defiant9#113
Megtörténhet, de az ivaros szaporodás működési elve miatt nem marad fent, nem örökletes.
"A kromoszóma hiány legtöbbször nem egyeztethető össze az élettel, a szervezet kilöki a magzatot"
Egyelten ellenpéldát találtam: Az egészséges nők esetében két X-kromoszóma van a sejtekben, a Turner-szindrómás lányoknál azonban csak az egyik van jelen, a másik pedig vagy hiányzik, vagy módosult formában hordozzák a testi sejtek. Csakhogy ez nőknél eleve egy redundáns információ: A nőkben tehát kétszer annyi kópia található az X-kromoszóma génjeiből
Ez szintén nem örökletes, hacsak nem részleges génhiány van: Végül – az X-kromoszóma részleges törlődése esetén – az is előfordulhat, hogy örökletes a betegség, ez azonban csak ritkán van így
Nekem továbbra is az rajzolódik ki hogy az evolúció a génállomány növelésében erős, nem elvenni belőle, ez a tipikus működési mód, emiatt ez a hosszú távú trend. Ezzel együtt azt elfogadom hogy a primitívebb ivartalan szaporodás esetén mikroorganizmusok szintjén jelen lehet a törlős methódus is. De ilyen szinten sajna nincs rálátásom, pedig érdekes téma ez, főleg mivel hogy a topic témájának megválaszolásához az első kérdés maga az élet alapja, hogy egy adott lény tökéletesen le tudja másolni magát. A jelenleg ismert minimum szint ehhez >100e bázispár, magas kódolási sűrűséggel. (Érdekes informatikai analógia hogy ezekben a mikroorganizmusokban átlapolódnak a gének , mint ahogy a vinyók adatsűrűségét is úgy tudták növelni növelik hogy a szomszédos sávok egymásba lógnak.) Ilyen gyorsan változó szinten nyilván akkora a verseny hogy egy bázispár lemásolásához szükséges költség is evoluciós hátrányt/előnyt jelent. Első körben nem azon kellene agyalni hogy más bolygón milyen lenne az élet, hanem azon hogyha földön újraindítjuk az evolúció kerekét a belépőszintről akkor mi alakulna ki. Persze ez nem olyan hangzatos téma, meg kiderülne hogy nem is olyan triviális még ezt sem megválaszolni.