"Képzeljük magunkat az ő helyzetébe: csupán néhány perce csúszott ki a markából a biztosnak látszó győzelem, ezt még meg sem tudta emészteni, mégis erőt vesz magán, nyel egy nagyot, és sportszerűen odamegy gratulálni Alonsóhoz - mire megkapja, hogy "szándékosan jöttél nekem." Az vesse rá az első követ, akinek ettől nem borult volna el az agya. Kívülről persze könnyű azt mondani, hogy uralkodnia kellett volna magán, de az önelégült és"