Informatika és tudomány

  • Peter1
    #133542
    Szujó Zoltán

    Karácsony

    Elcsendesedett a Prost-ház. Megették a vacsorát, átadták egymásnak az ajándékokat, beszélgettek még egy kicsit, aztán mindenki visszavonult a saját szobájába.
    A családfő fáradtan huppant le a nappali kanapéjára. Nagyot kortyolt a vörösborba, amelynek zamata szinte az egész testét átjárta, szemhéját pedig a szokottnál is jobban elnehezítette. Felsóhajtott.
    A csengő hangja gorombán lökte félre az illemtudó csendet.
    Ki lehet az ilyenkor? - morogta, és elindult a bejárat felé.
    Ajtót nyitott, majd a következő pillanatban rémülettel vegyes csodálkozással hőkölt hátra.
    - Hello Alain.
    - A-a-ayrton??!! - dadogta.
    Napbarnított arccal, fehér pólóban, tűzálló overallját a derekán összekötve Senna állt a hóesésben.
    Bemehetek? - kérdezte. Elég hűvös van idekint.
    Prost szótlanul engedte előre egykori legnagyobb riválisát, és eszébe jutottak orvosának szavai, aki szerint ebben a korban már érdemes elvégeztetni egy komolyabb kivizsgálást.
    Gondolom, caipirinhád nincs, úgyhogy egy pohár vörössel is beérem. Megbízom az ízlésedben - kacsintott cinkosan a brazil.
    Prost remegő kézzel töltött, Senna pedig félig behunyt szemmel, élvezettel ivott a borból. Ezek azért hiányoznak odafent - mondta.
    - Odafent?
    - Odafent. Bár valaki odaátnak hívja. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy.
    - És mégis... milyen odafent?
    - Semmi különös. Majd meglátod. Mindenki meglátja egyszer. Kicsit unalmas. Semmi adrenalin. Még jó, hogy vannak a vasárnap délutánok.
    - Miért, mi van akkor?
    - Ezt pont te kérdezed, Professzorkám? - vágta hátba Senna a franciát.
    - Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy...
    - Dehogynem! Minden futamot megnézünk a Főnökkel. Imádja. Engem odaültet maga mellé, és csak kérdez és kérdez. Mindent tudni akar. Én meg magyarázom a DRS-t, a KERS-t, a taktikát. Néha már zsong a fejem. Mennyivel egyszerűbb volt ez az egész a mi időnkben!
    Prost a poharába meredt és a sűrű, nehéz bort bámulta. Ezer dolgot akart mondani.
    - Te voltál a legjobb - szólalt meg végül halkan.
    - Hülyeség! - csattant fel a másik. Egyeseknek én, másoknak meg te. És ez így is van ez rendjén. Odafent gyorsan a helyükre kerülnek ám a dolgok, majd meglátod!
    - Mikor? Mármint... mikor látom meg? - kérdezte némi ijedtséggel a hangjában Prost.
    - Azt én honnan a frászból tudjam, amigo? Majd a Főnök eldönti. Minek akarod mindenbe beleütni azt a nagy orrodat? Fejét hátravetve harsányan nevetett.
    Aztán elhalt a nevetés, újra csend telepedett rájuk.
    - És Ő? Neki ki a legjobb?
    - A Főnöknek nincs kedvence - válaszolt elmerengve Senna. Vagy ha van is, akkor átkozottul jól titkolja. Szerintem amúgy mindenkit szeret. Most is csak ráijesztett Vettelre... - Senna hirtelen elhallgatott, mintha megbánta volna, hogy kimondta az utolsó félmondatot.
    - Na ne, ez nekem már túl sok! Nehogy azt mondd, hogy odafentről, vagy odaátról, vagy mittudomén honnan, mittudomén kicsoda belenyúl a dolgokba! Hogy valaki Ront vagy Flaviót játszik puszta kedvtelésből!
    - Csak a legritkább esetben - mondta szinte mentegetőzve Senna. Mindig mondom Neki, hogy elég lesz az eső, és általában meg is állja, hogy ne menjen tovább, de most nem bírta ki.
    Rám nézett - folytatta Senna - és annyit mondott: "Most figyelj, Ayrton! Ott is egy Senna, és milyen rossz helyen!". Elég furcsa a humora, az már igaz.
    Prost hitetlenkedve csóválta a fejét.
    - Lassan mennem kell. A jó öreg Sidet ezer éve nem láttam, lesz miről beszélgetnünk pecázás közben... - szólalt meg Senna szokatlanul szeretetteljes hangon.
    Elindult az ajtó felé. A bejáratnál megfordult. Ott álltak egymással szemben, Alain Prost és Ayrton Senna. Utóbbin nem látszott a kor.
    Megölelték egymást.
    Még mindig havazott.

    http://www.facebook.com/szujozoltanofficial/posts/396725520408748
    Ide mit lehet írni?