai korban gazdag volt, elvesztette minden pénzét, és sokkal szegényesebb körülmények közé kényszerül, az meg boldogtalan lesz, holott reálisan még mindig jobb körülmények között él, mint a középkori paraszt.

    Inkább azt gondolom, hogy akkor lesz az ember boldogtalan, ha 1. egyre lejjebb csúszik, 2. azt látja, hogy a környezetének sokkal jobb, mint neki. De ilyen emberből minden korban sok volt.
  • Sequoyah #22
    A mondandod nagy reszevel egyebkent maximalisan egyetertek:)
  • Sequoyah #21
    "Ellenben azt egyértelműen kimutatták, hogy az emberi boldogságérzet nulla mértékben függ a technikai fejlettségtől."
    Bizonyos ertelemben nem fugg, de bizonyos ertelemben nagyon is. Ismered a Maslow-piramist? Nem is lyan regen (50-100 eve),- es meg regebben meg inkabb, - az emberek a fizikai szuksegleteik kielegitesevel foglalkoztak. Az emberek eletenek a szerves resze volt az ehezes peldaul, hogy minden nap meg kellett kuzdeni magaert a kajaert.
    Mindez ma adott, az emberek alapszuksegletei konnyeden ki vannak elegitve, biztonsagban elhetunk. Ne mondd, hogy ez nem jelent nagyobb boldogsagot.
  • ostoros #20
    Az óvoda kötelezővé tételével egyet értek. Sajnos sok szülő annyira nrm törődik a gyerekükkel, hogy alapvető problémák miatt nem irathatók be első osztályba.
  • Austin Bailey #19
    nekem ez az egész kérdésfelvetés olyan színvonalúnak tűnik, mint amikor a századfordulón azon stresszeltek, hogy a 35-tel menő sportautók nem fognak-e őrületet okozni az embereknek a sebességükkel. Szerintem egész egyszerűen ez a sokadik példa arra a tök emberi gondolkodásmódra, hogy amikor valami változik akkor azt amivé lesz nem ismerjük, ezért nem tudjuk megítélni, viszont azt ami éppen eltűnik, mint az életünk eddig megélt aspektusát tudjuk siratni. Valójában az a válasz a kérdésre, hogy eddig mindenféle változás után aztán az emberek megtalálták a életük megélésének új módjait, és ez ezután is így lesz. Ezen kívül meg például én személy szerint jobban szeretek utazni, mint vezetni.
    Utoljára szerkesztette: Austin Bailey, 2014.12.09. 04:41:04
  • duke #18
    " Azonban egy idő után egy új érzéssel szembesül: unatkozik"

    Ertem, hogy mit akar mondani, es egyet is ertek azzal, hogy a tulzott kenyelem, automatizalas elhulyiti az embereket, de az auto vezetos pelda akkor sem jo. Majd ha valaki unatkozik a robotautoban, akkor a laptopon, vagy az auto szamitogepen elindit egy autoszimulatort, es azzal elfoglalja magat, vagy pornot nez. De nehogy mar azert vezesen, jatszadozon valaki az utakon, veszelyeztesse masok es sajat eletet, mert unatkozik. Meg jo hogy nem tanacsolja a repulogepen utazoknak, ha unatkoznak, akkor vezessek egy kicsit a repulot, vagy vonatot, hajot.
  • Caro #17
    Az 'életszínvonal' egy nehezen definiálható dolog, és nagyon relatív. Ha azt nézem, 300 éve a királyok nem éltek úgy, mint azt ma sokan megtehetik. Ellenben azt egyértelműen kimutatták, hogy az emberi boldogságérzet nulla mértékben függ a technikai fejlettségtől.
    Másrészről viszont a hozzáállással van baj. A "minél többet" elv és a tervezett elavulás a XX. század második felére jellemző, és sajnos még mindig ez a domináns. Ebben tényleg az kell, hogy óriási mennyiségű, egyforma, olcsó (és selejt) tömegtermék készüljön.
    Ez működne is, csak a következő problémákat okozza:
    - Nem alkotunk semmi maradandót. Nagyon kíváncsi leszek, hogy pl. Magyarország (ha lesz egyáltalán), mit fog mutogatni a XXII. században? Mert most arra vagyunk általában büszkék, ami a XIX.-ben keletkezett, mert azóta labdába sem tudtunk rúgni, sem művészetben, sem tudományban.
    - Emiatt egy csomó ember (joggal) érezheti a munkáját feleslegesnek, ami növeli a munkahelyi stresszt. Ha meg lennének arról győződve, hogy hasznos amit csinálnak, akkor nem problémáznának azon, hogy hátha kirúgják őket. Lehet, hogy akár még verseny is lenne a jó munkaerőért.
    - Emellett ez a felfogás igencsak igénybeveszi a bolygó véges ásványkincseit.

    Ezeket a problémákat csak úgy tudjuk megoldani, ha nem XX. századi, hanem XXI. századi szemmel nézzük a világot!
    A XX. század az energiaellátás problémáját fúziós erőművel akarja megoldani (nem fogja).
    A XXI. században viszont lehet hogy ahhoz kell majd hozzászokni, hogy az áram nem mindig fog ugyanannyiba kerülni. Aki olyan technológiát tud kialakítani, ami ehhez alkalmazkodni tud, az előnyt nyer.
    Lehet, hogy a XXI. században sokkal több egyedi tervezésű dolog születik majd. De ehhez nagyon sok mindennek meg kell változnia! És itt jön az író igaza: ahhoz, hogy ne legyünk a gépeknek kiszolgáltatva, értenünk kell a működésüket. Legalább az alapjait.
    Az oktatást a legkönnyebb fejleszteni. A fiatalok azt tanulják meg, amit elvárnak tőlük. Ha keveset várunk el, akkor keveset fognak tudni, ha sokat, akkor szitkozódnak, de megtanulják.
    Nem szabad bennük azt a hamis illúziót kelteni, hogy enélkül menni fog.
    Itt már az erősen szubjektív véleményem jön: úgy vélem, ez a komplex problémakör, amiben ma vagyunk, az oka a fiatalok elbutulásának is.
    Tényleg kötelezővé kell tenni az óvodát, az egész napos iskolai napközit, a gyerekek nyári felügyeletét? Nem a SZÜLŐKNEK kellene a gyermekeikkel törődniük? Mert lehet, ha a szülő nem csak este látná a gyerekét, akkor még esetleg nevelni is tudná?
    De persze itt a baj, hogy iszonyat versenyképesek akarunk lenni, tehát mindkét szülő folyton folyvást reggeltől estig dolgozik. Azért, hogy kb. a részleteit ki tudja fizetni, mert ő sem figyelt igazán az iskolapadban.
    Ez igazából a probléma gyökere, és ezt kellene megoldani. Ezért kellene _legalább_ a családra időt hagyni a munka mellett. Ezt viszont nem a vasárnapi zárva tartás fogja megoldani, az 100%.