#31
Namost az előbbieken túl, a jelenlegi jégkorszak alternáló dinamikájával kapcsolatban a következőkre gondolok.
Egy a Föld jövőjével kapcsolatos cikk azzal foglalkozott, hogy még jóval azelőtt, hogy a Nap felperzselné a Földet, még azelőtt, hogy az óceánok gyakorlatilag elforrnak, a Föld az életre alkalmatlanná fog válni, méghozzá a légköri CO2 szint bizonyos határérték alá csökkenése miatt, ami kb 100 ppm.
A bioszféra és a légkör több milliárd éves történetét tekintve azt látjuk, hogy az élőlények a légköri széndioxidod deponálják, kőszén, olaj, mészkő formájában, illetve jelentős mértékben jelenik meg a tengerekben, ha hűl annál inkább. És valójában ez lehet az oka a jelenlegi jégkorszaknak is, hogy az élet maga, a növényzet fogyasztotta el olyan mértékben ezt a bizonyos erőforrását, ami önmagában egy folyamatos kihalás/újraindulás állapotot idéz elő, egy permanens kékhalál/rebútot.
A jégkorszakok leghidegebb időszakában egy száraz, hideg, eljegesedett bolygót látunk, ahol olyan alacsonyra zuhan a légkör CO2 szintje, ami még a melegebb, napsütött részeken is lehetetlenné teszi a fejlettebb növényi életet. Ez konkrétan 100-150 ppm-et jelent. Ekkor a maradék növényzet is jelentős pusztulásnak indul, ami a talaj fokozott eróziójához, gyakorlatilag permanens porviharokhoz vezet. A por jelentős megnövekedését az alacsony CO2 szint mellett szintén kimutatták az antarktiszi jégmintákban. A száraz időjárás azt is jelenti, hogy a por gyakorlatilag piszkos hólabdává változtatja a Földet, a porra új, fehér magas albedójú friss hó viszont a páratartalom, csapadék csökkenése miatt nem rakódik.
A megváltozott albedo miatt azonban elindul egy melegedési folyamat is. Ez aztán a tengeri CO2 jelentős részét elkezdi felszabadítani, ami a növényi élet újraéledését eredményezi. Ez tovább melegíti, javítja a felszíni viszonyokat, annak hőháztartását és párásítja a levegőt. A vízpára viszont valójában a legfontosabb üvegházgáz, ami tovább melegíti a felszínt. Mindez egy egymásra épülő viharos láncreakciót indít el, ami a Föld újraéledését melegedését jelenti.
Itt jön az elmélet forduló pontja, ami egyfajta a növényi életben megmutatkozó túlszaladást is jelent. Vagy is amikor a klíma már nem melegszik tovább, a tengerből, a permafrosztból, felolvadó tundrákból, nem szabadul fel több CO2, akkor a megnövekedett növényzet szép lassan felszívja és újra deponálja a CO2-t, a csökkenő páratartalom miatt fokozottan hűl a felszín és megindul az a folyamat, amikor a hidegebb tengerek visszaszívják magukba a CO2-t.
A fenti logika nem feltételez a CO2 részéről olyan mértékű üvegházhatást, és más fizikai tulajdonságokat, amiket az utóbbi évtizedekben nem sikerült bizonyítani, viszont a jelenleg általánosan elfogadott klíma modellel szemben figyelembe veszi a bioszféra hatását illetve a felszín egyéb fontos tulajdonságát, annak albedoját . Dinamikusan írja le a jégkorszakok alternáló dinamikáját, illetve a CO2, az emberi technikai civilizáció szerepét egy teljesen más megvilágításba helyezi az élet több milliárd éves történetét tekintve. Nem a pusztulás hozó bűnös gáz, hanem ellenkezőleg: az élet egyik forrása!!!
Éljen a karbonizmus!
#31
