Informatika és tudomány

  • WNW
    #104622
    "És mondok még valamit: a Forma-1 talán még soha nem volt ilyen jó. Divat szidni ma is, hogy unalmas, nem elég látványos a show, kevés az előzés, nincsenek benne igazi egyéniségek, túl könnyű vezetni az autókat, a stratégia fontosabb a kelleténél, a versenyzők csak PR-majmok, és különben is az egész kóceráj felett a pénz, a pénz, a pénz uralkodik. Blablabla, ez mind bullshit. Ha azon a sejtelmes fátylon át próbáljuk nézni a mai F-1-et, amelyen át gyerekkorunkban annyira misztikusnak és varázslatosnak tűnt, és ha a sport mostani hétköznapjait ahhoz a néhány kiragadott momentumhoz hasonlítjuk, amire még emlékszünk tíz vagy húsz vagy harminc év után is, hát persze, hogy unalmasabbnak fog tűnni. Ez azonban nem több egyszerű nosztalgiánál. Persze, hogy elbűvölőbbnek éreztük, amikor gyerekek voltunk, ezért nem láttunk bele. Persze, hogy a fiatalkori emlékek róla a legmaradandóbbak. Ám a mai gyerekek, higgyük el, éppolyan misztikusnak látják ma is, mint mi hajdanán. Ezekből az évekből éppúgy lesz mire emlékezni, mint a régi időkből. Az ilyesmit nehéz hitelesen mérni, de én például, a Forma-1 iránti idestova negyedszázadnyi rajongásom távlatából, úgy gondolom, hogy soha nem volt több dráma ebben a sportban, és soha nem volt erősebb a mezőnye, mint manapság. Nekem is akadnak kedvenc pillanataim, hát hogyne. Mégis butaság lenne visszasírni valaminek azt az állapotát, amikor mai szemmel nézve még megmosolyogtatóan amatőr jellege volt.

    Hat év alatt öt különböző világbajnok: nincs okunk panaszra. Élvezzük ki, amíg tart..."

    Gorbe Tukor