#232
Tradicionalista keresztényként azt vallom, hogy Jézus Isten fia, maga is Isten. A Korán is egy kinyilatkoztatás, meg a Biblia és a Védák is - más más aspektusból, más-más kornak, kultúrkörnek szóltak/szólnak.
Hitem szerint mikor meghalunk, Jézus kinyújtja kezét szellemünknek, amit elfogadunk vagy visszautasítunk - rajtunk múlik, de nem pillanatnyi döntés ez, hanem egész életünk eredménye. Magam nem ítélek, de szerintem az ateista ember (aki úgy is hal meg), már végelegesen döntött az elutasításról, ahogy a zsidó vallásúak is, míg a muszlimoknak, a hinduknak, buddhistáknak és más vallásúaknak komoly reményük van arra, hogy Jézust elfogadják uruknak, ha a saját vallásuk szerint megfelelően éltek.
Mondhatnám a keresztények vannak legelőnyösebb helyzetben, de ez nem feltétlenül igaz, hiszen emiatt feléjük nagyobb az elvárás, illetve a magukat kereszténynek vallók többsége, még ha ájtatos is, belül, lelke mélyén elutasítja Krisztust.
Sajnos a modern emberek nagyon nagy része valószínűleg nem részesül a Paradicsomban, hanem Pokolra jut. Talán én is, nem írtam sehol, hogy szent lennék.
Az anyagi valóságunk másodlagos. Minden földi cselekedetnek, történésnek van transzcendens megfelelője, ami valóságosabb, mint az anyagi. A földi élet egy röpke pillanat, egy "játékdemó", de lényeges teszt az igazi, örök élethez képest.
A kinyilatkoztatások, az anyagi világ, a Paradicsom, a Pokol, végül Isten is bennünk van szoliptikus értelemben és mi Őbenne vagyunk - erről szól a legtöbb klasszikus tanítás.
#232