• mcmoha
    #169843
    Gábor Wéber
    6 mins ·

    Tanulságos történet a McLaren Indy 500 fiaskója, egyfajta kutyakomédia. Hogy egy klasszikust idézzek “ilyen nincs és mégis van”.

    Röviden a lényeg:
    - az első teszt előtti héten döbbentek rá, hogy nincs kormánykerék az autóhoz, Zak Brown intézett egyet a Coswort-tól kölcsönbe, de így is kimaradt a tesztnap délelőttje,
    - az autók a Carlintól jöttek, de nem a megfelelő papaya-narancs színben, ezért visszaküldték azokat újrafestésre
    - az elsőszámú kasztni el is készült, azonban a tartalék egy hónappal később is a festőműhelyben volt, amikor Alonso balesete után szükség lett volna rá a pályán, amivel majdnem két teljes nap veszett oda,
    - a Carlin eredetileg két autóval indult volna a McLaren támogatása mellett, ám amikor ez háromra bővült nem maradt elég erőforrás Alonso autójára, ráadásul a Carlin három autójából csak egy jutott a mezőnybe, tehát a britek know-howja is inkább don’t know how volt,
    - Brown saját maga szerint is későn bízta meg Gil de Ferrant a projekt vezénylésével,
    - visszatérő elektromos problémák és rossz specifikációjú guminyomás szenzor, ami miatt nem vették észre Alonso defektjét az első időmérőn,
    - a Bump Day-re teljesen átalakított beállítások a többi csapattól kapott/vett információk birtokában, azonban az angolszász mértékegységről metrikusra való átváltást valahol elrontották, így Alonso autója a földet súrolva szikrázott bemelegítés helyett, majd jött az eső, így az egyetlen megmaradt kvalifikációs lehetőségének egy ismeretlen setuppal vágott neki,
    - utólag kiderült, hogy tévedésből a tervezettnél rövidebb végáttétellel mentek, 229 helyett 227,5-essel.

    Alonso Indy 500-as győzelme idén biztos nem jön össze, de a McLaren megírta a vázát a “Hogyan ne induljunk neki Indianapolisnak!” kézikönyvének.