Meridian#45
Egyébként én az ősrobbanást és a kvantumhabzást valahogy úgy tudom elképzelni, mint a borotvahabzselét.
kinyomod, majd ez a zselé kitágul. Miért is? mert a benne megkötött gáz (ami megkötött állapotában pici helyet foglal el) buborékok formájában kitágul (márint amint gáz halmazállapotúvá válik és a körülötte lévőket szétnyomja, azaz egyre nagyobb és nagyobb habtömeg lesz.
A warp hajtómű működésének elvén gondolkodtam, hogy az hogyan is lehetséges. Ugye, ez az az elv, hogy a hajtómű maga előtt összehúzza a teret, aztán áthalad ezen az összegyűrt térelemeken, majd utána maga mögött elengedi a teret, hagyja újból eredeti méretre tágulni. Így látszólag rövid idő alatt nagyon nagy távolságok tehetők meg féreglyuk (ami szinte lehetetlen, és pláne nem lehet irányítani sem) meg hasonlók alkalmazása nélkül.
Kvantumfizikai teóriák közt olvastam, a tér nem más, mint a húrok egyes dimenzióinak terjedelmének megváltozása, kitágulása. A teret a hurok szövete alkotja (nyilván van valami rendszerszerűség, hogyan helyezkednek el egymás mellett, kb 10-11 dimenzióban, amelyből 3 db kiterjedt, megnövekedett), amit legjobban úgy lehet elképzelni, mint a fent említett borotvazselé-hab formációt. A zselé az a tér, amelyet mi nem ismerünk, ebben vannak az elemi húrok szinte nullponti nagyságban. Ebben a zselében egy egy ponton kiszabadulnak a húrok, felfúvódik néhány dimenziójuk, létrehozva azt a teret amit mi is érzékelünk. A hurok egymást is szétlökdösik, nem szeretik egymás közelségét, mint pl az azonos mágneses pólusok... ;) Az anyagi részecskéket egy egy húr vagy húrok halmaza alkotja. Az anyagi mozgás az egyes húrok egymás közti helyének felcserélődése valósítja meg, ez valami ütemező rendszer szerint történik, ami nem más mint az idő. Ugyanígy a fotonok is a húrok által felvett "pozíciókon" vándorol végig, szintén az ütem szerint (amit tekinthetünk rezgésnek is akár - sajnos nem vagyok fizikus a víziómat amit magam előtt látok, nehezen tudom közérthető formába fogalmazni). A húrok dimenziónak kitágulásának mértéke attól is függ, hogy a környezetében mennyi egyszerű és mennyi komplex (összekapcsolódott húr van - komplex alatt értem az olyan anyagi részecskéket mint proton, neutron elektron stb, amelyeket nem egy elemi húr alkot, hanem sok-sok.), de minnél nagyobb méretűre tágult ki, annál hosszabb gyorsabb is az ütemideje (a kisebbeknek meg lassabb, azaz fordított arányosság van a kettő között). A sötét anyag nem más mint az elemi húrok, amelyek szabadon vannak, nem alkottak még komplexebb formákat, azaz érzékelhető anyagi részecskéket. A sötét energia pedig azok a húrok, amelyek még teljes összehúzódott állapotban vannak, ugyanabban a formában, mint az "ősrobbanás előtt", helyet nem foglalnak el, de ettől függetlenül bármikor beékelődhetnek a már meglévő elemi és 3 dimenzióval kitágult húrok közé, és kitágulva a többieket szétlökdösik, "helyet kérve/foglalva" köztük - ez okozza a világegyetem (univerzumunk) folyamatos tágulását, mivel ezek a húrok fokozatosan színre lépnek, azaz a sötét energia fokozatosan sötét anyaggá alakul.
Mivel a húrok tömörülése kihatással van a kitágult méreteikre, minnél több halmozódik fel komplex formában, annál kisebbek lesznek, és az ütemezésük egyre lassul, azaz amikor helyet változtatnak, az egyre hosszabb idő alatt történik meg, ráadásul a "szövetbeli" (a szomszédságbeli kapcsolataik/elrendezésük) elrendeződésük is megváltozik (ez lenne a térszerkezet torzulása, emiatt hajlik meg a fény útja nagy tömegek közelében).
Az eseményhorizontnál a méretük nulla, vagyis pontosabban szólva akkora lesz, mint az ősrobbanás állapota előtt, ami nem biztos hogy teljesen nulla, csak nagyon-nagyon pici (végülis az ősrobbanás teória arról szól hogy egy kis pontból került elő az összes anyag). Az is lehet, hogy egy bizonyos méretre való összehúzódásnál automatikusan lenullázódik a méretük, azaz "összeomlik" a dimenzionális kiterjedésük, alapállapotba kerül ez a méret (alap méret alatt értem ősrobbanás előtti méret). Nevezzük ezt nullponti méretnek (nem biztos hoyg ez helyes megfogalmazás - de nem ragoznám).
Na szóval, a warp hajtóműnél ezt kell megoldani. Az haladási irányban lévő teret alkotó húrokat össze kell nyomni akkorára, hogy azok eltűnjenek, azaz a mozgás közvetítésében már ne vegyenek részt (a nullponti húrok mivel az ütemezésük végtelen hosszúságú, így a mozgás, azaz a húrelemek pozícióinak cserélődésében nem vesznek részt, olyan mintha ott sem lennének - de ott vannak nem vesznek el, nem tűnnek el), majd áthaladni rajtuk (ha egyáltalán ott vannak még - ha nincsenek, akkor ez a látszólagos térhajlítás, mert olyan mintha magunk előtt megszüntetnénk a teret és az utána lévő részt magunkhoz húznánk, ami olyan mintha elhajlana, megnyúlna, elmozdulna a tér), majd utána hagyni, hogy újból kitáguljanak, széttolva a szomszédos elemeket. Megfelelő mennyiségű elemet összenyomva majd elengedve akár a fénysebesség többszörösével is lehet mozogni úgy, hogy valójában csak lassan normálisan kezelhető sebességgel mozgunk a valós (látszólagos, látható) térben...
Ugyanezen elv alapján a fekete lyukban nincs anyag, vagy nem olyan formában ami számunkra értelmezhető... de sztem ott eleve nincsenek húrok amelyek bármiféle teret alkothatnának, így ott a húrok szövete megszűnik, azaz ottani állapot olyan mint a ősrobbanás előtt, amit a fene tudja milyen volt. Viszont a húrok nem szeretnek összehúzódni, inkább tágulni szeretnének, ezért eleve minnél közelebb kerülnek az eseményhorizonthoz, amely egy olyan állapot ami után a dimenzionális kiterjedésük összeomlik nullázódik, annál jobban szeretnének elkerülni ebből az állapotból (lásd borotva hab buborékai sem akarnak visszaalakulni kötött zseléformába) azaz egyre jobban próbálna elkerülni onnan... taszító és vonzó erők hatására kialakul egy örvénylő mozgás amelyből alul és felül kilökődnek az elemei húrokra bomló anyag elemei húrjai.
Na, nyilván sok mindenbe bele lehet kötni a fenti irományba, ez az én elképzelésem, amelyet tudom hoyg pontosan nem tudok leírni, lévén nem ismerem ehhez a szükséges matematikai formulákat és mélyebb szintű fizikai törvényeket sem, stb, stb. Részemről valahoyg így vizionálom az univerzum mechanizmusát.