A fény "fradása" saját elnevezés volt egy saját gondolati jelenségre, aminek a létezéséről nem tudok semmit. Elnézést, ha véletlenül már korábban definiált fogalommal lenne összetéveszthető, de ezt elkerülendő igyekeztem mindig idézőjelbe tenni.
Azt értettem a fény "fáradása" alatt, hogy a vöröseltolódás nem az ismert Doppler-effektus és nem is az erős gravitációs hatás, hanem valami ismeretlen hatás következtében tolódik el a vörös felé olyan kicsiny mértékben, hogy a jelenség csak több milliárd év alatt válik kimutathatóvá. (Több milliárd fényév távolságról érkező fény esetén mutatják ki a műszerek.)
A vöröseltolódás nem fény "fáradás". Ennek utána néztem, a vöröseltolódást többnyire a Doppler-effektus okozza (gravitációs hatás is okozhatja), azaz a fényforrás és az érzékelés helye (Föld vagy a Naprendszerünkből nézve) közötti távoládás. Amennyiben az objektumok közelednek egymáshoz, akkor a kék fele tolódik el, azaz a hullámhossza rövidül. Ezzel mutatják ki a közeledést.
Az Univerzum tágulását abból gondolják, hogy minél távolabbi egy objektum, az objektumok többsége esetén annál nagyobb a vöröseltolódás.
Úgy tudom, hogy a vöröseltolódások alapján felállítottak egy szimulációt, amelynek alapján úgy tűnik, hogy ez a távolodás gyorsulva történik. Tehát a vöröseltolódás észleléséből jutottak arra a következtetésre egy szimuláció segítségével, hogy gyorsulva tágul az Univerzum.
A gyorsulva tágulás ellentmond a korábbi modellnek. a modellt igyekeznek megtartani, mivel már sok eredmény működik benne, bizonyítottan használható, így nem szívesen cserélnék le egy teljesen újra. Ezért foltozzák. A modellben a gyorsulva tágulás ellentmondását egy sötét energeia nevű erővel magyarázzák. Tehát a sötét energia létezése, taszító ereje egy feltételezés, ami egy szimuláció alapján indokolt, amit a vöröseltolódás alapoz. Ha a vöröseltolódás nem pontosan úgy működik (Nem a Doppler-effektus okozza, hanem valami más pl. a fény "fáradás", ami talán nem is létezik), akkor nincs semmi féle sötét energia, hiszen nincs is gyorsulva tágulás, csak tágulás, ami pedig belillik a korábbi Univerzum-modellünkbe.
Az Ia tipusú szupernovák azért érdekesek, mert azt feltételezik róluk, hogy meg tudják vele határozni a távolságokat. Ezt sok tudós vitatja, szerintük jóval bonyolultabb folymatról van szó, ráadásul sok Ia tipusúnak tűnő szupernova nem is az. Ha elfogadjuk, hogy ezeknek a tudósoknak a kételkedésére nem adunk, akkor mindössze arról van szó, hogy Ia esetében a pulzálásból kiszámolják a nagyságát, a nyagysága alapján a valódi fényerejét, a látható fényereje és a valódi fényereje közötti különbségből pedig a távolságát, a vöröseltolódásból (a hullámhossz) pedig hogy közeledik-e vagy távolodik. Nem túl bonyolult, csak éppen megkérdőjelezhető, hiszen ezeket a szupernovákat nem tudjuk vizsgálni, csak elmélet alapján gondoljuk, hogy így működnek.