#64
Hogy jön ide a tolerancia? :-O Pont az a lényeg, hogy elfelejtsük a liberalizmus minden részecskéjét, ekkor lenne esélyünk elkerülni az összeomlást. Ha visszaolvasol, paradigmaváltásról szónokoltam.
Nem voltam szavazni, de ez lényegtelen, mert ha lettem volna sem lenne igazad. Érvelési hiba, ha számodra ettől függ az, hogy paradigmaváltásra lenne-e szükség, vagy nem. Ha ezt sem értetted meg, nem valószínű, hogy a továbbiakat meg fogod, de próbálom szájbarágósan...
A demokráciában mindenki egyforma eséllyel szavaz az adott társadalom céljait meghatározó válaszokra, őket képviselő emberekre stb. Vagyis az adott többség véleménye dönt - elvileg.
A többség mindenféle emberből áll, a vízvezetékszerelőtől a mérnökön át a cukrászig, a drogostól a sportolóig, a materialistától a muszlimon át a szcientológusig, az életbe belesz@rótól a tudatosig, a butától az okosig, műveltig stb.
A nagyon nagy többség nem ért sok dologhoz, csak egy területen képzett, sokan egyen sem és rengeteg embert egy felszínes szinten túl nem érdeklik a társadalom komoly problémái. A többség nem érdekelt ezekben, nem fog tucatnyi könyvet kivenni a könyvtárból, hogy elmélyedjen adott témákban és felelős döntést hozzon. Tehát alapból nem képesek erre.
Mindehhez hozzáadódik az ambíciózus, törtető politikus vagy más szakember, aki mesterien kommunikál és manipulál, vagy csak üzleti hatalmával (pénzzel) befolyásol információkat (médiát), meggyőzve ezáltal a tömeget. Vagyis a tömeg azon wannabe-k után megy, akik jó színészek, eladják magukat és szépeket mondanak. Ha pedig valakinek hatalom kerül a kezébe, ezáltal irányítja a médiát (nem kell teljes kontroll, csak egy viszonylag nagyobb arányt célozzon), már ő és konkurensei nagymértékben befolyásolják a következő wannabe-k esélyeit, bizonyos érdekek alapján.
A szakértelmi részéről beszéltem eddig, erkölcsi szempontból pedig a politikusok alapvetően kihasználják a rendszert és átverésre játszanak a jó megélhetés, a népszerűség és a hatalom miatt, legalábbis az ilyen embereknek kedveznek a pozíciók, előbb-utóbb pedig kihullanak a becsületesek, mert az ő értékrendjük már avitt. A becsületességet nem díjazza a tömeg stb., a szép beszédet annál inkább. Mellesleg manapság nem a becsületes embernek jár a tisztelet, hanem általában a gazdagnak.
A szavazópolgár, mivel megoszlik a felelőssége egyáltalán nem érez semmi felelősséget döntése miatt, sőt a rendszer nem is taglalja az egyéni felelősséget.
Erről szól ma a demokrácia, nem másról; a legtöbb helyen közvetett (képviselők által), de valahol közvetlen, pl. sok svájci kantonban.
El lehet képzelni, hogy egy kórház szívsebészetén a műtétekről demokratikusan döntenek, ahol egyforma a főorvos és a takarítónő szavazati érvényeségge...
Mindezen felül pedig számtalan, ha nem a legtöbb kérdésben egy erős vezető (csoport), gyors döntése lenne szükséges, amit a többség tömege nem tud kivitelezni. Sok esetben a jó döntés radikális és nagy horderejű, ami nem kedvezhet mindenkinek sőt, valamikor rövidtávon a többségnek sem, így ilyen döntéseket sem hozna meg a nép, ha a szakértelme engedné is.
A választási ciklusok erősen behatárolják a távolságot, ameddig ellát egy politikus, illetve amikor is féltenie kell karrierjét, vagyis 4-5 évre vagy azon túl eredményt hozó döntést nem hozhat, mert a látszat szerint tetszelegni kell a népnek, hogy újra megválasszák. Ezért a parlamenti választás előtt adócsökkentés, különböző kedvezmények bevezetése meg még több ígérgetés, a választás után pedig megszorítások, saját pozíció bebetonozása, holdudvar kiépítése jellemzik az úgynevezett demokráciákat.
Meglehetősen szűklátókörű, aki mindezt csupán hazai viszonylatban érzékeli; az egész világon így megy, a rendszerből adódóan.
Van más aspektus is, miszerint az ökológiai lánbyom miatt messzi emberek is érintettek a döntések által, viszont ők egyáltalán nem szavazhatnak, vagyis sérülnek a demokratikus elvek, amire a demokraták magasról tesznek... de ezt inkább hagyjuk.
#64