Egosoft X4
-
nibron #7246 Igen, így van, de maga a tömeg által keltett gravitáció nagyon megkavarja a dolgokat. Merthogy maga az űr nem teljesen gravitációmentes. No meg nem teljesen anyagmentes. Egy csillag gravitációja érződik egy másik csillagrendszerben is. Minden tömeg hat a másikra és saját magára is ha nincs egyedül. A saját naprendszerünkben is a gravitácóinak köszönhetjük, hogy nyugi van. De ahol nincs nyugi, szintén a gravitáció miatt van. Csak nálunk már szinte "kiegyenlítődtek" az egymásra ható erők.
Tehát ha az elemlámpás példát vesszük és valamennyire beszámítjuk a gravitációt is, akkor amennyiben nincs az űrhajónkra ható külső gravitáció, akkor a példa helyes (a saját tömegvonzásunk mindig a külső erőktől függ). Kint vagyunk a mélyűrben így a saját tömegünk keltette gravitáció nem számít. Ekkor a fotonok energiája is el tudja indítani a hajót, és folyamatos gyorsításba kezd. Tulajdonképpen így működik az ion hajtómű is. És ez egészen addig igaz, míg nem hat ránk kívülről valamilyen erő. Tegyük fel, hogy egy bolygó felé indultunk el, de még nem értünk a gravitációs mezejébe. Akkor folyamatosan gyorsítunk míg el nem érjük a fotonok sebességét, mínusz pici veszteség (tehát majdnem a fény sebességét). Amikor elérjük a bolygó tömege által keltett gravitáció "szélét", onnantól a gyorsításba már szerepet kap a ránk ható gravitáció is. Így gyorsabban fogunk gyorsulni a tömegvonzás miatt. Viszont a gravitáció elég furfangos valami, mert egy tömegnek nem csak vonzása van, hanem taszítása is. Az egyszerűség kedvéért helyes az az állítás, hogy egy külső tömegre előbb hat a vonzás mint a taszítás (pl. ezért is működik az iránytű az űrből is, és ezért is tudsz a földön állni). Ezért van az, hogy előbb gyorsulsz, de amikor a vonzási energiát legyőzi a taszítás energiája, akkor előbb kiegyenlítődik (tehát ekkor már megint csak a fotonok gyorsítják a hajót), majd legyőzi a vonzás+hajtómű energiát is, és fokozatosan lassítja az űrhajót. Egészen addig míg el nem érjük a közvetlen tömegvonzást, amikor ismét gyorsulni kezdünk, de ekkor már nem az elméleti végtelenségig, hanem csak a tömegvonzás energiájáig plusz a hajtási energia. Nálunk a földön ezt hívjuk a szabadesésnek (már amennyiben nincs hajtás). De ekkor már tömegről beszélünk, amibe meg ugye már beleszámít az anyag sűrűsége is. Kíváncsi lennék, hogy 1kg vas, urán, ólom, hány kg lenne a föld középpontjában. Milyen arányban torzulnának az anyagok sűrűsége, és milyen mélyen. Ok, ki lehet számolni, de az csak elmélet. Kellenének ezek az adatok a gyémántgyáramhoz:)
Hát úgy nagyon röviden és nagyon sok mindent kihagyva. Ha ezt most valamilyen dolgozatban adnám be tuti karó lenne azzal az indokkal, hogy nem szolgáltattam elégséges információt.:)