• Totti5
    #152080

    Gábor Wéber
    20 mins ·
    Nem csak a versenyzők, én sem érzem azt, hogy holnap a szokásos elszántsággal és várakozással ülnék a kommentátorfülkébe. Ezeknek a dolgoknak a megemésztéséhez idő kell, közben meg valahogy ezt az új Orosz Nagydíjat is le kellene nyomni.
    Azt is tudom, hogy mennyire furcsa helyzet ez, de minden versenyzői közösség, vagy tágabb értelemben az őket nyomon követők kicsit azonosulnak is a bajba jutottal függetlenül attól, hogy valaki a kedvencük, vagy sem. Mert a CSALÁD tagja.

    Rengeteg gondolatom volt/van a dologgal kapcsolatban, de ahányszor nekifogtam, hogy leírjam, annyiszor töröltem ki írás közben. Valahogy nem ment magamtól. Pedig versenyzőként/kommentátorként bizonyos dolgokat máshogy, vagy csak árnyaltabban látok, és azt is tudom, hogy a hirtelen reakciók, a kapkodás csak zűrzavart szül - mint ahogy azt szült a legtöbb, a szabályokat és körülményeket csak felületesen ismerő bíráló számára is. És néha bizony vannak fatális véletlenek, ami ellen egyszerűen nem, vagy nagyon nehezen lehetne védekezni.

    Sokunkat és sokszor csak egy hajszál választ el egy komolyabb balesettől, egyszerűen azért, mert az autóversenyzés a mai napig veszélyes sportág, de nem extrém sport. Minden egyes versenyző, aki hétvégéről hétvégére versenyautóba ül bármilyen szinten, előbb-utóbb testközelből is találkozik a veszéllyel, de aztán ugyanúgy megy tovább a következő pillanatban. Néha viszont nem adja ki, vagy csak nincs szerencsénk. És néha sajnos komoly következményei vannak.

    Hogy eszembe jutott-e valaha a veszély, amikor versenyautóba ülök? Soha. És hogy mit lehetett volna másképp csinálni Bianchi baleseténél? Folyamatosan ez jár a fejemben, de csak utólag okoskodó megoldásokat tudnék mondani, vagy pedig nevetséges túlbiztosításokat minden lehetőségre.

    Addig meg bízom a csodában, mert Bianchinak most arra lenne szüksége.