"Vöröseltolódásnak hívjuk az elektromágneses hullámok hullámhosszának a kibocsátott hullámhosszhoz viszonyított megnövekedését."
Lentebb pedig olvasható, hogy a Doppler-effektus az elektomágneses hullámok esetén nem az észlelési sebességet, hanem a hullámhosszat változtatja, azaz távolodás esetén vöröseltolódást okoz.
A fény "elfáradása" alatt azt értem, hogy a hullámhossz esetleg megnő idővel magától, vagy valami mástól, nem csak a távolodástól. Belegondolva,
pl. 6 millárd év alatt a fény kb. ennyi utat tesz meg:
56763174000000000000000000 km (26 jegy, ha elütöttem volna.)
Ehhez képest a Föld kerülete:
40000 km
Látható, hogy amennyiben létezne az általam említett jelenség, nem könnyű méréssel megcáfolni, mert minden bizonnyal hibahatáron belülre esne, annyira kis szakaszt tudunk vizsgálni kísérlettel a jelenség mértékéhez képest.
Teljesen egyet értek abban, hogy ez erősen hipotetikus. De most őszintén, szerinted melyik a hipotetikusabb, leakasztani a polcról egy ismeretlen, iszonyatos nagy és egzotikus erőt, ami széttépi az egész Univerzumot, vagy azt feltételezni, hogy a fény évmiliárdok alatt egy kicsit "elfárad", azaz megnő a hullámhossza egy kicsivel?