• Tetsuo
    #89
    A vallás az egy hivatalos szerv altal predikalt valami, ami általaban úgy módosul, hogy a hatalmat gyakorlóknak kedvezzen.
    Az eredete ettol még lehet igaz. Attól, hogy a Vatikán ordogi vagy legalábbis világi célokat kovet stb. még Jézus hirdette eredeti tanok lehet, hogy igazak.
    Vagyis a vallások mukodésének cáfolata nem cáfolja automatikusan a vallások eredeti tanait.

    A hit pedig olyan misztérium, amire a materializmus nem adhat választ, ugyanis minden ember információinak legnagyobb része hiten alapszik. A vilagról alkotott képunk min. 99,99%-a csak hit.
    Elhisszuk, amit mások (szuleink, tanárok, akárki) mondanak, konyvekben van, tv-ben mondják stb. A materialista világképre emiatt sem lehet tobb bizonyíték, mint egy kiforrott vallási világképre.

    A (nagyobb) vallások látszólagos ellentmondásai, utkozései (egymással), abban is kereshetoek, hogy megromlottak.
    Az sincs kizárva és lássuk be ez a valószínu, ha igaza lehet bizonyos mai vallásoknak, hogy régen volt az "igazi tan", majd tobben, tobbféleképpen kezdték magyarázni, mást-mást hangsúlyoztak stb. így eltávolodtak egymástól és az osi kiindulástól. Tehát az eredeti Hagyomány fokozatosan romlik, az emberiség távolodik tole.
    Ezért is jelenik meg sokszor ugyanaz a "mítosz" vagy jelkép kulonbozo helyeken és idoben. Ezért van egy alapveto hasonlóság(mag) a nagy vallásokban, amit kutatva fel lehet fedezni.

    Mondjuk erről Hamvas Béla ezt írta a Patmosz-ban (visszaemlékezve egy idoszakára): „…Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”