Komolytalan#26
Én úgy gondolom az egyetemen olyan dolgokat kéne tanítani, amire egy végző hallgatónak szüksége lehet. Akárhogy is nézzük, ezek nem a fejlett tervezési módszerek, mert az pont nem lesz rá bízva még vagy 5 évig biztosan. 5 évig mást se fog csinálni, mint egy tapasztó vezető fejlesztő terveit megvalósítani. Hetente konzultálnak, ha 1-2 óra alatt felfog annyit, amennyi egy heti fejlesztéshez kell, akkor már használható, ha nem, akkor meg nem. Szóval amire szükség volna az az, hogy egyszerűbb algoritmusokat (egyszerű rekurzió, 2-3 ciklus mélység) önállóan, bonyolultabbakat pedig működési elv elmondása alapján el tudjon készíteni. Lehetőség szerint mindezt egy OOP nyelven - ha az OOP alapokkal tisztában van, a megfelelő stílus úgyis rá fog ragadni egy tapasztalt vezető fejlesztő mellett.
Ehhez azonban pont nem magolás kell, mert ehhez elég pár tucatnyi nyelvi elemet megtanulni, meg kb 5 ikont/menüpontot az adott fejlesztő eszközön. Viszont kellene sok 100, önállóan megoldott apró feladat. Apró feladat: ami pár óra alatt megvan, 1-200 sor. Esetleg becsúszhatna 1-1 nagyobb, ami mondjuk néhány 1000 sor, hogy lássa a nagyobb kódok szervezésénél milyen hibákat lehet elkövetni, de még ez se lenne fontos. Viszont a folyamatosan számonkért gyakorlás, az igen. Mert nem programnyelvet, hanem programozást, programozói szemléletet kellene tanulniuk, azt meg nem lehet 2 nap alatt bemagolni vizsga előtt. Írjon mini játékokat, minden héten egyet. Pong, Snake, Arkanoid, Pacman, Space Invaders, pár év múlva talán Amőba. Járassa az agyát, hogy az ellenfél hogy játsszon, rajzolja le a papírra az elvárt mozgásokat, és alkossa meg a hozzávaló kódot. Ha ezek nem mennek, akkor nem fog tudni semmi egyedit megírni. Ha viszont ezek mennek, akkor gondolkozni már tud, a többibe meg majd belejön mint kiskutya az ugatásba.