#25
Bocs ehhez én is hozzászólnék:
"Amiben viszont jobbak voltunk:
Nekünk jutott először eszünkbe, hogy ez így nem jó. És mi is tettünk ellene először (rabszolga- és jobbágyfelszabadítás). És ha nem mi leszünk a legerősebbek, akkor esélyesen még ma is lenne rabszolgatartás. Ha Kína lett volna a legerősebb, akkor nagy eséllyel a többi nép már vagy nem létezne, vagy max. alávetettként. Szóval ismét:
Szívesen! :-)"
Igen, ez egy szép eszme, hogy mindenki egyenlő, csak éppen kb. mint a működő szocializmus/kommunizmus sehol sem valósult meg. (Kína sem szocialista rendszer igazából).
Egyrészt a törvényekben, jogállási szinten mondják ki, hogy ki mit tehet, mihez van joga, mihez nincs, és milyen kötelességei vannak. Az emberek nem egyenlők, de ez egy rendszer. Az a társadalom, ahol voltak esetleg rabszolgák is, ott sem voltak egyenlők és abban is volt rendszer.
És akkor a törvény szerint azonos jogállásúak közti különbségekről ne is beszéljünk, pénz, vagyon, társadalmi tőke, kapcsolati rendszer. Ez a gyakorlati szinten érvényesülő különbség.
Nem azt mondom, hogy egy klasszikus rabszolgatartó társadalomban akarok élni, hanem olyanban, ahol a potenciális társadalmi mobilitás nagy, ahol pl meritokrácia van, a szó jóértelmében.
Másrészt nézzük már meg, hogy az a nagyívű felvilágosodási folyamat mit is eredményezett Európában, aminek a végfázisaként ezt a nagy liberális demokráciát ünnepeljük. Nézzük honnan is indultunk. Mondjuk a vesztfáliai békéktől, ahol az 1650-környékén Európa vezető urai eldöntötték, hogy túl sok volt már a perpatvar a vallási kérdésekből, ezért azt belügynek minősítjük, vallási alapon ne háborúzzunk már. Lőn. Aztán Európa vezető urai rájöttek hogy vallási alapon nem tudnak egymáson fogást találni, ezért megnézték, hogy mi maradt, hát ott volt a nemzetiség, Na akkor az alapján kezdetek el háborúzni. Napoóleon után érzékelték, hogy ez sem lesz így jó, elegük volt a nemzeti alapú forradalmakból, szabadságharcokból, meg ilyenekből, ezért elindultak abba az irányba, hogy annak a jelentőségét is csökkentsék. OK, lőn. De valami alapon csak kéne háborúzni. Na hát ott van az ideológia. Szuper, jött a II. VH, hidegháború, de majdnem az egész Föld elpusztult, ezért 1990 után mi a fejlett nyugaton kitaláltuk, hogy az ideológia is a múlté . Azóta valami posztideológikus katyvasz van.
Csak van itt két bibi ezzel a több száz éves fejlődésünkkel. Először is az az egységnyi sugarú európai ember, akik ezeket a háborúkat megvívták, azok nincsenek így felszalámizva valójában identitás tekintetében, az minden embernél egy integrált egységet képez. A vallás, a nemzeti identitás, az ideológia egy organikus egységet képeznek, ez az egyén identitása. Ha megtiltod, hogy hivatalosan ezeket a szalámikat képviselje, nem adsz teret neki, akkor egyre gyengébb lesz, és ha jön egy másik, akinél ez nem okoz identitás válságot, egy muszlim pl. akkor bizony az egységnyi sugarú európaink kb a lepkefing ellenállóképességével rendelkezik, mert állandóan azt nézi, hogy hol botlik bele az önmagának állított akadályokba, amit a másik, akit önkéntesen védeni akar (senki nem kérte) az egészet lexarja, vagy ha van esze simán kihasználja.
Mert itt jön a második probléma az egésszel, hogy azt a nagy ívű folyamatot, amit mi fejlődésnek hívunk, a világ rajtunk kívül eső része válvonva lexarja! Továbbra is vallási, meg nemzeti, meg akármilyen alapon háborúzgatnak, és csak röhögnek a mi önkorlátozó hülyeségünkön.
#25