TokraFan#254
A probléma itt a gyakorlatban is látható. A vallások érvelni képtelen embereket képeznek. Pedig nem ciki beismerni, ha nem tudunk valamit, de ehhez először meg kellene érteni az állításokra felhozott érveket, és ha nincs rá _értelmes, megalapozott_ ellenérvünk, akkor be kellene tudni ismerni, hogy nem voltunk elég járatosak a témában.
A "szerintem így van", az nem érv, ezzel nem lehet mit kezdeni. A vallásos oktatás pont ilyen agyműködést eredményez, megspékelve azzal, hogy a gyerekben állandó bűtudatot és félelmet generál, vagyis az így nevelkedett ember a végletekig kitart a hülyesége mellett és nincs az az érvrendszer, amivel vissza lehetne hozni a valóságba.
Rendszeresen megyek bele vallási vitákba, ahol mindig előjön -ahogy itt is-, a tanmesés verzió, és hogy a bibliai történeteket csak metafóraként kell értelmezni. De ha mondjuk Noé bárkája csak egy fiktív tanmese, akkor Ádám és Éva története is az, tehát a bűnbeesés sem történt meg, így a jézus köré kerített egész humbug értelmetlen. Elég ennyit mondani egy hívőnek, és azonnal lelép a p*csába, vagy visszavág valami totálisan oda nem illő hülyeséggel, de az még egyszer nem fordult elő, hogy elgondolkodott és érveket hozott volna a vitába. Ráadásul folyamatos értelmezési zavar is van, mert alaptalan, légből kapott állítások kijelentő módban történő megfogalmazását a legtöbben érvnek tekintik a mondandójuk mellé, és nem lehet nekik megmagyarázni, hogy ilyenkor csak szubjektív véleményt nyilvánítanak, nem pedig érvelnek!