Ha "Isten ostorai" (természetesen a versenybíróságra gondolok!), megint nem tévesztették volna össze magukat egy rögtönítélő bírósággal, és nem érezték volna úgy, hogy máris csattogtatniuk kell a korbácsot, akkor valószínűen maradéktalanul kellemes lett volna ez a versenyélményünk. De Attila késői utódai azonnal lecsaptak a szerencsétlen Vettelre és Trullira, nehogy véletlenül felhőtlenül örülni tudjunk a szenzációs teljesítményüknek. Különösen Trulli esetét nem értem, pláne azok után, hogy mind ő, mind a megelőzött Hamilton ugyanazt "vallották", hogy Trulli kicsúszása után azt se tudták, hogy helyesen cselekednek-e, vagy sem, az egyik elengedte "mert úgy látta", a másik elment mellette "mert úgy látta", tehát egyiküknek sem jutott arra gondolni, hogy ezzel helyezéseket vesznek el egymástól, vagy "súlyosan szabályt sért" egyikük, azaz Trulli. Mindennél többet mond különben Hamilton véleménye: "Úgy éreztem, hogy vissza kell engednem magam elé..." És ebből lett a baj. Abból, hogy két versenyző, két barát, még verseny közben is előzékeny akart lenni a másikkal szemben! A versenybíróság viszont példát statuált! Nehogy már a versenyzők később azt gondolják, hogy a bab is hús...
(A cikk a versenybírák csütörtöki döntése előtt született, amikor még Hamiltoné volt a 3. hely - F1Hírek)