senki687#119
Ne vedd sértésnek, de egy egyetemi docensnek inkább hiszem el a saját szakterületével kapcsolatos kijelentéseket, mint neked.
Egyébként ha megnézed, pontosan erről a jelenségről van szó ebben a cikkben is: "részecskék születnek és szűnnek meg, megtöltve minden talpalatnyi teret az univerzum növekedéséhez szükséges energiával." és a cikk szerint lehet, hogy ez van a sötét energia hátterében.
Azt tanultuk, hogy spontán részecskék és az anti-részecskéi tünnek fel a semmiből, és mivel tele van az Univerzum anyaggal, az anti-részecskék rövidesen nekiütköznek a részecske párjuknak és megsemmisülnek. Tovább gondolva Így összességében több anyag nem kerül a rendszerbe, ellenben energia igen és lám a "sötét energia" a mérések alapján gyorsulva tágítja az Univerzumot és nem tudjuk honnan jön. Talán pont ez a jelenség az okozója.
Ezt írod magyarázatnak: "Semmiből nem lesz valami."
Csakhogy az Ősrobbanás-elmélet szerint épp a semmiből keletkezett minden, tehát eszerint már megtörtént legalább egyszer, hogy a semmiből lett valami. Akkor ez az ellenérved nem lehet általános, mindenre használható ellenérv. De tegyük fel, hogy nem fogadod el az Ősrobbanás elméletét. Akkor nyilván Isten teremtette és nem az "ősrobbanás módszerével". De akkor Isten lett a semmiből?
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy "a semmiből nem lesz valami" általános igazságnak való elfogadása nyilvánvalóan téves gondolat. Ettől még lehet igazad abban, hogy nincsenek ilyen spontán megjelenő részecskék, de az idoklásod logikailag helytelen, így nincs semmi, amivel alátámasztottad volna, míg én elhiszem a szakértőnek, hogy ezt megvizsgálták.
Nem szabad ennyire dogmatikusan hinni dolgokban, mint ahogyan teszed. A Világ működését senki sem ismeri. Vannak mérések, de a mérési eredmények hátterében is további feltételezések állnak, amelyek akár magára a mért eredményre is hatással lehetnek. Hasonló, mintha egy definíciót önmagával definiálnál, csak attól sokkal bonyolultabb. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor ne mérjünk semmit, csak hogy végeredményben az alapokig visszamenve minden hit kérdése és ezt nem szabad elfelejteni. Amint elfogadsz egy rendszert, abban már tudsz igazi tudományos munkát végezni, de az alapjai kétségesek. Olyan ez, mint pl. a számfogalom bevezetése. Nincsenek is számok, de ha elfogadjuk, hogy van nullelem és van egységelem és ezek egymástól különbözőek, akkor tudunk magunknak szabályok segítségével alkotni számfogalmakat. Olyat is, ami a hétköznapi használatban természetes, és olyat is, ami nem. De az egésznek alapja, hogy legyen 0 és legyen 1. És mi van, ha ilyen nincs is? Lehet, hogy valójában nincs semmi, hanem ha összeadod az Univerzum összes anyagát, energiáját a megfelelő előjellel, akkor összességében 0-t kapszt, tehát nincs semmi. Ha így vesszük, akkor meg igazad van. Vagy mégsem?