#6
A világpolitikának vannak objektív és szubjektív összetevői. Szubjektív az, amit Putyin, vagy Medvegyev a maga kis vicces stílusában mond arról, hogy pl. mi az oka a jelenlegi orosz-ukrán konfliktusnak, NATO terjeszkedés, kisebbségek helyzete, szélsőséges ukrán nacionalizmus. Ennek vagy van valamilyen alapja, vagy nincs, de ez igazából csak kommunikáció, bár az adott helyzetben a vezetés döntéseit is befolyásolhatja.
Az objektív összetevő, vagy ok meg az, hogy a nyugat, ezen belül az USA relatív pozíciója, előnye csökken mind gazdaságiag/pénzügyileg, mind katonailag a világ többi, nyugaton kívüli részéhez képest. A nyugat vezető hatalma ugyan, és ezáltal a nyugat is összességében habár még jelenleg még mindíg erősebb, magasabb, gyak hegemón pozíciót tölt be, mint a világ másik oldaláról bármelyik ország, azonban a világ másik oldala elkezdte magát megszevezni (BRICS/SCO) ráadásul egyre inkább hajlandó konfrontálódni, vagy csak nem alárendelt módon állni a nyugathoz képest, mert a nyugat gyengüléséből fakadóan a kényszerítő eszközei is fogynak.
Namost az amikor az ukrán válság okán a nyugat mindenkit automatikusan az ellenséges táborba sorol, aki csak semleges akar maradni, ezzel ezt az integrációt elősegíti, gyorsítja, lásd Kina-Oroszország kapcsolatainak élénkülése és mélyülése,. Márpedig már most is elmondható, hogy a másik oldal összességében birtokolja a világ népességének, természeti kincseinek nagyobb részét, és a világgazdaság 2/3-át.
Pozitív kommunikációval, országokra szóló előnyökért cserébe ez még talán még mindíg szétrobbantható lenne, de nem erre haladunk. Lásd Kínával való konfrontáció választása a békülékeny hangnem helyett Taiwan kapcsán.
Egyre inkább tudatosan egy gyak nem deklarált határral rendelkező, akár világháborút is belebegtető módon kommunikálunk, miközben nyilvánvaló, hogy eddig nem akarunk elmenni. (Lásd pl. az a tény, hogy nem vonultunk be a konfliktus elején Ukrajnába, illetve hogy folyamatosan korlátozzuk az ukrajnának átadott fegyverrendszerek képességeit). Ez tehát valójában egy blöff. Az a baj, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló. Ahogy az erő relatív gyengülése is. Ennek a blöffnek a fenntarthatatlansága a nyugati/amerikai kommunikációban egyre inkább megjelenő tárgyalásokra való törekvésben érhető tetten, a korábban hangoztatott harc a végsőkig helyett.
Előbb utóbb tehát eljutunk az Ukrán konfliktusban odáig, hogy az eddig hangoztatott '91-es határok visszaállítására vonatkozó maximális célt bizony fel kell adnunk, ami Ukrajna területi integritásának sérülését fogja jelenteni. Az ellentmondó maximális követelmények miatt, Ukrajna vagy soha nem lép be a NATO/EU-ba, mert a konfliktus Oroszországgal egy alacsony fokon állandosul (gyak a határok visszaállítására való törekvés miatt). Vagy a konfliktus Ukrajna megcsonkításával és annak nyugat általi jóváhagyásával fog véget érni (gyak ukrán-Trianon).
Így vagy úgy, de Ukrajna további jelentős, gyak helyrehozhatatlan károkat fog szenvedni, mind a lakosságát, mind a gazdaságát, és akár a területi épségét tekintve is.
Előre látható volt ez a várhatóan a nyugat számára kedvezőtlen végkifejlet?
Igen is meg nem is. A végkifejlet kedvezőtlen vége előrelátható volt, de inkább katonailag és nem gazdasági/nemzetközi okok miatt. A várakozásokhoz képest az orosz katonai gépezet azonban alul teljesített, miközben gazdasági, nemzetközi pozíciók tekintetében bizonyos szempontból kedvezőbb helyzetben van relatíve, mint egy évvel korábban. Lásd az első 10 gazdaság közé történő újboli bekerülése!
A kérdés az, hogy a konfliktus lezártával az EU hajlandó-e normalizálni a kapcsolatait Oroszországgal és mennyei idő alatt, beleértve az együttműködést az űrhajózás, űrkutatás terén? Lássuk, hogy miközben az ESA-orosz megállapodás felbontásra került, eközben a ISS-ben történő együttműködés a szájkarate ellenére minimális zökkenőkkel töretlen, ami alapvetően US érdek.
#6