#16
Alapvetően, az általad boncolgatott társadalmi felelősségvállalás/erkölcs/satobbi kétdésen túl a fő probléma az, hogy a munkaerő és a fizetésképes kereslet alapja jelenleg ua tényező, a melós.
Nem az a kérdés, hogy a gaz kapitalista jogosan, vagy jogtalanul tesz szert extraprofitra, hanem hogy alapvetően bomlik meg a termelés és fogyasztás egyensúlya, hiába termel gazkapitalistánk ezerrel a robigyárában, ha nincs aki megvegye, mert ha a fenti melósban megtestesülő egység szétválik, akkor lőttek a gadaságnak a mai értelemben.
A. verzió, gyak lassan kiírtjuk a melós osztályt, mint egy felesleges csökevényt, és csak az marad, aki a változó körülmények között is tud fizetni, tőkés, művészke, politikus, újságíró, jogász és egyéb ingyenélők. A gazkapitalistánk ugyan nem termel annyit, de ezektől több pénzt kérhet a termékért.
B. verzió, az amit a cikkben Billbátyó javasol, a robi alacsonyabb költsége és a régi melós bér különbözetét kizsákmányolótőkés adó formájában átnyomja állambácsinak, aki visszaosztja a melósnak, amíg valami épkézláb megélhetést nem talál, vagy örökre, (ilyenkor jön elő az alanyi jogon járó alapjövedelem kérdése is) és abból vígan veheti meg a gyárban robik által megtermelt termékeket.
Ez nem pusztán erkölcsi, hanem általánosabban közgazdasági, demográfiai, akármilyen kérdés is. Hogy akarjuk, hogy működjön a gazdaság, mekkora legyen egy orszg lakossának a nagysága, a termelés és fogyasztás közé egyre kevésbé ékelődik be a klasszikus értelemben vett piac, lehet, hogy az lenne jó, ha a terméknek államilag meghatározott hatósági ára lenne, mert hiszen ő adja a pénzt is a megvásárlásra!?
Tiszta szocializmus ez, én mondom!
XD Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2017.02.21. 09:53:23
#16